Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-11-01 / 11. szám

2011. november 21 Munkatársaink, szabadidőben A horgászbajnok ■■■■■■■■■■■■■■■■■I mym paksi atomerőmű Schäffer Károly a reaktor és készülék karbantartó osztály technológusa, már kisgyermekként is a horgászat szerel­mese volt. Négyévesen már ott ült a vízparton. Újabb négy évvel később az atomerőmű horgászegyesületének is tagja lett. Az azóta eltelt időben számos különböző versenyen indult, a sikerek pedig sorban jöttek egymás után. Minden évben számos verseny kö­zül válogathatnak a vállalkozó szellemű horgászok, akik egyénileg és csapatban is összemérhetik tu­dásukat. Karcsi egyé­nileg is rendkívüli sikereket ért el, a ver­senyhorgászat számá­ra mégis inkább csa­patban jelenti az igazi kihívást. A versenyre való felkészülés sok időt és szervezést igényel. Fel kell mér­ni a terepet, kitalálni a legalkalmasabb taktikát, szükség ese­tén pedig a csapattársak verseny közben szerzett tapasztalataihoz igazítani mind­ezt. A feladat, minél nagyobb összsúlyú halat kifogni. Ez a fajta szellemi kihívás rengeteg izgalommal jár, a rendelkezés­re álló három-négy óra, még a kétórás felkészülési idővel együtt is pillanatok alatt elrepül. A csapat mindvégig megőr­zi a jókedvét, minden helyezésnek örülni tudnak. Talán ez a hozzáállás is közreját­szik abban, hogy az eredményhirdetések alkalmával rendre felállhatnak a dobogó valamely fokára. Karcsi, hála a kitartó munkának, világbajnoki címet szerzett a magyar horgászválogatott tagjaként, klubcsapatával két alkalommal magyar bajnok lett, 2009-ben pedig ezüstérmet szerzett a klubcsapat világbajnokságon. Egyéni eredményei közül a magyar nem­zeti válogatottal 2003-ban elért egyéni világbajnoki ezüstérmére a legbüszkébb. A csapattagok, ifjú tanítványok sike­reinek ugyanúgy örül, mint a sajátjának, és mivel alapvetően csapatjátékos, a jö­vőben is társaival együtt szeretne ver­senyezni. A Paksi Atomerőmű Horgász­egyesület mindig is kiemelkedő munkát végzett az utánpótlás nevelésben, Karcsi is az egyesület szárnyai alatt szerette meg a versenyhorgászatot. Mivel An­tal Lajos, az egyesület jelenlegi elnöke lelkes támogatója a horgászsportnak és az ifjúságnevelésnek, az egyesület a mai napig komoly támogatást nyújt a tehetséges gyermek és ifi horgászoknak. Karcsi is oroszlánrészt vállal a fiatalok szakmai felkészítésében. Rácz István csa­patvezetővel közösen igyekeznek a te­hetséges fiatalokból kihozni a legjobbat, [gy igyekszik visszaadni az egyesületnek azt a sok támogatást és segítséget, amit ifi korában kapott. Jól példázza erős kö­tődést az atomerőmű horgászegyesü­letéhez, hogy 2011-től klubcsapatával az egyesület neve alatt indulnak az or­szágos klubcsapat bajnokságon, Paksi Atomerőmű HE-MMXTeam néven. Ha valaki esetleg azt hinné, hogy ilyen sikerek után már nem tartogat új ki­hívásokat Karcsi számára a horgászat, az bizony alaposan téved. Az elmúlt év ver­senykiírásai közül elsősorban az alapján válogatott, hogy tökéletesíthesse az ún. matchbotos horgászat fortélyait. Ritkán van ugyan alkalma rá, de a lékhorgászat is a kedvenc módszerei közé tartozik. Nem Karcsi az egyetlen sikeres hor­gász a családban. Felesége, Bokodi Barbara, szintén sikert sikerre halmoz a horgászvilágban. A csapatban elért győzel­mei mellett, kétszer is megszerezte az egyéni magyar bajnoki címet, a 2008-ben rendezett világbajnokságon pedig csapatban szerzet világ­­bajnoki aranyérmet. Bar­bara jelenleg jól megér­demelt pihenését tölti, a család ugyanis időközben háromfősre bővült. Egy kilenc hónapos kislány szüleiként, a házaspár életében most a család tölti be a legfontosabb sze­repet. Egy igazi horgász azonban mindig horgász marad, és ezt az ifjú anyuka pél­dája mutatja a legjobban. Egyszer úgy adódott ugyanis, hogy a csapat női tag nélkül maradt az egyik versenyen. Kiváló szervezőképességét bizonyítva Barbara képes volt kisegíteni társait úgy, hogy a kislánya és a tópart között ingázva egy­szerre látta el szülői és versenyzői köte­lességeit, megszerezve a hatodik me­gyei egyéni bajnoki címét. A házaspár különösen büszke arra, hogy sikereik elismeréseként mindketten megkapták a „Horgászegyesület örökös tagja" címet.-csa­„A profizmus a hozzáállástól függ.. Közeledik a 2011. évi Kar­bantartói Sportnap, és ez­zel együtt sorra alakulnak, állnak össze a csapatok a meghirdetett versenyszá­mokhoz. Licker Andrással, a diagnosztikai csoport mun­katársával mint az egyik in­duló focicsapat vezetőjével beszélgettem, aki szabad­idejében is szívesen hódol a labdajátékoknak, de leg­inkább kedvenc sportjának, a focinak.- András, mióta dolgozol az erőműnél?- 1998-ban kezdtem a területen dolgozni, de akkor még az egyik helyi vállalkozás, a Delta-3N Kft. munkavállalójaként. 2001 óta vagyok a diagnosztikai csoportnál, jelenleg az OVIT Zrt. al­kalmazásában, mint diagnosztikai mérnök.- A labdarúgás mióta van jelen az életedben? Hol játszol most?- Már gyerekkorom óta fontos szerepet játszik az életemben a sport, azon belül is a foci. Németkéren kezdtem a pályafutá­somat, utána átjöttem az Atomerőmű SE-hez. A sportegyesület 1999-es megszűnése után a Paksi SE színeiben játszottam 2002- ig, amikor is visszatértem a németkéri csapathoz. Jelenleg is ott játszom, illetve a játék mellett még a pályán kívül és belül fel­merülő egyéb feladatok szervezésében is aktívan részt veszek.- Milyen sikereket értetek el eddig a németkéri társulattal?- AmatőrfocicsapatunkTolna megyei szinten sok szép ered­ményt tudhat már magáénak, amivel leginkább Németkérnek és a szurkolóinknak szereztünk sok örömet. Célunk nem az, hogy feljebb jussunk az amatőr labdarúgás tabelláján. Szeretnénk a falu méretéhez képest a Tolna megyei utánpótlást meghatá­rozni, a gyermekeket segíteni, hogy bekerülhessenek a paksi csapathoz, és ott - vagy később akár bármely más csapatnál - próbáljanak karriert csinálni. Ezen kívül a sporttelepünket kí­vánnánk fejleszteni új lelátókkal, kispadokkal, hogy minél szebb környezetben fogadhassuk a szurkolókat. A focicsapatunk szlo­genje is, azt hiszem, sokat elárul rólunk: „A profizmus a hozzá­állástól függ, és nem a pénztől".- A sportnapra hogyan, kikből áll össze a csapat?- A diagnosztikai csoport az elmúlt két évben indult csak a sportnapon, és tavaly nagy büszkeségünkre egy bronzérmet is sikerült szereznünk. A csoport tagjait természetesen a diagnosz­ta kollégáim alkotják (Malcsik Zoltán, Szendrei István, Kiss Gábor, Schmidt András, Feil Imre, Haaz Dávid, Rikli G. Péter), Feil Imre munkatársam hoz még 3 embert a kenus szakosztályból (Bedecs Ferenc, Gutái Dániel és Kirschner Zoltán), valamint még egy fő (Pletenyik Zoltán) csatlakozik még hozzánk, akit az OVIT részéről delegáltak. Úgy is mondhatom, hogy egy valódi erőcsapat fog összeállni idén is. A mi társulatunk az egyetlen a kb. 10-12 induló csapat közül, akik nem osztály, hanem csoport szinten indulnak a versenyen. Bízunk benne, hogy most is sikerül dobogós helyet szereznünk. A sportnaphoz is, és a labdarúgáshoz is további nagyon sok sikert kívánok! Keszthelyi Katalin A kenuedző Feil Imre diagnosztikai tech­nikusként dolgozik a műszaki főosztály diagnosztikai cso­portjában. Munkaideje azon­ban nem ér véget az erőműből történő kiblokkolással, mivel másodállásban ő látja el az utánpótlás korú kenucsoport edzői feladatait is az Atomerő­mű Sportegyesület Kajak-Ke­nu Szakosztályában.