Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-12-01 / 12. szám

22 2011. december rhym paksi atomerőmű Munkatársaink, szabadidőben Wolfné Kiss Mária keramikus Kolléganőnk, Wolf­né Kiss Mária el­lenőrző laboráns, 2006 óta dolgozik a vegyészeti osztá­lyon. Szabadidejé­ben szinte művészi módon szervezi életét, így remekül megfér egymás mel­lett a család, a kézművesség, a föld és az állatok. A jászdózsai származású Marika férjét, Wolf Attilát követve került Tolna megyé­be, amikor férjének munkát kínáltak az atomerőműben. Marika a pesti fotólabori munkája után a szekszárdi tejiparban he­lyezkedett el laboránsként. A gyermekeik születését követően otthon maradt. Két, Pakson töltött év után, közel húsz éve tu­lajdonosai lettek egy dunakömlődi családi háznak. Idővel földet és állatokat vettek. Az erőműbe történő sikeres felvételekor is emiatt választotta a három műszakos munkarendet. Férjével így biztosítani tud­ják, hogy valamelyikük mindig otthon legyen. Marika vonzódása a művé­szetekhez még gyerekkorában kezdődött. Kezdetben a festé­szetnek szentelte idejét, virá­gokat, csendéleteket örökített meg, melyeket kiállítás kere­tében osztott meg a nagykö­zönséggel. Azonban a sokadik szirom raj­zolása után mindig elragadta a fantáziája. Színes képek helyett inkább grafikákat ve­tett papírra. Valami újra vágyott, olyasmi­re, amiben sokkal jobban kibontakozhat az egyénisége. Éppen a legjobbkor talált rá a kézművességre, arra a művészeti ágra, amelyben leginkább kihasználhatja kreati­vitását. Különböző táborokban sajátította el az alapokat, Pesten pedig két évig a Népi Mesterségek és Művészetek Iskolájába is járt, ahol megtanulta a korong használa­tát és kiismerte az agyag titkait. Első igazi felszereléséhez egy hagyaték megvásárlása révén jutott. Mostanra már saját, otthoni műhelyében dolgozhat. A legjobban azt szereti, amikor egy új ötlet megvalósítása próbára teszi a találékonyságát. Megtalál­ni a megfelelő színt és anyagvastagságot gyakran hosszú időt vesz igénybe. így volt ezzel akkor is, amikor virágot formá­ló falitáblát készített a rendezett udvarú, szép házak kitüntetett tulajdonosainak. Különleges alkotásai közé tartozik egy tablóképekkel díszített nyitott könyvet áb­rázoló tábla is, melyet tanáruknak ajándé­koztak emlékül a ballagó diákok. Az agya­got rendszerint színes mázzal vonja be, teljesen vagy néhány különleges motívum erejéig. A formákkal és színekkel kísérle­tezve bővíti művészetének határait, mun­kái között szépen megférnek egymás mel­lett a használati és dísztárgyak egyaránt. Pár alkalommal a csepeli gyereknapon is korongozott a gyerekekkel. Ez ugyan na­gyon fárasztó volt, mégis megérte, hiszen a gyerekek lelkesek és kíváncsiak voltak. Gondolatban már új ki­hívásokat keres. Amint ideje lehetővé teszi, szeretne meg­ismerkedni a papíragyag rej­telmeivel. Ezzel a különleges technikával egyedi módon formázhatja alkotásait, a vég­eredmény mégis az agyaggal megegyező szilárdságú. Újab­ban az AlternArt Egyesület tagjaként te­vékenykedik, így lehetősége nyílik más művészeti ágak képviselőivel együttesen is bemutatkozni. Két gyermeke is örökölte kézügyessé­gét. Lánya, Marika műkörmösként dol­gozik, míg az építésznek készülő Péter időnként szintén agyagozik. Férjét, a tur­bina főgépészként