Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-11-01 / 11. szám
2011. november 21 Munkatársaink, szabadidőben A horgászbajnok ■■■■■■■■■■■■■■■■■I mym paksi atomerőmű Schäffer Károly a reaktor és készülék karbantartó osztály technológusa, már kisgyermekként is a horgászat szerelmese volt. Négyévesen már ott ült a vízparton. Újabb négy évvel később az atomerőmű horgászegyesületének is tagja lett. Az azóta eltelt időben számos különböző versenyen indult, a sikerek pedig sorban jöttek egymás után. Minden évben számos verseny közül válogathatnak a vállalkozó szellemű horgászok, akik egyénileg és csapatban is összemérhetik tudásukat. Karcsi egyénileg is rendkívüli sikereket ért el, a versenyhorgászat számára mégis inkább csapatban jelenti az igazi kihívást. A versenyre való felkészülés sok időt és szervezést igényel. Fel kell mérni a terepet, kitalálni a legalkalmasabb taktikát, szükség esetén pedig a csapattársak verseny közben szerzett tapasztalataihoz igazítani mindezt. A feladat, minél nagyobb összsúlyú halat kifogni. Ez a fajta szellemi kihívás rengeteg izgalommal jár, a rendelkezésre álló három-négy óra, még a kétórás felkészülési idővel együtt is pillanatok alatt elrepül. A csapat mindvégig megőrzi a jókedvét, minden helyezésnek örülni tudnak. Talán ez a hozzáállás is közrejátszik abban, hogy az eredményhirdetések alkalmával rendre felállhatnak a dobogó valamely fokára. Karcsi, hála a kitartó munkának, világbajnoki címet szerzett a magyar horgászválogatott tagjaként, klubcsapatával két alkalommal magyar bajnok lett, 2009-ben pedig ezüstérmet szerzett a klubcsapat világbajnokságon. Egyéni eredményei közül a magyar nemzeti válogatottal 2003-ban elért egyéni világbajnoki ezüstérmére a legbüszkébb. A csapattagok, ifjú tanítványok sikereinek ugyanúgy örül, mint a sajátjának, és mivel alapvetően csapatjátékos, a jövőben is társaival együtt szeretne versenyezni. A Paksi Atomerőmű Horgászegyesület mindig is kiemelkedő munkát végzett az utánpótlás nevelésben, Karcsi is az egyesület szárnyai alatt szerette meg a versenyhorgászatot. Mivel Antal Lajos, az egyesület jelenlegi elnöke lelkes támogatója a horgászsportnak és az ifjúságnevelésnek, az egyesület a mai napig komoly támogatást nyújt a tehetséges gyermek és ifi horgászoknak. Karcsi is oroszlánrészt vállal a fiatalok szakmai felkészítésében. Rácz István csapatvezetővel közösen igyekeznek a tehetséges fiatalokból kihozni a legjobbat, [gy igyekszik visszaadni az egyesületnek azt a sok támogatást és segítséget, amit ifi korában kapott. Jól példázza erős kötődést az atomerőmű horgászegyesületéhez, hogy 2011-től klubcsapatával az egyesület neve alatt indulnak az országos klubcsapat bajnokságon, Paksi Atomerőmű HE-MMXTeam néven. Ha valaki esetleg azt hinné, hogy ilyen sikerek után már nem tartogat új kihívásokat Karcsi számára a horgászat, az bizony alaposan téved. Az elmúlt év versenykiírásai közül elsősorban az alapján válogatott, hogy tökéletesíthesse az ún. matchbotos horgászat fortélyait. Ritkán van ugyan alkalma rá, de a lékhorgászat is a kedvenc módszerei közé tartozik. Nem Karcsi az egyetlen sikeres horgász a családban. Felesége, Bokodi Barbara, szintén sikert sikerre halmoz a horgászvilágban. A csapatban elért győzelmei mellett, kétszer is megszerezte az egyéni magyar bajnoki címet, a 2008-ben rendezett világbajnokságon pedig csapatban szerzet világbajnoki