- Milyen sportolói pályafutás áll mögötted?- 1989 nyarán egy barátom invitálására indul­tam el a csónakház irányába. Odaérkezve egyből magával ragadott a csónakház miliője és a Duna szépsége. A rengeteg gyerek között sok-sok barát­ra találtam, és Sziklenka Laci bácsi vezetésével el­indult ott velem egy életre szóló kaland, ami a mai napig is tart. Rengeteg szép élmény mellett sok eredményt is sikerült elérnem a 15 éves pályafutá­som alatt. Sok országos bajnoki cím mellett korosz­tályos világ- és Európa-bajnoki aranyat is sikerült nyernem, majd a felnőtt válogatott tagjaként Euró­pa-bajnoki bronzérmet és világbajnoki 6. helyezést értem el.- Mikor és miért fejezted be a profi sportot?- 2004 végén, részben személyes döntés kö­vetkeztében, részben pedig egy apró baleset miatt döntöttem a versenyzés befejezése mellett. Ebben az évben kezdtem a főiskolai tanulmányaimat Bu­dapesten, és ezzel egy kicsit más irányt vett az éle­tem. A következő év tavaszán lehetőségem nyílt az atomerőműben dolgozni, és én igent mondtam.- Hogyan lettél kenuedző?- Az aktív sportpályafutás befejeztével Hajba Antal akkori vezetőedzővel közösen úgy döntöt­tünk, hogy felállítunk egy kezdőkből álló kenus csoportot, aminek a vezetésével engem bízott meg. Azóta vagyok a kenus utánpótlás szakág edzője.- Milyen feladatokat foglal magába az edzői munkád?- Az edzői tevékenység sokrétű feladatokat ró rám: az edzések megtartása mellett a versenyeken való indulás feltételeinek megteremtését, koordi­nálását, edzőtáborok szervezését, lebonyolítását. A legfontosabb feladat viszont a csapat építése és ápo­lása, valamint az, hogy a gyerekek amellett, hogy teljesítenek és keményen dolgoznak, jól érezzék magukat és magukénak érezzék a csónakházat és a Dunát.- Hogyan tudod összeegyeztetni az erőműves és az edzői feladataidat?- Az atomerőműben délelőttös műszakban dol­gozom, az edzői feladataim pedig főként délutáni elfoglaltságot jelentenek. Sokszor egybefolynak a délelőttök a délutánokkal, a hétköznapok a hétvég­ékkel, de ez az idő megfelelő beosztásával áthidal­hatóak. Nagy könnyebbség, hogy az erőműben is és a csónakházban is olyan kollégákkal van szeren­csém dolgozni, akikkel nagyszerű csapatot alko­tunk. Ezúton is köszönöm!- Melyek a csoportoddal kapcsolatos céljaid és eredményeid?- A sportsikerek elérése mellett az egészségre való nevelést tartom a legfontosabb feladatnak. Minél több kis emberrel szeretném megszerettetni a sportunkat és a mozgást. Természetesen min­den edző célja és feladata az is, hogy megtalálja és gondozza azokat a tehetségeket, akikből egy újabb Kozmann Gyuri vagy egy Boros Geri lehet. Több korosztályos országos bajnokom és helye­zettem van, és egy-egy versenyzőm a korosztályá­nak megfelelő válogatottnak is a tagja. Szeretném név szerint megemlíteni Koleszár Zoltánt és Cseh Olivért, akik edzésről edzésre bizonyítják, hogy ér­demesek a sikerekre. Prancz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents