Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-12-01 / 12. szám
22 2011. december rhym paksi atomerőmű Munkatársaink, szabadidőben Wolfné Kiss Mária keramikus Kolléganőnk, Wolfné Kiss Mária ellenőrző laboráns, 2006 óta dolgozik a vegyészeti osztályon. Szabadidejében szinte művészi módon szervezi életét, így remekül megfér egymás mellett a család, a kézművesség, a föld és az állatok. A jászdózsai származású Marika férjét, Wolf Attilát követve került Tolna megyébe, amikor férjének munkát kínáltak az atomerőműben. Marika a pesti fotólabori munkája után a szekszárdi tejiparban helyezkedett el laboránsként. A gyermekeik születését követően otthon maradt. Két, Pakson töltött év után, közel húsz éve tulajdonosai lettek egy dunakömlődi családi háznak. Idővel földet és állatokat vettek. Az erőműbe történő sikeres felvételekor is emiatt választotta a három műszakos munkarendet. Férjével így biztosítani tudják, hogy valamelyikük mindig otthon legyen. Marika vonzódása a művészetekhez még gyerekkorában kezdődött. Kezdetben a festészetnek szentelte idejét, virágokat, csendéleteket örökített meg, melyeket kiállítás keretében osztott meg a nagyközönséggel. Azonban a sokadik szirom rajzolása után mindig elragadta a fantáziája. Színes képek helyett inkább grafikákat vetett papírra. Valami újra vágyott, olyasmire, amiben sokkal jobban kibontakozhat az egyénisége. Éppen a legjobbkor talált rá a kézművességre, arra a művészeti ágra, amelyben leginkább kihasználhatja kreativitását. Különböző táborokban sajátította el az alapokat, Pesten pedig két évig a Népi Mesterségek és Művészetek Iskolájába is járt, ahol megtanulta a korong használatát és kiismerte az agyag titkait. Első igazi felszereléséhez egy hagyaték megvásárlása révén jutott. Mostanra már saját, otthoni műhelyében dolgozhat. A legjobban azt szereti, amikor egy új ötlet megvalósítása próbára teszi a találékonyságát. Megtalálni a megfelelő színt és anyagvastagságot gyakran hosszú időt vesz igénybe. így volt ezzel akkor is, amikor virágot formáló falitáblát készített a rendezett udvarú, szép házak kitüntetett tulajdonosainak. Különleges alkotásai közé tartozik egy tablóképekkel díszített nyitott könyvet ábrázoló tábla is, melyet tanáruknak ajándékoztak emlékül a ballagó diákok. Az agyagot rendszerint színes mázzal vonja be, teljesen vagy néhány különleges motívum erejéig. A formákkal és színekkel kísérletezve bővíti művészetének határait, munkái között szépen megférnek egymás mellett a használati és dísztárgyak egyaránt. Pár alkalommal a csepeli gyereknapon is korongozott a gyerekekkel. Ez ugyan nagyon fárasztó volt, mégis megérte, hiszen a gyerekek lelkesek és kíváncsiak voltak. Gondolatban már új kihívásokat keres. Amint ideje lehetővé teszi, szeretne megismerkedni a papíragyag rejtelmeivel. Ezzel a különleges technikával egyedi módon formázhatja alkotásait, a végeredmény mégis az agyaggal megegyező szilárdságú. Újabban az AlternArt Egyesület tagjaként tevékenykedik, így lehetősége nyílik más művészeti ágak képviselőivel együttesen is bemutatkozni. Két gyermeke is örökölte kézügyességét. Lánya, Marika műkörmösként dolgozik, míg az építésznek készülő Péter időnként szintén agyagozik. Férjét, a turbina főgépészként dolgozó Attilát, még gyermekként ismerte meg. Később egy esküvőn találkoztak újra, s immáron huszonnyolc éve alkotnak egy párt. -csa-Egy sikeres edző - Meczker András A tavalyi világbajnoki ezüstérem már egyértelműen jelezte, hogy jó irányba halad a kajakcsoport edzésmunkája. Az idei év eredményei azután - két Európa-bajnoki győzelem és a maratoni világbajnokságon szerzett aranyérem, nem beszélve a magyar bajnoki címekről - minden kétséget kizáróan igazolták Meczker András edzői munkáját. Az alábbiakban a - mások mellett - Kiszli Vandát és Fenyvesi Rékát is felkészítő szakember nyilatkozik újságunknak pályafutásáról.- Hogyan lettél kajakedző?- 1989-ben kezdtem kenuzni, Sziklenka Laci bácsinál. Érettségi után Szegedre kerültem a tanárképző főiskolára, ahol folytattam a kenuzást. 2000-ben Hajba Antal hívására jöttem vissza Paksra. A kajak előkészítő csoporttal kezdtem foglalkozni, és meg is ragadtam a kajaksportnál. A későbbiekben elvégeztem a TF-en a szakedző képzést. Az edzőség mellett - kisebb megszakítással - tanítok is, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában.- Mi az edzői ars poeticád, milyen alapelvek mentén irányítod a növendékeid felkészítését?- A kajak-kenut sokan egyéni sportnak tartják. Az én véleményem szerint csapatsport, tehát nagyon fontos, hogy a versenyzőink milyen közösséget alkotnak. Egy jó csapatban mindenkinek megvan a szerepe, és mindenki megtalálja a helyét. A sikeres versenyzők nem tudják elérni céljaikat csapattársaik nélkül. Nem csak az eredményesség a célom, hanem az is, hogy a versenyzőink a későbbiekben is tudjanak meríteni a csónakházban szerzett élményeikből.- Van-e valami, amit másképp csinálnál, azaz volt-e olyan tapasztalatod az edzői munkád során, ami arra vezetett, hogy változtass?- Az idény végén le szoktam ülni a gyerekekkel és a szülőkkel, hogy közösen értékeljük az elmúlt évet. A beszélgetések során próbáljuk elemezni az előző év hibáit és jól sikerült dolgait, programjait egyaránt. Ebből következik, hogy nincs két egyforma idény, minden évben próbálunk megújulni, változtatni bizonyos dolgokon, akár az edzésmódszereken is. A legfontosabb tapasztalatom az, hogy szoros kapcsolatot kell ápolnom a szülőkkel, így sokkal hatékonyabban tudok közösséget építeni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a mi sportágunk nemcsak a versenyzőktől, hanem az edzőktől is csapatmunkát igényel. Réka és Vanda sikereiben nagyon nagy szerepe van kollégáimnak, Bedecs Ferencnek, Gutái Dánielnek és Feil Imrének, akiknek ezúton is szeretnék köszönetét mondani.- Melyek a célkitűzéseid a jövő évre vonatkozóan?- Szeretnék előrelépni a bajnoki pontversenyben, emellett minél több közös programot megvalósítani a gyerekekkel és a szülőkkel. Ezek közé tartoznak a gyalog- és vízitúrák, edzőtáborok, versenyek, ahol nagyon sok segítséget kapok a szülőktől.- Jelenleg a Debreceni Egyetem Vegyészmérnök szakán tanulsz. Azt jelentené ez, hogy idővel foglalkozást szeretnél váltani?- Végzős vagyok, a szakdolgozatomat az atomerőműben írom, a tanítás és edzősködés mellett. A közoktatás mai bizonytalan helyzetében fontos a több lábon állás. Azért kezdtem el 3 éve tanulni Debrecenben, hogy ha úgy alakul, pályát tudjak módosítani. A kajak-kenu sportággal természetesen a későbbiekben is foglalkozni szeretnék. Prancz Zoltán Általánosságban elmondhatjuk, hogy a zene minden ember életében szerepet játszik. Vannak, akik csak háttérzajként hallgatják, vannak, akik komoly zenerajongók és magukénak vallják a híres sláger sorát, mely szerint„zene nélkül mit érek én". Létezik azonban egy harmadik kategória is. Azok, akiknek megadatott a lehetőség és nem utolsó sorban a tehetség, hogy ők maguk alkossanak zenét. Wolf Gáborral, a rendszertechnikai osztály dolgozójával beszélgettem, aki szabadidejében szívesen zenél, gitározik.- Gábor, mióta és mivel foglalkozol az atomerőműben?- 1992-ben kezdtem a területen dolgozni mint primerköri gépész. Jelenleg rendszertechnológus vagyok a rendszertechnikai osztályon. A feladatom a karbantartás hatékonyság monitorozás bevezetése, illetve annak fenntartása.- A zene, a zenélés mióta játszik szerepet az életedben?- Első hangszerem egy tangóharmonika volt. Ezen a nagybátyámtól és autodidakta módon tanultam játszani, úgy 12 éves koromban. Egy„A zene, az kell..- Wolf Gábor szer megmutatta, hogyan kell a dallamot játszani, később pedig kísérni bal kézzel. Ezt begyakoroltam és készen is volt a dolog. Ezután már csak a rutin kellett. 17 éves koromban találkoztam először kollégista osztálytársaim révén a gitárral. Akkoriban vettem is egyet a Sárközi Titusz bá' hangszerboltjában, de ennek a minőségét inkább ne firtassuk, mert olyan vastag bőrkeményedés lett az ujjaimon, hogy üveget tudtam volna karcolni vele.- A gitározást tanultad valahol, vagy autodidakta módon tettél szert a tudásodra?- Pár magánóra után, amelyeket Szabados Lászlótól, Környei Miklóstól és Ruff Ferenctől vettem, 90%-ban magam tanultam, lehetőség szerint hallás után, de sokat tanultunk a zenekari próbákon egymástól is. Először a gitározást kezdtem, de mindig is úgy éreztem, hogy a mélyebb húrok felé vonzódom, így áttértem a basszusgitárra, illetve később a nagybőgőre.- Játszottál, illetve játszol most is valahol?- Az otthoni gyakorlások után kisebb zenekarokban kezdtem el zenélni, főleg baráti társaságokkal. A komolyabb zenélés azonban később kezdődött, amikor is tagja lettem a Paksi Big-bandnek, valamint a Cameleon zenekarnak. Ezek után egy bonyhádi együttes következett. Végül Kovács Gergöékkei a Jack-ki zenekarban nagybőgőztem és basszusgitároztam. Ezen kívül pedig tagja vagyok egy Ovi-Rock nevű formációnak, itt gitározom.- Milyen sikereket értetek el a zenekarokkal?- Amennyiben sikernek lehet nevezni, egyszer egy Ki-mit-tud verseny országos elődöntőjéig jutottunk el, viszonylag jó kritikával. Ezen kívül sikernek könyveltem el néhány jól alakult koncertünket is, ahol mind a közönség, mind pedig a zenészek nagyon jól érezték magukat.- Vannak terveid a zenéléssel, gitározással kapcsolatban?- Régebben magam is tanítgattam illetve tanácsokat adtam a zenéléssel kapcsolatban a hozzám fordulóknak. Ám meg kell mondjam őszintén, hogy jelenleg többrétű elfoglaltságom miatt csökkentettem a zenei tevékenységemet, úgyhogy egy kicsit nyugdíjas zenészként élek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem játszom már aktívan zenekarokban, csak alkalmi meghívásoknak teszek eleget. Keszthelyi Katalin