dolgozó Attilát, még gyermekként ismerte meg. Később egy esküvőn találkoztak újra, s immáron hu­szonnyolc éve alkotnak egy párt. -csa-Egy sikeres edző - Meczker András A tavalyi világbajnoki ezüstérem már egy­értelműen jelezte, hogy jó irányba halad a kajakcsoport edzésmun­kája. Az idei év eredményei azután - két Európa-bajno­­ki győzelem és a maratoni világbajnokságon szerzett aranyérem, nem beszélve a magyar bajnoki címekről - minden kétséget kizáróan igazolták Meczker András edzői munkáját. Az aláb­biakban a - mások mellett - Kiszli Vandát és Fenyvesi Rékát is felké­szítő szakember nyilatkozik újságunknak pályafutásáról.- Hogyan lettél kajakedző?- 1989-ben kezdtem kenuzni, Sziklen­­ka Laci bácsinál. Érettségi után Szeged­re kerültem a tanárképző főiskolára, ahol folytattam a kenuzást. 2000-ben Hajba Antal hívására jöttem vissza Paksra. A kajak előkészítő csoporttal kezdtem foglalkozni, és meg is ragadtam a kajaksportnál. A ké­sőbbiekben elvégeztem a TF-en a szakedző képzést. Az edzőség mellett - kisebb meg­szakítással - tanítok is, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában.- Mi az edzői ars poeticád, milyen alapelvek mentén irányítod a növendéke­id felkészítését?- A kajak-kenut sokan egyéni sport­nak tartják. Az én véleményem szerint csapatsport, tehát nagyon fontos, hogy a versenyzőink milyen közösséget alkotnak. Egy jó csapatban mindenkinek megvan a szerepe, és mindenki megtalálja a helyét. A sikeres versenyzők nem tudják elérni céljaikat csapattársaik nélkül. Nem csak az eredményesség a célom, hanem az is, hogy a versenyzőink a későbbiekben is tudjanak meríteni a csónakházban szerzett élmé­nyeikből.- Van-e valami, amit másképp csinál­nál, azaz volt-e olyan tapasztalatod az edzői munkád során, ami arra vezetett, hogy változtass?- Az idény végén le szoktam ülni a gyerekekkel és a szülőkkel, hogy közösen értékeljük az elmúlt évet. A beszélgetések során pró­báljuk elemezni az előző év hibáit és jól sikerült dolgait, programjait egyaránt. Eb­ből következik, hogy nincs két egyforma idény, minden évben próbálunk megújul­ni, változtatni bizonyos dolgokon, akár az edzésmódszereken is. A legfontosabb ta­pasztalatom az, hogy szoros kapcsolatot kell ápolnom a szülőkkel, így sokkal haté­konyabban tudok közösséget építeni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a mi sport­águnk nemcsak a versenyzőktől, hanem az edzőktől is csapatmunkát igényel. Réka és Vanda sikereiben nagyon nagy szerepe van kollégáimnak, Bedecs Ferencnek, Gutái Dánielnek és Feil Imrének, akiknek ezúton is szeretnék köszönetét mondani.- Melyek a célkitűzéseid a jövő évre vonatkozóan?- Szeretnék előrelépni a bajnoki pont­versenyben, emellett minél több közös programot megvalósítani a gyerekekkel és a szülőkkel. Ezek közé tartoznak a gyalog- és vízitúrák, edzőtáborok, versenyek, ahol nagyon sok segítséget kapok a szülőktől.- Jelenleg a Debreceni Egyetem Ve­gyészmérnök szakán tanulsz. Azt jelente­né ez, hogy idővel foglalkozást szeretnél váltani?- Végzős vagyok, a szakdolgozatomat az atomerőműben írom, a tanítás és edzős­­ködés mellett. A közoktatás mai bizonyta­lan helyzetében fontos a több lábon állás. Azért kezdtem el 3 éve tanulni Debrecen­ben, hogy ha úgy alakul, pályát tudjak módosítani. A kajak-kenu sportággal ter­mészetesen a későbbiekben is foglalkozni szeretnék. Prancz Zoltán Általánosságban elmondhatjuk, hogy a zene minden ember életében szerepet játszik. Van­nak, akik csak háttérzajként hallgatják, vannak, akik komoly zenerajongók és magukénak vallják a híres sláger sorát, mely szerint„zene nélkül mit érek én". Létezik azonban egy harmadik kategó­ria is. Azok, akiknek megadatott a lehetőség és nem utolsó sorban a tehetség, hogy ők maguk alkossanak zenét. Wolf Gáborral, a rendszertech­nikai osztály dolgozójával beszélgettem, aki szabadidejében szívesen zenél, gitározik.- Gábor, mióta és mivel foglalkozol az atom­erőműben?- 1992-ben kezdtem a területen dolgozni mint primerköri gépész. Jelenleg rendszertechno­lógus vagyok a rendszertechnikai osztályon. A feladatom a karbantartás hatékonyság monito­rozás bevezetése, illetve annak fenntartása.- A zene, a zenélés mióta játszik szerepet az életedben?- Első hangszerem egy tangóharmonika volt. Ezen a nagybátyámtól és autodidakta módon tanultam játszani, úgy 12 éves koromban. Egy­„A zene, az kell..- Wolf Gábor szer megmutatta, hogyan kell a dallamot játszani, később pedig kísérni bal kézzel. Ezt be­gyakoroltam és készen is volt a dolog. Ezután már csak a ru­tin kellett. 17 éves koromban találkoztam először kollégista osztálytársaim révén a gitárral. Akkoriban vettem is egyet a Sárközi Titusz bá' hangszerbolt­jában, de ennek a minőségét inkább ne firtassuk, mert olyan vastag bőrkeményedés lett az ujjaimon, hogy üveget tudtam volna karcolni vele.- A gitározást tanultad valahol, vagy autodi­dakta módon tettél szert a tudásodra?- Pár magánóra után, amelyeket Szabados Lászlótól, Környei Miklóstól és Ruff Ferenctől vettem, 90%-ban magam ta­nultam, lehetőség szerint hal­lás után, de sokat tanultunk a zenekari próbákon egymástól is. Először a gitározást kezdtem, de mindig is úgy éreztem, hogy a mélyebb húrok felé vonzó­dom, így áttértem a basszus­­gitárra, illetve később a nagy­bőgőre.- Játszottál, illetve játszol most is valahol?- Az otthoni gyakorlások után kisebb zenekarokban kezdtem el zenélni, főleg baráti társa­ságokkal. A komolyabb zenélés azonban ké­sőbb kezdődött, amikor is tagja lettem a Paksi Big-bandnek, valamint a Cameleon zenekar­nak. Ezek után egy bonyhádi együttes követke­zett. Végül Kovács Gergöékkei a Jack-ki zenekar­ban nagybőgőztem és basszusgitároztam. Ezen kívül pedig tagja vagyok egy Ovi-Rock nevű for­mációnak, itt gitározom.- Milyen sikereket értetek el a zenekarokkal?- Amennyiben sikernek lehet nevezni, egyszer egy Ki-mit-tud verseny országos elődöntőjéig jutottunk el, viszonylag jó kritikával. Ezen kívül sikernek könyveltem el néhány jól alakult kon­certünket is, ahol mind a közönség, mind pedig a zenészek nagyon jól érezték magukat.- Vannak terveid a zenéléssel, gitározással kapcsolatban?- Régebben magam is tanítgattam illetve ta­nácsokat adtam a zenéléssel kapcsolatban a hozzám fordulóknak. Ám meg kell mondjam őszintén, hogy jelenleg többrétű elfoglaltságom miatt csökkentettem a zenei tevékenységemet, úgyhogy egy kicsit nyugdíjas zenészként élek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem játszom már aktívan zenekarokban, csak alkalmi meghívá­soknak teszek eleget. Keszthelyi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents