Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-12-01 / 12. szám

18 2011. december eAuto A gördeszkától a kamionig mindenféle elekt­romos hajtású járművet láthatott a nagykö­zönség a Münchenben megrendezett nem­zetközi kiállításon, október 18-20. között. A járművek vagy közvetlenül villamos energiát „tankolnak", vagy hidrogént, bio­üzemanyagot, melyből azután a tüzelőanyag cella állítja elő a villamos áramot. Az erede­tileg űrkutatási célokra kifejlesztett tüzelő­anyag cellát mára már számos változatban, különböző üzemanyagokra és membránokra dolgozták ki. A berendezés mozgó alkatré­szek nélkül, jobb hatásfokkal (50-65%), és környezetbarát módon, káros anyag kibocsá­tás nélkül alakítja át a kémiai energiát közvet­lenül villamos energiává, amit a belsőégésű motorok (40-45% hatásfokkal) csak több lé­pésben. Minden méretű elektromos hajtású jár­műnél igen praktikus megoldás, hogy köz­vetlenül a kerekekbe szerelik a villanymotort, rengeteg helyet takarítva meg. Nagyon sok gyártó jött már ki a piacra mindenféle (sze­mély, teher, kicsi és nagy) elektromos au­tóval, némelyiket sorozatban gyártják. Ki is lehetett próbálni azokat a csarnokok közötti próbapályán, némi sorbaállással egybekötött regisztráció után. Nagyon érdekes mozga­lom van kialakulóban, melyhez mi magyarok is csatlakoztunk a Nemzeti Külgazdasági Hi­vatal jóvoltából: veterán sportautók építése környezetbarát hajtással. A kiállítás mellett több konferenciát, fó­rumot is rendeztek az érdeklődőknek: Sokat vitatkoznak még, hogy a töltőhelyek a P+R parkolókban, vagy a benzinkutakhoz hason­lóan legyenek kialakítva - mindezt a töltés sebessége határozza meg. A gyors és a lassú töltésnek is megvannak az előnyei, hátrányai, ami persze az akkumulátorok típusától, álla­potától is függ. Magyar kutatók egy már sza­­badalmaztatási eljárás alatt lévő szupergyors töltési eljárást dolgoztak ki, mely figyelembe veszi az akkumulátorok pillanatnyi állapotát egy mikroprocesszoros rendszeren keresztül - így mindig optimális lehet a töltőáram. Németország-szerte propagálják az elekt­romos autók otthoni feltöltését, saját áram­forrásból, de az üzemi parkolók, szórakozó­helyek, bevásárlóközpontok parkolói is jól használhatók lennének a járművek villamos energiával való ellátására. Berlinben 40 elekt­romos töltőállomás működik, de további 500- at terveznek megépíteni a villamos közleke­dési eszközök számára. Hozzávetőlegesen 8 milliárd € költséggel számolnak a teljes infra­struktúra kiépítéséhez. A németek, a franciák, az amerikaiak és a kínaiak együttműködnek, felhasználják egymás tapasztalatait, ötleteit. Ha a járműakkumulátorok kapacitását megnövelhetnénk, kevesebb töltőállomást kellene építeni, jelentősen csökkenthető lenne a töltőállomás-hálózat költsége. Sajtó­­tájékoztató keretében bemutattak egy mik­­robuszt, mely 1000 km-t ment egy akkumu­­látorfeltöltéssel. Olyan világban élünk, hogy minden egy-egy gombnyomásra történik - hallhat­y&f mym paksi atomerőmű Közép-Kelet-Európai Programozói Konferencia Az EU 1994-ben alapított sevillai székhelyű jövőkutató inté­zete (IPTS) és a 2001 óta működő, a közép-, kelet-, és dél-eu­rópai informatikai és telekommunikációs technológiai szer­vezetek együttműködését ösztönző szervezet (IT STAR) konferenciája 2011. november 11-én zajlott, Budapesten. A szép számmal összegyűlt delegáltak és érdeklődők előtt Kroó Norbert akadémikus a jövő szempontjából perspektivikus és a szőkébb szakmát érintő kutatási eredményeket foglalta össze. Felhívta a figyelmet, hogy a kutatásra fordított költségek bu­sásan megtérülnek, mint azt a fejlettebb országok példázzák. Az EU a 2007-2013 időszakra jelentős összegeket irányzott elő ennek a területnek a támogatására:- az FP7-es keretprogramban a kutatás és technológiai fejlesztésére 53 milliárd eurót,- a versenyképesség fejlesztésére (CIP) 8,5 milliárd eurót,- az Innováció és Technológia Alapítványnak (EIT) 309 millió eurót,- a strukturális alapok megteremtéséhez 85 milliárd eurót. Az oktatás fontosságára Chuang Tzu, kínai bölcstől vett idé­zettel hívta fel a figyelmet: „Ha egy évre tervezek, akkor magot vetek, ha tíz évre, akkor fát ültetek, ha száz évre, akkor tanítok. Ezután az egyes országok küldöttei ismertették a náluk fo­lyó kutatások pillanatnyi állását és — eredményeiket kiemel­ve — az erősségeiket és a problémákat. A beszámolók alapján Románia sokkal jelentősebben fejlődik, mint azt várni lehe­tett volna. A balti államok képviselői sürgették a régió „szili­kon-völgyének” mielőbbi megteremtését, mert bár a kutatók szabadon mozoghatnak, az internet is kellően gyorsan adja a szükséges információkat, akármikor lehet videokonferenciá­­kat összehívni, a közvetlen kapcsolat meggyorsíthatná a folya­matokat. gyulai KENTON-HAGYATÉK - 4. RÉSZ SZOVJET ATOM AMERIKAI SZEMMEL Az Atomenergetikai Múzeumban található Kenton-hagyaté­­kot, könyvgyűjteményt vizsgáló sorozatunk negyedik része az Atomic Energy in the Soviet Union (Atomener­gia a Szovjetunióban) című könyvet helyezi nagyító alá, melyet a Stanford University Press adott ki 1959-ben. Több szempontból is érdekes könyvet veszünk szemügyre sorozatunk mostani állomásán. Ahogy a Kenton-sorozatnál már megszokhatták a kedves ol­vasók, visszamegyünk néhány évtizedet a múltba, ami általában már önmagában érdekes eredmé­nyekkel szolgál. Most azonban külön adalék, hogy a titokzatos, titkolózó szovjet rendszert elemző amerikai kutató szemével próbálunk bepillantani a hidegháborús kommunista leplek mögé. A szerző, Arnold Kramish az amerikai RAND Cor­poration munkatársa volt - azon RAND Corpora­tion^, amelyet az amerikai baloldal nem egyszer azzal vádolt, hogy a hidegháborús „héják" egyik jeles képviselője. Bár Kramish amerikai forrásokból ugyanúgy dolgozott, mint szovjet könyvekből, újságokból - min­denből, ami fellelhető volt a szovjet cenzorok ténykedése mellett -, és bár a fent említett RAND jelentette meg a könyvet, mégis némi naivitás érződik a szerző részéről a szovjet mentalitással, őszinteség­gel, és jóindulattal kapcsolatban (illetve utóbbiak hiányával kapcso­latban). Több helyütt érződik az is, hogy a hírszer­zésben „tükrözésnek" nevezett hibába esik bele: a nyugati országok mentalitását és működési módszereit vetíti ki a Szovjetunióra, feltételezve, hogy ott is hasonlóképpen működnek a dolgok, mint az Egyesült Államokban. Az esetleges hibák, téves feltételezések el­lenére azonban érdekes művel állunk szemben: betekinthetünk a szovjet tudóstársadalom krém­jének szakmai életébe, megismerkedhetünk a szovjet kutatások főbb helyszíneivel és az ottani eredményekkel, a politikai csatározásokkal, vala­mint a nyugati szemmel nézve elképzelhetetlen büntetésekkel, melyek a tudósokat sújtották. Még Magyarország is szóba kerül a KGST-s uránlelőhelyek kapcsán: a pécsi bányászok az első sztrájkolok között voltak az 1956-os forrada­lom kezdetekor - írja Kramish. Részben az ilyen (és ehhez hasonló lehetséges) esetek miatt helyeződött hangsúly a szovjeteknél^ ha­zai kitermelésre is. Simon Zoltán tuk az egyik előadótól. Viszont a gépeink egy része már közli mire van szüksége (kifogyott a papír, a festék stb.). A nem olyan távoli jövő­ben a járművek egymással fognak társalogni. Egyelőre csak közük helyzetüket, sebességü­ket, haladási irányukat. Már kifejlesztették a beavatkozó szerveket is, így a ráfutásos ütkö­zések nagy része kiküszöbölhető lenne. Elemzik és tesztelik, hogy különböző for­galmi helyzetekben az egymásnak szánt adatmondatok mit tartalmazzanak, hogy egyértelműen önállóan megoldhassák azo­kat. Nincs messze az az idő, amikor az autónk önállóan leparkol a színház, mozi vagy be­vásárló központ közelében és hívásra meg­jelenik. Nem is kell kocsit tartanunk, mert ha taxit hívunk, az vezető nélkül jön, elvisz a megadott címre. Ezeket a kocsikat már iAutó­­nak hívják majd. A benevezett fejlesztéseket több kate­góriában már értékelték szeptemberben. A díjakat most ünnepélyes keretek közt itt a ki­állításon osztották ki. gyulai Vállalati informatika mobileszközökkel Egésznapos konferenciát ren­dezett az International Data Group (IDC) Bu­dapesten, 2011. no­vember 17-én, „Mo­bil megoldások az üzleti szférában" címmel. Az informatikai eszközök eladási pia­cán 80%-ban már mo­bil eszközök találnak gaz­dára. Először a note-bookok integrálódtak vállalati rendsze­rekbe, majd a vezetés mobil telefonjai. Előbb csak az állandó elérhetőség, sürgős üzenetek közvetítése érdekében, majd a termelési jelentések távoli elérése volt a trendi. Már az asztali PC-vel azonos, néha azt meghaladó teljesítményű „okos telefono­kat" lehet beszerezni. Semmi nem gátolná a vállalati rendszerbe iktathatósá­­gukat. Noha a gyártók fennen hangoztatták, hogy min­den okos telefonos ope­rációs rendszerre biz­tonságos a rendszerük, mégis ez a szegmens az, amin keresztül leginkább sebezhetőnek tartanak egy vállalati adatbázist. Amíg a vállalat által vásárolt mobil eszközökre csak letesztelt szoftvereket telepítenek, és azok köz­pontilag menedzselhetők, elvesztés esetén tartalmuk törölhető, működésük blokkol­ható, addig a dolgozók által vásárolt, de céges feladatokra is használtakra a kevésbé biztonságos helyről is felkerülhetnek prog­ramok tulajdonosaik által, és ez már komoly veszélyforrást jelent. gyulai

Next

/
Thumbnails
Contents