Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-06-01 / 6. szám

2012. június Ismét eltelt négy év, így az idén is meg­rendezésre kerülnek az nyári ötkarikás játékok. Sokan szur­kolunk majd a magyar csapatnak a televí­zió előtt ülve, míg lesznek olyan szerencsés honfitársaink, akik a helyszínen izgulhatják végig a különféle sporteseményeket. Közé­jük tartozik Treszl Gábor, a gépész műszaki osztály dolgozója is, aki idén ismét útra kel Pannónia motorkerékpárjával, hogy elláto­gasson Londonba, az XXX. nyári olimpiai já­tékok helyszínére.- Gábor, mikor döntöttél úgy, hogy is­mét elindulsz az expedícióra?- Újfent itt a következő olimpia, a lon­doni. Athén, Peking után ez lesz a harmadik, ahová szurkolóként eljuthatunk. Miközben az előző út, a Pannónia-expedíció történetének könyvét írtam, akkor erősödött fel bennem a vágy, hogy újra útra keljek.- Milyen útvonalon mentek? Milyen helyszíneket kerestek fel utatok során?- Az Eurázsiát átszelő 24000 km-es utazá­sunk után a térképet nézegetve London nem tűnt távoli célpontnak. Ezért választottunk Munkatársaink szabadidőben-Újra az Olimpián­mym paksi atomerőmű egy olyan útvonalat, ami ismét egy komoly kihívást is jelent számunkra. Félig megke­rüljük a Földközi-tengert, Szlovénia-Olasz­­ország-Tunézia-Algéria-Marokkó-Portugá­­lia-Spanyolország-Franciaország útvonalon tervezzük elérni a londoni olimpiát. Útköz­ben, ahol lehet, érintünk magyar vonatkozá­sú történelmi helyeket: úgymint a kalando­zó hadjáratok helyszínei, az I. világháborús emlékhelyek,Trianon kastélya, a svájci hunok völgye, Európa Parlament. Afrika forróságá­ba a kalandvágy és a kihívás visz át minket, csakúgy, mint az Alpok hegyei közé, a Grossg­­lockner csúcsára. Terveink szerint körülbelül 12000 km vár ránk.- Mikor indultok, és mikorra tervezitek a visszaérkezést?- Az expedíció június 23-án a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumból fog el­indulni ünnepélyes keretek között. Terveink szerint augusztus végére térünk haza.- Kivel mész? Ki lesz az idén a társad?- Pekingi útitársammal, Magyar Zolival továbbá Hunyadi Bencével két motorkerék­párral kezdtük a készülődést. Zoli menet közben kiszállt a csapatból, legnagyobb saj­nálatára nem tudja vállalni az utat. A 22 éves Bencével ketten maradtunk az 1965-ös oldal­kocsis T5-ÖS Pannónia nyergében.- Hogyan készültök? Milyen szervezési feladatokkal jár az út? Hogy haladtok ezek­kel?- Hosszadalmas, már-már vég nélkülinek tűnő szerelésen vagyunk túl. A közelmúlt­ban sajnos összetörtük a frissen felkészített veterán motorkerékpárt, nagyot buktunk vele. Egy barátunknak adtuk át a volánt, ek­kor történt a baj. Jelenleg még mindig nincs tökéletes műszaki állapotban a jármű, de a bejáratás már javában tart. Az észak-afrikai országokba járművel bejutni nem zökkenő­­mentes dolog, Algériába vízumot is szerez­nünk kell, és oltásokat is be kell adatnunk magunknak. És igen, az út jelentős költség­vonzata miatt szponzorok keresésével is sok időt töltöttünk.- Milyen segítségetek lesz az út során? Legutóbb egy péceli csapat is útra kelt vele­tek Robur buszukkal. Az idén is lesz kísérő­tök?- Pekingbe menet a péceli roburos csa­pattal együtt utaztunk, hazafelé egymagunk­­ban, Zolival. A londoni túra során nem lesz kíséretünk, de ettől leszünk igazán szabadok, 21 ____________________________________J igaz, valószínűleg olykor gondterheltek is. Ezt már megtapasztaltuk.- Mi a célotok ezzel az úttal?- Célunk, hogy a típus hűen felújított Pannónia nyergében felfedezzük Európa és Afrika távoli vidékeit, honfitársainknak szurkoljunk az olimpiai játékokon, és élmé­nyeinket megosszuk a magyar motoros tár­sadalommal. Veterános utazásaink terveit a technika szeretete keltette életre, és a felfe­dezés vágya viszi előre, nemzeti öntudatunk irányítja. Az embert és gépet próbára tevő 12000 km-es utazásukkal öregbíthetjük or­szágunk és a minket támogató cégek hír­nevét is. A terv sikeres végrehajtása veterán járműtörténeti jelentőséggel bír, távolságát tekintve ez az út lesz a második leghosszabb a magyar gyártmányú gépek között. Ezúton szeretnék külön köszönetét mon­dani a paksi atomerőműnek és ezen belül munkahelyemnek a gépész műszaki osztály­nak, munkatársaimnak, hogy támogattak és elengedtek erre a hosszú útra. Tudom jól, nagy kiváltság ez. Igyekezni fogunk, hogy rá­szolgáljunk a bizalomra és sikerre vigyük ve­terános utazásunk tervét. Keszthelyi Katalin Sebestyén Gáspár festményei Sebestyén Gáspár 2007-es nyugdíjba vonulásáig a paksi atomerőműben dolgozott, az akkori karbantartási igaz­gatóság gépész karbantartás technológiai osztályán. Ez év tavaszán húsz festményét állította ki Kakasdon, a Ma­­kovecz Imre által tervezett gyönyörű faluházban. Ebből az alkalomból idézte fel szerkesztőségünknek, hogyan került kapcsolatba a festészettel. Bukovinai székely szülők gyermekeként születtem 1952- ben, Szekszárdon. Édesapámtól örököltem a művészet iránti érdeklődésemet. Ő szobrász szeretett volna lenni, de a bukovinai székelységet sújtó viharos történelmi idő­szak nem tette lehetővé álmai megvalósítását. Asztalos­ként, faragásaiban mutatta meg tehetségét, és a szobrá­szat iránti szeretetét. Gyermek és ifjú koromban Kakasdon éltem. Már gye­rekkoromban vonzódtam a képzőművészethez. Édes­apám korai halála után a családi körülményeim nem tet­ték lehetővé a művészképző felsőbb iskolák elvégzését, ezért műszaki irányba fordultam. Az álmaimat viszont nem adtam fel. Autodidakta módon és szakkönyvekből fejlesztettem tudásomat. Nagyon sokat köszönhetek Far­kas Pál szobrászművésznek. Ő volt a mesterem, tanítóm három éven keresztül. Házasságkötésem óta Dunaszentgyörgyön élek a csa­ládommal. Itt hosszabb ideig nem foglalkoztam a festé­szettel. Az atomerőműben eltöltött évek után, 2007-től korkedvezménnyel nyugdíjba mehettem. Azóta ismét festek, többségében vászonra és falemezre, olajjal. An­nak idején szénrajzzal és pasztellel is próbálkoztam. Egy alkalommal szekkót is festettem gyerekeknek, Szek­szárdon. Szeretem a portrékat, életképeket és a csend­életeket, de nagy szeretettel festem meg a természet szépségeit is. Festettem keresztúti stációkat is a duna­­szentgyörgyi katolikus templomba. Amióta újra festek, már volt pár kiállításom. 2010- ben bemutatkoztam Dunaszentgyörgyön is, a falu­házban. 2011-ben a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus a Tolna Megyei Általános Művelődési Központtal együttműködve rendezett ki­állítást Dunaföldváron, a várban. A közös kiállításon én is részt vettem az „Erdélyben” című festményemmel. Ezzel a kiállítással egy időben, Bonyhádon a Völgységi Múzeumban is részt vettem három festményemmel az V__________________________________ Sebestyén Gáspár: Székely lakodalmas - Mulat a násznép „Emelt fővel” címmel megrendezett megemlékezésen és kiállításon. Ez a rendezvény a bukovinai székelyek Bács­kába telepítésének 70. évfordulójáról szólt. 2012. március 28-án újabb állomáshoz érkeztem. Kiállíthattam festményeimet Kakasdon; „hazavittem” a képeimet. A fogadtatás is olyan volt, mint amikor anya várja a gyermekét. Körülbelül százharminc ember to­longott a faluházban, és hatalmas szeretettel vettek kö­rül. Külön öröm és nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy Dunaszentgyörgyről is többen eljöttek. A kiállításmegnyitót Krász Ernőné könyvtáros szervez­te és vezényelte szíwel-lélekkel, sok-sok szeretettel. A színvonalas műsorban közreműködött Sebestyén István népművész, valamint Falkainé Jakab Éva és a Csillagös­vény Székely Népdalkor, gyönyörű bukovinai dalokkal. Ä képeim stílusáról elmondtam, hogy az életvitelem és a munkásságom tükörképei. Miért? Amikor eszter­gályosként kezdtem, nagyon gyorsan megtapasztaltam, hogy ez a szakma aprólékosságot, precízséget igényel. Ebben a szakmában nem lehet elnagyoltan dolgozni. Később, amikor az életem úgy alakult, hogy gépészter­vező lehettem az atomerőműben, akkor ez az aprólékos pontosság fokozatosan érvényesült. Tervezéskor minden apró részletnek a mélységeibe kellett látni, és tudni kel­lett ábrázolni pontosan és részletesen. Ez a fajta munka, életvitel a hétköznapjaimba is beleivódott, és a képeimen is visszatükröződött. A festményeimet nagyon sokan megnézték, ami nagy boldogságot adott nekem, mert úgy éreztem, hogy én is hozzájárultam egy keveset sok kedves ember öröméhez. Wollner Pál ___________________________________________________y Nyílt vízisport­napok Balatonfüred, Koloska kikötő 2012. május 12-13. Ismét elkezdődött, immár hivatalosan is a nyári ha­jós szezon Balaton-szerte, így Füreden is. A paksi atomerőmű humán igazgatóságával közösen szerve­zett program keretében egyesületünk szombat reg­geltől minden érdeklődőt szeretettel látott vendégül egy kellemes sétahajózásra. Természetesen a műso­rokon mi is kellemesen szórakoztunk, hisz sok szí­nes programunk volt a kikötőnkben: szalonnasütés, a Szarkaláb Táncegyüttes vendégszereplése, paksi kakaspörkölt, est borkóstolóval, a Hawai Zenekar fergeteges éjszakai bulija kora reggelig, miközben kint a vízen közel, 106 km/h-s lökésekkel szélvihar tombolt. Az éjszakai vihar sajnos a vasárnapi láto­gatottságra rányomta a bélyegét, bár reggelre már jó szél fogadott volna mindenkit, jó vitorlás idő lett délelőttre. A Balatonfüredi Mazsorett Csoport kikö­tői műsora sajnos a hideg és nagy vihar miatt elma­radt... (majd jövőre) A két nap alatt mintegy 250 fő vett részt a programo­kon, 14 nagy hajó, a Heuréka és a Koloska motoros hajó végezte a sétahajózást. Köszönet illett minden­kit, aki segítette, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat, és a jövő utánpótlása jelentkezzen csapatunkba. Boda László - ASE VSC tag

Next

/
Thumbnails
Contents