Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám
20 2012. június engÍne^'riRg^ NUCLEAR ENGINEERING INTERNATIONAL » Húsz éve működik Olkiluotóban a hulladéktároló mym paksi atomerőmű A Finnország kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékát fogadó létesítmény jelenleg félig van tele - jelentette be a TVO május 8-án, a működés huszadik évfordulója alkalmából rendezett találkozón. Mostanáig 5500 köbméternyi hulladék gyűlt össze a két földalatti silóban (60 és 100 mélységűek). A kibocsátók egyike maga az erőmű, de itt tárolják a finn egészségügyi szektorból, az iparból és a kutatóintézetekből származó anyagokat is. A hulladék speciális szállítójárművön kerül ide és egy távirányítású daruval bocsájtják le a mélybe. Évente 100-180 köbméter térfogatú hulladék érkezik, ezek kétharmada a kis aktivitású, a maradék a közepes aktivitású kategóriába tartozik. A TVO célja, hogy minimalizálja a termelődő hulladék mennyiségét. Az erőmű mindkét blokkján sikeresen véghezvitték ezt a célkitűzést, mivel 20-30 százalékkal sikerült megnövelni a tömörítő berendezés hatékonyságát. A tároló silói 31 rétegsorban fogadják a betonból készült bokszokat, amelyek egyenként 5 köbméteresek. A közepes szintű oldalon 16 tárolósor, a kis aktivitású oldalon 18 sor telt meg eddig. A létesítményben kívánják majd elhelyezni a jelenleg épülő Olkiluoto-3 blokk hulladékát is. A bővítés terveit most vizsgálja az illetékes minisztérium. Az új francia elnök és az atomenergia A nukleáris energia jövője Franciaországban bizonytalanná válhat az eljövendő elnöki időszakban. Francois Hollandé begyűjtötte a szavazatok 52 százalékát május 6-án, ez elegendő volt ahhoz, hogy Nicolas Sarkozy székébe ülhessen. Kampánya alatt Hollandé szavát adta, hogy csökkenteni fogja Franciaország atomenergiától való függőségét. 2025-re csökkenteni kívánja a nukleáris részarányt a jelenlegi 75 %-ról 50 %-ra, és megígérte az öregedő Fessenheim atomerőmű öt éven belüli bezárását. Ha ezek a törekvések érvényesülni fognak, akkor valószínűleg csapást mérnek az atom-bizniszben érdekelt cégekre is, mint például az EDF és az Areva. Az EDF részvényei 3 százalékkal estek Hollandé győzelmének hírére. A francia nukleáris hatóság már engedélyezte a 900 MW-os Fessenheim-1 blokk üzemben tartását a következő tíz évben, ha elvégzik a reaktorépület alapozásának megerősítését 2013 júniusa előtt. Az EDF szóvivője azt nyilatkozta május 7-én, hogy a társaság a munka folytatását tervezi. Üzemidő-hosszabbítás Örményországban Elkezdődtek azok az előkészítő munkák, amelyek a Metsamor-2 (korábban Armenia-2) blokk üzemidejének hosszabbítását célozzák a 2016 szeptemberében lejáró engedély utáni időszakra. Az ország illetékes minisztere bejelentette, hogy 2013 májusáig meghatározzák a szükséges programot, illetve 2013 augusztusáig költségbecslést is végeznek. A kormány számára egy akciótervet nyújtanak be 2013 szeptemberéig - mindezekről a kabinet április 19-ei ülésén született döntés. Ugyanezen az ülésen határoztak egy szociális gondoskodási csomag elindításáról is az atomerőművi személyzetre vonatkozóan. Ez egyébként nemcsak rájuk, hanem a más veszélyes területen dolgozó munkavállalókra is vonatkozik majd. A 2. blokk egy VVER-440/V270 típusú egység, 408 MW-ra van bejegyezve a nemzetközi irodalomban, és az ország villamosenergia-ellátásának kb. 40 százalékát biztosítja. Testvérblokkját a nagy földrengés után 1989-ben végleg leállították, a 2. blokk is hosszú pihenő után, 1995 novemberében indult vissza. Forrás: Nuclear Engineering International, 2012. május Varga József Régi legenda, hogy Alfred Nobel azért nem alapított díjat a matematikusoknak, mert a felesége egy matematikussal csalta meg. Ez nem igaz, mert Nobelnek nem is volt felesége. Valószínűbb az a magyarázat, hogy semmiféle magasabb oktatásban nem részesülvén, célirányos kémiai ismereteit egy orosz kémikustól szerezte, s találmányai nem követelték meg a magasabb matematikai ismeretet. Alapítottak hát világszerte a matematikusoknak alternatív díjakat (~45). Ezek közül a legrangosabbat a tragikusan fiatalon, tuberkulózisban meghalt Nils Henrik Abel (1802-1829) norvég matematikusról nevezték el, és 2002-ben adták ki először. A díjjal egymillió dollár is jár, amit majd május 22-én ad át V. Harald, norvég király ünnepélyes keretek között Oslóban. Az idei díjat egy magyar matematikus, Szemerédi Endre (szül. 1940. augusztus 21.) kapta a diszkrét matematika és az elméleti számítástudomány terén elért eredményeiért. Az ELTE Természettudományi Karán matematikusként végzett 1965-ben. Az akadémia Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének tudományos munkatársaként, később főmunkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. Az 1980-as évektől több amerikai egyetemen volt vendégkutató ^ és vendégprofesszor, 1990-ben a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 1970-ben Moszkvában védte meg a kandidátusi, később Budapesten az akadémiai doktori értekezését. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben rendes tagja lett. Kutatási területe a kombinatorika, a számelmélet és az algoritmuselmélet, nevezetes eredménye Erdős Pál és Túrán Pál sejtésének bizonyítása. Szemerédi Endre a Rényi-díj (1973), a Pólya-díj (1975), az MTA Matematikai Díj (1978) és az Akadémiai Díj (1979) után rangos nemzetközi díjakat is magáénak mondhat. 2008-ban ítélték oda neki az amerikai Leroy P. Steele-díjat és a svéd Rolf Schock-díjat, 2010 óta tagja az Amerikai Tudományos Akadémiának. A magyar kormány is kitüntette március 15- én, Széchenyi-díjjal. A diszkrét matematika olyan struktúrákat vizsgál, mint a gráfok, sorozatok, geometriai konfigurációk. Ilyen struktúrák matematikája képezi a számítógép-tudomány és az információelmélet alapjait. Például a kommunikációs hálózatok, a hatékony számítási algoritmusok tervezése alapvetően a diszkrét matematika révén szerzett ismeretekre támaszkodik. Szemerédi Endre szellemes és eredeti technikák bevezetésével és számos alapprobléma megoldásával forradalmasította a diszkrét matematikát. Egy interjúban azt mondta: „Tíz probléma közül, amin gondolkodtam, kilenc és felet nem sikerült megoldanom, de egy matematikusnak jól kell viselnie a kudarcot is.” gyulai „Az Egység" - csak így utalnak a New York-i Tűzoltósághoz tartozó Radiológiai Egységre a „Radiation Control for Fire and Other Emergency Forces" című könyvben (kiadó: National Fire Protection Association, 1960), mely az Atomenergetikai Múzeum Kenton-hagyatékában (könyvgyűjteményében) található. „1957. december 6-án az Egység arról kapott jelentést a 7. Kerületi Rendőrkapitányságról, hogy a rendőrség birtokában van egy radioaktív tőkehal. A jelek szerint úgy merült fel a gyanú a radioaktivitás jelenlétére vonatkozóan, hogy a vásárló elmondása szerint 'a hal világított a sötétben.'Az Egység reagált, és mikor a vizsgálatuk nem talált szennyeződést, a halat a Bellevue Kórházba szállították további vizsgálatokra. A laboreredmény negatív lett." Bár a fenti bevezető kicsit vicces (ezt maga a könyv is elismeri), a tűzoltóság fontos szerepet játszott abban, hogy a sugárzással kapcsolatos indokolatlan félelmeket eloszlassa. Már az '50-es években döntés született az Egység létrehozásáról, mert a mesterséges sugárzások szerepe az amerikaiak életében egyre nőtt. A könyv is tulajdonképpen egy kivonata az akkori tudástárnak, méghozzá az akkori tűzoltók információigényéhez igazítva. Persze érződik, hogy mikor és hol íródott, hiszen mértékegységként pl. a Roentgen-t, a rem-et és a rad-ot használja. A több mint 200 oldalas kézikönyv kitér a tűzoltókat különböző szituációkban érhető legmagasabb dózisokra és arra is, hogy milyen orvosi röntgen-vizsgálatokat kell bevezetni a vészhelyzetekre vonatkozólag: mikor mehetnek be a tűzoltók, milyen felszereléssel, mit kell tenniük, mit nem szabad tenniük stb. Egyébiránt rövid, de szinte teljes körű tájékoztatást nyújt a könyv a maghasadásról (sőt, egy kicsit a fúzióról is), az atomenergetikáról, a hulladékkezelés okozta problémákról, de a radioaktív anyagok nem-energetikai felhasználásról is. Még mai szemmel is érdekes példákat hoznak fel a szerzők: mosószerek tesztelésénél radioaktív anyagot („koszt") helyeznek el a mintán, majd különféle tisztítási eljárásoknak vetik alá. A mintán fennmaradó radioaktivitásból aztán tudnak visszakövetkeztetni a tisztítási módszer hatékonyságára. A mosogatógépek esetén (igen, mosogatógépek 1960-ban, bár nem nálunk, hanem az USA-ban) szintén felhasználták a radioaktivitást, bár kissé komplikáltabb módon: egy tyúk tápjába radioaktív anyagot kevertek, majd az aktív tojásokat megsütötték, tányérra tették és felvágták késsel-villával. Ezt követően jött a mosogatógép és a Geiger-számlálós mérés: az eredmények a mosogatógépet igazolták, a szennyeződések eltűntek. Ugyanilyen érdekes, és kicsit az energetikához visszakanyarodó példa: egy forradalmian új elem, amely alacsony áramerősséget produkál a stroncium 90 izotóp bétarészecske-kibocsátását felhasználva. A könyv szerint erre az elemre akár élettartam-garanciát is vállalhatnak a gyártók, mivel a vonatkozó felezési idő 27,7 év. A szuperelem szupermarketekbe való megérkezésére azonban több mint 27,7 év elteltével is még mindig csak várunk. Simon Zoltán KENTON-HAGYATÉK NEW YORK-I ATOMTŰZOLTÓK dolgozók kartonjába - még egy 5x8 inches mintakártya is megtalálható, mely táblázatos formában listázza a kapott dózisokat. Külön fejezet foglalkozik a sugárzást mérő műszerekkel és karbantartásukkal, illetve szintén külön taglalják az alkalmazandó procedúrákat olyan tűzesetekre, mikor nukleáris létesítményekhez kell kiszállniuk a lánglovagoknak, vagy radioaktív anyagokkal kerülhetnek kapcsolatba. Pontokba szedve taglalja a könyv a követendő procedúrákat a különböző radiológiai Matematikai „Nobel-díj”
