Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-06-01 / 6. szám

6 2011. június- mym paksi atomerőmű-RENDKÍVÜLI OSZTÁLYTABLÓ - AKIK ÜNNEPNAP IS DOLGOZNAK Ez alkalommal műszakos munkarendben dolgozó munkatársakat mutatunk be. Az atomerőműben szép számmal dolgoznak olyan kollégák, akik számára a hétvégék és az ünnepek nem jelentenek természetes módon pihenőnapot. A műszakosok számára nem volt önfeledt családi ünnep sem húsvétkor, sem szabad­nap május elsején, ha a munkarend éppen délelőttös, délutános vagy éjszakás műszakba szólította őket. A legutóbbi villamosnapon is, míg mi több ezren éjszakába nyúlóan jókedvűen szórakoztunk, a műszakos kol­légák az atomerőműben tették a dolgukat, gondoskodtak az üzemmenetről, a biztonságos működésről. Krizer János főgépész Középiskolai tanul­mányait Szekszár­­don, az akkori Ró­zsa Ferenc Szakkö­zépiskolában vé­gezte. Ezt követően gépésztechnikusi képesítést szerzett a pécsi Ziper­­nowsky Károly Műszaki Szakközépiskolában. A nyári szak­mai gyakorlatokat az atomerőműben töltöt­te, a karbantartási igazgatóságon (káig). Az iskola befejezése után ugyancsak a kaig-on sikerült elhelyezkednie, szerszámgép-kar­bantartói munkakörben, a Dunacenter Gép­szer Kft. alkalmazásban. 1998-ban felvételt nyert az atomerőmű üzemviteli szervezeté­nek külső technológiai osztályára. Kezdet­ben gépészként végezte munkáját, majd 2007-ben főgépészi kinevezést kapott, mely beosztásban jelenleg is dolgozik. Feladatai igen széles körűek, mivel az ál­tala irányított munkatársakkal nekik kell ki­szolgálniuk a különböző segédrendszerek­kel (hűtővizekkel, biztonsági energiával, hid­rogénnel, nitrogénnel, kis- és nagynyomású levegővel, a helyiségek klimatizálásával) mind a 4 blokk üzemét. Munkakörébe tar­tozik ezeknek a technológiai rendszereknek az üzemeltetése, felügyelete és ellenőrzése a kapcsolódó üzemeltetési dokumentációknak megfelelően, valamint az általa vezetett mű­szakban lévő operátor és gépész munkatár­sak szakmai segítése, illetve munkájuk ko­ordinálása. Emellett a betanuló kollégák fel­készítésében is közreműködik. A tavalyi év­ben, munkatársai javaslatára az Atomerő­mű Biztonságos Üzemeltetője díjjal ismer­ték el az eddigi szakmai tevékenységét. Az elismerésre nagyon büszke, és igen jól esett neki, hogy kollégái kezdeményezték a ki­tüntetését. A műszakozással kapcsolatban, az ilyen munkarendben dolgozók körében jól ismert mondással fogalmazza meg véle­ményét: „Megszokni nem könnyű, beletörő­dünk.” Mint mondja, az ünnepeken kicsit nehezebb, de csak addig rossz, amíg elin­dulnak otthonról, azután megpróbálnak nem erre gondolni. Az elmúlt több mint ti­zenhárom év során volt ideje a családjának is hozzászokni a műszakozás jelentette kö­rülményekhez, így a gyerekek már meg sem lepődnek azon, hogy karácsonykor például néha reggel van ajándékosztás. A családi ün­nepeket is mindig őhozzá igazítják a csa­ládtagok. A munkatársi lojalitásról szólva úgy nyilatkozik, elfogadott módszer, hogy 1 ünnepnapokon nem mennek szabadságra, f és nem terhelik ezzel az R műszakos kollé- I gákat. Ettől eltérni csak a két fél közös meg- i állapodásával lehet. A tapasztalat azt mu- i tatja, hogy ez