Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-05-01 / 5. szám

22 mym paksi atomerőmű ■■■ 2012. május Hogyan töltik napjaikat nyugdíjasaink? ^ Első riporto­­mon Apró Györ­gyöt és feleségét, Ágit kértem, meséljenek az erőműben töltött időről és a nyugdíjas éveik­ről. Lakótelepi lakásuk meleg hangulatot áraszt, igazi „csa­ládbarát” otthon, melyet Ági és az unokák kézműves alkotá­sai díszítenek.- Először szeretném megkérdezni tőled Ági, hogy van az egészséged, hiszen már egy korábbi időpontban felvetődött az interjú, de egy váratlan betegség miatt meghiúsult.- Köszönöm szépen, már jól vagyok, a gyors orvosi segítség­nek köszönhetően fokozatosan erősödöm, és ismét terhelhetem magam.- Hogyan kerültetek az erőműbe, mivel foglalkoztatok? Gyuri: - Sógorom az erőműben dolgozott és vele beszélgettünk a lehetőségekről. Akkor Budapesten 7 éve albérletben laktunk. Mint fiatal házasoknak az erőmű adott reményt a lakáshoz jutásra. 1978. augusztus 1-jén felvettek a vegyészeti osztályra, vízlágyító diszpécsernek. A pótvíz előkészítő üzembe helyezésekor rengeteg feladat hárult ránk, többet voltunk az erőműben, mint odahaza, de olyan csapat kovácsolódott össze, amellyel minden akadályt legyőztünk, és munkánkat siker koronázta. A blokkok üzembe helyezése után kialakult a szolgálatvezetői rendszer. Feladatom a primer és szekunder köri víznormák figyelése, mindenféle vizes, vegyszeres dolog ellenőrzése volt. Nagyon szép feladat volt, sze­rettem a munkámat. Mint szolgálatvezető 2005. december 30-án fejeztem be a pályafutásomat, és mentem nyugdíjba. Ági: - 1978. november 27-én a szállítási osztályra nyertem felvételt mint adminisztrátor, majd teher és vasúti szállítási cso­portvezető lettem. Akkoriban a szállítási osztály a személyi, teher­szállítás és műhely csoportból állt, az ügyeletes gépkocsivezetők a blokkok üzembe helyezése után kerültek alkalmazásra. Abban az időben sokan megfordultak az osztályunkon, hiszen szinte mindenki költözött, és a dolgozók kedvezményesen, 3 Ft/km-ért vehették igénybe a teherautókat. Kollégáimtól egyedüli nőként a reggeli kávé mellé kaptam az előző napi sztorikat, ami megala­pozta az aznapi vidám hangulatot. Igen jó csapat volt, amelyet a kölcsönös udvariasság és tiszteletadás jellemzett. Kollégáim közül kiemelném Papp Gyulát, aki emberségből jelest kapott, akkor még ismerték az önzetlen segítség fogalmát! Örülök, hogy a kollegája lehettem, mindenkinek ilyen főnököt kívánok! Sajnos az egész­ségem romlása miatt 1997. június 13-án rokkantasítottak, és fájó szívvel elhagytam a számomra a világ legjobb munkahelyét.- Hogyan telnek napjaitok? Gyuri: - Társasházi közös képviselő tanfolyamot végeztem, és mint nyugdíjas, ezt a feladatot végzem. Ennek során rengeteg emberrel találkozom, beszélgetek, segítem megoldani a problé­máikat. Ez a kisvárosi élet csodálatos, ismerik az embert, nagyon szeretünk itt élni, gyökeret eresztettünk Pakson. Négy unokánk van, a legnagyobb ipari tanuló, a két középső kosarazik, edzésre is én hordom őket. Természetesen a meccsekre is eljárok. Ági: - Amikor leszázalékoltak, összedőlt a világ, a nyüzs­gő életnek vége lett. Lassan ismét talpra álltam, megtanultam a patchworközést (foltvarrást), a szekszárdi és a paksi egyesület tagja vagyok, rendszeresen veszek részt kiállításokon, alkotásaim­mal kedveskedem családomnak, barátaimnak. Az alkotás öröme előre viszi az embert, egy szép kézimunka gyönyörködtet, erőt ad a következőhöz és a holnaphoz. Egy lány és három fiú unokánk beragyogják napjainkat. Amikor nálunk vannak, szinte pezseg az élet. Igyekszünk jó példát mutatni, hiszen a gyerek azt az erkölcsi mintát viszi tovább, amit otthon kapott.- Milyen juttatásokat vesztek igénybe az erőmű részéről?- Rendszeresen Balatonfüreden ünnepeltük a házassági év­fordulónkat. Gyuri nyugdíjazása után vettünk egy telket a Szelidi tónál, építettünk egy kedves nyaralót, parkosítottunk, itt töltjük a nyári időszakot az unokáinkkal. A következő juttatásokat a mai napig élvezzük: kedvezményes internet, telefonszolgáltatás, nő­napkor, karácsonykor minden alkalommal ajándékot kapunk. A kapocs megmaradt a nyugdíjasok és az atomerőmű között.- Köszönöm a beszélgetést. Örömmel tölt el, amikor ilyen kiegyensúlyozott, életvidám emberekkel találkozom. Jó egész­séget kívánok az egész családnak! Vadai Zsuzsa Germán Endrével a Tájékoztató és Látogatóközpont előt­ti szoborparkban beszélgettem, mivel esetenként bejár az atomerőműbe, így ez a környezet igen alkalmasnak tűnt egy kis disputára. A nyugdíjasainkkal készült in­terjúsorozatból kissé „kilóg” a mostani, mivel az inter­júalany az erőműbe elsők között felvételt nyert dolgozók egyike. Ráadásul a köztünk meglévő több éves közvet­len munkakapcsolatból adódóan találkozónk részben közös visszaemlékezés is volt. Most a kezdeti időkről, s a nyugdíjas évekről kérdezem egykori kollégámat.- Milyen iskolai végzettséggel és szakmai tapaszta­lattal kerültél az atomerőműbe?- 1970-ben végeztem a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem fizikus szakán, majd ugyanott 1974-ben doktoráltam a maghasadás témaköréből. Mindeközben, 1976-ig, az MTA Izotóp Intézetében dolgoztam, a személyi sugárvédelem területén. Innen léptem be ’76. szeptember elsején az akkori Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Ekkor már tervezték az épülő atomerőmű környezetellenőrző rendsze­rét, amelynek majdani vezetését ajánlották fel. Elfogadtam, és akkori döntésemet soha nem bántam meg, sőt... életre szóló szakmát, munkát, világlátást, élményeket kaptam. A felvételt a KFKI-ban kétéves, továbbá Novovoronyezsben kétszer kéthónapos betanulás követte, megannyi emlékkel, szakmai barátság kialakulásával. Azután 1982. elején átad­ták a paksi lakótelepen létesült Környezetellenőrző Labora­tóriumot, év végén a környezetellenőrző állomáshálózatot (mindkettő létrehozásában is aktívan részt vettem), s 7 fő­vel megkezdtük tevékenységünket.- Melyek voltak a legfontosabb feladataid az általad betöltött munkakörökben?- Gyakorlatilag egy munkakörben, a környezetellen­őrzés területén dolgoztam mindvégig, ide értve a sugár­­védelmi osztály nukleáris környezetvédelmi üzemének néhány évig tartó vezetését is. Szívügyem az erőmű szű­­kebb-tágabb környezetének sugárvédelmi ellenőrzése, azaz a kibocsátott radioaktív izotópok környezeti koncentrá­ciójának, illetve az általuk létrehozott sugárzási szintnek a mérése volt. Természetesen feladataim közé tartozott a laboratórium tevékenységének irányítása (jelentések készí­tése, a műszerpark és állomás rekonstrukciók, a hatósági kapcsolattartás, akkreditációk végig vitele). Ha innen a me­teorológiai toronyra nézek, oda is néhányszor felmásztam speciális mintavevőket kihelyezni; de említhetném a szel­lőzőkémények belsejében az építészeti felújítás-megerősítés kapcsán végzett sugárvédelmi méréseket is. No és részt vettem sok-sok szakmai programon (konferencia, előadás), vagy akár nemzetközi terepi összeméréseken (a csernobili katasztrófa helyszínén is jártunk).- Hogyan készültél a nyugdíjas éveidre?- 2006. végén, 60-ik évemben mentem nyugdíjba, 30 évet töltve egyazon munkakörben. Igazából sosem a majdani nyugdíjas időszak foglalkoztatott, hanem, hogy rendben, felkészített és felkészült kollégáknak adjam át a stafétabotot. Ez, úgy érzem, sikerült is, amihez minden se­gítséget megkaptam vezetőimtől. Mára már gyakorlatilag megtörtént a teljes generációváltás a laboratóriumban. A nyugdíjba menetel után két évig egy külső cég foglalkoz­tatott az erőműben, illetve bedolgoztam a már megnyílt Atomenergetikai Múzeumba, s mindez egyfajta levezetést is jelentett.- Mivel telnek a mindennapjaid aktív nyugdíjasként?- Mindenképpen nyugalmasabb az aktív évekénél; nincs hajtás, stressz, nagyjából jut idő mindenre. Szeretek olvasni, sportolni, utazni, gazdasági, politikai, sportmű­sorokat nézni, csak hát sokszor szomorú, amit lát-hall az ember. Mecseknádasdi házunkban évente, tavasz végén ta­lálkozunk volt nyugdíjas és ma is aktív kollégáimmal. Oly­kor benézek az erőműbe és a laboratóriumba is, továbbá az erőmű nyugdíjasainak egyik képviselőjeként igyekszem a nyugdíjasok érdekeinek hangot adni a megfelelő fórumo­kon. Szintén nyugdíjas feleségemmel csaknem minden év­ben sikerült egy-egy hetet Balatonfüreden vagy Sopronban töltenünk.- Milyen tanácsokkal látnád el a most nyugdíjba vo­nulókat?- Talán azzal: amíg dolgoznak, tegyék azt szívvel-lé­lekkel, s készítsék fel jól az utódjaikat. Nyugdíjasként pedig legyen első a család, és igyekezzenek minél sokrétűbb, tel­jes életet élni békességben, szeretetben, jó erőben és egész­ségben. BR Ahogy Budapesten a Ganz villamossági gyárból a muzeális értékű épületeket megmentve kialakították a Millenáris Par­kot, úgy Pécsett is ez történt a világhírű Zsolnay-gyár­­együttessel, de ez talán még szebben, tartalmasabban si­került. A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően megújult a porcelán­­manufaktúra 5 hektáros területe és a rajta álló számos gyár­épület. A terület több részre tagozódik: A Míves negyed legfontosabb eleme a Zsolnay csa­láddal és a történetével kapcsolatos kiállítás, valamint a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsol­­nay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora. Az Alkotó negyed ad helyet a kulturális intézményeknek, a vendéglátóhelyeknek és a fesztiváloknak. A Gyermek és Családi negyed központi elemei a Plane­tárium, a Pécsi Galéria komoly nemzetközi vendégtárlatokat is fogadni képes új épülete, valamint a megújult Bóbita Bábszínház. Az Egyetemi negyedben a Pécsi Tu­dományegyetem több kara (pl. Művé­szeti Kar) és újonnan alakult tanszéke ZSOLNAY kaPhe'yet- KULTURÁLIS Tavaly már itt láthattuk az elsőként NEGYED átadott szecessziós épületben, a Sikors-Ajánljuk hazánk tájait Pécs - Zsolnay Kulturális Negyed ki-házban az Amerikából hazakerült Gyugyi-gyűjteményt. A legújabb szenzációt a gyár korai korszakát bemutató Ró­zsaszín Zsolnay Kiállítást és a Látványmanufaktúrát márci­us 12-én nyitotta meg ingyenes tárlatvezetés keretében Páva Zsolt polgármester. Mint ahogyan március 15-én koraeste az ml TV-ben vetített „A föld szeretője” c. életrajzi film végig­követte, hogyan alakította át Zsolnay Vilmos (1828-1900) kereskedő a lukafai agyagedény műhelyt világhírű egyedi porcelángyárrá. Fiatal korában festő szeretett volna lenni, de családja hasznosabb foglalatosságra szorította. Miközben beleszeretett a fazekasságba, folyamatos önképzéssel és ku­tatással megfejtette az elfelejtett gubbiói váza titkát, mázat fejlesztett ki, mely nemcsak egyedülállóan szép, de ólom­mentessége miatt tároló, főzőedénynek is alkalmas anyag. A legenda valósághányadát most nyomon követhetjük az eredeti helyszínen. Érdemes megtekinteni Pécs központjában, a főtérről nyí­ló „múzeumok utcájában” (Káptalan u. 2.) a Reneszánsz Kő­tár és Amerigo Tot Múzeum társaságában található a Zsol­nay Kerámia Kiállítást. gyulai

Next

/
Thumbnails
Contents