Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

mym paksi atomerőmű 2012. január RENDKÍVÜLI OSZTÁLYTABLÓ AKIK AZ ÉV VÉGI ÜNNEPNAPOKON IS DOLGOZTAK Pócsi Péter főgépész Szekszárdi születésű fiatal kollé­gánk jelenleg Tolnán él. Az álta­lános iskolát itt végezte, aztán a szekszárdi 505. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet és Szakkö­zépiskolában szerzett autószerelői végzettséget, 1994-ben érettségi­zett. Majd továbbképezte magát és ugyanitt 1995-ben gépjármű­­technikai-technikusi vizsgát is tett. A tanulmányok befejezését követően lakóhelyén, Tolnán tu­dott elhelyezkedni egy nagyobb cégnél, műszerészi munkakörben. A munkát azonban a sorkatonai szolgálat félbeszakította, 1997. év elején került vissza az állásába, ahol 1998 márciusáig dolgozott. Aztán jött egy nagyobb váltás az életében, elkerült Tolnáról, mivel felvételt nyert a paksi atomerőmű akkori gépészeti igazgatóságára, a külső technológiai osztályra, gé­pész munkakörbe. Kezdetben még az Atomix Kft. volt a munkaadója, 2001 márciusában került át a Pak­si Atomerőmű Zrt. állományába. A betanulási időszakot követően kapott megbízást 2007 novembe­rében a kto főgépészi pozíció be­töltésére. Jelenleg is ebben a mun­kakörben dolgozik. Feladatai közé tartozik a vízmű berendezései, a dízel generátorok, a hűtőgépház, a kis-, és nagynyomású komp­resszorok, szellőzőberendezések, a hidrogén- és nitrogénüzem, a tüzivíz szivattyú üzemeltetésé­nek felügyelete, valamint a gépész kollégák munkájának irányítá­sa, segítése a berendezések kar­bantartásának előkészítésében. A karbantartás utáni próbáknál is közreműködik. A napi mun­káján kívül több alkalommal is részt vett mentorként a betanuló gépészek tanításában. Péter ami­óta dolgozik, azóta műszakozik, az első munkahelyén heti váltás volt a műszakok között, itt az erő­műben pedig folyamatos három műszakba jár. Úgy érzi, ez az élet­mód nagyon megterheli a szerve­zetet. Véleménye szerint, ahogy öregszik az ember, a helyzet egyre rosszabb lesz. Ezt nem lehet meg­szokni, csak elviselni, de ennek is megvannak a maga előnyei. Ő már el sem tudná képzelni azt, hogy minden nap, állandó jelleggel, délelőttös legyen, mert a hajnali 4 órai kelés viseli meg a legjobban. 2000 májusa óta házas. Fele­ségével három lánygyermeket ne­velnek: a legnagyobb Petra, ő 6, a középső Panna, ő 3 éves, a leg­kisebb pedig Lilla, aki 6 hónapos. Péter számára a gyermekeivel töl­tött idő, a velük való foglalkozás a legkedvesebb elfoglaltság, amikor csak teheti, együtt vannak. Sza­badidejének fennmaradó részé­ben, hobbi szinten autó-, illetve motorszereléssel foglalkozik, saját járműveit javítgatja. GYNYP Siklósi Mátyás szolgálatvezető 1985-ben mint primerköri gépész kezdett dolgozni az atomerőmű­ben, majd főgépészként, 2004-től pedig már operátorként végezte a munkáját. A jelenlegi munka­körében, mint szolgálatvezető 2008-tól dolgozik. Az operátori munkakör ellátása felelősség­­teljes, folyamatos szakmai kihí­vással és megújulással jár együtt. Feladatköre ellátásához szüksé­ges gyakorlat és üzemeltetési ta­pasztalatok megszerzése nem járt nehézségekkel, hiszen már kö­zépiskolásként is az energetikai szakirányt választotta, ráadásul a blokkok üzembeállítása során egy olyan tanulni akaró kollek­tíva állt össze, amely emberileg lehetővé tette, hogy mély barát­ságok szövődjenek. Visszatérve a fontosabb feladataira, egyrészt az operátorok munkáját segíti, más­részt a primer szakterületet érin­tő műszaki kérdések döntés elő­készítését, illetve a műszak ideje alatt keletkezett üzemeltetési ese­mények összesítését, jelentések elkészítését végzi. A 2011-es év egyik fő feladata az elektronikus tesztelési utasításokhoz kapcso­lódó vezetői tevékenységekből, valamint a reteszpróbák végzésé­ből állt össze. Eddigi munkáit is beleértve, szakmája szépségét annak sok­színűségében látja. Természe­tesen a megfelelően elvégzett munkák mellett legalább any­­nyira fontos, hogy a vele szoros munkakapcsolatban álló kollé­gákkal kiegyensúlyozott legyen a viszonya. Mindez fokozottan igaz az ünnepek idején, amikor minden műszakos kollégája talán még inkább vágyakozik egy-egy jó szóra, kedvességre. Már na­pokkal a jeles esemény előtt tu­datosan készülnek, hogy minél többet „becsempésszenek” majd az otthon ünnepi hangulatából. A szakterületi osztály vezetése apróbb ajándékokkal kedveske­dik. Feldíszítik a blokkvezénylőt, megteremtve ezzel a karácsonyi hangulatot. „Családos ember­ként talán a karácsony ünnepén - ahogy most is -, a legnehezebb elválni egy időre a szeretteimtől, hiszen az ünnep meghittségét, az ajándékozás pillanatait nincs mód az embernek a maga teljessé­gében megélnie”- meséli Mátyás. Főként a délutános műszak töri