Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-11-01 / 11. szám
22 2011. november <&> mym paksi atomerőmű Ajánljuk munkatársainknak Nógrádban - Madách, Mikszáth és Balassi nyomában A határon túli magyar egyetemisták ez évi szakmai gyakorlatának előkészítése érdekében jártunk a Felvidéken, Ipolyságon és környékén. Elhatároztam, hogy turistaként is visszatérek ide, a történelmi Nógrádba. Csábító programok várják a természet és az irodalom kedvelőit az Ipoly két partján. Irodalom, néprajz, régészet, a közelmúlt történelme, építészet, játék és játékbáb, termálstrand, vad természet - ez mind fellelhető egy kb. 100 kilométeres körúton, amelyhez prémium minőségű gasztronómiai élmények is kapcsolódhatnak. A kulturális örökségben gazdag vidéken a fő téma az innen származó és itt élő magyar irodalmárok, Balassi Bálint, Madách Imre és Mikszáth Kálmán emlékhelyei. A kirándulás egyformán alkalmas autósoknak és kerékpárosoknak (a kerékpárosok használhatják az ideiglenes gyalogátjárókat az Ipolyon), felnőtteknek, diákoknak és gyerekeknek. Miszáth Kálmán a dombos-lankás Ipoly menti vidékről ezt írta: „Nincs ebben a Nógrádban semmilyen nagy hegy, vagy egyéb nagy érdekesség, de a bozót, a vadvirág, a kimosott mezsgye... ez együtt gyönyörű.” Ezen a tájon találhatók a természeti szépségek mellett az alábbi turistacsalogató helyek: • Horpács, Mikszáth Kálmán Emlékház; • Csesztve, Madách Emlékmúzeum; • Mohora, Mikszáth Emlékház, Zichy-Vay kastély, Tolnay Klári Emlékház; • Szklabonya, Mikszáth Kálmán Emlékház; • Kékkő, a kékkői vár, Balassi Bálint-kiállítás, játékbábmúzeum; • Alsósztregova, Madách-kastély és kiállítás, Madách Imre sírja; • Rárosmúlyad, a Szent Erzsébet vasbeton templom; • Zsély, Zichy-kastély, helytörténeti és néprajzi múzeum. Palócország közepébe szeretettel várják a látogatókat. A programokról bővebb információ kérhető Bőhm András helytörténésztől: bohm.ondrej@mail.t-com.sk A Paksi Tükör legutóbbi száma részletesen foglalkozott a témával. I.É. Makovecz Imre Életének 76. évében elhunyt Makovecz Imre, Kossuth-díjas építész, a magyar organikus építészet legismertebb képviselője. 1935-ben született Budapesten, de gyermekkorában sok időt töltött a Zala megyei Nagykapornakon, ami visszaemlékezései szerint nagy hatást gyakorolt későbbi pályájára. 1959-ben szerzett diplomát a Műegyetemen, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán. 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. „Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt” - mondta saját munkásságáról 2002-ben. Makovecz Imre első, már a saját stílusát hordozó épülete a berhidai étterem volt, 1964-ben. Korai munkái közül a legismertebb az 1972-ben épült U alakú sárospataki művelődési ház. 1981-ben alapított önálló építészirodát, amely számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett. Teljesen egyéni kompozíciójú, legtöbbször faszerkezetű épületeivel vált híressé, ő lett az organikus építészet egyik legismertebb képviselője. Saját maga az 1987-ben épült paksi katolikus templomot tartotta az első igazán figyelemre méltó munkájának. „Az épület egy ősi jel térbeli megfogalmazása” - írta honlapján az épületről, amelynek kecses tornyán a kereszt mellett a Nap és a Hold is helyet kapott. Fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, és a teteje az égből esett volna le rá. 1992-ben Makovecz Imre volt a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója. Ez a szervezet az új alaptörvény szerint 2012-től állami elismerést, a Magyar Tudományos Akadémiával azonos rangot kapott. Alapítója és örökös tagja volt a posztgraduális képzéssel foglalkozó Kós Károly Egyesülésnek, 1987-től tanára a Nemzetközi Építészeti Akadémiának. Egyetemi tanár volt a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. Wollner Pál Tállya környéki kirándulások A Paksi Orosz Klub háromnapos zempléni túrájára 2011. október 7-én került sor. A program csábítónak ígérkezett. Tokaj-hegyaljai