Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-11-01 / 11. szám

2011. november 20 <9? „ „mvm paksi atomerőmű Törzsgárdatagsági elismerések 2011. október 10 éves Auth Csaba hűig hufojlo rekö 2011.10.01. Bernáth Viktor hűig okfo szimo 2001.10.03. Lukácsi Tibor hűig okfo teoo 2001.10.18. Baka Zoltán big minfo meo 2001.10.01. Baksai Róbert big minfo meo 2001.10.01. Horváth József big minfo meo 2001.10.01. Kakstetter Ferenc big minfo meo 2001.10.01. Seres Zoltán big minfo meo 2001.10.01. Kocsi Károly big minfo avo 2001.10.01. Zakóné Bárdosi Gyöngyi big skvfo 2001.10.01. Fodor Zoltán üvig üifo üvo 2001.10.01. Balogh János üvig üvfo to 2001.10.15. Gárdái Gábor üvig üvfo iüo 2001.10.01. Otterbein János üvig vefo rhko 2001.10.11. Bernhardt Krisztián mig mfo imo 2001.10.02. Kulcsár Levente László mig mfo imo 2001.10.19. Nagy Ernő mig mfo imo 2001.10.01. Gőbölös Kálmán mig rtfo rto 2001.10.11. Nagy Tamás mig pfo 2001.10.16. Repovszki Gábor Péter káig kafo ako 2001.10.01. Hága Ferenc káig üffo ao 2001.10.13. Kovács Jánosné gig 2001.10.12. 20 éves Kugli József mig mfo gmo 1991.10.11. Repovszkiné Kis Erzsébet mig mfo gmo 1991.10.11. 30 éves Matlag György üvig üvfo ro 1981.10.19. Nagyirova Gulnara Baranbaevna gig logfo bszo 1981.10.07. Hogyan töltik napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai? Kern Józsefet Paks régi városrészében lévő otthonában lá­togattam meg. Az előszobán áthalad­va büszkén mutatta kaktuszgyűjtemé­nyét. Józsi PA Zrt.-s nyugdíjasként a közéleti munkából je­lentősen kiveszi részét: 2006 októberé­től a város önkormányzati testületének tagja, választókörzetében képviselőként immár a második ciklust tölti. így vall ön­magáról: „elkötelezett, keresztyén pol­gári gondolkodású embernek tartom magam, az a feladatom, hogy szolgaként tegyem a dolgom".- Paksi születésű vagy. Jól tudom, hogy erős a kötődésed a városhoz?- Igen, itt születtem, és a gyerekko­romat is itt töltöttem. Felnőttként még a házasságkötésem előtt néhány évet dol­goztam külföldön, de ottlétem ideje alatt is tudtam, hogy az csak egy ideiglenes ál­lomás, az én otthonom itt van. Szeretem a várost és a benne lakó embereket. Érdekel, hogy mi foglalkoztatja őket, ismerem a gondolkodásukat, a problémáikat, ezért is vállaltam fel, hogy ezeket különböző fóru­mokon tolmácsolom és kifejtem.- Hogyan és mikor kerültél az erőmű­be, mi volt a munkaköri feladatod?- Németországból 1983-ban jöttem haza, és rövid időn belül az erőmű állomá­nyába kerültem. Öt építőipari szakmát is kitanultam, amit jól tudtam hasznosítani. A karbantartási igazgatóságon, az építé­szeti és szakipari szerviz osztályon vezető szerelőként állványozásokat végeztünk az üzemelő blokkokon, a szekunder és a primer körben egyaránt. Nagyon jól és összehangoltan tudtunk dolgozni a kollé­gáimmal, akiket munkatársként és magán­emberként is kedveltem.- Miért döntöttél 2009-ben a nyugdí­jazás mellett?- 26 évet töltöttem el a részvénytár­saságnál, azóta is nagyon hiányzik az a közeg. Nem volt különösebb oka az eljöve­telemnek, egész egyszerűen csak éltem a lehetőséggel.- Hogyan telnek nyugdíjas napjaid? Vannak-e közös családi programjaitok?- Jelenlegi házunkat, amelyben a fele­ségemmel lakunk, a magunk ízlése és igé­nye szerint felújítottuk és korszerűsítettük. Van egy lányunk és egy fiunk. A lányunk családban él, náluk van egy három éves fiúunokánk, aki a hétköznapjainkat meg­színesíti. Feleségem még dolgozik, ezért igyekszem a háztartási munkából úgy kivenni a részem, hogy ez számára segít­séget jelentsen. Szívesen főzök, szeretek kipróbálni új recepteket, illetve a hagyo­mányos ételeket továbbfejlesztem, fűsze­rekkel, ízesítéssel új ételkülönlegessége­ket készítek. Az önkormányzati képviselői munkám mellett a külső településrészi ön­­kormányzat elnöke is vagyok, így mindig van valamilyen intézendő feladat. Szá­momra fontos, hogy a választókörzetem lakóival élő legyen a kapcsolatom, ismer­jem gondjaikat, meghallgassam vélemé­nyüket, javaslatukat, s azt tolmácsoljam a testületi ülésen. Ebben a munkában a kor­látok miatt sokszor falba ütközünk, érnek csalódások, de az emberek részéről törté­nő visszajelzések, apró sikerek és eredmé­nyek újra erőt adnak, és arra ösztönöznek, hogy tovább folytassam, amit elkezdtem, Természetesen vannak közös programja­ink a családdal. Feleségemmel már hosszú évek óta Erdélybe járunk, ahol olyan csalá­doknál töltünk két-három hetet, akikhez mély barátság köt bennünket. Flazánkon kívül ott érezzük igazán otthon magunkat. Ezek a látogatások kölcsönösek, mi is szíve­sen fogadjuk és látjuk vendégül őket ott­honunkban a több hetes itt-tartózkodásuk ideje alatt. Erdélyen kívül még a Felvidéken és Kárpátalján vannak kapcsolataink, me­lyek az önkormányzati munkámhoz kötőd­nek, inkább hivatalos jellegűek.- Képviselőként rálátásod van az erő­mű életére. Milyennek láttad belülről, és milyennek látod most?- Nem látok különbséget, a bennem kialakult kép nem változott meg, hiszen szerettem ott dolgozni, jó volt a munkahe­lyi kollektíva és ez mélyen el raktározódott bennem. Büszke vagyok arra, hogy a paksi atomerőműben dolgozhattam. A teljesség igényéhez azonban hozzátartozik, hogy az erőműves és a jelenlegi képviselői mun­kám eredményességéhez elengedhetetlen a segítő családi háttér, a feleségem megér­tő hozzáállása, toleranciája. Kzné Főzőklubbal Prágában Szeptember 22-25. között a Reform Főzőklub tagjai és hozzátartozóik, 44 fővel négynapos kiránduláson vettek részt. Csütörtökön kora reggel indul­tunk. A délelőtti órákban már Brnóban sétáltunk és a főbb nevezetességekkel ismerkedtünk. Délben a város legneve­zetesebb sörözőjében, a Pegas étteremben ebédeltünk. A menü: marhahúsleves, sertés­szelet párolt káposztával és háromfajta knédlivel, házi sü­temény és Pegas sör. Késő dél­után érkeztünk meg Prágába, ahol elfoglaltuk szállásunkat az Apollon Hotelben. Este vil­lamossal mentünk be a város­­központba és az esti Prágával ismerkedtünk. Pénteken reggel a Vencel téren találkoztunk az idegen­­vezetőnkkel. Négyórás séta keretében az óváros neveze­tességeit jártuk körbe. Jól elfá­radva tértünk be a vacsoránk helyszínére, az U Medvid­­ku étterembe. A menü: burgonyaleves, marhaszelet vadas mártással, knédlivel tálalva. Szombaton villamossal mentünk fel a várba. A délelőttöt a várban töltöttük el. A váron keresztülhaladva sétáltunk vissza Prága óváros részébe. Ebédre a Svejk u Karla étteremben vártak ben­nünket. Itt a menü rakott Camembert sajt, pékáruval, Otto Katz főkurátor gu­lyása, kétfajta knédlivel és amerikai jel­legű vastagabb palacsinta volt lekvárral és túrókrémmel. Szombaton délután szabadprogram volt, így mindenki egyé­nileg felkereshette az őt érdeklő neveze­tességet, múzeumot. Vasárnap reggel autóbuszra száll­tunk, az autópályáról letérve a Moldva folyó mentén haladtunk tovább. Célál­lomásunk Cesky Krumlov volt. A város Dél-Csehországban, a Moldva folyó ket­tős kanyarulatának partján fekszik. Tör­ténelmi negyedét az UNESCO 1992-ben a Világörökség részének nyilvánította. A középkori házak között kellemes sétát tettünk. Kora délután Ausztrián keresz­tül jöttünk haza, és éjfélkor állt meg a buszunk Pakson. Sok-sok látnivalóval gazdagodva, jól elfáradva, teli élményekkel, igazi őszi szép időben töltöttük el közösen ezt a négy napot. Wollner Pál Tamásiban járt a nyugdíjasklub Az Atomerőmű Nyugdíjasklubban mozgalmas élet zajlik. A klub egyik programja volt a megújult Tamási termálfürdő meglátogatása október 19-én. Gyönyö­rű napsütésben indultunk útnak, bérelt busszal. Az asszonyok beszélgetéssel töltötték az időt, a férfiak a beszélgetés mellett egymás pálinkájának a megkósto­­lásával foglalatoskodtak, aminek meg is lett az ered­ménye: jókedvű társaság érkezett meg a fürdőhöz. Az 1,6 mrd Ft ráfordítással elkészült fedett létesít­ményt egy hónapja adták át, a fürdő régi medencéi természetesen megmaradtak. Kívülről az épület na­gyon szép és esztétikus. A fürdő belülről kétszintes, de úgy van megoldva, hogy a két szint egy légtérben helyezkedik el, emiatt néha kicsit zajosnak éreztük. Hét órát töltöttünk a létesítményben, ami nagyon gyorsan eltelt. Általában a termálvíz volt a sláger, de sokan kipróbálták a jakuzzit és a szaunát is. Laczkó Laci barátunk többször lement a csúszdán is, any­­nyira tetszett neki, hogy öt percig győzködött ben­nünket, próbáljuk ki mi is, de mi biztonságosabbnak tartottunk a bü- ^ ^ fében beszél­getni egy sör mellett. Néhány kártyacsapat is szerveződött a büféasztaloknál. Aki igényelte, délben kaphatott meleg ételt, amit egy közeli étteremből hoztak. Délután négykor indul­tunk haza egy szép nap emlékével. A buszon meget­tük a maradék szendvicseket, megkóstoltuk egymás borát, és már haza is értünk. Pataki János

Next

/
Thumbnails
Contents