Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-07-01 / 7. szám

8 2011. július- mym paksi atomerőmű -Kutatóegyetemi pályán Tavaly bejelentették, hogy elké­szült a Budapesti és Gazdaságtu­dományi Egyetem új Q épülete. Ezt a konferenciát már ott tartották 2011. június 21-én. A Műegyetem tavaly tavasszal kezdemé­nyezte kutatóegyetemi programját. Vala­mivel több mint egy év elteltével számve­tés készült. A folyamatosan születő ered­mények az oktatásban és a gazdaságban az alábbiak szerint hasznosultak: • a fenntartható energetika, • a járműtechnika, közlekedés és lo­gisztika, • a biotechnológia, egészség- és környe­zetvédelem, • a nanofizika, nanotechnológia és anyag­­tudomány, • az intelligens környezetek és e-techno­­lógiák kiemelt témaköreiben. A kutatás-fejlesztési és innovációs tevé­kenységet egyes meghatározó személyisé­gek köré szerveződött csoportok végzik, bevonva a munkába az arra érdemes diá­kokat is. A K+F+I témák szinte egésze az egyes tudományterületek határmezsgyé­jére korlátozódik, így rendkívül sok a ka­rok közötti munkamegosztás. Kedvez en­nek a tendenciának a bolognai folyamat indukálta „áthallgatás” is. Finn mintára vannak hallgatói projektek is, keretében megtapasztalhatják a sikeres csapatmun­kát: ez a DEMOLA-program. Új típusú part­nerség: együttműködést ajánlanak kis- és középvállalatoknak, melyhez az egyetem saját kockázatára nyújt segítséget, s majd csupán a későbbi haszonból részesül. Fenntartható energetika - jellemző a té­ma fontosságára, hogy az Energiagazdál­kodás című folyóirat külön számot szentelt az elért eredmények bemutatásának. Leg­fontosabb és legnehezebben befolyásolha­tó energiafogyasztók a háztartások, ezen belül is a nagyvárosok nagyobb komfort­igénye. A helyi megújuló energiák bekap­csolása az ellátásba nem csak csökkenti a hálózat terhelését, de a szállítás, átalakítás veszteségeit is megspórolja. Hosszú távú energiaellátási tervek készülnek 2050 idő­szakig a fenntartható fejlődés figyelembe­vételével. Szélerőművek és a velük kooperációban működő tartalékerőmű, tároló érdekeltsé­gi viszonyai és a gazdaságossága, szabá­lyozó törvényi hátterének fejlesztése, le­hetőségei. Az EU 2008-ban elfogadott ener­giastratégiája az üzemelő atomerőművek biztonságának növelését, a IV. generációs reaktorok fejlesztését tűzte céljául. A hazai kutatások ennek megfelelően számos szi­mulációs számítást és modellkísérletet vé­geznek. Nanotechnológia - szinte sehol sincs ak­kora fejlődésre kilátás, lehetőség, olyan szerteágazó alkalmazás és kooperáció, mint itt. Mihály György a memristorral kapcsolatos kutatásokról számolt be. Ez egy új, passzív áramköri elem (memória), mely a tároláshoz nem igényel energiát, valamint kicsi, gyors és olcsó. Ilyen ele­mekből épített számítógépnél elmaradna a „bootolás” ideje. Bekapcsolódtunk a DAR­­PA SyNOPSE-programba, mely az agyka­pacitású processzorok kidolgozását céloz­ta meg 2016-ra. A gráfén nanotechnikai al­kalmazásaival is folytatnak kísérleteket. Kiváló biológiai szenzorok építhetők. Azon kívül, hogy szerkezeti elemek felü­leteinek tulajdonságait megváltoztatják, a gyógyszerkutatásban is rendkívül nagy szerephez jutnak. A hatóanyag ebbe „cso­magolva” ott hat, ahol szükséges - vérgá­ton átjutva talán az Alzheimer-kór is hatá­sosabban gyógyítható lesz. Ilyen „csoma­golással” vizsgálati kontrasztanyag juttat­ható célzottan bizonyos eddig nehezen vizsgálható szervekhez. gyulai OSART-vizsgálat az örmény atomerőműben A Nemzetközi Atomenergia-ügynök­ség Üzemeltetés Biztonságot Vizsgá­ló Csoportja (OSART) május 16-án, 11 szakértővel érkezett Örményor­szágba. Leber Ferenc, a paksi atomerőmű reaktor osz­tályának vezetője az örmény erőmű üzemvite­li biztonsági értékelésén az „Üzemvitel 2” te­rületet vizsgálta. Ide tartozott az összes, tűzvé­delemmel kapcsolatos kérdés, a balesethely­zeti felkészülési témakör, a munkába bocsájtás feltételeinek az engedélyeztetése, valamint az üzemvitel, illetve a karbantartási tevékenysé­gek engedélyeztetése is. A Metsamor település mellett elhelyezkedő örmény atomerőmű két blokkját 1989-ben az akkori szovjet vezetés egy körülbelül 100 ki­lométerre történt földrengés miatt leállította. Az erőműben a földrengés során semmilyen rendszer nem károsodott, ezért 1995-ben a nagymértékű áramhiány miatt a 2. blokkot új­raindították. így a meglévő vízenergia-kapaci­tás mellett, a metsamori erőmű egy blokkja a maga 250-270 MW villamos teljesítményével az ország átlagos 600 MW-os teljesítményigé­nyének a 40 százalékát fedezi. Leber Ferenc elmondta, korábban Örmény­­országban naponta csak egy órára kapcsolták be az áramellátást, így a lakosság körében igen népszerű döntés volt az atomerőmű újraindí­tása. Érdekességként megemlítette, hogy a re­aktorteljesítmény azért lett 92 százalékon ma­ximálva, mert a hatékonyság további növelé­séhez el kellett volna végezni egy közel egy hé­tig tartó feszültségvesztéses üzemzavar-szi­mulációt. Ezt az államelnök nem engedélyez­te, mert nem tudták politikailag felvállalni az ismételt áramhiányt, inkább ezen a teljesít­ményszinten adták ki a működési engedélyt. Ez egyébként az erőmű szempontjából jó, mert komoly tartalékokkal rendelkeznek a reaktor hőfizikai paraméterei tekintetében, a megter­melt villamos energia mennyisége pedig így is elegendő. Leber Ferenc hozzátette, ehhez a generáci­óhoz (WER-440/V230) tartozó blokkok Orosz­országon kívül máshol már nem üzemelnek. Örményországban ennek a sorozatnak a föld­rengésveszélyes területre készült változatát, a V270-es altípust üzemeltetik. Ennek a felépí­tése hasonló a paksi blokkokhoz, viszont je­lentős biztonsági berendezések hiányoznak. Többek közt a fővízkörhöz nem kapcsolódnak hidroakkumulátorok, hiányzik a lokalizációs torony a buborékoltató kondenzátorokkal, és nincs ZÜHR-rendszer. Ezt egy primer köri le­hűtő rendszer helyettesíti, amely két külön al­rendszerre osztva, három-három nagynyomá­sú primer köri lehűtőszivattyúból áll, de mivel ezek egy helyiségben vannak elhelyezve, a rendszerfüggetlenség hiányzik. Ráadásul a hű­tővizet egy közös tartályból szívja az összes be­rendezés, ezért az egész koncepció inkább a múltat idézi. Örményország szoros kapcsola­tot tart fenn a többi WER-440-es blokkot üze­meltető atomerőművel, így Pakssal is (WER- 440/V213). A WANO támogató missziójának keretében már több alkalommal is jártak ná­lunk, különböző szakterületekkel is rendsze­res a kapcsolatuk. A metsamori erőmű 1. blokkja leginkább „bontóként” szolgál a 2. blokk alkatrészigé­nyének kielégítésére. Emellett itt oktatják a karbantartó személyzetet, illetve az egyéb te­rületek betanulóinak is kialakítottak itt gya­korlati oktatózónákat. 