Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-11-01 / 11. szám
12 mym paksi atomerőmű 2012. november Gyémánthuzalos vágástechnológia az Atomerőműben A fémhulladékok gyémánthuzallal történő darabolása a legmodernebb vágástechnológiák egyike. A Paksi Atomerőműben történt meghonosításáról az erre a feladatra alakult team vezetője, Mercz Zsolt nyilatkozott.- Miért vált szükségessé egy ilyen technológia nálunk?- A gyémánthuzalos vágástechnológia bevezetése a 2. blokki helyreállítási munkálatok befejezése utáni időszakban kezdődött. A helyreállítási munkák befejezésével ugyan a legfontosabb cél teljesült, a 2. blokk normál üzemeltethetősége helyreállt, viszont számos egyéb - a 2003-as üzemzavar következményeként keletkezett - probléma még mindig megoldásra várt, így többek között a nagyméretű, fémes jeliegű szennyezett hulladékok kezelése. Ezek közül a legkomolyabb darab maga az üzemzavart okozó, immár kiürített mosótartály, amit ideiglenesen a reaktorcsarnok egyik, addig nem használt aknájában helyeztek el.- Hogyan jött az ötlet?- Az akkori műszaki vezetés támogatásával team-et alapítottunk, amelyet hulladék előkészítési team-nek neveztünk el. A vezetésével engem bíztak meg. A team tagjai: Schäffer Károly a reaktor karbantartási, Antus Andrea a sugárvédelmi, Kosa Norbert a vegyészeti, Trábert János a hulladékkezelési és Héjjá László a rendszertechnikai szakterületről. A problémák elemzése során hamar kiderült, hogy egy olyan daraboló berendezés beszerzése szükséges, amely nem termel járulékos hulladékot (például nem folyadékhűtésű), elég nagy, rugalmasan alkalmazható a különböző méretű - kicsi és nagy - tárgyak darabolásához, mindenféle keménységű, anyagú és alakú hulladék elvágására alkalmas és lehetőleg távirányítható. Akkoriban ment a Spektrum tv-n az orosz Kurszk atomtengeralattjáró kiemeléséről szóló dokumentumfilm. Ebben láttuk, hogy egy holland cég gyémánthuzallal vágta le a tengeralattjáró orr-részét, még a tenger alatt. Ez adta az ötletet a csapatnak, hogy nézzen utána, mire alkalmas ez módszer. Hamar körvonalazódott az ilyen technológiával foglalkozó cégek köre, viszont sehol nem találkoztunk alkalmazási példával a nukleáris ipar területén. Választásunk végül egy holland-belga cégpárosra esett, amelynek tagjai egymással együttműködve vállalták egy egyedi, számunkra megfelelő gép megépitését.- Mi az alapelve a technológiának?- A gép felépítése pimaszul egyszerű: Végy egy kellően nagy acélkeretet, tegyél rá kötélkorongokat, hajtómotort, speciális gyémántszemcsékkel „teleragasztott” acélhuzalt, oldd meg ennek korrekt, levegős hűtését, mozgasd úgy a huzalt, mint ahogy egy szalagfűrészt szokás, és tégy alá bármit, amit el akarsz vágni. Az eredmény döbbenetes; főleg, ha ott felejtettél alatta valami számodra „kedves” dolgot - például szerszámot, satupadot, betontömböt (hogy a haragosod autóját ne is említsem) -, mert mindent elvág. Maga a vágás hasonlít ahhoz, mint amikor az ember egy cérnával tisztítja a fogát, és ha nem vigyáz, könnyen belevág a kezébe (ha túlságosan húzza a cérnát), vagy az ínyébe. Most képzeljük el mindezt egy olyan „cérnával”, amire a világ legkeményebb anyaga van felragasztva.- Milyen ütemezéssel került sor a gép, illetve a technológia bevezetésére?- 2008 januárjában elkészült a megvalósíthatósági tanulmány és egy koncepcióterv, valamint Belgiumban próbaképpen sikeresen elvágtak egy egyszerűsített acélmakettet. 2009 elejéig elkészültek a gép tervei. 2009 novemberében legyártották magát a gépet, amelyet személyesen vettünk át Belgiumban, valamint ugyanott szerveztek számunkra egy közel háromhetes tanfolyamot, amelyen megismerkedtünk a gép kezelésével és a gyémánthuzalos vágás alapjaival. Még ugyanez év decemberében beszállítottuk a gépet a Karbantartó Gyakorlóközpontba, és elvégeztük a helyszíni üzembe helyezést, majd belevágtunk a „kölcsönkért” mosótartály életnagyságú makettjébe. Ezután a gép hosszabb pihenőt kapott, majd 2010 végén a beruházási területen létesített Atomenergetikai Múzeum számára kihasítottunk az említett makettből egy jókora darabot, láthatóvá téve annak belsejét. Ez a kiállítási darab most is megtekinthető. 2011-ben a gépet bevittük a Il-es kiépítés reaktor csarnokába, s néhány tonna szétszerelt reaktor szabályozó hajtást vágtunk kezelhető méretűvé, majd a darabokat behordóztuk, hogy kiszállíthatóak legyenek a Bátaapátiban lévő hulladéktárolóba. Idén, az év végéig még újabb hajtásdarabolások várhatók, és lassan előkészülünk az üzemzavaros mosótartály sorsának végleges rendezésére is.- Nevezhetjük tehát mindezt sikertörténetnek?- Ügy vélem, igen. Összegezve: ezzel a géppel cégünk egy egyedi és újdonságszámba menő eszközhöz jutott, amivel (más eszközök mellett) meggyőzően demonstráljuk, hogy mi, atomiparban dolgozó szakemberek képesek vagyunk választ adni az erőmű üzemelésével és majdani leállításával kapcsolatos hulladékkezelési problémák kérdéseire. Csapatunk ezúton is köszönetét mond mindenkinek, aki segített bennünket ennek a műszaki újdonságnak a megvalósításában. Prancz Zoltán A már jól ismert szlogennel indult új rovatunk - melyet a biztonsági igazgatóság munka- és tűzvédelmi osztálya kezdeményezett - októbertől olvasható az Atomerőmű újságban. Célja, hogy olyan hasznos tanácsokkal lássa el dolgozóinkat, amelyek betartása hozzájárulhat a különböző munkahelyi és otthoni balesetek számának a csökkentéséhez. Az ördög nem alszik! Csordás Jenő munka-és tűzvédelmi osztályvezető így fogalmazta meg a novemberi témát: Hasznos közlekedésbiztonsági ajánlások járművezetőknek és gyalogosoknak az őszi-téli átálással kapcsolatban. Ennek a témának az aktualitását az őszi időszak kezdete, az őszre jellemző ködös, párás időjárás adta. Az évszakot a rossz látási körülmények és láthatóság jellemzi, különösen reggel. Az útburkolatra lecsapódó pára, ami az úton lévő porral keveredve rendkívül csúszóssá válik, megnöveli a féktávolságot, és az autó irányíthatósága is romlik. A közlekedésben az őszi-téli időszak tudatos felkészülést igényel. A megváltozott látási- és útviszonyokhoz mind az utósoknak, mind a gyalogosoknak alkalmazkodniuk kell. A gépjárműveket alaposan át kell nézni, ellenőrizve az akkumulátort, a fékrendszert, a gumiabroncsokat és a világítórendszert. Elengedhetetlen a jól működő ablaktörlő - ha kell, az ablaktörlő gumik cseréje -, hiszen az elhasználódott gumik maszatolnak, nem törölnek. Érdemes ebben az időszakban már bekészíteni a jégkaparót és jégoldó sprayt, és megfelelő fagyálló ablakmosó folyadékkal feltölteni az autó ablakmosótartályát. A látási viszonyok ilyenkor gyakran rosszak, korábban sötétedik, ezért lakott területen belül is időben be kell kapcsolni a jármű lámpáit. Szükség szerint ki kell cserélni az izzókat, és fontos a lámpák tisztán tartása is. Ugyanakkor a rosszabb látási viszonyok miatt nagyobb követési távolságot célszerű tartani, óvatosabban és lassabban kell vezetni. Ilyenkor már érdemes lecserélni a nyári gumikat télire, hiszen +7 fok alatt a nyári gumi csúszni kezd, fagypont körüli hőmérsékleten megkeményedik és lecsökken a tapadása. A téli gumit ezzel szemben úgy fejlesztették ki, hogy alacsony hőmérsékleten megfelelő legyen a tapadása. Fontos, hogy a téli gumikban 2-3 bar legyen a nyomás. Ebben az időszakban fokozott figyelemmel kell lenni a zebrák, iskolák, óvodák, buszmegállók környékén figyelmetlenül az úttestre lépő gyalogosokra is. Mostanában sokat emlegetjük a „látni és látszani" szókapcsolatot. A legtöbb halálos kerékpáros baleset igazolhatóan abból adódik, hogy a kerékpáron nem volt világítás, a kerékpáros nem volt látható. A gyalogos elütéseknél is hasonló a helyzet. Tehát mind a kerékpárosoknak, mind a gyalogosoknak éjszaka és korlátozott látási körülmények között fényvisszaverő ruhát, mellényt kell viselnie, lakott területen belül és kívül egyaránt (hangsúlyos, hogy a gyalogosoknak is, ha nincsen járda, és úttesten közlekednek), hiszen a fényvisszaverő prizmát már 100-200 méterről jól észre lehet venni. Ne felejtsük el, hogy mindenkit hazavárnak! Ezen alapvető szabályok és tanácsok betartásával minimálisra csökkenthető a balesetek kockázata még a kritikusabb téli időszakban is. Laszióczki Ivetta LEGYEN MINDIG LÁTHATÓ! I / . < fi ;
