Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám
2012. június Ismét eltelt négy év, így az idén is megrendezésre kerülnek az nyári ötkarikás játékok. Sokan szurkolunk majd a magyar csapatnak a televízió előtt ülve, míg lesznek olyan szerencsés honfitársaink, akik a helyszínen izgulhatják végig a különféle sporteseményeket. Közéjük tartozik Treszl Gábor, a gépész műszaki osztály dolgozója is, aki idén ismét útra kel Pannónia motorkerékpárjával, hogy ellátogasson Londonba, az XXX. nyári olimpiai játékok helyszínére.- Gábor, mikor döntöttél úgy, hogy ismét elindulsz az expedícióra?- Újfent itt a következő olimpia, a londoni. Athén, Peking után ez lesz a harmadik, ahová szurkolóként eljuthatunk. Miközben az előző út, a Pannónia-expedíció történetének könyvét írtam, akkor erősödött fel bennem a vágy, hogy újra útra keljek.- Milyen útvonalon mentek? Milyen helyszíneket kerestek fel utatok során?- Az Eurázsiát átszelő 24000 km-es utazásunk után a térképet nézegetve London nem tűnt távoli célpontnak. Ezért választottunk Munkatársaink szabadidőben-Újra az Olimpiánmym paksi atomerőmű egy olyan útvonalat, ami ismét egy komoly kihívást is jelent számunkra. Félig megkerüljük a Földközi-tengert, Szlovénia-Olaszország-Tunézia-Algéria-Marokkó-Portugália-Spanyolország-Franciaország útvonalon tervezzük elérni a londoni olimpiát. Útközben, ahol lehet, érintünk magyar vonatkozású történelmi helyeket: úgymint a kalandozó hadjáratok helyszínei, az I. világháborús emlékhelyek,Trianon kastélya, a svájci hunok völgye, Európa Parlament. Afrika forróságába a kalandvágy és a kihívás visz át minket, csakúgy, mint az Alpok hegyei közé, a Grossglockner csúcsára. Terveink szerint körülbelül 12000 km vár ránk.- Mikor indultok, és mikorra tervezitek a visszaérkezést?- Az expedíció június 23-án a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumból fog elindulni ünnepélyes keretek között. Terveink szerint augusztus végére térünk haza.- Kivel mész? Ki lesz az idén a társad?- Pekingi útitársammal, Magyar Zolival továbbá Hunyadi Bencével két motorkerékpárral kezdtük a készülődést. Zoli menet közben kiszállt a csapatból, legnagyobb sajnálatára nem tudja vállalni az utat. A 22 éves Bencével ketten maradtunk az 1965-ös oldalkocsis T5-ÖS Pannónia nyergében.- Hogyan készültök? Milyen szervezési feladatokkal jár az út? Hogy haladtok ezekkel?- Hosszadalmas, már-már vég nélkülinek tűnő szerelésen vagyunk túl. A közelmúltban sajnos összetörtük a frissen felkészített veterán motorkerékpárt, nagyot buktunk vele. Egy barátunknak adtuk át a volánt, ekkor történt a baj. Jelenleg még mindig nincs tökéletes műszaki állapotban a jármű, de a bejáratás már javában tart. Az észak-afrikai országokba járművel bejutni nem zökkenőmentes dolog, Algériába vízumot is szereznünk kell, és oltásokat is be kell adatnunk magunknak. És igen, az út jelentős költségvonzata miatt szponzorok keresésével is sok időt töltöttünk.- Milyen segítségetek lesz az út során? Legutóbb egy péceli csapat is útra kelt veletek Robur buszukkal. Az idén is lesz kísérőtök?- Pekingbe menet a péceli roburos csapattal együtt utaztunk, hazafelé egymagunkban, Zolival. A londoni túra során nem lesz kíséretünk, de ettől leszünk igazán szabadok, 21 ____________________________________J igaz, valószínűleg olykor gondterheltek is. Ezt már megtapasztaltuk.- Mi a célotok ezzel az úttal?- Célunk, hogy a típus hűen felújított Pannónia nyergében felfedezzük Európa és Afrika távoli vidékeit, honfitársainknak szurkoljunk az olimpiai játékokon, és élményeinket megosszuk a magyar motoros társadalommal. Veterános utazásaink terveit a technika szeretete keltette életre, és a felfedezés vágya viszi előre, nemzeti öntudatunk irányítja. Az embert és gépet próbára tevő 12000 km-es utazásukkal öregbíthetjük országunk és a minket támogató cégek hírnevét is. A terv sikeres végrehajtása veterán járműtörténeti jelentőséggel bír, távolságát tekintve ez az út lesz a második leghosszabb a magyar gyártmányú gépek között. Ezúton szeretnék külön köszönetét mondani a paksi atomerőműnek és ezen belül munkahelyemnek a gépész műszaki osztálynak, munkatársaimnak, hogy támogattak és elengedtek erre a hosszú útra. Tudom jól, nagy kiváltság ez. Igyekezni fogunk, hogy rászolgáljunk a bizalomra és sikerre vigyük veterános utazásunk tervét. Keszthelyi Katalin Sebestyén Gáspár festményei Sebestyén Gáspár 2007-es nyugdíjba vonulásáig a paksi atomerőműben dolgozott, az akkori karbantartási igazgatóság gépész karbantartás technológiai osztályán. Ez év tavaszán húsz festményét állította ki Kakasdon, a Makovecz Imre által tervezett gyönyörű faluházban. Ebből az alkalomból idézte fel szerkesztőségünknek, hogyan került kapcsolatba a festészettel. Bukovinai székely szülők gyermekeként születtem 1952- ben, Szekszárdon. Édesapámtól örököltem a művészet iránti érdeklődésemet. Ő szobrász szeretett volna lenni, de a bukovinai székelységet sújtó viharos történelmi időszak nem tette lehetővé álmai megvalósítását. Asztalosként, faragásaiban mutatta meg tehetségét, és a szobrászat iránti szeretetét. Gyermek és ifjú koromban Kakasdon éltem. Már gyerekkoromban vonzódtam a képzőművészethez. Édesapám korai halála után a családi körülményeim nem tették lehetővé a művészképző felsőbb iskolák elvégzését, ezért műszaki irányba fordultam. Az álmaimat viszont nem adtam fel. Autodidakta módon és szakkönyvekből fejlesztettem tudásomat. Nagyon sokat köszönhetek Farkas Pál szobrászművésznek. Ő volt a mesterem, tanítóm három éven keresztül. Házasságkötésem óta Dunaszentgyörgyön élek a családommal. Itt hosszabb ideig nem foglalkoztam a festészettel. Az atomerőműben eltöltött évek után, 2007-től korkedvezménnyel nyugdíjba mehettem. Azóta ismét festek, többségében vászonra és falemezre, olajjal. Annak idején szénrajzzal és pasztellel is próbálkoztam. Egy alkalommal szekkót is festettem gyerekeknek, Szekszárdon. Szeretem a portrékat, életképeket és a csendéleteket, de nagy szeretettel festem meg a természet szépségeit is. Festettem keresztúti stációkat is a dunaszentgyörgyi katolikus templomba. Amióta újra festek, már volt pár kiállításom. 2010- ben bemutatkoztam Dunaszentgyörgyön is, a faluházban. 2011-ben a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus a Tolna Megyei Általános Művelődési Központtal együttműködve rendezett kiállítást Dunaföldváron, a várban. A közös kiállításon én is részt vettem az „Erdélyben” című festményemmel. Ezzel a kiállítással egy időben, Bonyhádon a Völgységi Múzeumban is részt vettem három festményemmel az V__________________________________ Sebestyén Gáspár: Székely lakodalmas - Mulat a násznép „Emelt fővel” címmel megrendezett megemlékezésen és kiállításon. Ez a rendezvény a bukovinai székelyek Bácskába telepítésének 70. évfordulójáról szólt. 2012. március 28-án újabb állomáshoz érkeztem. Kiállíthattam festményeimet Kakasdon; „hazavittem” a képeimet. A fogadtatás is olyan volt, mint amikor anya várja a gyermekét. Körülbelül százharminc ember tolongott a faluházban, és hatalmas szeretettel vettek körül. Külön öröm és nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy Dunaszentgyörgyről is többen eljöttek. A kiállításmegnyitót Krász Ernőné könyvtáros szervezte és vezényelte szíwel-lélekkel, sok-sok szeretettel. A színvonalas műsorban közreműködött Sebestyén István népművész, valamint Falkainé Jakab Éva és a Csillagösvény Székely Népdalkor, gyönyörű bukovinai dalokkal. Ä képeim stílusáról elmondtam, hogy az életvitelem és a munkásságom tükörképei. Miért? Amikor esztergályosként kezdtem, nagyon gyorsan megtapasztaltam, hogy ez a szakma aprólékosságot, precízséget igényel. Ebben a szakmában nem lehet elnagyoltan dolgozni. Később, amikor az életem úgy alakult, hogy gépésztervező lehettem az atomerőműben, akkor ez az aprólékos pontosság fokozatosan érvényesült. Tervezéskor minden apró részletnek a mélységeibe kellett látni, és tudni kellett ábrázolni pontosan és részletesen. Ez a fajta munka, életvitel a hétköznapjaimba is beleivódott, és a képeimen is visszatükröződött. A festményeimet nagyon sokan megnézték, ami nagy boldogságot adott nekem, mert úgy éreztem, hogy én is hozzájárultam egy keveset sok kedves ember öröméhez. Wollner Pál ___________________________________________________y Nyílt vízisportnapok Balatonfüred, Koloska kikötő 2012. május 12-13. Ismét elkezdődött, immár hivatalosan is a nyári hajós szezon Balaton-szerte, így Füreden is. A paksi atomerőmű humán igazgatóságával közösen szervezett program keretében egyesületünk szombat reggeltől minden érdeklődőt szeretettel látott vendégül egy kellemes sétahajózásra. Természetesen a műsorokon mi is kellemesen szórakoztunk, hisz sok színes programunk volt a kikötőnkben: szalonnasütés, a Szarkaláb Táncegyüttes vendégszereplése, paksi kakaspörkölt, est borkóstolóval, a Hawai Zenekar fergeteges éjszakai bulija kora reggelig, miközben kint a vízen közel, 106 km/h-s lökésekkel szélvihar tombolt. Az éjszakai vihar sajnos a vasárnapi látogatottságra rányomta a bélyegét, bár reggelre már jó szél fogadott volna mindenkit, jó vitorlás idő lett délelőttre. A Balatonfüredi Mazsorett Csoport kikötői műsora sajnos a hideg és nagy vihar miatt elmaradt... (majd jövőre) A két nap alatt mintegy 250 fő vett részt a programokon, 14 nagy hajó, a Heuréka és a Koloska motoros hajó végezte a sétahajózást. Köszönet illett mindenkit, aki segítette, hogy a vendégek jól érezzék magukat, és a jövő utánpótlása jelentkezzen csapatunkba. Boda László - ASE VSC tag