a hallgatólagos megállapodás 1 jól működik. Szabadidejének eltöltése kapcsán János | arról beszél, hogy mivel családi házban él a I feleségével és két gyermekével, ők és a ház 1 körüli munkák épp elég idejét lekötik. Emel- 1 lett sokat járnak össze a barátaikkal, és ha I még marad ideje, akkor a horgásztavon töl- I tődik fel lelkileg és fizikailag, édesapja tár- I saságában. Prancz Zoltán I Nagy Máté elektrikus Kollégánk 26 éves, Budapesten született, de már kisgyermek kora óta Pakson él. Az általános iskolát itt végezte váro­sunkban. Középis­kolai tanulmánya­it a megyeszékhe­lyen, Szekszárdon, az Ady Endre Szak­képző Iskola villanyszerelői szakán foly­tatta 2000-2004 között. 2004. augusztus 1- jén atomixes állományban került az erő­műbe, a villamos üzemviteli osztályra mint elektrikus. A munkája megfelelő színvonalú és a követelmények szerinti el­végzéséhez jogosító vizsgák letételét írták elő számára is. A sikeres számadás után, 2005 szeptemberében PA Zrt.-s állomány­ba került. A társasági szakmai képzéseken való részvétel után, munka mellett leérettségi­zett. Jelenleg is tanul, az ESZI-ben erősára­mú elektrotechnikusi szakra jár. Elektrikusként a villamosenergia-terme­­léshez kapcsolódó villamos berendezések (generátorok, transzformátorok, villamos el­osztók) üzemviteli felügyelete a legfőbb fel­adata. Emellett az erősáramú berendezések karbantartásra való előkészítését végzi. Három műszakban dolgozik amióta itt áll alkalmazásban. A folyamatos műsza­kozás idáig még nem igen viselte meg - ál­lítja. Majd - ifjú titánként - hozzáteszi, hogy néha rossz érzéssel tölti el, hogy amíg a legnagyobb nyári kánikulában a barátai a strandra járnak, neki a délutános mű­szakba kell indulnia. S gyakran a szomba­ti összejöveteleket is le kell mondani, mert éjszakás műszakba megy. Ezeket leszá­mítva szereti a szakmáját és nagyon jó kö­zösségben dolgozik, kezdetektől fogva fő­nökeinek és kollégáinak sokat köszönhet az általuk nyújtott segítségért. A jövőre vonatkozó tervei között az szere­pel, hogy a technikumot befejezze, és majd azután eldől, hogyan folytatja tovább. Két, számára fontos momentumot emlí­tett meg, amikor arra kérdeztünk rá, hogy amióta az atomerőműben dolgozik, mely ki­emelkedő eseményekre emlékszik vissza szívesen. Egyik, amikor részt vehetett a 2. blokkon történt üzemzavar utáni visszain­­duláshoz kapcsolódó munkákban. A másik esetben kisebb hibát fedezett fel, melyből nagyobb üzemzavar is kialakulhatott volna, de időben elhárították a gyors észlelést kö- I vetően a problémát. Ezért ügymérnöki juta- I lomban részesült. A menyasszonyával él együtt, de a szü- I lökkel is folyamatos kapcsolatot tart fenn. I Édesapjának, elmondása szerint szintén so- I kát köszönhet, egykor a főnöke volt, még I üzemeltetésvezetőként, és sok mindent ta- I nult tőle. Édesanyja raktárkezelő, testvére I liftfelügyelő munkakörben dolgozik, szintén I itt az erőműben. Hobbija a számítástechnika és az inter- I netezés, emellett a kirándulás és a szóra- I kozás. GYNYP I wmm BH Bni Bors Ferenc primer köri főgépész Szakmai tanulmányait Budapesten, a Köz­lekedésgépészeti Szakközépiskola vasútgé­pészed ágazatán végezte, ahol dízel-villamos mozdony szerelő szakképzettséget szerzett. Szakmai pályafutását az Erőmű Beruházási Vállalatnál (Erbe) kezdte meg. Itt 1976-tól 1985-ig dolgozott. 1985- ben nyert felvételt az atomerőműbe, az akkori Paksi Atomerő­mű Vállalathoz. Primer köri gépész munka­körben kezdett dolgozni a reaktor osztályon. Ugyanitt idővel primer köri főgépésszé ne­vezték ki. A jelenlegi beosztásában a primer köri technológiai rendszerek üzemeltetése, a mű­ködő berendezések ellenőrzése és felügyele­te, az ezekkel kapcsolatos tevékenységek irá­nyítása és koordinálása, a primer körben tör­ténő munkavégzésekkor a munkaterületek átadásának, illetve átvételének lebonyolítá­sa, a tűzveszélyes munkavégzések engedé­lyezése, valamint a betanuló primer köri gé­pész munkatársak mentorálása képezi a leg­fontosabb feladatait. 2007-ben az Atomerőmű Kiváló Üzemeltetője díjjal ismerték el az ek­kor immár hosszú szakmai múltra visszate­kintő munkáját. A műszakozásra vonatkozó kérdésemre Ferenc kissé rezignáltan válaszol. Mint mondja, egyre nagyobb megterhelést je­lent számára a műszakozás. Hozzáteszi azon­ban, hogy szerencsére ebből fakadóan külö­nösebb egészségügyi problémája még nem volt. Számos kollégájához hasonlóan ő is azt vallja, hogy a műszakozást megszokni nem lehet, legfeljebb csak bele lehet törődni abba. Azzal kapcsolatban, hogy családja hogyan vi­szonyul mindehhez, elmondja, hogy mivel már nősülése előtt elkezdte a műszakba já­rást, náluk ez az életforma vált mintegy ter­mészetessé. A gyermekei így nőttek fel, nekik nem furcsa, ha rendszertelenül találkoznak. Az sem számít különösnek, hogy a különbö­ző ünnepek idején is a műszakos busz indu­lása határozza meg a családdal együtt eltölt­hető időt. Szavai szerint a felesége is elég jól viseli a munkarendjéből fakadó nehézségeket, bár néha azért zúgolódik is miattuk. A mun­katársakkal való viszony és a műszakozás kap­csolatáról szólva leszögezi, hogy a Műszaki Üzemeltetési Szabályzatban (MÜSZ) megha­tározott létszámnak mindig szigorúan meg kell lennie, bármilyen ünnep legyen is éppen. Természetesen a karácsony és a szilveszter a legkritikusabb időszak ebből a szempontból a kollégák között. A műszakok létszáma miatt majdnem mindig helyettesíteni kell, ha vala­ki nem akar bejönni valamelyik ünnepen. Mi­vel a műszakok összetétele eltérő a családos és a nem családos munkatársak arányának szempontjától, nem mindig lehet teljesíteni az ide vonatkozó kívánságokat. Úgy tapasztalja, hogy van, aki könnyebben, és van, aki nehe­zebben fogadja el ezt. Szabadidejének eltöltése kapcsán úgy nyi­latkozik, hogy kifejezett hobbija ugyan nin­csen, de mivel családi házban laknak, ez elég sok változatos elfoglaltságot biztosít számára. Szerelői múltjából adódóan szeret mindenféle gépezetet javítgatni. Ezenkívül, ha a Duna víz­állása engedi, nyaranta sok kellemes délutánt és hétvégét tölt családtagjaival és barátaival a Duna-parton és a vízen. Prancz Zoltán Krancz István művezető 1979-ben finom­­mechanikai mű­­, szerész szakon végzett a szekszár­di Rózsa Ferenc Szakközépiskolá­­„ ban. Az érettségi < vizsga után Kapos- S váron folytatta ta­­§ ! nulmányait, repü­i\_________ 1 lőgép-szerelői szakmát tanult a Rippl-Rónai József Szakmunkásképző Intézetben. Az 1981-es záróvizsgát 18 hónapos katonai szol­gálat követte. 1983 márciusában állt mun­kába a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál pneumatikus műszerészként. Három év el­teltével, 1986 áprilisában került a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Műszakos munka­rendben irányítástechnikai üzemviteli mű­szerész munkakörben helyezkedett el a „D” műszakban. Majd 2006 decemberében fel­kérést kapott a művezetői beosztásra akko­ri osztályvezetőjétől, Gergely Lászlótól. A munkakör betöltésének a hatósági jogosító vizsga letétele is előfeltétele volt. így az ala­pos felkészülést követően 2007 októberében sikeres minősítést szerzett, majd november elsején megkapta a kinevezést az I-es kiépí­tés „D” műszak irányítástechnikai műveze­tői beosztására. „21, műszerészként eltöltött év után az új munkakörrel együtt járó kihí­vásokat nehéz volt megszokni” - jegyezte meg. Feladatai immáron a művezetői egység hatáskörébe tartozó technológiai rendszerek üzemeltetésére és ellenőrzésére, valamint a művezetői egységbe tartozó munkavállalók koordinálására, ellenőrzésére terjed ki. Munkája elismeréseképpen 2008 máju­sában az Atomerőmű Kiváló Üzemeltetője díjban részesült, mely nagy megtiszteltetés volt számára. A vállalathoz kerülése óta folyamatosan három műszakban dolgozik. Ehhez a mun­karendhez eleinte nehéz volt hozzászoknia, különösen a családi programokkal való ösz­­szeegyeztethetőség okozott számára nehéz­ségeket. Egy idő után azért a család is alkal­mazkodott a munkarendhez, amelyhez - úgy véli - a felesége segítő közreműködése elen­gedhetetlen volt. 1984 óta él házasságban, neje a szek­szárdi Baka István Általános Iskolában an­goltanárként dolgozik. Két gyermeke van, fia, Gábor a Pécsi Tudományegyetem jogi ka­rának végzős hallgatója, lánya, Noémi tavaly nyáron szerezte meg diplomáját kommuni­káció és média szakon, jelenleg mesterkép­zésen vesz részt. Szabadidej ét szívesen tölti barkácsolással j és házkörüli munkákkal. GYNYP [ Szakmák az atomerőműben Sorozatunkban ezúttal a szerviz főosztály gépész szerviz osztályának fejlesztő művezetői egységé­nél tettünk látogatást. Darnai István GÉPI FORGÁCSOLÓ- Mióta dolgozol az erőműben?- 1977 novemberében, pályakezdő fiatalként ke­rültem a céghez. Tanulmányaimat Szekszárdon vé­geztem, az atomerőműbe a biztos háttér és a szak­mai kihívás miatt jelentkeztem.- Milyen feladatok tartoznak hozzátok?- A fejlesztő műhelyben a helyszíni megmunkálá­sokkal foglalkozunk Az olyan berendezéseket, amelye­ket nem lehet szétszerelni, illetve kivenni a rendszerből, a helyszínen kell felszabályozni, megmunkálni. Ilyen például a TJ-s hőcserélő membránvágása, a fő elzáró tolózár membránvágása, a generátor-ten­­gelyváll helyszíni köszörülése. Erre a munkára spe­ciális eszközeink vannak, ilyen például a kifejezet­ten nekünk kifejlesztett, hordozható CNC (számító­gép által vezérelt) menetmaró gépünk. Természete­sen hagyományos forgácsológépekkel is dolgozunk, mert van olyan alkatrész, amit sokkal célszerűbb és gyorsabb hagyományos gépek segítségével elkészí­teni. CNC-vel a bonyolult alakzatokat (pl. csigaalak­zat), valamint az olyan alkatrészeket célszerű le­gyártani, amelyeket a hagyományos maró- és esz­tergálógépekkel csak nagyon körülményesen vagy egyáltalán nem lehetne megvalósítani. Miután meg­kapjuk az elkészítendő alkatrész műszaki rajzát, ala­posan át kell gondolni, melyik szerszámgép lenne a legmegfelelőbb az adott darab elkészítéséhez. Ezt követően - amennyiben a CNC-gép a legalkalmasabb a feladatra - a CNC vezérlő számítógépén megírom a szükséges programot. Ezután minden esetben el­készíttetünk a géppel egy próbadarabot. Ha ez a min­tapéldány átmegy a minőségellenőrzésen, akkor kö­vetkezhet az alkatrész végleges példányának a le­gyártása. Szakmánk szépségét is ez adja, hiszen az egész alkotási folyamat eredményeként a durva, nyers munkadarabokból fényes, működőképes, igen változatos funkciókat betöltő alkatrészek lesznek. A jó munka szempontjából lényeges, hogy a műhely­ben nagyon jó a kollektíva. A művezetői egységnél jelenleg nyolcán dolgozunk, mindenkinek más a szakmailag erős pontja, ezért jól kiegészítjük egy­mást, és senki sem féltékeny a másikra.- 34 éves pályafutásod alatt mi volt a legna­gyobb szakmai kihívást jelentő feladat?- 2009-ben a 3. blokki 6-os turbina nagynyomá­sú házának az osztósíkmenetét bővítettük M42ről M48 *4-re. Ez nem szokványos munka, addig ilyen még nem volt itt az erőműben.- Család? Hobbi?- Nős vagyok, feleségemmel 31 éve boldog há­zasságban élünk. Három fiunk van, ők 30-28-23 évesek. Mindhárman műszaki érdeklődésűek, az idősebbik mérnöktanár (építőmérnök), középső közlekedésmérnök, a kisebbik jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen katonai mérnök szakon tanul. A hobbim a zene, a Városi Fúvósze­nekarban, valamint a Roger Schilling Fúvószene­karban tubázom. Mivel sok fellépésünk van, a csa­ládi elfoglaltságok mellett ez teljes egészében kitölti a szabadidőmet. Kárpáti Viktor A felkészülésbe befektetett energia megtérült A Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság és a Tolna Megyei Tűzoltó­szövetség 2011. május 27-én Tolnán rendezte meg a megyei tűzoltóversenyt A versenyen az Atomerőmű Tűzoltó­ság csapata három versenyszámban mérte össze tudását. A versenyszámok a következők voltak: 100 méteres aka­dálypálya, 4x100 méteres akadályváltó futás és kismotorfecskendő-szerelés. A versenyen Tolna megye hivatásos tűz­oltó-parancsnokságai és az Atomerőmű Tűzoltóság csapata állt rajthoz. A ver­seny mindhárom ver­senyszámát az Atom­erőmű Tűzoltóság csa­pata nyerte meg, így az összesített végered­ménynél is az atomerő­­műves gárda állhatott a dobogó tetejére. A 100 méteres akadálypálya eredményét nemcsak csapatszinten, hanem egyénileg is jutalmazták, ahol az első helyezést Szabó Tamás, az Atomerőmű Tűzoltóság csapatának tagja szerezte meg 20,27 másodperccel, 0,03 másod­perccel megelőzve a Dombóvár csapa­tát képviselő Gulyás Istvánt. A kiváló eredményt elért csapat tag­jai: Hingl János, Horváth József, Cseh János, Papp Szilárd, Nagy Norbert, Sza­bó Tamás, Váncsodi Tibor, Viniczai Fe­renc, Gyöngyösi Tamás, Szénási Attila. A csapat vezetője: Major István. A csa­pat edzője: Pesztericz Rajmund.

Next

/
Thumbnails
Contents