1982-ben nagy tűz volt az 1. blokk villamos kábeleinél, amelynek során áram nélkül ma­radt a fővízkör, így nem volt lehetőség a reak­tor mesterséges hűtésére. Az erőmű dolgozói 6 órán belül nagyfeszültségű kábeleket húz­tak ki a dízelgenerátoroktól a szükséges berendezésekig, ez­zel a mesterséges keringtetés és hűtés viszonyait megteremtet­ték. Ez a fukushimai eset tekin­tetében is bravúros teljesít­ménynek minősül. Tanulva eb­ből az eseményből, rendelkez­nek egy negyedik dízelgenerá­torral, amelyről különálló kábe­leket húztak ki a legfontosabb­nak ítélt fogyasztókhoz. Ezek nincsenek be­kötve, de abban az esetben, ha az alap betáp­­kábelek működésképtelenek lennének példá­ul egy földrengés miatt, akkor ezeket a mobil kábeleket gyorsan csatlakoztatva, a reaktor hűtéséhez létfontosságú berendezéseket to­vábbra is el tudnák látni energiával. Azt lehet tehát mondani, hogy a most elvárt, nálunk is hamarosan bekövetkező stresszteszthez szük­séges berendezésekből egy bizonyos részt ők már régebben megvalósítottak. Ezt különösen pozitívan értékelte az OSART-vizsgálat, és „Jó gyakorlatként” minősítette azt is, hogy ennek használatára nem csak kiképezték, de rend­szeresen tréningeztetik is a személyzetet, hogy vészhelyzetben hatékonyan tudják bevetni a mobil energiaellátó rendszert. Az OSART-vizsgálat alapot szolgáltathat ar­ra, hogy Uyen módon elő tudják készíteni az erő­mű 2016-ban lejáró üzemidejének a meghosz­­szabbítását. Bár ehhez számos feltételnek kel­lene még teljesülnie, van rá esély, a régi blokk­típus ellenére. Új blokkok építésében is gon­dolkodnak, de ennek egyelőre nincsenek meg a feltételei. Többek közt jelenleg nincs olyan szárazföldi útvonal, ahol egy reaktortartályt Ör­ményországba lehetne szállítani. A meglévő re­aktorok a mai Azerbajdzsán területén keresztül érkeztek, 1991-ben azonban háború tört ki a két ország közt, és azóta is háborús viszonyok uralkodnak a határ mentén. Az ország emiatt meglehetősen szegény, két fő bevételi ága a me­zőgazdaság, illetve az idegenforgalom.- A szakmai programok mellett Örményor­szág turisztikai szempontból is igen színes pa­lettát kínál - mondta Leber Ferenc. Az ország legfőbb nemzeti jelképe az Ararát-hegy, amely a történelem viharai miatt jelenleg Törökország hoz tartozik. Hasonlóságot véltem felfedezni az örmény és a magyar emberek saját hazájukhoz való viszonya között, figyelembe véve az ország területének megváltozását, a nagy lélekszámú közösségeket és természeti értékeket a szomszéd országokban. Leber Ferenc emellett megemlí­tette még a főváros, Jereván Párizséhoz ha­sonlítható utcáit, az egyedi épületeket, a város nyüzsgő életvitelét. Kárpáti Viktor Leber Ferenc (balról) megbeszélés közben Innovációs kiállítás „Tarts velünk a jövőbe!" címmel rendeztek ki­állítást a Millenáris park B csarnokában 2011. május 7-10. között az informatika éllovasai (mintegy 25-en), azzal a nem titkolt szándék­kal, hogy minél közelebb hozzák az Ifjúságot a számítógépekhez. Szinte már elképzelhetet­len olyan iskola, ahol a tanulók nem találkoz­tak volna még számítógépekkel, de az itt kiál­lított konfigurációkkal nagy valószínűséggel nem. 3D-s konzoljátékok sokasága ösztönözte mozgásra a látogatókat, de interaktív oktatási módszerek, internetbiztonság és okos iroda is kínálta magát. Ezt a helyszínt használták fel arra, hogy a Nemes Tihamér országos középiskolai számí­tástechnikai tanulmányi verseny díjkiosztóját megtartsák mind programozói, mind alkal­mazói kategóriában. A három fordulóból (is­kolai, régiós és országos) álló versenysorozat­ban összességében több mint 300 iskolából 3800 diák vett részt. Az eredményhirdetés so­rán városunk neve is elhangzott, mert Kuti Lí­via, az ESZI diákja bekerült a legjobbak közé, a döntőbe. A helyezettek ajándékkönyveit a Microsoft Magyarország és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság biztosította. Noha Nemes Tihamér kutatómérnök nevéhez elsősorban a hazai televíziózás megteremtése fűződik, munkássága rendkívül szerteágazó volt (logikai gépek, sakkfeladvány-megoldó gé­pek), a számítástechnika iránt is érdeklődött. Kibernetikai gépek című könyve viszont csak halála után jelent meg. A kiállítás érdekes színfoltja volt két egymás melletti stand: • Insafe: az EU támogatásával létrejött szer­vezet országonként a biztonságosabb interne­tért küzd. Egy kiadványával a nagycsoportos óvodásokat, valamint az 1-2. osztályosokat vonják be az internethasználatba és a bizton­ságot érintő fogalmakba. • ECDL: az informatikai írástudás nemzet­közi vizsgarendszere pedig az idősek ottho­naiba viszi el és adja át a napjainkban már nél­külözhetetlen készségeket - internetező na­gyival reklámok Több versenyt rendeztek már nagyszülők és unokák alkotta csapatok között. gyulai Intel, DELL Annyi új fejlesztés történt a két világ­cégnél, hogy egy rövid konferencia keretében adtak róla tájékoztatást Gár­donyban (2011. június 23-24-én). A DELL újratervezte a laptopcsaládját - egyfajta dokkoló szolgálja ki mindegyik típusát. Megerősítette, legömbölyítette a házat - eredményeképpen a törési tesztjeik 1 m-ről, 2 m-ről magasan a legjobbak. Széles választéka van a méreteknek: egyetemistáknak jegyzete­léshez szánták a 10 collosat. Egyes gépek 180 fokban nyithatók, mások kiforgatva tablet PC-vé alakíthatók (XT3), de van hadseregnek szánt strapa­bíró változat is (XFR). Az asztali gépek tekintetében is előrukkoltak egy újítás­sal. A kisebb dobozba szerelt gépet a monitor mögé rakhatják a felhasználók. Az akkumulátorokra is 3 év garancia van. A legújabb intel processzorokkal szerelték fel az alaplapokat. Ősztől kap­ható lesz a 3D-s processzorral is (Ivy Bridge), mely már a 22 nm technológiá­val készül és így kis fogyasztású és gyor­sabb működésű. Bár a DELL-eszközök nem zöld színűek (általában sötétszür­kék), a termék, a gyártás az, valamint legjobb az ár/teljesítmény arányuk. Szakértők az elmúlt időszakban egyre gyakrabban hívták fel arra a figyelmet, hogy rövidesen megáll a processzorok töretlen fejlődése - elérik a rétegvas­tagsággal a jelenlegi síkban fejlesztett tranzisztoros technológia határát. Az intel az Ivy Bridge processzorokat 3D- ben építi meg 22 nanométeres csíkszé­lességgel. Jóval szerényebb áramfelvé­tel mellett is nagyobb teljesítményre lesznek képesek. A térbeli processzor­tervezés azonban rendkívül bonyolult és az áramköri megoldásokon kívül speci­ális gyártási eljárás is kell, mivel több millió lyukat kell fúrni az egyes rétegeket elválasztó szigetelő szintekbe, melye­ken a függőleges csatlakozókkal össze­kapcsolhatók a különböző szintek. Az ilyen chipek lehetővé tennék egy iPod jelenlegi belső áramköreinek egytizedé­­re zsugorítását, miközben a sebesség megtízszereződne. Jó volt közvetlenül a gyártóktól hallani az új termékekről. gyulai Júniusi számunkban hírt adtunk a Kenton-fé­­le könyvgyűjteményről, amely az atomerőmű hamarosan megnyíló Atomenergetikai Múze­umának állományát gyarapítja. A Kenton-ha­­gyatékot vizsgáló sorozatunk első része stíl­szerűen a földön épült első atomreaktorról szó­ló könyvet helyezi nagyító alá, a „The First Re­actor” (Az első reaktor) címűt, melyet az ame­rikai Atomenergia Bizottság adott ki 1967-ben. „Nem láttam a műszereket” - emlékezett vissza egy tudós. „Minden egyes pillanatban [Enrico] Fermit kellett néznem, az utasításai­ra várva. Az arca mozdulatlan volt. Szemei egyik kijelzőről a másikra ugrottak. Arckife­jezése olyan nyugodt volt, hogy megkövese­dett. De hirtelen az egész arca széles mosoly­ban tört ki.” Fermi csendesen, boldogan je­lentette be: „A reakció önfenntartó. A görbe ex­ponenciális.” És ezzel kezdetét vette az atom-Kenton-hagyaték: könyv az első reaktorról reaktorok kora. A dátum 1942. december 2-a volt, a helyszín Chicago, pontosabban egy sportpálya lelátója alatti szu­pertitkos laboratórium. Mindezt egy olyan könyvben olvashatjuk, mely ugyan egy kormányhivatal gondozásában látott napvilágot, mégis rendkí­vül olvasmányos, érdekfeszítő. A műben nem csak a két szer­ző által a 40-es években papír­ra vetett visszaemlékezések je­lennek meg, de Fermi egy pub­licisztikája is, mely eredetileg a sikeres reaktorkísérletet 10 év­vel követően jelent meg a neves U. S. ATOMIC ENERGY COMMISSION 0<n»n of Technical Information amerikai lap, a Chicago Sun Times hasábjain. Sőt, Fermi fe­lesége, Laura is teret kap a ki­adványban: kissé megmoso­lyogtató lehet, de akkora volt a titoktartás, hogy a Fermi csa­ládhoz 1942 decemberében ér­kező vendégsereg minden tag­ja sorra gratulált Enricónak, a meglepett feleségnek azonban fogalma sem volt arról, hogy miért is gratulálnak férjének. A titokra Laura számára nem is derült fény még évekig. A „The First Reactor” a le­hető legérdekesebben mutat­ja be a projekt előkészületeit és a sikerhez vezető utat. Nemcsak a történe­lem- és fizikakönyvekben megszokott infor­mációk vannak tehát itt, hanem számos anek­dota is. Az egyik tudós például a reaktorhoz szükséges grafittömbök elkészítéséről beszélt így: „Megtudtuk, hogy éreznek a szénbányá­szok. 8 órányi grafitmegmunkálás után úgy néztünk ki, mintha egy fekete amerikaiakról szóló műsorra lennénk kisminkelve. Egy zu­hanyzás csak a legfelső rétegét szedte le a gra­fitpornak.” A könyvnek humoros pillanatai ugyanúgy vannak, mintteljesen komolyak. Előbbire példa, mikor egy kissé elszámított kísérlet kellős kö­zepén Fermi bejelentette: „Éhes vagyok. Men­jünk ebédelni!” Utóbbit jól példázza, hogy a 2. vi­lágháború elején a nyugati tudósok megegyez­tek: nem publikálják kutatási eredményeiket, mert az a nácikat segíthetné. Simon Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents