Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-07-01 / 7. szám

mym paksi atomerőmű 2011. július • • r-OSZTALYTABLO: OREGEDESKEZELESI OSZTÁLY Sebestyén Ferenc csoportvezető- Mit takar köze­lebbről az általad vezetett műszaki elemzési csoport nevében szereplő „elemzés”? Ho­gyan illeszkedik a csoport munká­ja az osztály pro­filjába?- Értékelő, elemző tevékenységet végzünk az atomerőművi rendszerek, rendszerele­mek öregedési folyamatainak nyomon kö­vetésére. A feladatunk a kiemelt rendszerek esetén a főjavításoknál, illetve az egyéb üze­mi eseményeknél az információk, tapaszta­latok gyűjtése, rendszeres értékelése visz­­szacsatolása az öregedéskezelési progra­mokba (SÖKP). Az öregedéskezelést a cső­vezetékek vonatkozásában körülbelül 20 éve végezzük. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a csővezetékeken kijelöljük a vizsgálandó részeket, majd az anyagvizsgálatok után el­végezzük ezek szilárdsági kiértékelését. Szükség esetén javítást, cserét ajánlunk. Az eróziós, korróziós folyamatok kiértékelésére a COMSY programot működtetjük (régebbi közismert nevén WATHEC), amely segítsé­gével feltárjuk csővezetékeink gyenge pont­jait, azon méréseket tervezünk, majd a mé­rési eredményeinket visszacsatoljuk a prog­ramba, és így pontosabb képet kapunk azok műszaki állapotáról. Szilárdsági, törésme­chanikai és kifáradási elemzéseket is vég­zünk és végeztetünk a rendszerelemek in­tegritása, szilárdsága biztosítása érdekében. Valamennyi átalakítás, illetve műszaki elem­zés során készült dokumentáció (koncepci­óterv, műszaki terv, kiviteli terv, elemzés...) szilárdsági, kifáradási, törésmechanikai szá­mítási részleteinek felülvizsgálata és jóvá­hagyásra történő előkészítése is a mi fel­adatunk. Ezeket a feladatokat gyakran ope­ratív jelleggel végezzük lantner István kol­légámmal. A vállalaton belül elsősorban a műszaki, a biztonsági és a karbantartó szer­vezetekkel állunk szoros kapcsolatban, de zsűriken, megbeszéléseken további szerve­zetekkel is gyakran ülünk közös asztalhoz. A karbantartás idején a csővezetékek kap­csán a kiértékeléseket naponta végezzük, és adjuk tovább a jegyzőkönyveinket. A külső vállalkozók, tervezők esetében véleményez­zük a terveiket, de legtöbbször már a mun­ka megkezdésekor megkeresnek bennünket konzultáció céljából.- A munkátoknak bizonyára jelentős biz­tonsági vonatkozásai vannak.- Minden számítást, tervellenőrzést szab­ványok mentén végzünk, ezzel biztosítjuk a biztonságot. Az atomerőmű rendszerei, rend­szerelemei nukleáris veszélyeztetettség szempontjából különböző biztonsági osz­tályba vannak sorolva. A számításokat úgy kell végezni, hogy minél veszélyesebb osz­tályról adunk értékelést, annál nagyobb biz­tonsági tényezőket kell alkalmaznunk. Fő fel­adatunknak tekintjük, hogy akár saját elem­zésről, akár külső vállalkozók számításairól van szó, mindig biztosítsuk a megfelelő mód­szer alkalmazását, amely a kellő biztonságot garantálja. Mindezek betartása és betartatá­sa garantálja a nukleáris biztonságot. Hogyan tartod szinten a csoport szak­mai készségeit?- Ebben a munkakörben az jelenti az ál­landóságot, hogy mindig újabb témák és fel­adatok kerülnek elő. Ennek megfelelően ál­landó képzésre van szükségünk. A szinten tartást jelenleg úgy oldjuk meg, hogy a ha­zai szakemberekkel együtt haladunk előre a témák megismerésében, együtt mélyedünk el bennük, és biztosítjuk az újdonságok be­vezetését, használatát.- A csoport után beszéljünk egy kicsit sze­mélyesen rólad. Hogyan kerültél az atom­erőműbe és a jelenlegi beosztásodba?