Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-11-01 / 11. szám

2011. november Tavaly júliusban az ál­tala fejlesztett EKG berendezése kapcsán már írtam Orgovátt Józsefről, aki Szek­szárdim él szüleivel, és most már az ESZI 12. c osztályába jár, az elekt­ronika-elektrotechnika szakmacsoport tanulójaként. Osztályfőnöke Bölcsföldi Tünde. Az akkori készüléke személyi számító­géphez csatlakoztatva - mintegy perifé­riaként - működött. Egy családi körben elfogyasztott ebéd utáni beszélgetésben merült föl először a mobil készülék ötlete, mely azután nem hagyta nyugodni. Meg­tervezte, beszerezte az alkatrészeket és megépítette - persze ez csak leírva ilyen egyszerű. Az elérhető alkatrészek, a meg­álmodott funkcionalitás lépten-nyomon újratervezést tettek szükségessé, de határ­időre elkészült. Sokan, sokféleképpen foglalkoznak a labilis egészségi állapotú emberekkel. Ez Virtuális hadronütköztető otthon Önkéntesek segítségét kéri a Higgs-bo­­zon kutatásában a világ legnagyobb ré­szecskegyorsítója, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadron­­ütköztetője (LHC). Bárki rátalálhat az„isteni részecskére"! Akik letöltenek otthoni számítógépeik­re egy programot, az LHC-ben folyó ré­szecskeütköztetéseket fogják szimulálni számítógépükön. Az LHC Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilo­méteres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a csaknem fénysebességre felgyorsított, egymással szemben hala­dó részecskenyalábokat ütköztetik egy­mással. Az ütközések során új elemi részecs­kék keletkeznek, általában igen rövid élettartammal, amelyek tanulmányozá­sával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem keletkezésének tit­kait remélik megfejteni. Az úgynevezett Higgs-bozon felté­telezett részecske felfedezése az utolsó hiányzó „darabja" a részecskefizika 40 éve kidolgozott „standard modelljének". A Higgs-bozon léte szolgáltatná a leg­egyszerűbb magyarázatot arra, hogy a korai világegyetemben miként sérült a gyenge kölcsönhatás szimmetriája, és miként nyertek tömeget a részecskék. mm mym paksi atomerőmű Mobil EKG az ESZI-ből a berendezés is ilyen igényt elégít ki. Mi­közben a páciens természetes napi tevé­kenységeit végzi: dolgozik, sportol, pihen, mégis „szem előtt van”, mert a berendezés szinte észrevétlenül folyamatosan ellen­őrzi. Szükség esetén - amit egy esetleges rosszullétkor a beteg már nem tud meg­tenni - értesíti az orvosát, értékelésre alkalmas adatokat küld és megadja pilla­natnyi helyzetét. A kétfordulós Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyt már 20. alkalommal rendezték meg. Először a témát kellett elfogadtatni az év elején, egy pár oldalas leírással (91 pályamunkából 60-at fogadtak el), majd május 4-ig kellett ezeket megvalósítani. Google Technology Trailblazer külön­­díjban részesültek a legjobb számítás­­technikai projekteket kidolgozó pályázók: Lipécz Ádám (BME) és riportalanyom, Orgován József. A díj elnyerésével a fiatalok részt ve­hettek Svájcban, a Google Zürichi köz­pontjában egy kétnapos látogatáson, melynek keretében megismerkedhettek a Google mérnökeivel, szoftverfejleszté­si munkájukkal. A táborban hat ország (íroszág, Egyesült Királyság, Németor­szág, Svájc, Románia és Magyarország) 16 győztes fiatalja vehetett rész. Az első nap során bemutathatták saját projektjeiket a Google szakembereinek. Másnap szere­pet cseréltek, és a Google új fejlesztéseivel ismerkedhettek. Sajnos ezek mind az üz­leti titkok körébe tartoztak. A központban 800-an dolgoznak, kö­zöttük 50 magyar. Érdekes a kinti munka. A munkaidő 80%-át a fő projekten kell tölteni, míg a fennmaradó részt tetszés szerinti, vagy önként vállalt feladattal tölthetik a dolgozók. A cégnek így is meg­éri, mert sok ötlet, megoldás jött már át a hobbik oldaláról. Navigáció A navigációs eszközök ma már elterjedt haszná­lata az amerikai katonai navigációs műholdak jelértelmezésének fel­szabadítása miatt lehet­séges. Természetesen van orosz és kínai navi­gációs műholdrendszer is a világűrben. Régóta készül már (1999) az Eu­rópai Unió polgári al­kalmazásra szánt navi­gációs műholdrendszere is. Az első műholdakat teszt céljából 2005-ben lőtték fel (GIOVE-A), majd a követ­kezőt 2008-ban (GIOVE-B). Ezeken tesztelték a minden eddiginél pon­tosabb atomórát (2xl07 év alatt sem késik, vagy siet 1 másodpercnyit), és a pályamanővereket. A várhatóan 2014-re kiteljesedő rendszer három ki­tüntetett pályán, harminc műholddal látja el majd a feladatát. Az amerikai tapasztalatok alapján kifejlesztettek olyan rendszert is, mely automatiku­san felismeri az elromlott műholdat 1 másodpercen