borkóstolásos-szüreteléses-gyalogtúrás kirándulást szervezett nekünk Turánszki János, egyben azzal a céllal is , hogy meglátogassuk Tállyát, János szülővárosát. Végül egy kilencfős remek kis csapat indult el egy általunk vezethető mikrobusszal. Az autóvezetés oroszlánrészét magamra vállaltam. Bár lehűlést és esőt jósoltak, végül az időjárás kegyesnek bizonyult: csodával határos módon mindhárom napon napsütéses, kellemes időjárásban lehetett részünk. Dél körül a boldogkőváraljai vár megmászása volt a legelső úticélunk. A várból gyönyörű panoráma tárult elénk a zempléni lankákra. Majd a faluház megtekintése következett. Ezután a tállyai szállásunkat foglaltuk el, majd rövid tállyai körsétát tettünk. A város neve az Itália szóból származik a középkori olasz építőmesterek után. Ezt követően egy neves tállyai pincetulajdonos szőlejébe sétáltunk ki, s a lemenő nap fényében emelkedett hangulatban habzsoltuk a zamatos tokaj-hegyaljai szőlőt a tőkék között, miközben újfent lélegzetelállító tállyai látképet csodálhattunk a domboldalról. Vacsora után a borász 700 éves rejtelmes pincéjében tárolt finom borainak, aszúinak és zamatos esszenciáinak kóstolása következett, melynek hatását némi meleg házipogácsával igyekeztünk megfékezni - ki több, ki kevesebb sikerrel. Az ódon borospince hangulata és a borok íze magával ragadott, elbűvölt bennünket! Az éjszakába hajló borkóstolás után mindanynyian emelkedett hangulatú táncot lejtettünk Tállya főterén a színesen kivilágított zenélő szökőkútnál; nagy élmény volt! Másnap Tállyáról Hejcére autóztunk, ahol újra egy fokozottan védett kirándulóhelyen gyalogtúráztunk. A túra csúcspontját a 650 m magasan található Gergely-hegyi Amadé-várrom és sziklabérc megmászása jelentette. A csúcson végül fáradtan süttettük magunkat egy kis ideig, miközben az az érzésünk támadt, hogy a napsugarak mellett a felhők is simogatják arcunkat. A látkép, a táj újra szemet gyönyörködtetően tárult elénk. Ezután továbbautóztunk Füzérradványra, ahol a Károlyi-kastélyt és az azt körülvevő ősparkot Madách Imre síremléke. A kastély parkjában található síremlék - mely Rigele Alajos munkája - a karjait az ég felé emelő Ádámot örökíti meg Gyászközlemények Kegyelettel őrizzük elhunyt munkatársaink emlékét. Molnár László (1960-2011) Molnár László, a paksi atomerőmű volt munkavállalója életének 52. évében, 2011. október-------TM-------- 3-án elhunyt. Bölcskén született, 1960. január 19-én. A részvénytársaságnál 1983-tól 2008-ig dolgozott. Több fontos, vezető pozíciót töltött be, volt terv- és munkaügyi osztályvezető, kontrolling központ-vezető, kontrolling főosztályvezető, közgazdasági és gazdasági vezérigazgató-helyettes. 1999-ben Céggyűrű kitüntetésben részesült. 2011. október 7-én a paksi Fehérvári úti temetőben kísérték végső nyughelyére. Miklós Lőrinc (1947-2011) Miklós Lőrinc bogyiszlói lakos, a paksi atomerőmű nyugdíjasa, 2011. október 8-án, életének 64. évében elhunyt. Bogyiszlón, 1947. december 13-án született. 1984-től volt az erőmű alkalmazottja, a villamos karbantartási osztályon üzemvezetőként dolgozott. 2006. december 30-án vonult nyugállományba. Nyugdíjas kollégánkat 2011. október 15-én a bogyiszlói református temetőben helyezték örök nyugalomra. Kzné csodáltuk meg. Harmadnap délelőtt a Sárospatak-közeli egyedülálló természeti képződményt, a tengerszemet vettük célba. Gyönyörű túra volt! A sárospataki Rákóczi-vár következett, ahol a reneszánsz kávézóban pihentünk meg, majd zárásként ellátogattunk Tokaj városába, ahol egy estebéddel koronáztuk meg a napot. Innen indultunk haza. Elmondhatjuk, hogy egy remek csapat jött össze. Kb. 1000 km-t autóztunk, 20 km-t túráztunk szebbnél-szebb helyeken. Sokat sétáltunk és nevettünk, és a kosztat és kvártélyt illetően is kitűnő ellátásban részesültünk Tállyán. Köszönet Jánosnak a remek szervezésért! Élményeinket azóta is nosztalgiával emlegetjük, és alig várjuk a következő programot! Tóth Andrea
