Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-10-01 / 10. szám
2012. október mym paksi atomerőmű Mérföldkő a nukleáris létesítményekben dolgozók képzettségi követelményeinek szabályozásában A Paksi Atomerőműben mint a hazai nukleáris ipar nagyvállalatánál a speciális tevékenységből adódóan a kezdetektől speciális szakemberképzés folyt. Ez év november 1-jén hatályba lép a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium új rendelete, mely a nukleáris létesítményben foglalkoztatott munkavállalók speciális szakmai képzését, továbbképzését és az atomenergia alkalmazásával összefüggő tevékenységek folytatására jogosultak körét szabályozza. Az új rendeletről, annak szükségességéről Kiss István oktatási főosztályvezetőt kérdeztük.- A nukleáris létesítményekben foglalkoztatottak képzettségére vonatkozó követelmények alapelveit az atomenergiáról szóló 1996. évi törvény, valamint a 118/2011. (VII. 11.) Korm. rendelet és mellékletei, a nukleáris biztonsági szabályzatok (NBSZ) határozzák meg. A részletes követelményeket korábban egy 1998-ban kiadott IKIM-MKM együttes rendelet (IKIM rendelet) tartalmazta. A rendelet előírásainak megfelelően a munkaköri betanulás során a megfelelő iskolai végzettséggel rendelkezők a képzési program részeként általában OKJ-s vizsgát (az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítés megszerzéséhez szükséges vizsga) is tettek. A képzési programjaink az OKJ vizsga után a munkakörök többségében gyakorlati betanulással, szakterületi, társasági vagy hatósági jogosító vizsgával folytatódtak az önálló munkavégzési jogosultság megszerzéséig. Ez a rendszer jól működött 2006-ig, amikor az OKJ módosítását követően az atomerőműves szakmák egy része kikerült a képzési jegyzékből. Az NSZFI-vel (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet) folytatott hosszú egyeztetés eredményeként az erőműves szakképesítések döntő hányada 2009-ben visszakerült az OKJ-ba. Sajnos ez továbbra sem oldotta meg a problémát, mivel a felnőttképzési, szakképzési törvények és az OKJ-s kritériumok együttesen olyan követelményrendszert támasztottak a betanulókkal és a képzési programok, vizsgák lebonyolításával szemben, amelyek vagy ellehetetlenítették azokat, vagy sok értelmetlen feladatot, például korábban már letett vizsgák megismétlését igényelték. A helyzet kezelése érdekében folyamatosan egyeztettünk az éppen illetékes, legutóbb a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal (NFM), valamint az OAH-val. Ez év elején áttörést jelentett javaslatunk, hogy a rendelet ne hivatkozzon arra az államilag elismert szakképesítési rendszerre, amelyből 2012 elején az OKJ szakképesítések számának drasztikus csökkentése miatt az atomerőműves szakmák egyébként is kikerültek. Helyette kezdeményeztük, hogy a rendelet a munkakörök betöltéséhez ténylegesen szükséges képesítéseket írja elő szakmai követelményként. Ez az önmagában egyszerűnek tűnő megoldás sok fejtörést okozott mind a hatóságnak, mind a minisztériumnak, mivel számukra úgy tűnt, hogy OKJ-s szakképesítés adja a minőségi garanciát a képzésünkben, s ha az arra való hivatkozás kikerül a rendeletből, akkor a szakminisztérium felelősségvállalásának nem lesz jogszabályi alapja. Ennek áthidalására az új rendeletben az OKJ-val közel azonos részletességgel kellett megfogalmazni a képesítési követelményeket és a képzés során betartandó szabályokat. így lett a rendelet elfogadható az OAH és az NFM mellett a szakképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium és az oktatásért felelős Emberi Erőforrás Minisztérium számára is. Az új rendelet az Atomerőmű mellett egységes követelményeket tartalmaz valamennyi magyar nukleáris létesítményre, a kutató- és oktatóreaktorok mellett a Bátaapátiban működő radioaktív hulladéktárolóra is. A rendeletben van még egy fontos újdonság. Összhangban az NBSZ új előírásaival, a korábbi hatósági jogosító vizsgás munkakörök közül a biztonság szempontjából meghatározó munkaköröket kiemelten kezeli a rendelet. Ezután csak ezeknek a munkaköröknek (ügyeletes mérnök, blokkügyeletes és reaktoroperátor) a jogosítványát adja ki a nukleáris hatóság. A többi, korábban hatósági jogosító vizsgás munkakört a rendelet kiemelt társasági jogosító vizsgás munkakörnek nevezi. Az ezekben a munkakörökben dolgozó kollégák, mivel a munkakörük tartalma, a biztonsághoz való kötődésük, a velük szembeni elvárások és követelmények nem változnak, ugyanolyan felesőséggel, jogosultságokkal és kedvezményekkel fognak rendelkezni, mint eddig. A változásból ők annyit fognak észrevenni, hogy vizsgáikon a hatóság képviselője nem fog részt venni. A rendelet új elemként bevezeti a felügyelet alatti munkavégzési engedély fogalmát, és leírja az ahhoz szükséges képesítési követelményeket. Ez segít bennünket a külső munkavállalókkal szemben támasztott elvárások egyértelműbb kommunikációjában, és abban, hogy az elvárásoknak való megfelelést számon kérhessük. A rendelet lehetőséget teremt az Atomerőmű számára, hogy a belső képzési rendszerét, a képzések végrehajtásának szabályait úgy alakítsa, hogy az átlátható, a külső jogszabályi változásokra kevésbé érzékeny és elsősorban a nukleáris biztonságra fókuszáló legyen.- Az elmondottakból úgy tűnik, hogy az új rendelet megjelenéséhez nagyon sok munkára volt szükség az oktatási szervezet részéről.- Igen, munkatársaimmal nagyon sokat dolgoztunk, és ha kellett, a hatóság, minisztériumok képviselőivel egyeztettünk, vitatkoztunk. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hány változatot véleményeztünk, amíg az NFM eljutott a mostani állapothoz. Közben az a veszély fenyegetett bennünket, hogy ha a rendelet nem jelenik meg időben, néhány munkakörben ellehetetlenül a vizsgáztatás. Szerencsére ez nem következett be. Amenynyiben az OAH 2012. november 1-ig jóváhagyja a szükséges belső eljárásrendi változtatásokat, a címben jelzett mérföldkövön valóban túljutunk. KV Múzeumba került az 1982 óta üzemelő 400 kV-os főtrafó Szakmai napon a püspökszilágyi tárolóban A Nukleáris Újságíró Akadémia szakmai programsorozata keretében 2012. szeptember 19-én az Atomerőmű újság munkatársai is látogatást tettek a püspökszilágyi radioaktívhulladék-tárolóban. Az ott szerzett tapasztalataikról az alábbi összefoglaló ad tájékoztatást. A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (RHFT) a Radioaktív Hulladékokat Kezelő (RHK) Kft. püspökszilágyi telephelye, a Cserhát és a Gödöllői-dombság találkozásánál, két település, Kisnémedi és Püspökszilágy határán fekszik. A szakújságírók csoportjának Kapitány Sándor telephelyvezető és munkatársai mutatták be a létesítményt. Az RHFT-t 1976-ban adták át, az első szállítmányt 1977 márciusában fogadta. Üzemeltetését a Fővárosi Köjáltól 1998-ban vette át az RHK Kft. A telep működését a helyi társadalom, a környező hét település érdekeit képviselve az Izotóp Tájékoztató Társulás (ITT) kíséri figyelemmel. A telephelyen az intézményi (kórházi, laboratóriumi, ipari vállalati) kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok feldolgozása és tárolása történik. 1983 és 1996 között a Paksi Atomerőműben keletkezett 1500 m3-nyi kis aktivitású hulladékokat is befogadta. Ma már Bátaapátiba szállítják az atomerőmű kis és közepes aktivitású hulladékát. Jelenleg 5040 m3 a létesítmény bővített tárolókapacitása. Az RHFT technológiai épületében történik a hulladékok kezelése, feldolgozása, tömörítése. Az épület pincerészében a nagy aktivitású, hosszú idejű átmeneti tárolásra szánt hulladékokat tárolják. Itt 50 db csőkút szolgál az elhasznált sugárforrások elhelyezésére. Szintén itt található az 1000 db fémhordó befogadására alkalmas térrész, valamint a nukleáris anyagok tárolására alkalmas helyiség. A felszín közeli tároló az eltérő hulladékfajták külön-külön történő elhelyezése érdekében vasbeton tárolókból, valamint szénacél és rozsdamentes acél csőkutakból áll. A csőkutakba a sugárforrásokat helyezik. A vasbeton medencék a kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére szolgálnak. Ezekbe a hulladékokat kezdetben többnyire műanyagzsákokban helyezték el, 1998-tól már csak fémhordóban. A biztonságnövelő program keretében 2000-ben megkezdték az eredeti kiépítéskor készült tárolók feltárását. A medencéket felnyitották, és a hulladékokat kiemelve, tömörítve és újracsomagolva nemcsak az elhelyezés hosszú távú biztonságát növelték, hanem jelentős tároló térfogatot is felszabadítottak. A sugárforrásokat külön gyűjtötték. A nagy aktivitású sugárforrásokat hermetikusan lezárt torpedóba helyezték, azaz tokozták. A környezeti monitoring tekintetében elmondható, hogy a telephely környezetéből éves szinten közel 600 mintát (aeroszol, növény, talaj stb.) vesznek. A tároló környezetében a természetes háttértől eltérő értékek nem mutathatók ki. Ezt a tényt az ellenőrző hatóságok és független szervezetek ellenőrző mérései is megerősítik. A szakmai nap zárásaként az újságírók találkoztak dr. Kereki Ferenccel, az RHK Kft. ügyvezető igazgatójával, Edelmann Györggyel, Kisnémedi polgármesterével és Tordai Sándorral, Püskpökszilágy polgármesterével, akik többek között szóltak a tároló és az Atomerőmű lakossági elfogadottságáról, nagymértékű támogatottságáról. Lovásziné Anga