belül, és lekapcsolja, ne­hogy hibát okozzon. Aligha lehetett volna jobb időpontot választani a következő navigációs mű­holdak felbocsátására, mint október 20. Ebben az időben hirdették ki ugyanis ünnepélyes keretek között München­ben a Rezidencián a Galileo-program díjnyerteseit, kik a műholdas navigáció segítségével megvalósítható ötleteikkel élhetőbbé teszik világunkat. A Galileo-program idei pályázatára 800 téma érkezett be. Mintegy 30 díjat osztottak ki a szponzorok és a rendezők nevében. Sok olyan alkalmazást jutal­maztak, melyek személyek, tárgyak hely­zetét adják meg, pl. egy központnak, vagy egymásnak. Többen gondoltak a fogya­tékkal élőkre is, például egy kifejlesztet­tek GPS támogatású, beszélő fehér botot. Érdekes megoldás az úthiba rögzí­tő és egy speciális adó-vevő, mellyel a feltárt közlekedési akadály előjelzése is megoldható. A következő autók már csökkenthetik a sebességet, vagy kike­rülhetik. Volt olyan GPS-t kiegészítő „fekete doboz” is, amely egy koccanás, vagy egy baleset esetén, amikor a légzsák kinyílik, automatikusan hívja a mentőket, a rend­őrséget a helyszín koordinátáinak pon­tos megadásával. Örvendetes, hogy végre voltak ma­gyar nyertesek is Kuba András és Török Tibor személyében. A témájuk: kisgyer­mek felügyelet falusi környezetben. A rendszer célja, hogy a szülők bármilyen helyzetben ellenőrizhessék gyermekük „elfoglaltságát” és tartózkodási helyét, valamint, hogy a felügyelettel megbízott személlyel szót válthassanak, vagy üzen­hessenek neki. Montenegró díját nyerték el, mely pénzzel ugyan nem jár, viszont jelentős erkölcsi elismerés. gyulai Az LHC@home program hasonlatos az olyan népszerű kezdeményezésekhez, mint például a földön kívüli intelligencia keresésébe önkénteseket bevonó SETI@ home elnevezésű projekt. A most meg­hirdetett projekt résztvevői segíthetnek az LHC tudósainak azonosítani olyan korábban sohasem észlelt részecskéket, mint amilyen a feltételezett Higgs-bo­zon. A sokmillió lelkes önkéntes tényle­gesen hozzájárulhat az új tudományos felfedezésekhez. Wollner Pál 19 „Végigjártuk az épületet - mesélte riportalanyom -, egy emeletnyien csak a YouTube-ot, a videomegosztó portált fejlesztik. A városra, a nevezetességekre nemigen jutott idő, bár sétáltunk a vá­rosban. Drága a tömegközlekedés. Sokan veszik igénybe a 20 frank kauciójú kerék­párkölcsönzést. A Kutatók Éjszakáján, Budapesten az Ericsson jóvoltából kiál­líthattam a mobil EKG berendezést. Sok érdeklődő volt.” Kérdésemre, hogy milyen a tanulmá­nyi eredménye, a „kütyü” fejlesztése nem vonja-e el figyelmét a tanulásról, így vála­szolt: Bizony nem a legjobb, mert volt egy négyesem és egy hármasom is. Angolta­nárunk nagyon szigorú, valamint az alka­tom sem szertornára, sem atlétikára nem alkalmas - magyarázta ki magát. Jól tu­dom, milyen fontos a sport: rendszeresen kerékpározom, mert a gondolkodáshoz, az alkotáshoz is kell az állóképesség. Na­gyon sokat köszönhetek felkészítő szakta­náraimnak: Nagyné Lakos Máriának és Manzinger Józsefnek. gyulai 150 éves a Jedlik-dinamó Az első villanymotor, a dinamó és az első elektromos jármű megalkotója, Jedlik Ányos munkássága előtt tisz­teleg az Elektrotechnikai Múzeum a „150 éves a Jedlik-dinamó” című időszaki kiállítással. A kiállítás különlegessége a több mint 180 éves forgony, az eredeti 150 éves dinamó, a közel 140 éves villámfeszítő és a 135 éves, műszerész precizitással készített, hullámok eredőjét rajzoló gépezet. A tárlaton több berendezést működés közben lehet meg­figyelni. Jedlik Ányos, pannonhalmi bencés szer­zetes tanár, 150 évvel ezelőtt, 1861-ben ké­szítette el unipoláris generátorát, melynek mágneses terét elektromágnes állítja elő. E készülékkel jutott el az öngerjesztés - di­namó elv - felismeréséig, öt évvel a német Siemens és az angol Wheatstone előtt, de felfedezését nem publikálta. A dinamó elv új utat nyitott az áramfejlesztő generátorok tervezésében. Jedlik 1830 körül részletesen tanulmá­nyozta az elektrodinamikus forgó mozgás minden lehetséges változatát: több kommu­­tátoros és unipoláris forgonyt, azaz villany­­motort készített. Sikeresen alkalmazta az elektrodinamikában szerzett ismereteket az elektrosztatika területén is. Ennek eredmé­nye volt, a „villámfeszítő”. 1855-ben villamos mozdony modellt készített és ugyanebben az évben a galvánelemek tökéletesítése, fejlesz­tése terén eredményeit nemzetközileg is el­ismerték. Tudományos tevékenységének leg­nagyobb része az elektrotechnika területére esik, de maradandót alkotott a finommecha­nikában és a fénytanban is. Wollner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents