Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-12-01 / 12. szám
y-la last <•> mym paksi atomerőmű 2012. december V 1332^111 Elkezdődtek a hivatalos próbák iJr £ Emberi megbecsülés és tisztelet Cseszárik László Az első párhuzamos kapcsolás meghatározó élmény volt az életemben és pályafutásomban, amit nehéz lenne kitörölni. 1980. augusztus 18-án kerültem az erőműbe és pontosan huszonhat évet dolgoztam itt. Az 1. blokk indulásának időszakában még az üzembe helyezési főosztályon, a generátor és transzformátor csoportban dolgoztam, ezek üzembe helyezésének felelőse voltam. Az iparágban konkrétan a generátor első üzembe helyezési, indítási munkaprogramját - büszkén mondhatom - én írtam meg. Addig az iparágban nem volt leírva iépésről-lépésre, hogyan kell a generátorrendszert felélesíteni és indítani. A párhuzamos kapcsolás előtt hónapokkal elkezdődtek a hivatalos próbák, melyeket akkor még az indító kazánházból, idegen gőzzel végeztünk el. December 28-án a generátor első párhuzamos kapcsolása már a saját, egyes reaktor által termelt gőzről történt. Erre az eseményre a vezérkar odarendelte az összes prominens személyt, persze nyilván ez nagyon nagy eseménynek számított az erőmű életében. Balogi Jenő, az akkori műszaki igazgató azt kérdezte tőlem, ki fog párhuzamosan kapcsolni? Én mondtam neki, hogy a kinevezett blokk elektrikus, hiszem ki lettek képezve. Ő azt mondta, hogy ez nem lehet, egyébként is hol van az leírva, hogyan kell a generátort párhuzamosan a hálózatra kapcsolni? Ez tényleg nem volt leírva, én úgy gondoltam, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. - így nem lehet - mondta Balogi Jenő, - tessék leülni, és írásba foglalni, és maga fog párhuzamosan kapcsolni. Ez este tíz óra felé történt. Én ekkor kézzel leírtam a párhuzamos kapcsolás végrehajtási lépéseit. A kész dokumentumot az összes illetékes vezető aláírta. Így álltunk olyan szinten, hogy éjfél előtt sor kerülhetett az első párhuzamos kapcsolásra. Ekkor szóltak Pónya József vezérigazgatónak, hogy az addig az irodaházban tűkön ülő és várakozó vendégeket hozhatja a blokkvezénylőbe. Megjelent a teljes vezérkar és vendégsereg, így teljesen megtelt a blokkvezénylő. Az ügyeletes mérnök az Országos Villamos Teherelosztó előzetes engedélye alapján megadta az engedélyt a párhuzamos kapcsolás elvégzésére. Ahogy adom a gerjesztést a gépre, egyszer csak látom a műszereken, hogy a gerjesztés iránya megváltozott és ellentétes. Gálos Tibor volt a villamos üzembe helyezés vezetője, ott állt velem szemben a pult túloldalán a laborosokkal. Mondom neki, hogy álljunk meg, ő azt válaszolja, nem lehet, „csak nyomjad neki”. Nagy nehezen létrehoztam a párhuzamos kapcsolás feltételeit (feszültség, frekvencia, fázissorrend és a fázishelyzet azonossága). Orosz félautomata berendezés szolgált a párhuzamos kapcsolás végrehajtására. Be kellett állítani kézzel a paramétereket, amikor minden egyezett, akkor kellett kézzel bekapcsolni a megszakítót. Ez egy nagy tömegű, farudas megszakító volt, aminek borzasztóan hosszú volt a bekapcsolási önideje, a megfelelő pillanat végrehajtásához ezt hozzá kellett adnom. Bekapcsoltam, ekkor gőzoldalról növelni kellett a nyomatékot, egyre több gőzt kellett adni, hogy a generátor stabilizáljon és adjon teljesítményt a hálózatra. Én csak nyomtam a gerjesztést, mikor bejelentettem, hogy a gép párhuzamosan van kapcsolva. Kitört a tapsvihar és az éljenzés, majd a következő pillanatban működött a gerjesztés kimaradás védelem és lekapcsolta a gépet a hálózatról. A vendégek éppen indultak kifelé, mikor a tablón bejött a hibajelzés és kigyulladt a piros lámpa. Hajnali négy óra körül készültünk el, és ekkor lehetett újból a hálózatra kapcsolódni. Reggelre már 40 MW teljesítménnyel üzemeltünk a hálózatra, és innentől kezdve mondhatjuk, folyamatosan üzemel az egyes blokk. Wollner Pál Gergely József A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1977-ben. Tanulmányi szerződése volt az akkoriban az erőműveket felügyelő Nehézipari Minisztériummal, így felhívták a figyelmét a Pakson szerveződő, az épülő atomerőmű majdani üzemeltetését ellátó csapatra. Az első meghallgatáson az üzemviteli osztály vezetője választás elé állította, reaktoroperátor vagy ügyeletes mérnök szeretne-e lenni. Miután kérdésére tájékoztatta, hogy a reaktoroperátor az egyik legfontosabb pozíció, ő felel a reaktorért és a kapcsolódó technológiáért, az ügyeletes mérnök (az erőműben elfogadott rövidítése: ÜM) pedig főnöke mindenkinek a műszakban és teljes körű felelősséggel tartozik normál munkaidőn kívül mindenért, amikor az erőmű vezetése nem elérhető, talán nem meglepő, hogy ez utóbbit választotta. „Mikor először találkoztam a társaimmal, szembesültem vele, milyen szerencsés vagyok, hogy rögtön az egyetem elvégzése után egy ilyen csapatba sikerült bekerülnöm, ráadásul ahol rajtam kívül a másik öt leendő ügyeletes mérnök a Moszkvai Egyetemen végzett” - mondta el József. A betanuló program 1978-tól kezdődött. Mindannyiuk számára nagy kihívást jelentett a speciális ismeretek megszerzéséhez rendelkezésre álló viszonylag rövid idő. A tanulás és a közel egy éves képzési program a Novovoronyezsi Atomerőműben minden idejüket kitöltötte. Ezt követően 1981. július 1-től megkezdődött a műszakba járás. Az első ÜM naplót Bajsz József nyitotta meg. Tőle a műszakot a délutános Kapocs György vette át. Majd éjszakára Faragó Péter jött. Másnap délután Vámos Gábor is műszakba állt. Józsefre július 6-án délután került sor. Radnóti István 1981. szeptember 3-án csatlakozott a csapathoz. Ez a hat fő szerzett a fizikai indítás kezdetéig ügyeletes mérnöki hatósági jogosítványt, és közreműködésükkel történt meg az 1. blokk első MET-re hozása, az első párhuzamos kapcsolás, és kezdte meg az erőmű az energiatermelést. Szimulátor híján frissen szerzett elméleti tudásukat a gyakorlatban, az 1. blokk indítását követően „élesben” kellett elmélyíteni. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a - nem véletlenül - ott tartózkodó tapasztalt szovjet ügyeletes mérnökök. Az egyes blokk párhuzamos kapcsolásakor József 29 éves volt, de döntéseiért a felelősséget teljes mértékben vállalnia kellett. „Nemrég egykori kollégámmal, Faragó Péterrel beszélgettünk arról, hogy így visszagondolva ezeket az első éveket duplán kell számítani az életünkben. Akkoriban volt olyan műszak, amikor két ÜV-1 működés, reaktor-kiesés is történt, ma már elképzelhetetlen hogy hasonló üzemzavarok történjenek.” 30 évvel ezelőtt az erőmű vezetése nagy gondot fordított az ügyeletes mérnökökre. Volt olyan lépcsőház, ahol 3 ügyeletes mérnök is lakott, és mert egy esetleges tűz vagy természeti katasztrófa egyszerre több ügyeletes mérnök kiesését jelenthette volna, ezért szétköltöztették őket. Ugyanilyen megfontolásból, miután a futballbajnokságban ketten is eltörték a lábukat, fontolóra vették a focizás megtiltását. Mégis, ügyeletes mérnöknek lenni olyan érzéssel töltötte el az embert, ami megérte a fáradozásokat, mert a vezetés szakmai elismerése mellett az emberi megbecsülés és tisztelet is kiolvasható volt a kollégák szeméből.” Gergely József később az ügyeletes mérnöki munkája mellett részt vett a szimulátor létesítésében, majd üzemzavari, illetve a biztonságot érintő események kivizsgálásával bízták meg. 1992-től a műszaki igazgatóságon a biztonságnövelő intézkedésekkel foglalkozott, 1999-ben pedig az esemény kivizsgáló csoport vezetésére kérték fel, és így a mai napig is az esemény kivizsgálások irányítása a fő feladata. Kárpáti Viktor Kiállták a próbákat Sok „kisembernek” volt nagy fontosságú szerepe kapocs György A Moszkvai Energetikai Egyetem Atomerőmű szakán végzett 1976- ban, ösztöndíjasként. 1976 áprilisában kezdett dolgozni az Atomerőmű Titkárságon, a volt Nehézipari Minisztériumban. Az első évben, a betanulási időszaka kezdetén a százhalombattai hőerőműben állt munkába, ezt követően került Paksra, ahol többek között a kifúvató kazánok üzembe helyezésénél tevékenykedett. A betanulási időszak lezárásaként pedig Novovoronyezsben vett részt egy többlépcsős gyakorlati képzésben. 1980-tól került végleg Paksra, ahol közreműködött az 1. blokki üzembe helyezésekben, három műszakban, ügyeletes mérnökként. Tagja volt az első ügyeletes mérnöki csapatnak is. Amikor 1982. december 28-án az első blokk párhuzamos kapcsolása megtörtént a miniszter jelenlétében, ő lett volna műszakban, de cserélnie kellett. Ebben a csoportban ügyeletes mérnöki feladatai voltak, így például a három műszakos üzemeltető és üzembe helyező személyzet irányítása, valamint a szovjet üzembe helyezőkkel történő kapcsolattartás az ő ügyeletes mérnökükön keresztül. Eddigi szakmai pályafutását a következő szakaszokra bontja: Első szakasz: ügyeletes mérnökként részvétel az 1-4. blokk első indításában 1986-ig. Második szakasz: üzemeltetés 1989-ig ügyeletes mérnökként. Harmadik szakasz: szimulátoron az oktatás beindítása, képzések levezetése vezető instruktorként, 1992-ig. Negyedik szakasz: újra ügyeletes mérnök 1996-ig. Ötödik szakasz: gépész technológiai, majd rendszertechnikai osztályvezető, 2002-ig. Hatodik szakasz: a paksi atomerőműtől, addigi első és egyetlen munkahelyétől megvált, és az Országos Atomenergia-hivatalba került, ahol főigazgató-helyettesi tanácsadóként dolgozott 2005-ig. Hetedik szakasz: egy idő után már nem bírta az állandó ingázást Budapest és Paks között, ahol lakik, ezért a Paksi Mérnöki Kft.-hez jött, ahol kiemelt mérnökként helyezkedett el. Mostani munkahelye ismét az atomerőmű területén van, és így munkaköre is az atomerőműhöz köti. Visszatekintve az erőműben eltöltött időszakra, kiemeli, hogy az atomerőmű létrehozásában, majd üzemeltetésében megszámlálhatatlan sok „kisembernek” volt nagy fontosságú szerepe, és György, az 1. blokk első párhuzamos kapcsolásának harmincadik jubileumán órájuk akar emlékezni. Winter Gábor Gelencsér károly 1982 szeptemberében került az angyalföldi erőműből a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, ahol is a külső technológiai üzemnél kezdett dolgozni mint gépész. Feladata az üzem területén lévő szellőzés, hűtőgépház, dízelgenerátorok, hidrogén-nitrogén üzem, kazánházak, hőközpontok, kis- és nagynyomású kompresszorok, vízkivételi mű gépészeti ellenőrzése, üzemeltetése volt. Folyamatos képzéseken, tanfolyamokon vettek részt, a helyi, erőműves szabályok szerint, ezzel is elmélyítve tudásukat. Beleszeretett az itteni újszerű feladatokba, mint mondja, nagyon érdekes munkát kellett végeznie. A mai napig szívesen emlékszik vissza az 1. blokk 1982. december 28-án történt indítására, mely nagy mérföldkőnek számított mind számára, mind pedig az összes akkori dolgozó számára. Részt vettek munkatársaival a többi épülő blokk üzembe helyezésében, üzemeltetésében. Az újonnan érkező társaikat betanították, felkészítették a tanfolyamok elvégzésére és a vizsgákra. Mindezen feladatokat folyamatos váltóműszakozás mellett kellett teljesíteni, sokszor úgy, hogy éjszakás műszak után kellett a tanfolyamokra menni. Ez mindenki számára nagyon megerőltető volt, mégis örömmel tették a dolgukat. 1984-ben kinevezték művezetőnek, aminek később szolgálatvezető lett a megnevezése. A 2., 3. majd a 4. blokk üzembe helyezése után a feladatuk már a négy erőművi blokk kiszolgálása volt. Időközben a már nem szükséges felvonulási és indító kazánok leszerelésre kerültek. Az elhasználódott vagy már korszerűtlen berendezések újakra lettek cserélve. Az új berendezéseket meg kellett ismerni, meg kellett tanulni a felépítésüket és azt, hogyan kell őket gazdaságosan és üzembiztosán üzemeltetni. A blokki leállások alkalmával az adott blokkhoz tartozó berendezések, kondenzátor szivattyúk, MJO-k, biztonsági szivattyúk, BQS-es, dieselgenerátorok és más berendezések karbantartásánál is részt vettek, mivel nekik kellett kiadni és visszavenni a rendszereket. A visszavételek során került sor a reteszpróbákra is. Az idők folyamán olyan dolgokkal is meg kellett küzdenie az osztály és az erőmű személyzetének, mint a szélsőséges időjárási viszonyok: nyáron a nagy meleg (42°C), télen a nagy hideg (-30°C). Természetesen nem maradhatott ki az életükből az évszázad legalacsonyabb vízállása és az árvízi vízállás sem. A fentiek miatt különleges intézkedési terveket kellett kidolgozniuk és alkalmazniuk. A rendszerek a tervezési határukon dolgoztak, de kiállták a próbákat a személyzettel együtt. Károly 2007 decemberéig volt aktív dolgozója az atomerőműnek, akkor vonult nyugdíjba. Jelenleg Dunakömlődön éli nyugdíjas éveit feleségével. Két gyermeke van, lánya Pesten él a családjával, fia pedig az ő nyomdokaiban jár, szintén a külső technológiai osztály gépésze. Keszthelyi Katalin
