Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám
IO mym paksi atomerőmű 2012. június Szakmák az atomerőműben A karbantartási főosztály villamos karbantartó osztályán a generátor karbantartó csoport munkájába Polgár László villamos gépszerelő adott betekintést. Polgár László 1971-ben született, Szekszárdon. Az általános iskolát Dunaföldváron végezte, majd a dunaújvárosi 316. számú Makarenko Szakközépiskola és Ipari Szakmunkásképző Intézetben szerzett villamos gépszerelői képesítést. Ezt követően a dunaújvárosi vasműhöz került, a vállalat villamos javító osztályán tekercselőként, szerelőként tevékenykedett. Nem sokkal később átkerült a hideghengerműbe, ahol az üzemi berendezések motorjainak karbantartása volt a feladata. Egy évig dolgozott a kunszentmiklósi Perion akkumulátor gyárban is, majd egy dunaföldvári gumiszervizben helyezkedett el. Az atomerőműben 2002 márciusában, atomixes állományban kezdett dolgozni, később az Ovitnál folytatta a munkát. 2010 februárjában nyert felvételt a céghez. A generátor karbantartó csoport fő feladata a turbinákhoz kapcsolódó 8 TW221 turbógenerátor, az ezekhez tartozó gerjesztőgépek, valamint a biztonsági rendszerekhez kapcsolódó 17 dízelgenerátor, és a 16 motorgenerátor karbantartása, javítása. Emellett a KKÁT-ban található villanymotorok karbantartása is hozzájuk tartozik. A főjavítások alkalmával a blokkonként 2 turbógenerátor karbantartása, a 3 dízelgenerátor nagykarbantartása, kis- és részleges szétszereléses karbantartása, és a 4 motorgenerátor karbantartása párhuzamosan zajlik. A főjavítások idején feladataik közé tartozik a motorgenerátorok műhelyükbe szállításának összehangolása is. László munka mellett elvégezte a segédüzem kezelői tanfolyamot, a 40 órás nehézgépkezelői tanfolyamot és a targoncakezelői- és az SKF csapágyszerelési tanfolyamot is. Kiemelten hasznosnak tartja, hogy a segédüzem kezelői tanfolyamon megismerhette a generátor segédüzemi rendszereit (gázellátó rendszer, olajellátó rendszer, tekercshűtővíz rendszer, nyershűtővíz rendszer), hiszen a hűtési (segédüzemi) rendszer és a generátor általános szerkezeti felépítése szervesen összefügg egymással. A segédüzemi rendszerek a feladata az üzemelés során keletkező veszteséghő elvezetése, a helyi melegedések és a hőmérsékletkülönbségek csökkentése. (A turbógenerátoroknál, mint a villamosenergia-termelés legfontosabb eszközeinél, a hűtési rendszer lényeges befolyással van a gépméretekre, és a fajlagos (kVA/kg) teljesítményre.) A generátor és a segédberendezések üzemviteli szempontból nem elhatárolhatóak, és a hidrogénes üzem miatt a berendezések kezelése speciális ismereteket igényel. A forgórész tekercselést, a forgórész felületét és az állórész lemeztestet közvetlenül gázzal hűtik (az erre a célra alkalmas gázok közül hővezetés szempontjából a hidrogén paraméterei a legkedvezőbbek), az állórész tekercselése közvet- ^— len vízhűtésű. László számára az eddigi legnagyobb szakmai kihívást a blokkokon végrehajtott generátor állórész csere jelentette. Hogy a méreteket érzékeltesse, elmondta, a több hétig tartó munkafolyamat során a 42,5 tonnás forgórész kiszerelését (kifűzését) követően, Édesapám nyomdokában: Peltzer Tibor fotó: Bodajki Ákos Várpalotai születésű kollégánk gyermekéveit szülővárosában töltötte, ezután költöztek Paksra. Itt járt általános, majd középiskolába is. Az ESZI-s érettségi után, 2000-ben tette le a villamosenergia-ipari technikusi vizsgát. Ezután nyert felvételt a BMF Kandó Kálmán villamosmérnöki karán villamos mérnökasszisztens szakra. 2002 nyarán került társaságunk villamos üzemviteli osztályára, majd levelező tagozaton folytatta főiskolai tanulmányait. Jelenleg elektrikusi beosztásban dolgozik a 3-as blokk „D" műszakjában, a betanuló éveit a 4-es blokk „E" műszakjában töltötte. Napi feladatai között szerepelnek a hozzájuk tartozó helyiségek és rendszerek ellenőrzése és ennek dokumentálása, a 0,4 és 6 kV-os villamos rendszerek és fogyasztók kiszolgálása, felügyelete, együttműködés a társszervezetekkel és a reaktor biztonságos lehűtéséhez a villamos üzembiztonság fenntartása. Tibor ezen a szakterületen édesapja nyomdokában jár, aki 15 éven keresztül volt ugyanennek az osztálynak a dolgozója. Sajnálatos módon édesapja tavaly júliusban egy váratlan rosszullét után örökre itt hagyta a családját, hiányát a mai napig sem tudja pótolni semmi. Az idősebb Peltzer a 4-es blokk „E" műszakjában dolgozott, pont ott, ahová a fia is került betanulóként. Mivel az édesapa 2002 májusában kezdte meg nyugdíjba vonulását, Tibor pedig 2002 augusztusában állt munkába, így szó szerint az ő helyére került. Ez nagy büszkeséggel töltötte el, viszont nagy felelősség is hárult rá, hiszen édesapja elismert és közkedvelt szakember volt, s nem szeretett volna szégyent hozni rá. Az ő példája lebegett a szeme előtt, amikor egyáltalán erre a pályára lépett, hiszen 14 évesen nem sok fogalma volt a villamos szakmáról, viszont tudta, hogy édesapja milyen büszkeséggel beszél a benti munkájáról, melynek elismeréseképpen 1996-ban megkapta a Biztonságos Üzemeltetői Díjat. Tibor a jövőben is a villamos üzemviteli osztályon szeretne maradni, mert nagyon jó kollektíva veszi körül, nagyon sok jó embert ismert meg a kollégái körében. Szeret itt és velük dolgozni, és az sem mellékes, hogy az erőműnél nagyobb szakmai kihívást szerinte kis hazánkban nem is lehetne találni. 4 éve él barátnőjével a közös otthonukban. Sok hobbija van, elsősorban a labdajátékok. Tagja az ASE szurkolótáborának, és játszik a városi kosárbajnokságban is. Ezen kívül a számítástechnika érdekli, s biciklizni is nagyon szeret. Gyöngyösiné Nyúl Petra a 180 tonnás állórész cseréjét a két gépházi daru összekapcsolásával, a speciálisan erre a célra készült emelőszerkezettel (állórész himba) lehetett megvalósítani. Szabadidejében László testvérével együtt a mezőgazdaságban dolgozik, földjeiken búza, kukoricatermesztéssel foglalkoznak. Ha marad rá idejük, szeretnek horgászni, illetve vadászni is járnak. László lánya 18 éves, a kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnáziumban az idén érettségizik. Kárpáti Viktor £ Bemutatjuk Poczik István önálló mérnököt Tatabányán született, és ott élt tizennyolc éves koráig. Érettségi után a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karára jelentkezett, ahol 2008- ban okleveles építőmérnöki diplomát szerzett. Képesítését - ahogy Istvántól megtudtam - a köznyelv statikusként, olyan szakemberként ismeri, aki alapvetően az épületek, építmények tartószerkezetével foglalkozik. Az egyetem befejezése után a végzettségének megfelelő területen, egy pécsi statikus tervező cégnél kezdett el dolgozni. Ezzel párhuzamosan felkérést kapott a Pécsi Tudományegyetemtől óraadói tevékenységre, amelyre nem tudott nemet mondani. Úgy érezte, ezzel a lehetőséggel élnie kell, és szerette volna kipróbálni magát az oktatás területén is. (gy két szemeszterben acélszerkezetek és hídépítés tantárgyat tanított az egyetem levelező tagozatosai számára. Az oktatások hétvégén történtek, így egy év után - bár szerette a tanítást - úgy döntött, hogy munka mellett nem vállalja tovább. Az elmúlt évben került a paksi atomerőműbe, először az Erbe munkavállalójaként helyezkedett el, majd 2011 szeptemberében felvételt nyert az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-hez. Arra a kérdésre, hogy mi hozta Paksra, egyszerű a válasz: a szerelem. Barátnője Tolna megyei, akivel hosszabb ideje távkapcsolatban éltek, de úgy döntöttek, hogy ezen változtatnak, ezért István tavaly tavasszal Paksra költözött. Jelenleg az építészeti osztály műszaki csoportjában dolgozik, önálló mérnök munkakörben. Az osztály munkájához tartozik a technológiai épületek és építmények átalakítási, felújítási munkálatainak előkészítése, az építészeti törzsadatok kezelése, illetve a társszervezetek számára az építészetet érintő területeken tervzsűrizést és véleményezési feladatokat végeznek. Munkáját érdekesnek és változatosnak tartja. Fontosnak gondolja az erőmű területén az építészeti szakterület erősítését, mert - ahogy mondja - az erőműben, jellegéből adódóan nagyon erős a gépész és villamos szakirány, ugyanakkor épületek nélkül nem lehet technológia, így szükség van az általuk végzett építészeti tevékenységre is. Feladatai közül kiemelte, hogy az üzemidő hosszabbítással kapcsolatban szilárdsági számítások készültek az épületek tartószerkezeteire. Ebben a munkában ő is részt vett, amit szívesen végzett, mivel egyrészt ez a munka segített az erőmű területén lévő épületek jobb megismerésében, másrészt szakmailag is kihívásnak tekintette, hiszen komoly statikai számításokat kellett véleményeznie. Másik kiemelt feladatuk volt a Célzott biztonsági felülvizsgálattal összefüggő építészeti jellegű vizsgálatokban való részvétel. Kollégáiról elmondta, hogy szívesen fogadták, mivel tartószerkezetes szakember nem volt az osztályon, ezért örültek az ő érkezésének. A mintegy húsz fős kollektíva jelentős része a harminctól az ötvenig terjedő korosztályba tartozik, így István a fiatalabbakat képviseli a csapatban. Rövidesen befejezi az Atomerőművi üzemeltetési alapok című tanfolyamot. A képzést nagyon hasznosnak tartja, mert segít megérteni az erőmű működését, az alapvető összefüggéseket. Az a tapasztalata, hogy az emberek általában keveset tudnak az atomerőműről, ezért sokan elutasítóak az erőmű üzemeltetését illetően. Ahhoz, hogy a kerítésen kívül is hitelesen tudjon érvelni az atomenergia alkalmazása mellett, fontosnak tartja ezeknek az ismereteknek az elsajátítását. Terveiről szólva elmondta, úgy érzi, ideje megállapodnia, ezt a munkahelyi és magánéleti területre egyaránt így gondolja. Barátnője Pakson dolgozik a Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálatnál, családgondozóként. Jelenleg Pakson, a lakótelepen laknak, közel egy éve élnek együtt, és - ahogy Istvántól megtudtam - a kapcsolat jól működik. Szabadidejében szeret kerékpározni, úszni és biliárdozni. Az elmúlt időszakban kevés ideje jutott ezekre, mert főleg a város megismerése, az új munkakörnyezetbe való beilleszkedés kötötte le, de bízik abban, hogy a közeljövőben lesz ideje sportolásra és egyik kedvenc időtöltésére, a biliárdozásra is. László A. Zoltánná Fiataljaink
