Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7. szám
2012. július <Q> ■ mym paksi atomerőmű Nukleáris Újságíró Akadémia Bécsben A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség bécsi központjában tettek látogatást a Nukleáris Újságíró Akadémia hallgatói, köztük az Atomerőmű újság munkatársai június 13- án. Tóth Tibor nagykövet, a szervezet titkára tartott előadást az Átfogó Atomcsend Szerződésről, annak globális ellenőrző rendszeréről és arról, hogyan segíti a rendszer a katasztrófák mérséklését. Eddig 183 ország csatlakozott a munkáját 1997-ben megkezdő szervezethez, de még nem írta alá s nem erősítette meg minden ország az egyezményt, amelynek célja, hogy az atomfegyver-kísérleteket megakadályozza. Balcó Béla bemutatta, hogy a szervezet egy közel négyszáz egységet számláló globális ellenőrzőrendszert működtet a világon annak érdekében, hogy a fegyverkísérletekről tudomást szerezzenek. A rendszer alkalmas szökőár-előrejelzésre is, de ugyancsak nagy hasznát vették a fukushimai atomerőművek sérülésekor, mert a radioaktív kibocsátásról nagyon pontos, globális képet adott. Munkatársai bemutatták, hogyan történik a terepkutatás a nukleáris robbantások bizonyítékai után, s milyen gyakorlatokat végeznek ennek hatékony végrehajtására. Ezt követően az újságírók látogatást tettek a műveleti központban, ahová a négyszáz állomásról az adatok beérkeznek, és folyamatosan figyelik a föld szeizmikus tevékenységét és a légkörbe került nukleáris szennyezőanyagok mennyiségét. A NAÜ tevékenységéről és a nukleáris hulladékkezelésről Friedrich Vilmos tartott tájékoztatót, és adott átfogó képet a szervezetről, amely közvetlenül az ENSZ közgyűlés alá tartozik. A NAÜ 1957-ben jött létre az atomenergia békés célú alkalmazásának támogatására, a nukleáris biztonság erősítésére. Az Atomsorompó Egyezményt, amely az ügynökség működésének alapját képezi, 197 ország írta alá, az azt kiegészítő egyezményt, ami lehetővé teszi, hogy a NAÜ előre be nem jelentett felülvizsgálatokat végezzen, 116 ország ratifikálta. Friedrich Vilmos két NAÜ-projektről is beszámolt, az egyik az INPRO, azaz az innovatív reaktorok tervezésének elősegítése, a másik a FUEL Bank, azaz egy üzemanyagbank létrehozása. Lux Iván a nukleáris biztonság növeléséről és a nukleáris hatóságok jobb szabályozásáról tartott előadást. A Nukleáris Újságíró Akadémia által szervezett bécsi látogatás elérte célját, hisz a műszaki szakújságírók még jobban elmélyíthették ez irányú ismereteiket. Wollner Pál SÉTA az Atomerőműben | Ismét SÉTA táboros fiatalok látogattak a Paksi Atomerőműbe. IA SÉTA, azaz a Sajtó és tanulás elnevezésű tábor 30 diákja kilenc megyéből érkezett. I A fiatalok az Atomerőműben üzemlátogatáson vettek részt, és ■ megtekintették Tájékoztató és Látogatóközpontot, valamint az Atomenergetikai Múzeumot is. Sajtótájékoztató keretében találkoztak az erőmű fiatal szakembereivel, Németh Enikővel, Takács Zoltánnal, Árki Istvánnal és Gazdag Viktorral. Gazdag Viktor, Németh Enikő, Árki István, Takács Zoltán A SÉTA tábor az Atomerőmű látogatóközpontjában m a WIN különdíj Immár negyedik alkalommal részesült a WIN (Nők a Nukleáris Energetikában) által kezdeményezett különdíjban az országos Szilárd Leó fizikaversenyen legjobban szerepelt lány. A 2012. évi verseny legjobb eredményét elérő lány Sisák Mária Anna, a keszthelyi Vajda János Gimnázium diákja lett. Panna 10. helyezést ért el a 20 versenyzőből. Panna csütörtökön érkezett Paksra, és pénteken reggel jött velem az erőműbe. A program közel azonos volt a tavalyival: TLK, reaktorfizikai osztály, nukleáris üzemanyag osztály, szimulátor. Újdonságként elmentünk a KKÁT-ba, ahol Eigner Tibor NFÜ üzemvezető kalauzolt bennünket. A másik újítás az volt, hogy biciklikkel jártunk az erőmű területén, így mobilisabbakká váltunk s többet tudtunk látni. Az erőmű létesítménye, mérete, ésszerű elrendezése lenyűgözte Pannát, a KKÁT-ben is nagy szemekkel nézett körül, érdekesnek találta, hogy be kellett öltözni és dozimétert viselni, de az idén is a szimulátor vitte a prímet. A virtuális blokk irányítása nagyon tetszett Pannának. Panna jól érezte magát, sokat tanult az Atomerőműről, rengeteg pozitív élménnyel ment haza, és egy életre megtanulta, hogy a fő fogalom, ami a Paksi Atomerőművet jellemzi: a „biztonság”. Szucsán Marina Nukleáris jövőnk a gyorsreaktoroké? Számos elemzés jelent meg azzal kapcsolatban, hogy miként alakul az energetika jövője az elkövetkező évtizedekben. Az amerikai Energy Information Administration tavalyi évkönyvének becslései szerint a 2008-2035 közötti időszakban 53%-os globális energiaigény-növekedéssel kell számolni, méghozzá úgy, hogy a növekedés 78%-áért a fosszilis hordozók lesznek majd felelősek, főként a szén és az olaj. Több helyen - mint például az USA-ban is - főként a hazai termelésre érdemes fókuszálni, és bár a megújulok hasznos részei lehetnek az energiamixnek, nagy mennyiségben és „tisztán” csak a nukleáris opció képes előállítani villamos áramot. A jelenleg szolgálatban álló atomerőművek nagy része olyan technológiára épül, hogy meg kell oldani a kiégett üzemanyagok tárolását, és biztosítani kell azt is, nehogy proliferálódjanak (azaz rossz kézbe kerüljenek) a kényes, aktív anyagok. A megoldás talán a gyorsreaktorokban rejlik. A gyorsreaktor valójában egy gyorsneutron-reaktor, ahol a „gyors” szó a reaktor neutronjainak energiájára utal vissza. A gyorsreaktorok nagy kinetikus energiával rendelkező neutronokat használnak - 1 millió elektronvoltról beszélünk itt. A hagyományos termikus reaktorok 0,025 elektronvoltos „lassú” neutronokkal dolgoznak. A Los Alamos-i kutatóintézet néhány hónappal ezelőtti adatai szerint gyorsreaktorok csak Oroszországban, Indiában, Kinában és Japánban üzemeltek (a japán reaktorok jövőbeli sorsa most kérdéses lehet a fukushimai események miatt). Az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Németország és Franciaország mind üzemeltetett korábban gyorsreaktort, de valamennyit bezárták. Valójában azért nem terjedtek el anynyira, mint azt a ’70-es években jósolták, mert az urán nagy mennyiségben továbbra is rendelkezésre áll, illetve mert a gyorsreaktorokat nehéz üzemeltetni és drága megépíteni. Az üzemeltetési problémák között a megbízhatóságot ugyanúgy említhetjük, mint a biztonságot: a mostanra már bezárt gyorsreaktorok közül jó pár többet állt karbantartás alatt, mint amennyit üzemelt, és aztán véglegesen be is zárták őket a balesetek miatt. Hogy miért lenne mégis okos lépés a gyorsreaktorok felé fordulni, azt a Los Álamos-i LANSCE Divízió egyik munkatársa foglalja össze: „Ha nyitott üzemanyagciklust használunk, akkor az uránban levő energia kb. 99%-át nem hasznosítjuk. Van értelme a nukleáris energetikát egy olyan rendszer használatára kárhoztatni, ahol nem használjuk ki maximálisan az energiaforrást, ahol nem nyerjük ki a rendszerben rejlő öszszes energiát?” Gyorsreaktorokkal más lenne a helyzet: a végső zárt üzemanyagciklus például csak gyorsreaktorokat alkalmazna. Egy ilyen szcenárióban az üzemanyag szinte teljes egészében elfogyasztásra kerülne, és főként csak a hasadási termékek maradnának meg. A probléma: a gyorsreaktorok ilyen nagy méretekben történő kereskedelmi felhasználása még a távoli jövő zenéje. (Forrás: National Security Science) Simon Zoltán A NAÜ ezen fotóján egy épülő indiai gyorsreakor latható