aranyérmet. Barbara jelenleg jól megérdemelt pihenését tölti, a család ugyanis időközben háromfősre bővült. Egy kilenc hónapos kislány szüleiként, a házaspár életében most a család tölti be a legfontosabb szerepet. Egy igazi horgász azonban mindig horgász marad, és ezt az ifjú anyuka példája mutatja a legjobban. Egyszer úgy adódott ugyanis, hogy a csapat női tag nélkül maradt az egyik versenyen. Kiváló szervezőképességét bizonyítva Barbara képes volt kisegíteni társait úgy, hogy a kislánya és a tópart között ingázva egyszerre látta el szülői és versenyzői kötelességeit, megszerezve a hatodik megyei egyéni bajnoki címét. A házaspár különösen büszke arra, hogy sikereik elismeréseként mindketten megkapták a „Horgászegyesület örökös tagja" címet.-csa„A profizmus a hozzáállástól függ.. Közeledik a 2011. évi Karbantartói Sportnap, és ezzel együtt sorra alakulnak, állnak össze a csapatok a meghirdetett versenyszámokhoz. Licker Andrással, a diagnosztikai csoport munkatársával mint az egyik induló focicsapat vezetőjével beszélgettem, aki szabadidejében is szívesen hódol a labdajátékoknak, de leginkább kedvenc sportjának, a focinak.- András, mióta dolgozol az erőműnél?- 1998-ban kezdtem a területen dolgozni, de akkor még az egyik helyi vállalkozás, a Delta-3N Kft. munkavállalójaként. 2001 óta vagyok a diagnosztikai csoportnál, jelenleg az OVIT Zrt. alkalmazásában, mint diagnosztikai mérnök.- A labdarúgás mióta van jelen az életedben? Hol játszol most?- Már gyerekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben a sport, azon belül is a foci. Németkéren kezdtem a pályafutásomat, utána átjöttem az Atomerőmű SE-hez. A sportegyesület 1999-es megszűnése után a Paksi SE színeiben játszottam 2002- ig, amikor is visszatértem a németkéri csapathoz. Jelenleg is ott játszom, illetve a játék mellett még a pályán kívül és belül felmerülő egyéb feladatok szervezésében is aktívan részt veszek.- Milyen sikereket értetek el eddig a németkéri társulattal?- AmatőrfocicsapatunkTolna megyei szinten sok szép eredményt tudhat már magáénak, amivel leginkább Németkérnek és a szurkolóinknak szereztünk sok örömet. Célunk nem az, hogy feljebb jussunk az amatőr labdarúgás tabelláján. Szeretnénk a falu méretéhez képest a Tolna megyei utánpótlást meghatározni, a gyermekeket segíteni, hogy bekerülhessenek a paksi csapathoz, és ott - vagy később akár bármely más csapatnál - próbáljanak karriert csinálni. Ezen kívül a sporttelepünket kívánnánk fejleszteni új lelátókkal, kispadokkal, hogy minél szebb környezetben fogadhassuk a szurkolókat. A focicsapatunk szlogenje is, azt hiszem, sokat elárul rólunk: „A profizmus a hozzáállástól függ, és nem a pénztől".- A sportnapra hogyan, kikből áll össze a csapat?- A diagnosztikai csoport az elmúlt két évben indult csak a sportnapon, és tavaly nagy büszkeségünkre egy bronzérmet is sikerült szereznünk. A csoport tagjait természetesen a diagnoszta kollégáim alkotják (Malcsik Zoltán, Szendrei István, Kiss Gábor, Schmidt András, Feil Imre, Haaz Dávid, Rikli G. Péter), Feil Imre munkatársam hoz még 3 embert a kenus szakosztályból (Bedecs Ferenc, Gutái Dániel és Kirschner Zoltán), valamint még egy fő (Pletenyik Zoltán) csatlakozik még hozzánk, akit az OVIT részéről delegáltak. Úgy is mondhatom, hogy egy valódi erőcsapat fog összeállni idén is. A mi társulatunk az egyetlen a kb. 10-12 induló csapat közül, akik nem osztály, hanem csoport szinten indulnak a versenyen. Bízunk benne, hogy most is sikerül dobogós helyet szereznünk. A sportnaphoz is, és a labdarúgáshoz is további nagyon sok sikert kívánok! Keszthelyi Katalin A kenuedző Feil Imre diagnosztikai technikusként dolgozik a műszaki főosztály diagnosztikai csoportjában. Munkaideje azonban nem ér véget az erőműből történő kiblokkolással, mivel másodállásban ő látja el az utánpótlás korú kenucsoport edzői feladatait is az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztályában.- Milyen sportolói pályafutás áll mögötted?- 1989 nyarán egy barátom invitálására indultam el a csónakház irányába. Odaérkezve egyből magával ragadott a csónakház miliője és a Duna szépsége. A rengeteg gyerek között sok-sok barátra találtam, és Sziklenka Laci bácsi vezetésével elindult ott velem egy életre szóló kaland, ami a mai napig is tart. Rengeteg szép élmény mellett sok eredményt is sikerült elérnem a 15 éves pályafutásom alatt. Sok országos bajnoki cím mellett korosztályos világ- és Európa-bajnoki aranyat is sikerült nyernem, majd a felnőtt válogatott tagjaként Európa-bajnoki bronzérmet és világbajnoki 6. helyezést értem el.- Mikor és miért fejezted be a profi sportot?- 2004 végén, részben személyes döntés következtében, részben pedig egy apró baleset miatt döntöttem a versenyzés befejezése mellett. Ebben az évben kezdtem a főiskolai tanulmányaimat Budapesten, és ezzel egy kicsit más irányt vett az életem. A következő év tavaszán lehetőségem nyílt az atomerőműben dolgozni, és én igent mondtam.- Hogyan lettél kenuedző?- Az aktív sportpályafutás befejeztével Hajba Antal akkori vezetőedzővel közösen úgy döntöttünk, hogy felállítunk egy kezdőkből álló kenus csoportot, aminek a vezetésével engem bízott meg. Azóta vagyok a kenus utánpótlás szakág edzője.- Milyen feladatokat foglal magába az edzői munkád?- Az edzői tevékenység sokrétű feladatokat ró rám: az edzések megtartása mellett a versenyeken való indulás feltételeinek megteremtését, koordinálását, edzőtáborok szervezését, lebonyolítását. A legfontosabb feladat viszont a csapat építése és ápolása, valamint az, hogy a gyerekek amellett, hogy teljesítenek és keményen dolgoznak, jól érezzék magukat és magukénak érezzék a csónakházat és a Dunát.- Hogyan tudod összeegyeztetni az erőműves és az edzői feladataidat?- Az atomerőműben délelőttös műszakban dolgozom, az edzői feladataim pedig főként délutáni elfoglaltságot jelentenek. Sokszor egybefolynak a délelőttök a délutánokkal, a hétköznapok a hétvégékkel, de ez az idő megfelelő beosztásával áthidalhatóak. Nagy könnyebbség, hogy az erőműben is és a csónakházban is olyan kollégákkal van szerencsém dolgozni, akikkel nagyszerű csapatot alkotunk. Ezúton is köszönöm!- Melyek a csoportoddal kapcsolatos céljaid és eredményeid?- A sportsikerek elérése mellett az egészségre való nevelést tartom a legfontosabb feladatnak. Minél több kis emberrel szeretném megszerettetni a sportunkat és a mozgást. Természetesen minden edző célja és feladata az is, hogy megtalálja és gondozza azokat a tehetségeket, akikből egy újabb Kozmann Gyuri vagy egy Boros Geri lehet. Több korosztályos országos bajnokom és helyezettem van, és egy-egy versenyzőm a korosztályának megfelelő válogatottnak is a tagja. Szeretném név szerint megemlíteni Koleszár Zoltánt és Cseh Olivért, akik edzésről edzésre bizonyítják, hogy érdemesek a sikerekre. Prancz Zoltán
