Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám
2012. június 17 Generációk az atomerőműben A paksi atomerőműben nagyon sok olyan család van, ahol a szülők gyermekeiknek adják át a stafétabotot egy-egy szakterületen. Most egy olyan családot mutatunk be, ahol ugyan stafétabot átadására nem került sor, de ugyanazon az osztályon dolgozik az édesanya és fia, de az édesapa és a feleség is az atomerőmű munkavállalója. Az édesanya Körmöczi Zoltánná, Rózsa 1957-ben születetett, Pakson. Általános iskolai tanulmányait is itt végezte, és középiskolába is Pakson járt: a Vak Bottyán Gimnáziumba. Érettségi után gyors- és gépírást tanult, majd az atomerőmű területén az Erőtervnél, később az Országos Szakipari Vállalatnál helyezkedett el, adminisztratív munkakörben. 1986. december 16-án nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemgazdasági főosztályának általános csoportjába, adminisztrátor nyilvántartó munkakörbe. 1989-ben áthelyezték az adminisztrációs csoportba, ahol a cég munkavállalóinak munkaidő-nyilvántartási feladatait látta el. Elmondása szerint ez nagyon szép időszak volt az életében, nagyon szerette ezt a munkát. Négy évvel később titkárnői munkakörbe került, az akkori személyzeti és szociális igazgató mellé, és ez a munkaköre éveken keresztül megmaradt. Ugyanazon a helyen és munkakörben dolgozott, csak a szervezet neve és vezetői változtak. Közben képezte magát a humánpolitika területén, és 1996-ban középfokú személyügyi ügyintéző szakképesítést, majd 2002-ben felsőfokú személyügyi gazdálkodó szakképesítést szerzett. Változás a munkakörében és munkafeladataiban 2008. február 1-jén következett be. Ekkor ajánlották fel számára azt a lehetőséget, hogy a titkárnői munkakör helyett átmehet a munka- és személyügyi osztályra, humánpolitikai előadó beosztásba. Rózsa úgy döntött, hogy él a felkínált lehetőséggel, és munkakört vált. Jelenleg is itt dolgozik, és bízik abban, hogy ez így is marad még 4 évig, amikor nyugdíjba szeretne menni, amit - mint mondja - már nagyon vár. Kedvenc időtöltése a rendszeres testmozgás, hetente több alkalommal jár különböző mozgásos programokra. Az édesapa, Körmöczi Zoltán szintén az atomerőmű munkavállalója. Székesfehérváron, a Jáky József Útépítési Szakközépiskolában szerzett technikusi végzettséget, majd pályakezdőként az erőmű területén a 22. számú Állami Építőipari Vállalatnál kezdett el dolgozni, 1976-ban. A részvénytársasághoz 2001-ben vették fel, a szolgáltatási osztályra műszaki ellenőr munkakörbe. Azelőtt, 1997-től külsős cégen keresztül ugyanezen az osztályon töltötte be ezt a munkakört. 2010. január 1-től az szolgáltatási főosztály létesítmény üzemeltetési osztálya műszaki csoportjának vezetője. Kedvenc időtöltése a kertészkedés és a horgászat. Fiuk, Körmöczi Zoltán Pakson érettségizett a Vak Botytyán Gimnáziumban, majd 2002-ben humánszervezőként végzett a Pécsi Tudományegyetem. Pályaválasztásában komoly szerepe volt édesanyjának, mivel Zoltán a humán szakterület alapjaival harmadikos gimnazista korában ismerkedett meg, amikor Rózsa a középfokú személyügyi ügyintéző tanfolyam vizsgájára készült. Zoltán belenézett a vizsgaanyagba, s az annyira felkeltette érdeklődését, hogy ezt a szakterületet választotta egyetemi jelentkezése során. A diploma megszerzése után pályakezdőként az Atomix Kft.-n keresztül a munka- és személyügyi osztályra került, humánpolitikai előadó munkakörbe. 2003-ban nyert felvételt a részvénytársasághoz. Jelenleg is az édesanyjával egy szervezetnél, a munka- és személyügyi osztályon dolgozik, humánpolitikai munkatárs munkakörben. Az elmúlt években szakmai tudását minőségbiztosítási, EU-s és munkajogi ismeretekkel egészítette ki. Felesége, ár. Körmöczi-Lakatos Andrea jogtanácsos a jogi osztályon. Egy 3 éves kisfiúk van. A Körmöczi házaspárnak Zoltán fiukon kívül egy lányuk van, aki férjével együtt közgazdászként dolgozik és él Budapesten, 2 éves kisfiúkkal. Rózsának és Zoltánnak a legnagyobb boldogságot az jelenti, ha együtt lehetnek két unokájukkal, Zoltánék kisfiával, Zéténnyel és Ágnesék Bencéjével. Külön örömet okoz számukra, ha a két unoka együtt, náluk és velük lehet. László A. Zoltánná <0> mym paksi atomerőmű Pozitív történet Részvénytársaságunknál az utánpótlás kérdése évek óta fókuszban áll, különösen kiemelt figyelmet kap, ha egy szervezettől a két első számú vezető megy nyugdíjba. A külső technológiai osztályon (kto) a közelmúltban zajlott le a vezetőváltás - példaértékűen. Erről beszélgettem az osztály volt és jelenlegi vezetőivel.- Mikor gondoltál először arra, hogy kineveld az utódodat? - kérdeztem Racskó Imrétől, az osztály korábbi osztályvezetőjétől.- Az ember elér a pályájának egy olyan szakaszára, amikor látja annak a végét, és megfogalmazódik benne az igény, hogy megfelelő utódokat neveljen. Eljön az idő, amikor nemcsak delegál feladatokat, hanem úgy érzi, hogy azokat az ismereteket, amiket “I megszerzett, át is kell adnia. Ez természetesen nem csak a szakmai ismereteket, hanem a vezetői ismereteket is jelenti. Ezért egy ideje már tudatosan foglalkoztam az utánpótlás nevelésével. Amikor 4-5 évvel ezelőtt az utánpótlási tervben megjelöltük azoknak a kollégáknak a nevét, akik a helyünkbe léphetnek, nem volt nehéz dolgom, mert nagyon jó csapat vett körül. Ügy érzem, az elmúlt évek során azt a szemléletet, amit mi képviseltünk a Cserkuti Karcsival, át tudtuk adni számukra. Bennük pedig megvan az elkötelezettség, hogy továbbvigyék azt. Amit én legfontosabbnak tartottam a munkám során, az nem egy feladat, vagy elért siker, hanem a legnagyobb értéknek ezt a csapatot, ezt a közösséget tartom. A kto valamennyi munkavállalóját beleértve, a műszakokat, művezetői egységeket, a mérnök és területfelelős csapatot, akik között rendkívül jó kollegális kapcsolat van, és az osztályt érintő feladatokat a tőlük elvárható módon megoldják. Ezt az értéket az új vezetők is fontosnak tartják, és ha továbbviszik, akkor újabb sikereket érhet el a csapat. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, sajnos nem sikerült mindenkitől elbúcsúzni, ezért most valamennyi kollégának szeretném megköszönni azt, hogy velük dolgozhattam, hogy együtt érhettünk el sikereket. Mindenkinek minden jót kívánok!- A vezetői kinevezésről és az azóta eltelt két hónap tapasztalatairól Fenyvesi Csaba osztályvezetőtől kértem tájékoztatást.- Ahogy Imre említette, az utánpótlás térkép kialakulásakor tisztáztuk, hogy ki, melyik pozícióra várományos. Ezért nem ért váratlanul a vezetői kinevezés, hiszen évek óta tudatosan készültem erre a feladatra, pontosan tudtam, mik az elvárások. Ugyanakkor el kell mondani, hogy az elmúlt két hónap elég zsúfolt volt, mivel nem ismertem minden apró részletét ennek a munkának. Amit Imre többször is hangsúlyozott: rendkívül fontos a delegálás, és igazán most látom ennek a lényegét. Ha az ember nem tud különbséget tenni fontos és kevésbé fontos dolgok között, akkor nem tud egyről a kettőre jutni. Most az időm jórészét szervezési, vezetési teendők, a kollégák ügyeivel való foglalkozás tölti ki, amivel korábban, technológiai vezetőként nem kellett foglalkoznom. A munkatársak lelkivilágával is törődni kell, hiszen a kollégák jó közérzete ettől függ, nem elsősorban a berendezések állapotától. A munkaköri feladatok átadása egyébként nem úgy történt, hogy mi valaha is leültünk volna, hogy figyelj erre, ezek a szabályok, és ha ezeket megtanulod, jó vezető válhat belőled. Ez valójában úgy történt, hogy Imre és Karcsi tették a dolgukat, mi pedig figyeltük a jó példákat, láttuk mi a jó gyakorlat, mire kell odafigyelni - így tanultunk. Az ember a tevékenységével, a tetteivel tanítja a másikat. Ha mutat egy jó példát, és ha a másik elég intelligens, akkor ezt felismeri, és ehhez próbál alkalmazkodni. Úgy gondolom ez a jó nevelés, a tartós nevelés, így lehet sikereket elérni a magánéletben és a munkahelyen egyaránt.- Mennyiben jelentett új feladatot számodra az új munkakör? - tettem fel a kérdést Szakály Péter üzemeltetés vezetőnek.- Cserkuti Károly, avagy Karcsi bácsi, ahogyan szólítjuk őt, az évek során tudatosan vagy természetszerűleg is fokozatosan bevont a tevékenységeibe, olyannyira, hogy amikor szóba került, mennyi idő kell a hivatalos munkakör átadásához, azt mondta, maximum fél nap. Ez valóban így is volt, hiszen a személyügyek kivételével minden területen felkészített arra, hogy mi lesz a feladatom az új munkakörben. Azt nem mondom, hogy nem találkozom új dolgokkal, hiszen ez együtt jár az új munkakörrel. Amikor valaki új beosztásba, más székbe kerül, más a felelőssége, más a kötelessége, s ez az én esetemben is így van. Önmagában minden előléptetés az ember munkájának elismerése. Ha ilyen „ikonok” helyébe lép, mint ez a mi esetünkben történt, az még nagyobb megtiszteltetés, egyben még nagyobb elvárás és felelősség is. Itt a kto-n olyan színvonal és hozzáállás van, amit mindenképpen tovább kell vinnünk. Örömmel állunk a feladat elé, és várjuk a további kihívásokat.- Beszélgetésünket Racskó Imre a következő gondolatokkal zárta:- Vezetőváltásról beszélünk, de ami az osztályon lezajlott, az generációváltás is egyben. Volt nálunk egy nyugdíjazási hullám 5-6 éve, amikor a kezdetektől itt lévő kollégák nyugdíjba mentek. Én úgy gondolom, szerencsés volt, hogy mi maradtunk Karcsival, és amikor a fiatal gépészek idejöttek, az átmeneti időszakot le tudtuk kezelni. Azóta felnőttek a feladatokhoz, sőt, új ismereteket, új lendületet hoztak az osztályra. A mi nyugdíjba menetelünkre egy megfiatalodott, tetterős és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező szakember gárda alakult ki az osztályon. László A. Zoltánná Az NI Autóipari tesztjei A mérés- és irányításautomatizálás területén piacvezető National Instrument (NI) első tengerentúli gyártóbázisát 2001-ben hozta létre Debrecenben. Az eltelt időben több mint 1000 főre bővült a magyarországi kft. Már nemcsak Európát, Ázsiát kiszolgáló kereskedelmi központ, de gyártó, szolgáltató, kutatás-fejlesztő tevékenységet is folytat. A cég egész napos konferenciát, gyakorlati bemutatót rendezett május 8-án, Budapesten. Többen elmondták, hogy egy prototípus kifejlesztése sokkal költséghatékonyabb rendkívüli rugalmassága miatt a NI eszközökkel, mint más megoldásokkal. Sokat foglalkoztak a járművekbe épített elektronikával: a speciális érzékelőcsalád kifejlesztésén túl rendkívüli méretű az azokba telepített adatfeldolgozó szoftverek mennyisége is. Dr. Fodor Dénes, a Pannon Egyetem docense bemutatta az ABS fékrendszer mögötti szabályozási rendszert. Mivel két kerékre egyszerűbb megoldani az egyenleteket, mint négyre, egy hallgatói projektben biciklire fejlesztettek ilyen fékrendszert. Meg is építették - természetesen NI elemekből -, és le is tesztelték. Olyanynyira sikerült, hogy szabadalom lett belőle. Számos próbapad elektronikája is bemutatásra került, demonstrálva, hogy milyen könnyen átalakítható, átállítható a különböző termékek bevizsgálásakor. A nagysebességű mérésnek, adatfeldolgozásnak köszönhetően minden legyártott darabot letesztelnek - jelentősen növelve ezzel a megbízhatóságukat. gyulai
