Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-05-01 / 5. szám

2012. május mym paksi atomerőmű 15 Emelőgép villamos rekonstrukció Az atomerőmű üzemi területén számos emelőgép - egyszerűbb nevén: daru - teljesít szolgálatot, az üzemviteli és a karbantartási feladatok nélkülözhetet­len eszközeként. Mint minden műsza­ki berendezés, idővel ezek is felújításra szorulnak. A kapcsolódó rekonstrukci­óról Weisz Zoltán, a projekt vezetője és Hevesi Antal, a projekt végrehajtásáért felelős osztályvezető adott tájékozta­tást az Atomerőmű újság olvasói szá­mára. A rekonstrukció a következő berendezése­ket érinti:- reaktorcsarnoki 250/32/2 tonnás daruk (2 db.),- reaktorcsarnoki 30/5+5 tonnás daruk (4 db.),- szennyezett műhelyi 20/5 tonnás daruk (3 db.), - turbinacsarnoki 125/20+5 tonnás daruk (3 db.), - vízkivételi művi 50/12,5 tonnás daruk (2 db.). A daruk nagy többségét az 1978-tól 1983-ig terjedő időszak során helyezték üzembe (a II. vízkivételi mű daruját 1989- ben). A több évtizedes működés alatt a kábelek, a vezérlés illetve a villamos be­rendezések elavultak, alkatrész utánpót­lásuk bizonytalanná vált. (Érdekességként megemlíthető itt, hogy a legnagyobb, azaz a reaktorcsarnoki 250/32/2 tonnás és a turbinacsarnoki 125/20+5 tonnás daruk az egykori NDK-ban készültek, vezérlésük még világháborús technológiát képvisel, amelynek a szó szoros értelmében a mú­zeumban a helye: az egyik vezérlőpanel az Atomenergetikai Múzeumban kerül kiál­lításra.) Érthető tehát, hogy az emelő be­rendezések rekonstrukciója már több mint 10 éve napirenden van. A korábbiakban készült is egy koncepcióterv, ami egy tel­jes modernizációs programot foglalt ma­gába. Mivel azonban ennek költségei túl magasra rúgtak, nem valósulhatott meg. Weisz Zoltán 2005-ben viszont, amikor a téma a villa­mos műszaki osztályhoz (vimo) került, egy szintentartási programot dolgoztak ki, amely - immár viselhető költségek mellett - a kábelek és a vezérlés cseréjét irányoz­ta elő, az eredeti funkciók változatlanul hagyásával. Ezt a koncepciót elfogadta a cégvezetés, így az bekerült társaság közép­távú tervébe, s 2007-ben elkezdődhetett a munka. A kiviteli tervezést - versenyeztetési eljárás nyomán - a Gépkar Kft. végezte. Az elkészült kiviteli tervek alapján, a pon­tos műszaki tartalom birtokában azután a kivitelezésre is le lehetett folytatni a ver­senyeztetési eljárást. Ezt az MVM OVIT Zrt. nyerte meg mint fővállalkozó. Alvál­lalkozóként a Gép és Daru Kft.-t vonta be a munkába. Ez a társulás szerencsésnek bizonyult, mivel az MVM OVIT Zrt. az or­szág egyik legnagyobb automatika- és ve­zérlésszerelő cége, a Gép és Daru Kft.-nek pedig kifejezetten a daruk jelentik a fő profilját, így a két cég hatékony szakmai kooperációt tudott illetve tud megvalósí­tani. A kivitelezés 2011 augusztusában kez­dődött, és az ütemezés szerint 2015-ig tart. Mostanáig az első ütem fejeződött be, aminek keretében egy reaktorcsarno­ki 250/32/2 tonnás és egy 30/5+5 tonnás, valamint egy turbinacsarnoki 125/20+5 tonnás daru felújítási munkái készültek el. Jelenleg ezek próbaüzeme zajlik. A kivitelezés egyik legnagyobb prob­lémáját a daruk kivételének ütemezése jelentette a bevonásukkal végrehajtható üzemviteli és karbantartási feladatok­ból. A turbinacsarnoki valamint a kisebb reaktorcsarnoki daruknál ez könnyebben megoldható, mivel esetükben több beren­dezés működik ugyanazon a sínpályán, így helyettesíteni tudják egymást a szerelések miatti üzemszünet ideje alatt. Igazán ne­héz kérdés elé a reaktorcsarnoki 250/32/2 tonnás daru állította a szakembereket, mi­vel ebből kiépítésenként csak egy üzemel, ugyanakkor nélkülözhetetlen szerepet ját­szik a főjavítási és a heti operatív munkák során, ideértve többek között a reaktorsze­relést és a kiégett üzemanyag kiszállítást is. Nem volt könnyű tehát időintervallumot biztosítani a daru kivételére az elvégzendő blokki munkák ütemtervében, de jelentős erőfeszítés árán ezt is sikerült megoldani: A tervezett optimális négy hónap helyett két és fél hónap alatt kellett elvégezni a be­rendezés rekonstrukcióját. A felújítás előkészítésében és megva­lósításában szoros együttműködésre volt szükség a feladatgazda vimo és az atom­erőmű többi, szakmailag illetékes szer­vezete, így a karbantartási igazgatóság emelőgép üzemeltető csoportja és gépész szerviz osztálya, valamint a biztonsági igazgatóság emelőgépfelügyeleti csoportja között. Minden lépés egyeztetve, a szak­mai szervezetek segítsége és tanácsai fi­gyelembe vétele mellett valósult meg. Természetesen egy új konstrukció meg­alkotása során számos probléma merül fel, amit megalapozott, de gyors műszaki, és koordinációs döntésekkel kell kezel­ni. Tehát a projekt nem minden időszaka volt felhőtlen. A projekt felelősei ezúton is köszönetét mondanak kollégáiknak. Egyszersmind az Atomerőmű újság jelen­tette nyilvánosság által is szeretnék kom­munikálni a következőket: Az elkészült daruk jelenleg folyó próbaüzeme - a pró­baüzem-funkciónak megfelelően - több, utólagos korrekciót igénylő problémát hoz felszínre. Ezek jelentős része abból adódik, hogy a gépészetileg az eredeti konstruk­ciójukat megőrző berendezéseket az új­onnan kialakított vezérlésük által megkí­vánt, a korábbi évtizedes beidegződésektől gyakran eltérő módon kell kezelni. A pro­jektfelelősök konstruktív együttműködés­re kérik a kezelőszemélyzetet a próbaüzem során felmerülő problémák illetve kezelői igények összegyűjtésében, megfogalmazá­sában és közlésében - hiszen a szükséges­sé váló kisebb-nagyobb korrekciók pontos kezelése hosszútávon az ő érdeküket szol­gálja leginkább. Prancz Zoltán Fiataljaink Bemutatjuk Nepp Zsoltot Sorozatunkban az eddigiek során azokat a munkatár­sainkat mutattuk be, akik új belépőként a közelmúltban nyertek felvételt a részvénytársasághoz. Mostani szá­munkban e hagyománytól eltérően egy olyan munkavál­laló pályafutását ismertetjük, aki már évek óta cégünknél dolgozik. Kollégája azzal kereste meg szerkesztőségün­ket, hogy fiatal munkatársáról szívesen olvasna a sorozat keretei között. Kérésének eleget teszünk, és mostani szá­munkban Nepp Zsolt projektfelelőst mutatjuk be. Szekszárdon született, de gyermekkorától Pakson él. Az ál­talános iskola befejezését követően kézenfekvőnek tartotta, hogy Paksra, az Energetikai Szakközépiskolába jelentkezett, ahova fel is vették elektronikai technikus szakra. Az érettsé­gi után egy év alatt szerezte meg a technikusi képesítést, de ekkor már felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Villa­mosmérnöki Karára. Az egyetemi időszak első részére úgy emlékszik, mint élete igen nehéz időszakára. Kezdetben na­gyon megterhelőnek érezte a követelményeket, és ez az első évek tanulmányi eredményein meg is látszott. Az első félév után azon is gondolkodott, hogy abbahagyja az egyetemet, de édesanyja bíztatására tovább folytatta tanulmányait. Végül sikerült „felnőnie" az elvárásokhoz, és az utolsó évet már 4,8-as átlaggal fejezte be. Villamosmérnöki diplomáját négyes minősítéssel, 2009-ben szerezte meg. Ezt követően több munkáltatóhoz küldte el az önéletrajzát, köztük a Pak­si Atomerőmű Zrt.-hez is. Az atomerőműhöz nem volt sem­milyen kötődése, családtagjai közül nem dolgozott senki az erőműben, édesanyja jelenleg is a paksi önkormányzatnál titkársági főelőadó munkakörben dolgozik, édesapja nyug­díjas. A céghez történő jelentkezésekor az motiválta, hogy mindenképpen Pakson szeretett volna munkát vállalni. A PA Zrt.-től 2009 szeptemberében kapott egy értesítést, amely­ben személyes interjúra hívták. Az elbeszélgetés eredmé­nyes volt, felvették a részvénytársaság projekt főosztályára, és november 11-én elkezdett dolgozni a projekt támogató osztály munkavállalójaként. Munkaköre projektfelelős lett, amely azóta sem változott. Szerencsésnek tartja magát, hogy ebbe a munkakörbe nyert felvételt, mivel munkája felelősségteljes, és nem igazán jellemző pályakezdők alkal­mazása ilyen jellegű feladatok ellátására. Az első időszak számára is a tanulással telt, úgy érzi az elmúlt két és fél év szükséges volt, hogy átlássa mindazt, ami a munkaköréhez tartozik. Egy-egy projekt lebonyolítása igen szerteágazó fel­adatot jelent, hiszen a tervezői kapcsolattartástól a megva­lósítás nyomon követésén át, a rendszer kulcsátadásáig tart a projektfelelősi teendők sora. A beruházások villamos és irányítástechnikai felada­taiban vesz részt. Munkaköri teendői közé tartozik a terve­zőkkel, kivitelezőkkel való kapcsolattartás, tervzsűrik szer­vezése, lebonyolítása, a szükséges engedélyek beszerzése, műszaki specifikációk írása, a kivitelezési munkák koordiná­lása, bejárások, előzetes és hivatalos próbák szervezése. ' ^ A projektek megvalósítása általában hosszú folyamat, lehet akár több év is, ezért Zsolt - fiatal munkavállalóként- még nem találkozott a munkaköréhez kapcsolódó összes feladattal. Elmondása szerint munkája legizgalmasabb ré­sze, amikor a készre szerelt rendszerek működőképességét ellenőrzik, próbálják. Munkájában olyan képességeket is alkalmaznia kell, amelyet korábban nem tartott erősségének. Ilyen új szerep­kör volt számára, amikor egy-egy tervzsűri során neki kellett ismertetnie a projekt jellemzőit. Ma már nem okoz gondot neki, ha nagyobb csoport előtt kell előadnia. Szakmai területen a gyakorlati ismereteit szeretné bőví­teni, szakterületén belül előre lépni. Magánéletében házasságkötés, családalapítás előtt áll. Menyasszonyával - aki német nyelvet tanít a nagydorogi általános iskolában - szeptemberre tervezik az esküvőt. Az elmúlt évben közösen vásároltak lakást Pakson, amelyhez- mint azt Zsolttól megtudtuk - a szülői támogatás mellett nagy segítséget nyújtott a részvénytársaság által biztosított munkáltatói kölcsön. Hobbija az elektronikus áramkörök tervezése, építése. Ezt olyan fokon műveli, hogy szabadidejében minden nap egy-két órát ezzel a tevékenységgel tölt. Másik kedvenc idő­töltése a horgászat. Amikor teheti, barátjával horgászbotot fog, és irány valamelyik közelben lévő horgásztó. László A. Zoltánná ______________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents