Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

Bodriig A 2012. január j&r mym paksi atomerőmű 13 Frast Zoltán művezető Pakson született, a családja is idevalósi. Középiskolai tanulmá­nyait Budapesten, az „Üteg utcai” szakközépiskolában (teljes nevén: Verebély László Szakközépiskola) végezte, ahol 1981-ben elektro­­technikusi képesítést szerzett. Mivel iskolaévei alatt tanulmányi szerződést kötött a Magyar Villa­mos Művek Tröszttel (az MVMT az MVM Zrt. elődje), egyenes út vezetett számára a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz. Kezdetben ügyeletes villanyszerelői beosz­tásban dolgozott, majd folyama­tosan lépdelt felfelé a szakmai ranglétrán. Jelenleg művezetői beosztásban, három-műszakos munkarendben látja el feladatait, az üzemviteli igazgatóság villa­mos üzemviteli osztályának kül­ső üzemi villamos szolgálatánál. 1981 és 1987 között részt vett az l es, a 3-as és a 4-es blokkok üzembe helyezésében. Az üzem­be helyezési időszak lezárultával - és a megfelelő jogosító vizsgák letétele után - a 4-es blokkon ka­pott vezető elektrikusi megbízást. A jelenlegi munkakörében a négy blokkhoz tartozó diesel-generá­torok, valamint az erőmű összes kiszolgáló egysége villamos ellá­tásának megbízható rendelkezés­re állásáért felel. 2011-ben átve­hette a harminc éves törzsgárda­­tagsági elismerést. A műszakozásra vonatkozó kérdés kapcsán Zoltán így fogal­maz: „A folyamatos váltóműszak egy életforma.” Családja támoga­tása, elfogadó hozzáállása nélkül nem lenne sikeres ebben az em­bert próbáló munkarendben. E támogató hozzáállás körébe tar­tozik egyebek mellett az is, hogy ha karácsonykor délutánra vagy éjszakára kell bejönnie dolgozni, akkor délelőtt tartják meg az ün­nepet, az ajándékozást. A karácsony kapcsán a mun­katársak között is megnyilvánul hasonló jellegű segítőkészség, illetve együttműködés: Az ün­nepek közeledtével életbe lép egy hallgatólagos megállapodás, amely szerint december 15-e után senki sem megy el úgy szabad­ságra, hogy ne rendezett volna magának helyettest. Zoltán hobbija a horgászat, de amióta elkezdtek építkezni, nem­igen marad szabadideje lemenni a vízpartra. A kikapcsolódás egy­szerűbb módjaként inkább a tévé­nézést választja. Prancz Zoltán Bese Dénes Sándor vezető átrakógép operátor 1986 novemberében kerUlt az 1-es kiépítésre primerköri gépészként, és munkába lépése óta három műszakos beosztásban dolgozik. 1994. július 1-től a nukleáris fűtő­anyag üzem munkatársa. Az átmeneti tároló építésekor kiírt pályázat átrakógép operá­tori állására jelentkezett, amit el is nyert. Ez nagy kihívás volt számára, hiszen a szakma elsa­játítása mellett egy teljesen új létesítmény felépítését, techno­lógiáját, berendezéseit is meg kellett ismernie. Felelősségi kö­rébe tartozik, hogy a munkát biztonságosan, az utasításoknak megfelelően végezzék el, üzem­zavar esetén a lehető legkevesebb sugárterhelés érje a személyzetet, és minél kisebb legyen az anyagi kár. A hibát pedig a lehetőségek­hez és a körülményekhez képest biztonságosan hárítsák el. A napi feladatokon kívül kollégáival együtt részt vesz az új technoló­giák, berendezések tervzsűrijé­ben, a gyártóművi átvételeken, az inaktív próbákon, az üzembe helyezéseken, valamint az új kol­légák felkészítésében. Munkáját ezután is szeretné úgy végezni, ahogy eddig, kollégái és vezetői megbecsülését élvezve. A legfontosabbnak tartott események, melyeknek részese lehetett: a KKÁT üzembe helye­zése, a CASTOR konténerek fo­gadása, a 2-es blokki üzemzavar alatti zónaátrakás megvalósítása, a sérült üzemanyagot tartalma­zó tokok mozgatása, valamint a legutóbbi esemény, a KKÁT új moduljának üzembe helyezése és inaktív próbái. A műszakozás eleinte számá­ra is megterhelő volt, de egy idő után átállt a szervezete. Azért ő is úgy tartja, hogy ezt megszokni nem lehet, csak elviselni. Család­ja hamar elfogadta ezt az életvi­telt, bár ahogy mondja, gyerme­kei sokszor megkérdezték hét­végéken, ünnepnapokon, hogy édesapjuk miért nincs otthon. 2005-ben az Atomerőmű Ki­váló Üzemeltetője, 2008-ban az Év Átrakógép Operátora elisme­résben részesült. Egy fiú- és egy lánygyerme­ke van: Tamás itt az erőműben nyomdai gépkezelő operátor, Ju­dit a veszprémi Pannon Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán tanul, harmadéves. Felesége var­rónő. Szabadidejében szeret barká­csolni, kerékpározni, internetez­ni, horgászni, kirándulni. Régi szenvedélye a hangszeres zenélés. 2010. januárban a Roger Schil­ling zenekar vezetése felkérte zenekari tagnak, melyre öröm­mel mondott igent. Jól érzi magát ebben a csapatban. GYNYP Árki Attila szolgálatvezető Pakson született, itt járt általá­nos iskolába. A középiskolát Pé­csett végezte, ahol vegyésztech­nikusi szakképzettséget szerzett. Ezt követően, egy évnyi katona­ság után, 1991-ben kezdett dol­gozni az atomerőműben. Felvéte­lét megkönnyítette a tanulmányi szerződése és az itt végzett nyári gyakorlatok. Ebben az időben már udvarolt leendő feleségének, aki Pécsen élt, és szintén vegyész­­technikus. A családalapítás vá­laszút elé állította őket: hol foly­tassák az életüket? 1992-ben At­tila úgy döntött, hogy a család a fontosabb, ezért kilépett a cégtől, és Pécsre költözött. Házasságuk­ból két gyermek született, Bálint és Virág. Tíz év után újra válasz­út elé kerültek, a pécsi munka­hely-megszűnések nyomán. Ek­kor úgy döntöttek, hogy Pakson próbálnak elhelyezkedni. Attila szerencsésnek tartja magát, hogy 2002 januárjában felvették a ve­gyészeti osztályra, víztisztító ke­zelőnek. Fél év múlva a családja is követte Paksra, és a felesége szin­tén kapott állást a vegyészeten. Attila a ranglétrán halad­va először a pótvízelőkészítőben víztisztító-kezelő, majd műszak­vezető lett. 2006-ban, nyugdíja­zás következtében megüresedett egy vegyész szolgálatvezetői ál­lás, amelyet - az előírt vizsgák letétele után - ő tölthetett be. Je­lenleg is ebben a munkakörben dolgozik, három műszakban. 2004-ben kiváló üzemeltetői díj­ban részesült. A munka mellett elvégzett egy főiskolai humánképzést, és a ve­gyész BSc szakot is a Pécsi Tudo­mányegyetemen. A jelenlegi munkakörében az üzemvitelen előforduló vegyésze­ti operatív beavatkozások, napi vegyészeti vizsgálatok végzése és a kapcsolódó tevékenységek ellenőrzése, koordinálása, szük­ség esetén szakmai támogatása jelenti a fő feladatát. A műszakos munkarend tovább nehezíti a rá háruló szakmai követelményeket. Ugyan jól bírja a műszakozást, de egyetért a mondással, miszerint ehhez nem lehet teljesen hozzá­szokni - még ha a szervezet al­kalmazkodik is. A családja szerencsére meg­értő, és támogatja a munkájában. Mivel a gyerekek már nem olyan kicsik, és elég önállóak, sok ott­honi terhet levesznek a válláról. A felesége szintén hozzászokott már ehhez az életformához. Az ünnepek lebonyolítását, a tágabb családdal történő egyeztetést is a felesége végzi, s eddig min­dig meg tudták ünnepelni a je­les napokat. A kollégák között él egy megállapodás, mely szerint ünnepnapon a műszakrend sze­rint beosztottak nem vesznek ki szabadságot. Ez jól működik, és nincs félreértés. Attila a szabadidejében sokat sportol, ez nagyban segít neki a műszakozás elviselésében is. Há­rom éve megismerkedett egy új és egyre népszerűbb sportággal, a sárkányhajózással. Mint mondja, ebben éli ki magát, a kollégákkal együtt, s már sok szép verseny­­eredményt is elértek. Emellett szeret a családi házuk körül bíbe­lődni, kertészkedni. Prancz Zoltán Kaszás Tibor főgépész Középiskolai tanulmányait a paksi Energetikai Szakképzési Intézetben végezte. Az érettségi vizsgát követően általános gép­szerelő és karbantartó képesítést szerzett. Tanulmányait tovább folytatva technikusi képzésre is jelentkezett a budapesti Szili Kálmán Szakközépiskolába, ahol szintén sikeres vizsgát tett. Jelen­leg a Dunaújvárosi Főiskola első­éves gépészmérnök hallgatója. 1996-1998 között egy szek­szárdi fémipari cégnél dolgozott minőségellenőrként. Több évig próbálkozott a felvétellel, mire sikerült elhelyezkednie a pak­si atomerőműben. A számára várva várt pillanat 1998-ban ér­kezett el, amikor felvételt nyert társaságunkhoz. Turbinagépészi munkakörben kezdte meg erő­műves pályafutását. A betanulási időszak első nagy megmérette­tése számára a 2001-es hatósági vizsga volt, ahol turbinaoperá­tori minősítést szerzett. Négy év múlva, 2005-ben pedig turbina főgépészi beosztásba került. Főbb feladata a szekunder­­köri rendszerek üzemeltetése és üzemellenőrzése. Munkája so­rán napi szintű kapcsolatot tart fenn a primerköri, a külső tech­nológiai és a karbantartási szak­területen dolgozó kollégákkal az aktuális üzemviteli feladatok és problémák megoldásában. A ve­lük való együttműködés szoros és zökkenőmentes. Szívesen em­lékszik vissza minden eseményre és munkára, amelynek az eddigi évek során részese lehetett, le­gyen az normál üzemi működés, főjavítási időszak vagy éppen egy üzemzavar elhárítása, hiszen munkája sok szakmai kihívást rejt magában. Tibor már az első munka­helyén is műszakozott, vagyis 15 éve éli ezt az életformát. Sok munkatársához hasonlóan az ő véleménye is az, hogy a műsza­kozást nem lehet megszokni a különböző napszakokban törté­nő munkavégzés miatt. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy azért megfelelő pihenéssel és kikap­csolódással valamelyest ellensú­lyozható annak szervezetre tett kedvezőtlen hatása. A jövőre vonatkozó szakmai terveiről úgy nyilatkozott, hogy lehetőség szerint az üzemvitelen szeretne maradni, mert érdekeli ez a munka, szereti, amit csinál. Persze a szakmai továbblépés és más szakterületek megismerése is foglalkoztatja. Tibor tengelici származású, jelenleg Szekszárdon él. Két gyer­mek édesapja. Felesége most gye­sen van két hónapos kisfiúkkal, Valentinnal, a négy és fél éves Lili már óvodás. Tibor a szabadidejét a család­dal tölti, és a ház körül tesz-vesz. Nagyon szeretnek utazni is, s ha ideje engedi, kerékpározni és fal­labdázni szokott. GYNYP

Next

/
Thumbnails
Contents