ketté az ünnepet. Nehéz ilyenkor fölállni a terített asztaltól, várni a buszra és közben figyelni, hogy az ablakokból kilépő karácsonyi fények, hogyan járják „táncu­kat” a szoba melegéből kiszűrődő örömteli dallamokkal. BR Jantner Ferenc művezető Kollégánk 1971-ben született itt Pakson. Általános iskolába is ide járt, majd ezt követően Budapestre került középisko­lába, ahol technikusi végzett­séget szerezett. Miután itt vég­zett, Szekszárdon talált állást egy pénztárgépekkel foglalkozó cégnél, ahol öt évet töltött el. In­nen sikerült bekerülnie az erő­műbe, mégpedig a rendészeti osztályra, Atomix alkalmazás­ban. Itt operátori beosztásban foglalkoztatták, a feladata pe­dig a kamerák felügyelete volt. Ez szintén öt évig tartott, majd 2002-ben, mikor az erőműben szakemberhiány lépett fel, el­határozta, hogy vált. A vizsgák letétele után - immár PA Rt.-s dolgozóként - az irányítástech­nikai osztályon helyezkedett el, műszerészként. Pár év után le­hetősége nyílott hatósági vizsgát tenni, amellyel élt is, így azóta művezetőként dolgozik. Felada­ta az aktuális irányítástechnikai hibák javítása, illetve a kollégái alkotta kisebb csapat vezetése. Az 1. és 2. blokkon felmerülő hi­bák tartoznak hozzá, valamint 4 ember koordinálása. A műszakozást már akkor elkezdte, amikor az Atomixhez került. Úgy érzi, hogy fekszik neki ez a munkarend, a maga kellemetlenségeivel és előnyeivel együtt. Elmondása szerint főleg a pozitívumokkal találkozik, rá­adásul így az idejét is jobban be tudja osztani. Ha felajánlanák, hogy legyen nappalos, komoly fejtörést okozna a döntés számá­ra. Ügy véli, hogy a műszakozás legnagyobb hátulütője az, hogy mikor más otthon tölti a hétvég­éket, akkor ő dolgozik. Szerettei is jó ideje tudomásul veszik már, hogy mikor ők otthon vannak, a családfő nagyon sokszor délutá­nos vagy éjszakás. Az ünnepek persze mindig kritikusak, ilyen­kor rendszerint felmerül, hogy el lehet-e valahogy elcserélni a műszakját, de ez többnyire nem szokott sikerülni. Magát az élet­stílust nem volt nehéz megszok­ni, de hát nincs is egyedül ezzel, hiszen itt az erőműben renge­tegen műszakoznak. Most már nem jelent számára problémát így dolgozni, és az ünnepeket leszámítva a családja is kibékült ezzel az életmóddal. Ferenc nős és van egy 14 éves fia. Lehetőség szerint igyekszik minél több időt tölteni velük. Ezen kívül egy hobbija van: a labdarúgás. Winter Gábor Takács Miklós blokkügyeletes Bonyhádon született, ám mi­vel egyéves kora óta Pakson él, s minden emléke ide köti, pak­sinak tartja magát. Már nyolca­dik osztályos korában eltervez­te, hogy az atomerőműben fog dolgozni. Ennek megfelelően a pécsi Vegyipari Gépészeti Szak­­középiskola atomerőművi gé­pész szakán tanult tovább, és érettségizett le. Ezt követően teljesült a gyerekkori terv: hu­szonhét évvel ezelőtt felvették a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, primerköri gépész munkakör­be. Felsőfokú tanulmányait már dolgozó emberként végezte. A kecskeméti Gépipari és Automa­tizálási Műszaki Főiskolán auto­matizálási üzemmérnök, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen reaktortechnikai szakmérnök képesítést szerzett. Jelenleg - immár kilenc éve - az üzem­­irányítási osztályon dolgozik, blokkügyeletesi munkakörben. Mint mondja, most a 2-es blok­ki B műszak a második családja. Blokkügyeletesként az a leg­fontosabb feladata, hogy bizto­sítsa a blokk biztonságos üzem­vitelét, a munkatársai munká­jának összehangolása révén. Nagyon fontos számára a meg­felelő, baráti légkör kialakítása és fenntartása a blokkvezény­lőben, mert ez alapozza meg a nyugodt, megfontolt munka­végzést. A legérdekesebb, egy­szersmind a legnehezebb része a munkájának a főjavítás utáni blokkindítás. Ekkor lehet a leg­könnyebben hibázni, a blokkve­zénylői személyzetre nehezedő pszichikai nyomás ilyenkor a legnagyobb. Miklós az elmúlt huszonhét évben már megszokta a műsza­kozást. A tizenkét órás műsza­kokat azonban már kicsit fárasz­tónak tartja, de - amint a nyug­díjra jogosultság feltételeinek változására célozva némi iróniá­val megjegyzi - mivel nemrég egyszeriben vagy tíz évet fiatalo­dott, hosszú jövő áll még előtte ezen a téren. Az ünnepnapi munkavég­zések már megszokottak a szá­mára, a családja azonban még mindig nehezen viseli, hogy az ünnepeket kell a munkanap­jaihoz igazítani - minthogy az ő munkakörében ilyenkor nem lehet szabadságra menni. Miklós a szabadidejét min­dig aktív pihenéssel tölti. Hobbi­ja a kertészkedés és a horgászat. Emellett - amennyire a műsza­kozás engedi - rendszeresen sportol is. A boldog családi élet mellet ez segít számára a műsza­kozás fáradalmainak kipihené­sében. Prancz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents