Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-12-01 / 12. szám
toUKlioaajKl ÁKOS 2012. december 15 <Q> í mym paksi atomerőmű Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Rovatunkban a kezdetektől itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az atomerőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Ezúttal Cserháti András műszaki főszakértő idézi fel pályafutását.- Mondhatjuk, hogy az egyetemen elvégzett Atomerőművek és nukleáris berendezések szak predesztinált Téged a Paksi Atomerőműre?- Igen, 1976 márciusában elvégeztem a moszkvai egyetemet, egy héten belül harmadmagammal (Damjanovits András, Kapocs György) jelentkeztem Budapesten, az akkor Nehézipari Minisztériumban székelő, újonnan megalakult Paksi Atomerőmű Vállalatnál, Szabó Benjámin igazgatónál és Lajkó Sándor személyzeti vezetőnél. Céges törzsszámom mutatja, hogy a 17. belépő voltam (egyébként jelenleg a legkorábban belépett még aktív dolgozó vagyok, ami nem érdem, hanem csupán egy tény).- Mit tapasztaltál itt a kezdeti időszakban?- A területen még egyetemistaként jártam először, 1973 nyarán. A turbinák tengelye ki volt tűzve a vadvirágokkal tarkított mezőn. Ám tartósan csak a katonai szolgálatom után, 1979 őszén kerültem Paksra. Szinte mindent láttam az építkezés folyamatában, sok olyat is, ami ma már nem látható. Tudom például, hol van eltemetve az aszfalt alatt egy betonlépcső az Eü. és laborépület előtt, amin le lehetett menni a munkagödörbe a ház alapjának az építésekor. Természetesen ennél hasznosabb tudást is sikerült szerezni.- Melyek voltak eddigi pályafutásod legemlékezetesebb munkái?- Több ilyen is volt. Csak néhány közülük, mutatóba: Amikor 1982-ben reaktorfizikusként együtt az irányítástechnikusokkal az első reaktor in-core mérőrendszerét helyeztük üzembe, felmerült, hogy meg kellene győződni a vanádium detektorok elhelyezkedéséről a függőleges neutron mérőcsatornákban. Ehhez röntgenfelvételt javasoltunk a szovjet szakértőknek. Egyikük azt az ellenvetést tette, hogy elromolhatnak tőle a mérőláncok. Megmosolyogtuk, mert a reaktorban sok nagyságrenddel intenzívebb gammasugárzásnak és neutronoknak vannak kitéve évekig. Végül nagy nehezen hozzájárultak a méréshez. Ki is derült, hogy a detektorok messze nem a névleges helyükön voltak, ami hamis mérésre vezetett volna. Számítógépes módszerekkel összeválogattunk egy lehető legjobb készletet a két első reaktorra leszállított mérőláncokból. A gyárban pedig leváltották a MEO-t, és új gyártási folyamatot vezettek be. A műszaki fejlesztési osztályt vezettem, amikor beütött Csernobil. Ekkor - internet még nem lévén - hetekig éjjel-nappal hallgattam a hazai és külföldi rádiókat, bújtam a sajtót, szedtem össze az RBMK-ról tudható műszaki részleteket. Naponta készítettem összefoglalót Pónya József vezérigazgatónak az akkoriban újdonság Rosytext szövegszerkesztő gépen. Később tudtam meg, hogy írásaimat többször olvasták az akkori „legmagasabb hazai íróasztalnál” is. 1986 augusztusában elküldték Moszkvába, a Kurcsatov Intézetbe, ahol a szovjetek a szeptemberi bécsi Csernobil konferencia előtt, a „baráti országok” válogatott szakemberei előtt főpróbát tartottak, hogyan prezentálják a világnak a történteket. így elsők között és első kézből vehettem Petroszjanc és Legaszov akadémikusok magyarázatait. Azóta pár éve jártam Csernobilban is, mély benyomást tett rám. A kilencvenes évek derekán elsőként Pakson készült időszakos biztonsági felülvizsgálat (IBF) WER reaktorra, az általam vezetett team munkája keretében. Később a még vizsgálat előtt álló kínaiak, koreaiak intenzíven érdeklődtek módszereink, eredményink iránt, aminek kapcsán eljutottam Kínába és Dél-Koreába is, konzultációkat tarthattam a témáról. A legemlékezetesebb munkám természetesen a sérült üzemanyag tokozása, a 2. blokki akna helyreállítása volt - embert próbáló feladat, hatalmas műszaki kihívás, rendkívül érdekes és biztonságos megoldások. Az itteni munka előkészítésekor elvetődtem az Uraiba, egy zárt városba, ahol a munkaplatformot gyártották. De ott álltam az USÁ-ban a TMI-2 reaktor üzemanyagának Idahóban, betonkockákban eltárolt maradványai mellett, illetve a Hanfordban, a Columbia folyó partján egy egykori plutónium termelő katonai reaktor falánál is. Mégis azt kívánom, hogy ne legyen ilyesmiből még egyszer része egy munkatársamnak sem. Tavaly megint Ázsiába vezetett egy emlékezetes utam, prototípus reaktorok építkezésére (Kína, Sanmen-1 és Korea, Doosan nehézgépgyár, illetve Shin Kori-3), ahol a kollégákkal együtt nagyon sokat tanultam.- Milyen elismerésekben volt részed?- A kezdeti években kiváló dolgozó lettem, később megkaptam a Céggyűrűt is, 2008 őszén pedig Hevesy-díjban részesültem. A kitüntetések, kézrázások és bőven mért dicsérő szavak mellett az egyik legnagyobb elismerésnek mégis azt a viszonylagos csendet tartom, amely egy fontos előadásom után állt be. 2006 végén Bécsben, Ausztria Külügyminisztériumában ismertettem a sérült üzemanyag tokokba helyezésének menetét az osztrák-magyar nukleáris biztonsági és sugárvédelmi vegyes bizottság ülésén, már a munkák befejezésének látható közelségében. A rendszerint a kákán is csomót kereső, antinukleáris házigazdák akkor valahogy nem próbálták ízekre szedni az általam elmondottakat. Ez az elismerés persze nem annyira személyemnek szólt, mint inkább a közös orosz-magyar munka sikerének.- Mi a helyzet a mostani munkáiddal?- Egy éve majdnem nyugdíjba mentem. Végül maradtam, de áprilisban a Lévai projekt paksi irodájából visszaköltöztem az erőműbe. Nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom a bővítéssel sem, de most főleg megint azzal foglalkozom, amivel valamennyire az ezredforduló előtt: a Végleges Biztonsági Jelentés aktualizálásával, illetve kapcsolódóan az IBF feladataival és egyes üzemidő-hoszszabbítási dokumentumokkal. Hatvan éves vagyok, pár évig még tenném itt az erőműben is a dolgom, de túl sok gyökeres váltást már nem tervezek. A paksi 5. blokk indítását - ha nem is aktívan - még szeretném megérni. Prancz Zoltán JÖN AZ ÚJ, CSOPORTSZINTŰ INTRANET Fontos informatikai változás kezdődött idén az MVM Csoporton belül: megindult a tagvállalati intranetek konszolidálása és a vállalatok közötti kommunikációt hatékonyabban támogató központi rendszer kiépítése. A jelenlegi heterogén tagvállalati intranet-megoldások egységesítésének és az új portálok bevezetésének eredményeként olyan vállalatcsoport-szintű intranet kerül kialakításra, amely támogatja a csoporton belüli tagvállalati és szakterületi kommunikáció hatékonyságának növelését, elősegíti a tagvállalati adatszolgáltatás központi szervezését, hozzájárul a szakterületek összehangolt munkavégzéséhez, valamint szabályozást, eszközöket és tartalmakat biztosít a tagvállalatok saját információigényét kiszolgáló intranet kialakításához. A Csoportszintű Intranet Bevezetés projekt keretében a következő, nagyjából egy évnyi időszakban az MVM Csoport 9 legnagyobb tagvállalata kapcsolódik a csoportszintű intranethez (MVM Zrt, MVM ERBE Zrt., MVM GTER Zrt., MVMI Informatika Zrt., MVM KONTÓ Zrt., MVM NET Zrt., MVM Partner Zrt., MVM OVIT Zrt., MVM Paksi Atomerőmű Zrt.). Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. intraneté zászlóshajóként elsőnek csatlakozik a vállalatcsoport belső kommunikációját támogató központi rendszerhez. Ennek eredményeképpen december közepétől kibővült funkciókkal rendelkező portál támogatja majd a belső munkát, a csoportszintű kommunikációt és az egymás közötti információmegosztást. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. intranetének szerkezete nem változik, minden jelenleg rendelkezésre álló funkcionalitás és tartalom továbbra is elérhető lesz. A megújult portálon a saját tartalmak mellett központi helyen fognak megjelenni a csoportszintű tartalmak, és lehetőség lesz a többi tagvállalat közérdekű tartalmainak megtekintésére is. Lesznek egyéni testre szabási lehetőségek és számos, az interneten már jól ismert kényelmi funkció. A csoportszintű intranet a tagvállalati intranetek mellett szakterületi portálokat is tartalmaz: ezek a portálok már kidolgozásra kerültek és élesben működnek. A csoportszintű intranetmegoldás segítségével a központi tartalmakhoz minden dolgozó azonos módon és színvonalon juthat hozzá, ezen kívül a tagvállalatok legfontosabb adatai ellenőrzötten kezelhetők és minden tagvállalat számára elérhetőek. Simon Zoltán
