Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-12-01 / 12. szám
22 mym paksi atomerőmű 2012. december Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink?________J 30 éve részese lehettem az 1. blokk indításának! Schiszler Jánost és feleségét Magdit látogattam meg dunaújvárosi otthonukban. János: - Dunaújvárosból 1976-ban költöztünk Paksra, akkor még az 1-2. blokkok helyén gödör volt. Az Erbénél dolgoztam, majd a PAV-hoz 1977-ben vettek fel, amikor az üzemeltetéshez kerestek munkavállalókat. Egy-két éves kitérővel a reaktor osztályon dolgoztam, egészen 2006 év végéig, amikor nyugdíjba mentem. Nem tartom magam „igazi” nyugdíjasnak, mivel a leszámolásom után rögtön folytattam a munkát külső munkavállalóként. Ez azóta is tart, egy-két hónapos kihagyásokkal folyamatosan dolgozom. Visszatekintve az elmúlt időszakra felejthetetlen emlékeket őrzök. Egyik maradandó élményem, amikor 1982. december 28-án az 1. blokk párhuzamos kapcsolásakor reaktor operátorként voltam műszakban, és a mi csapatunk csinálta végig a blokk indítását. Azon az éjszakán annyi ember volt a vezénylőben, amennyi talán még sosem, pattanásig feszült a hangulat, és örökké emlékeimben fogom őrizni azt a napot. Jó érzés volt és a mai napig az, hogy részese lehettem minden munkafázisnak, a mosatástól a meleg járatásig, az első indításig. Mindezek előtt a betanulások igen próbára tettek bennünket. Novovoronyezsben 2-szer 2 hónapot és 1-szer 1 hónapot tanultunk. A betanulások mindig téli időszakra estek, így elmondhatjuk, hogy mi belekóstoltunk az igazi orosz télbe. Az NDK-ban, Csehszlovákiában is többször jártunk, ahol összebarátkoztunk a külföldi kollégákkal. Nagyon sok esetben családi barátságok alakultak ki. Sokszor csereüdültetéseket szerveztünk, melyek mindig igen vidámra sikeredtek.- A feleségek is részesei voltak az blokkok indításának - veszi át a szót Magdi - mivel ők tartották itthon a frontot, nevelték a gyerekeket, gondoskodtak az otthon melegéről. Zömében akkor voltak apró gyerekeink, és a több hónapi távoliét esetén igen jól jött a nagyszülők segítsége.- Te mikor kerültél az Erőműhöz?- 1978-ban az Erbénél kezdtem, 1985-ben kerültem a PAV- hoz. A beruházási igazgatóságon beruházóként dolgoztam, majd mikor megalakult a bővítési főmérnökség, akkor oda kerültem szerződéskötőnek. Ezután hívtak az oktatásra, ahol oktatásszervező voltam. 1993-tól az üzemviteli osztályon koordinátorként tevékenykedtem 2007-ig, nyugdíjba vonulásomig.- Meséljetek családotokról!- Két fiúnk van, az idősebb néhány éve Londonban dolgozik, vele a kapcsolatot interneten tarjuk. Évente kétszer szoktak hazajönni, mi egy alkalommal voltunk náluk. Fiatalabb fiunk Pécsett él, egy kft. vezetőjeként épületgépész tevékenységet folytat. Velük könnyebb a kapcsolattartás. Unokáink még nincsenek, de türelmesen várjuk. Családunkhoz tartozik még két kutya és két macska. Történetükhöz hozzátartozik, hogy mindet az utcán találtuk és fogadtuk be őket. Igen sok munkát, de örömöt is adnak a szürke hétköznapokon.- Hogyan töltitek a szabad időtöket? János: - Én a napi munkáim miatt általában a ház körüli nagyobb munkákat a hétvégeken végzem. Ha „igazi” nyugdíjas” leszek, akkor tervezek kaput készíteni a régi helyett (fejben már távirányítással nyit-zár), valamint a bejárat térkövezésére lenne szükség. Nagyon szeretünk kirándulni, túrázni belföldre és külföldre is. Az elmúlt években jártunk Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában, mostanában Lengyelországban szeretjük a szabadidőnket eltölteni. Ez az ország télen-nyáron csodálatos. A nyáron vendégeinkkel 3 hét alatt bejártuk Magyarországot, mesés helyeket fedeztünk fel. A saját üzemidő hosszabbításunkra kerékpárokat vásároltunk, tavasz óta a közvetlen környékünkben biciklizünk, de jövőre beterveztem egy-két komolyabb túrát is. Magdi: - Egyik legkedvesebb elfoglaltságom a virágoskertem szépítése, ami az év minden szakában mesés látnivalót tár elénk. Télen gobelint szoktam hímezni, melyek a lakás színfoltjai. Szeretek főzni, gyakran vendégeim a közelben élő testvéreim.- Kollégákkal tartjátok a kapcsolatot?- A régi kollégákkal öthetes rendszerességgel (öthetes lottóval játszunk) tartom a kapcsolatot - mondja János. - Általában a paksi Kishalászban találkozunk, ahol rántott halszeletek mellett megbeszéljük az elmúlt öt hét dolgait. A régi reaktor osztályos kollégáinkkal évenként összejövetelt szervezünk papás-mamás, ottalvós megrendezésben. Legutóbb Óbányán találkoztunk, májusban. Szép emlékeket őrzünk Paksról, nyugodt, emberközeli, csendes kisváros, ahol a gyermekeink felcseperedéséhez minden adott volt, elérhető közelségben. Szeretünk a mai napig visszajárni, és felidézni a múlt történéseit, -mondja János. Vadai Zsuzsa Jönnek a nyugdíjas évek Az atomerőmű vezetése, kollektívája ünnepi nyugdíjas búcsúztatón köszönt el a 2012-ben nyugdíjba vonult munkatársaitól. Az ünnepségen néhány kolléga nyilatkozott erőműves múltjáról és jövőbeli terveiről. Adorján József- A projekt főosztályon dolgoztam projektfelelősként. 1976 elején kerültem az erőműbe, erbésként kezdtem. Alapvetően építész műszaki ellenőrként tevékenykedtem. Az 1-4. blokknál a főépületen kívül gyakorlatilag mindennel foglalkoztam az irodaépülettől a nitrogén épületig (az összes közmű út, vasút, térburkolatok, hűtővízrendszer). Hozzánk tartozott a paksi lakótelep, Szekszárd, az üdülők. Egyelőre élvezem a nyugdíjas napokat, hónapokat, még szeretném egy kicsit aktivizálni magamat. Bakacsi Edit- A híradástechnikai osztály telefonközpontjában telefonkezelő voltam. 1986. február 3-án kerültem az erőműbe, és végig ezen a munkahelyen dolgoztam. Feladatom volt az ügyfeleknek való bejelentkezés a külső és belső hívásokra, a szám kapcsolása, illetve bizonyos adatok szolgáltatása. Mikor az erőműbe kerültem és eltelt egy kis idő, én nagyon büszke voltam arra, hogy itt dolgozhatom, egy ilyen hatalmas nagy üzemben, mert az országban ez az egyetlen és az első, ami olyan tisztán és emberségesen működik, ahogy az a nagykönyvben le van írva. Nagyon sok tervem van, sok olyan dolog van, amit elhalasztottam amiatt, hogy három műszakban dolgoztam harminchét éven keresztül. Gál Istvánná Ica- Gazdasági előadó voltam. 1983 áprilisában kerültem az erőműbe. Először az üzembe helyezésen kezdtem el dolgozni, a mérés- és irányítástechnikai osztályon koordinátorként, majd a beruházási főosztályra kerültem titkárnőként, és a projekt főosztálytól mentem nyugdíjba. Nekem nagyon szép emlékeim vannak. Én mindig örömmel jártam be dolgozni. Világmegváltó terveim nincsenek egyelőre. Járok tornászni, jógázni, nyáron a férjemmel és a fiammal vitorlázni. Kern Józsefné Margó- Humánpolitikai előadó voltam. 1981. február 2-án kerültem az erőműbe. Két évig az adminisztratív csoportban, majd a munkaügyön munkaügyi előadóként dolgoztam huszonkilenc évet. Rengeteg dolgozóval voltam kapcsolatban, akiknek a felvételi ügyeit intéztem. Nagyon jó emlékeim vannak, és nagyon örülök annak, hogy a Paksi Atomerőműben dolgozhattam. A családdal, a két unokámmal fogok foglalkozni, kirándulni. A hobbim a kertészkedés, télen eljárunk síelni. Igyekszem egészségesen élni, a torna és mindenféle sport érdekel. Karmacsi Ferencné Eszter- Műszaki ügyintéző voltam a biztonsági igazgatóságon, a minőségfelügyeleti osztályon. 1986-ban az OAH-nál kezdtem, ott voltam kilenc évig, azután kerültem az erőműbe atomixesként, és az utolsó öt évet töltöttem a PA Zrt. állományában. Nagyon szép emlékekkel megyek nyugdíjba. Nagyon szerettem a gépkönyveken dolgozni. Az erőműnek ezekkel a műszaki ügyirataival a kezdetektől csak én foglalkoztam. A gépkönyvekbe minden vizsgálati, javítási dokumentációt bele kell fűzni, ami tulajdonképpen a feladatom nagy részét képezte. Hobbim a kézimunka, imádok pingpongozni. Kováts Balázs- Térségi főszakértő és vezető mérnök beosztásból megyek nyugdíjba. 1977. április 1-jén kerültem az erőműbe. A törzsszámom szerint a 64. dolgozó vagyok, már nagyon kevesen vannak ebből a csapatból. Én voltam a cég első blokkügyeletese, aztán nukleáris igazgatóhelyettes lett belőlem, majd az ESZI és a főiskola létrehozója és igazgatója, később a Tájékoztató és Látogatóközpont vezetője és végül térségi főszakértő voltam. Abszolút jó érzésekkel megyek nyugdíjba, erre már másfél évtizede tudatosan készülök. Az időt végigszolgáltam, itt a 62. év. Én nem akarom átalakítani az életemet, a következő harminc évet továbbra is szeretném aktivan, közösségben, emberek között, az erőmű közelében leélni. Utazni, világot látni nagyon szeretek. Zsolnay ajándéktárgyakat kaptak nyugdíjasaink