- A gimnázium elvégzése után jelentkez­tem a BME Gépészmérnöki Karára. Ezt 1983- ban elvégeztem matematikus mérnök sza­kon, atomerőműves ágazaton. Egy volt tan­körtársam testvére ekkortájt munkatársakat keresett az éppen alakuló műszaki fejleszté­si osztályra (mfo). Szakmaüag tetszett a fel­adat, és a tanulmányaimmal is teljesen össz­hangban volt, ezért belevágtam. Ez az első munkahelyem és a mai napig az egyetlen, a vállalaton belül pedig az mfo utódszervezete­inél tevékenykedtem. A munka nagyon sokat változott a kezdetek óta. Fő vonalakban emlí­teném az üzembe helyezést, a fejlesztési te­vékenységet, a szilárdsági számításokat és elemzéseket, az atomerőművi berendezések állapotvizsgálatát a tervezéstől a kiértékelésig és nem utolsósorban az öregedéskezelést.- Mit tartasz a munkád terén a legna­gyobb kihívásnak?- A berendezések minősítése nagyon iz­galmas feladat, azaz annak eldöntése, hogy mikor jó a berendezés feltétel nélkül, mikor kell javítást, cserét végrehajtani, és milyen hosszabb távú intézkedéseket, felülvizsgála­tokat kell tervezni, hogy a megfelelőséget biz­tosítsuk. Rendkívül sok érdekes kisebb-na­­gyobb feladatot oldottunk meg, de ebből ne­héz lenne kiemelni bármelyiket is. Azt azon­ban sikernek kell elkönyvelni, hogy az álta­lam tanultak nagy részét ma is használom.- Milyen távlatibb célokat tűztél ki ma­gad elé a szakmában?- A távlati célkitűzéseimet nem monda­nám nagyon hosszú távúnak. Elsődlegesnek tartom a blokkok üzemidejének meghosz­­szabbítását, a kapcsolódó feladatok szak­szerű elvégzését. Fontosnak tartom, hogy az általam vitt feladatokat, a rendkívül sok ta­pasztalatot átadjam a reményeink szerint hozzánk belépő fiatalabb kollégáknak.- Mivel töltőd a szabadidődet?- A sportokat kedvelem. A focit sokáig űztem kispályán, ma már csak a kisfiám­mal kergetjük a labdát. A meccseket, ver­senyeket inkább csak nézem. Nagyon jól ki tud kapcsolni a horgászat, s ha eredmé­nyes, a halat szívesen meg is főzöm. Szere­tek a szabadban lenni, és hobbim a szőlő-, gyümölcstermesztés. Prancz Zoltán ■|! Szakmák az atomerőműben Környezettudatos újító a vegyészeti főosztályon Beszélgetés Baranyi Krisztiánnal A paksi atomerőműben alkalmazott szakmákat bemutató sorozatunkban jelen alkalommal a karbantartási igazgatóság szerviz főosztályán, a gépész szerviz osztály hegesztő és tömörtelen­­ségelhárító művezetői egységhez látogattunk. Süveges Gyula László vezető hegesztő- Mióta dolgozol az atomerőműben, mivel foglalkozol jelenleg?- 1988. március 1-jével kerültem a céghez. Előtte a Gyár- és Gépszerelő Vállalat bölcskei kirendeltségénél dolgoztam hegesztőként. Itt az erőműben eltérő átmérőjű, falvastagságú, saválló, szénacél, átmeneti és alumínium cső­vezetékek hegesztésével, a különböző auto­matahegesztésekkel, dugózásokkal, nikkel­gyűrűk hegesztésével foglalkozunk. A nikkel­gyűrűk hegesztése, a gőzfejlesztő dugózása vagy a szivárgás-ellenőrző rendszer csőveze­tékeinek hegesztése mind különleges eljárás­nak minősül, e munkák elvégzéséhez egyedi minősítések kellenek. A gőzfejlesztők dugó­zását a speciálisan erre a feladatra készített au­tomata hegesztőgépekkel végezzük. A reakto­rok főosztósíkjának nikkeltömítéseiből, a gőz­­fejlesztők búvónyílásainak szintén nikkel tö­mítőgyűrűiből éves szinten több 100 darabot hegesztünk. Ezekkel nagyon nehéz dolgozni, mert pillanatok alatt túlhevíthető az anyag, és megfolyhat. A nikkel és ötvözeteinek hegesz­tésénél a belső feszültségek csökkentése cél­jából fokozottan oda kell Figyelni a hegesztés­hez használatos elektróda átmérőjére, hajlás­szögére, az alkalmazott áramerősségre, a hő­mérsékletre.- Milyen emlékezetes feladatot sikerült végrehajtani?- Az évek során elvégzett munkák közül ki­emelném a fő elzáró tolózárak membráncse­réit, melyet az összes blokkon végrehajtottunk. Ennek kapcsán Finnországban, Loviisában is töltöttünk három hetet, ahol a finn kollégákat segítettük tapasztalatainkkal, mivel nálunk korábban zajlott le a főelzáró tolózárak memb­ráncseréje. Az 1-2. blokkon, a gőzfejlesztők tápvíz elosztó kollektorainak kiömlőcsonkjai­nál a 90-es évek elején tapasztalt nagyszámú meghibásodás miatt, mind a 4 blokkon elvé­geztük a tápvízfüvókák cseréjét.- Milyen a kapcsolat a kollégákkal?- Munkatársaimmal nagyon jó a kapcsola­tom. Mikor ide kerültem, 65 fővel indult az egységünk. Később többeket érintett a kiszer­vezés, valamint sokan elmentek nyugdíjba, így a művezetői egységben ma már csak négyen dolgozunk hegesztőként.- Család, hobbi?- Két gyermekem van, fiam idén végzett az ESZI-ben gépésztechnikus szakon, lányom 17 éves, kereskedelem-marketing szakon tanul Szekszárdon. A munkám a hobbim is, ezért a hegesztéssel kedvtelésből is foglalkozom. Ré­gebben versenyszerűen sakkoztam, országos versenyeken indultam, megyei első osztály­ban 5-6 évig csapatban is játszottam. Nagyon szeretek hajózni a Dunán, Tolna megyében Dunaföldvár és Paks között nagyon sok szép partszakasz és homoksziget van. Remek ki­­kapcsolódás a családdal, barátokkal ezek va­lamelyikén megállni, sütni, főzni, beszélgetni. Kárpáti Viktor Az atomerőműben 1997 óta dolgozik, a vegyé­szeti főosztályon pedig hidrotechnológusként 2006 óta tevékenykedik Baranyi Krisztián. Az Atomerőmű újság egy olyan újítás kapcsán kereste meg, mely már eddig is többmilliós megtakaritást eredményezett a cég számára. Krisztián azonban több olyan projektről is tájé­koztatott minket, mely a környezettudatos gon­dolkodást próbálja előbbre vinni.- Az EU-s csatlakozás kapcsán fokozódó környe­zetvédelmi elvárások, illetve jogharmonizáció részeként Magyarországon is bevezetésre került az úgynevezett „környezetterhelési díj’’ - kezdi az újító. A díj a „szennyező fizet" elvet követi. A jog­szabálynak megfelelően a paksi atomerőmű is kidolgozta a díjfizetés alapjául szolgáló mérési és számítási metodikát. Az újítás a számítási meto­dika egy részét módosította, mely érezhető költ­ségcsökkentést eredményezett a jogszabályi keretek megtartásával. Krisztián rámutat, hogy a fent említett gazdasági megtakaritások mellett legalább olyan fontosak a környezetvédelmi szempontok, azaz a környe­zeti terhelés és környezeti kockázat csökkentése. Az utóbbi években egyre nagyobb teret nyert a környezetvédelem, mint iparági szempont - így van ez az atomerőmű esetében is. Ezen a terüle­ten több fejlesztés, újítás is elkészült, illetve folya­matban van - mondja. A környezeti terhelés csökkentésének irányába tett egyik intézkedés a laboratóriumokban hasz­nált, higanytartalmú vegyszeres hulladékvizeket érintette. Korábban ezek több technológiai lép­csőn keresztül - de végső soron a Dunába - kerültek kibocsátásra. A higanytartalmú hulladé­kok az egyik legveszélyesebbek a környezetre nézve. Hogy egy mindennapi példával éljen, Krisztián rámutatott: a higanyos lázmérőket is fokozatosan kivonták a forgalomból veszélyes­­anyag-tartalmuk miatt. A higany veszélyességét jelzi a többi kömyezettertielő anyaghoz képest, hogy a kibocsátás után fizetendő díj nagyságrendekkel magasabb: Például egy kilogramm ólom kibocsátá­sa után 8800 forintot kell fizetni, míg egy kilogramm higany után ez az összeg már220 ezer forint A fenti megoldást (azaz a hulladékok kibocsátá­sát a környezetbe) felváltotta ezen vizek szelektív gyűjtése megfelelő edényzetekben. Az új mód­szer keretében a hulladékvizek veszélyes hulla­dékként elszállításra kerülnek. így tehát környe­zetvédelmi szempontból jelentősen kedvezőbb megoldást alkalmaz az erőmű a korábbiaknál. Egy másik újítás az üzemidő-hosszabbítás kör­nyezetvédelmi engedélyéhez köthető. Az enge­dély egyik előírása szerint megoldást kellett talál­ni az olajos hulladékvizek kezelésére. Az eddigi gyakorlat szerint a hulladékvizek egy gyűjtőveze­téken keresztül jutnak el a közös gyűjtőmedencé­be. Ez a gyűjtőmedence még az erőmű beruhá­zásakor készült, azonban az azóta megváltozott és egyre fokozódó környezetvédelmi elvárások­nak már nem felel meg. Krisztián az ehhez kap­csolódó újítást egy, a környezetvédelmi osztályon dolgozó kollégával együtt nyújtotta be. Az újítás elfogadásra került, kivitelezése jelenleg még folyamatban van, és lényege a következő: a különböző olajtartalmú és mennyiségű hulladék­vizeket a keletkezés helyén kell kezelni. Az újítás megvalósítása révén a gyűjtőmedencét várható­an fel lehet majd számolni. A fentiekkel azonban nincs vége: cikkünk főszerep­lője folyamatosan új ötleteken gondolkozik. Egyik újítását épp a napokban fogadták el céges szinten. Krisztián - a vegyészeten dolgozó kollégákkal együtt- az aktuális fejlesztések (például a pótvíz­előkészítő, illetve a szennyvíztelep rekonstrukció­ja) tervezése kapcsán nem elégszik mega jelen­legi környezetvédelmi előírások teljesítésével^ hanem egyben meg akarfelelni a jövőben várha­tó igényeknek, kihívásoknak is. Simon Zoltán A Szenior Energetikusok Klubja 2011. II. félévi program IX. 15. Wiegand Győző ETE-elnökhelyettes: Egyéves mérleg az energetika 54 fontos kérdéséről (Házigazda: _______Szabó Benjamin). Klubnap______________________ IX. 22.Tari Gábor vezérigazgató, Mavir. A Mavir szerepe az _______energetikában (Házigazda: Bárdy László)_________ IX. 29. Medveczky Zoltán igazgató, HUPX. A magyar áram­piac működésének megismerése (Házigazda: Keré­­_______nyi A. Ödön)___________________________________ X. 6. Cserháti András főosztályvezető, Paksi Atomerőmű Zrt. A hazai nukleáris energetika Fukushima után (Házi­gazda: dr. Szondi Egon)___________________________ X. 13. Bencsik János államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Mi­nisztérium. A kormány energiapolitikája (Házigazda: Bárdy László)___________________________________ X. 20. Dr. Szigyártó Zoltán oki. mérnök, a műszaki tudomá­­nyokdoktora, címzetes egyetemi tanár Árvízhelyzet a Tisza mentén (Házigazda: Lovas Gyula)____________ X. 27. Dr. Zsebik Albin egyetemi docens, BME. Hogyan lehet negyedére csökkenteni az épületek energiafelhasz­­nálását? (Házigazda: Bárdy László). Klubnap______ XI. 03. Dr. Zsákai Tibor kiemelt szakértő, MÁV. A magyar vasúti közlekedés átalakítása 1990-2011. Csalódá­_______sok és remények (Házigazda: Szabó Benjamin) XI. 10. Dr. Csákó Dénes. A szénhidrogének és a civilizáció _______(Házigazda: Zárdái Lajos)_______________________ XI. 17. Dr. Stróbl Alajos nyugalmazott főtanácsos. Atom­erőművek létesítésének változó megítélése (Házi­­gazda: Elek János)______________________________ XI. 24. Dr. Sántha György osztályvezető, Állami Számvevő­szék. Az Állami Számvevőszék integrációs projektje _______(Házigazda: Princz Zoltán)______________________ XII. 1. Szalma Botond elnök, Magyar Hajózási Országos Szö­vetség. A hajózás gyakran beteg, de sohasem hal meg (Házigazda: Kerényi A. Ödön)________________ XII. 8. Dr. Molnár László okleveles gépészmérnök, az ETE fő­titkára. Kőolajkészletek, termelés és fogyasztás a vi­lágban (Házigazda: Czelecz Ferenc)_______________ XII. 15. Újvári Viktor üzemvezető, GE Hungary Energy. Erő­művi GE gázturbinák égéstéri álló alkatrészeinek _______gyártása és felújítása (Házigazda: dr. Iring Rezső) XII. 22. Kerényi A. Ödön vasdiplomás gépészmérnök VER- statisztika 2010 (Házigazda: Szabó Benjamin)Hely­­szín és idő: Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Zi­­pernovszky Terem II. emelet, Budapest, VII. Kazinczy ________u.21., 10 óra_________________________________ Szabó Benjamin, a Szenior Energetikusok Klub elnöke Generációk a szakmában Édesapjához hasonlóan Németh András is gé­pi forgácsolóként kezdte pályafutását az atom­erőműben. lelenleg a karbantartási igazgató­ság szerviz főosztályán, a gépész szerviz osz­tály, fejlesztő művezetői egységénél technoló­gus. A pálya átörökítéséről, szakmai tapaszta­latairól, jelenlegi feladatköréről kérdeztem.- Édesapád jelenleg nyugdíjas, mióta dol­gozott az erőműben?- 1976-ban, az erőmű alapításakor került a céghez, amikor a benti nagy forgácsolóműhely még csak kialakulófélben volt. 2002-ben mű­vezetőként vonult nyugdíjba.- Téged mi motivált leginkább a pályavá­lasztás során?- Gyerekkoromban édesapám hobbiként motorozott, motorokat javított, amihez rend­szeresen maga esztergált egy-két alkatrészt, szerelési segédeszközt. Ezeket látva kíváncsi voltam, vajon hogyan készíthette őket. Apám látta ezt, az ő javaslatára kezdtem meg a gépi forgácsoló szakon belül az esztergályos szak­mát tanulni Szekszárdon, az - akkori nevén - 505. Sz. Ipari és Szakmunkásképző Iskolában. Már az első pár hónap után nagyon megtet­szett ez a mesterség. 1990 februárjában a szak­ma kiváló tanulója versenyen 5. lettem. Mivel a versenyen az első 9 helyezett jeles osztály­zatot kap és mentesül az adott versenyrésznek megfelelő vizsgarész letétele alól, ezért ezt kö­vetően én is megkaptam a szakmunkás-bizo­nyítványt. Ezután áprilisban az erőmű forgácsolómű­helyébe kerültem, ahol két műszakban dol­goztam, pont ellentétes műszakban édes­apámmal. Sok mindent tanultam tőle, kezdő­ként rengeteg gyakorlati tapasztalatot szerez­tem. 1993-ban elvégeztem a Szakmunkások Szakközépiskoláját, majd 1995-ben gépszerelő és karbantartó technikusi, 1996-ban pedig gyártástechnológiai oklevelet szereztem. Ez­után a forgácsolóműhelyen belül (a minőség-el­lenőrzési csoportban) minőségellenőr lettem. Jelenlegi munkahelyemre, a fejlesztő mű­vezetői egységhez technológusként kerültem 2000-ben.- Milyen tevékenységeket végeztek a fej­lesztőműhelyben?- Feladatom többek közt a karbantartáshoz szükséges egyedi, helyszíni forgácsológépek, eszközök fejlesztése és elkészítése, valamint a helyszíni forgácsolási munkákban való aktív részvétel is. Mivel az elmúlt évek alatt elsajá­títottam a helyszíni megmunkálásra alkalmas gépek használatát, hozzám tartozik a régi nagy műhelyből hozzánk átkerült kollégák be­tanítása is. Ők ugyanis addig hagyományos, te­lepített eszközökön dolgoztak, az itteni speci­ális célgépek pedig azoktól eltérő szakismere­tet, illetve primer és szekunder köri helyis­meretet igényelnek. Bárhol is dolgozunk, én mindig szívesen megosztom az adott munká­hoz kapcsolódó ismereteimet a többiekkel. A helyszíni megmunkálások igen sokrétűek, so­ha nincs két egyforma munka. Példaként em­líteném a reaktor felsőblokk szbv-hajtás csonk­jai béléscsőbetétjének cseréjét, az iksz szabá­lyozási feladatait, extrém példaként ide tarto­zik a 2. blokki üzemzavar idején a teljes védő­ruházatban, légzőkészülékkel végzett munka, és a közelmúltban végrehajtott teljesítmény­növeléssel kapcsolatos átalakítások is. Az, hogy minden munka egyedi, rendkívül változatossá teszi a munkánkat, ezért is úgy ér­zem, jól választottam pályát. Édesapámtól egyébként a motorok iránti szenvedély is át­öröklődött, így hobbiként én is motorokkal fog­lalkozom. Apámhoz hasonlóan, bármilyen se­gédeszköz kell a javításhoz, azt én magam el tu­dom készíteni. Az elején pont emiatt tetszett meg e mesterség, és a mai napig is a sokszínű­sége miatt szeretem leginkább a szakmát, -kv-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents