Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-11-01 / 11. szám
2011. november 18 mym paksi atomerőmű Energiaforrások üvegházgáz-kibocsátása Az utóbbi időben általánosan elfogadottá vált a globális klímaváltozás elmélete. Eszerint az éghajlat fokozatos felmelegedését civilizációs hatás, az üvegházhatású gázok (ühg, például szén-dioxid, metán) kibocsátása okozza azzal, hogy ezek a gázok a légkörbe kerülve visszatartják a föld saját hőjének kisugárzását a világűrbe. Léteznek ezzel ellentétes elméletek is, de jelenleg a tudósok többségének véleménye szerint súlyos veszélyek leselkednek az emberiségre az éghajlatváltozás következtében, úgymint tengerek szintjének megemelkedése, sivatagosodás, szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságának növekedése. Mindenfajta energiatermelés ühg kibocsátással jár az építés, az üzemelés, vagy a lebontás során. A World Nuclear Association (WNA) ebben az évben hozta nyilvánosságra jelentését (Comparison of Lifecycle Greenhouse gas Emissions of Various Electricity Generation Sources), melyben összehasonlítja különböző áramtermelő technológiák ühg kibocsátását teljes élettartamuk alatt. A dokumentumban 21 már publikált tanulmány eredményeit analizálták és foglalták össze. Megállapították, hogy a kibocsátások nagysága még azonos energetikai technológia mellett is régiófüggő és az egyes termelőegységekre jellemző. Például a nukleáris üzemanyag gázdiífúziós dúsítása nagyobb energiafogyasztással és ezáltal nagyobb ühg kibocsátással jár, mint a centrifugálásos dúsítás. Másik fontos tényező, amely hatással van a kibocsátási adatokra, az élettartam definíciója. Egyes tanulmányokban például figyelembe veszik a hulladékkezelést, másokban nem. Meglepő, hogy a fotovoltaikus napenergia esetében igen széles határok között ingadozik a kibocsátás, aminek oka a technológia gyors fejlődése és ezzel együtt a kibocsátás jelentős csökkenése az utóbbi években. Az eredmények azt mutatják, hogy a lignit- és széntüzelésű erőművek ühg kibocsátása a legnagyobb. Ez valószínűleg a jövőben csökkenhet a szénleválasztási technológia megjelenésével, de a közeljövőben rohamos elterjedésére még nem lehet számítani a technológia kiforratlansága és magas költségei miatt. Bár az olaj- és gáztüzelésű erőművek szén-dioxid kibocsátása egyértelműen kisebb, azonban nyilvánvaló, hogy a megújuló energiaforrások kibocsátása jelentősen kisebb a fosszilis energiahordozók elégetésén alapuló energiatermelési technológiákénál. Az atomerőművekben a magas biztonsági követelmények miatt bonyolult építési technológiákat kell alkalmazni. Ennek következtében az atomenergia ühg kibocsátása az építés stádiumában jóval nagyobb más technológiákhoz képest, a tanulmányokban ezt is figyelembe vették. Az üzemelés során azonban az atomerőmű szén-dioxid kibocsátása minimális, átlagosan 30 tonna C02e/ GWh, ami mindössze 7%-a a gáztüzelésű erőművek átlagos kibocsátásának és 3%-a a széntüzelésű erőművekének. Az atomerőművek életciklus ühg kibocsátása a megújulok kibocsátásának nagyságrendjébe esik. Gyakran éri vád a nukleáris szakma képviselőit, hogy ők az „atomlobbi” finoman szólva elfogult szekértolói és aktuális érdekeik mentén kozmetikázzák az atomenergetika különböző mutatóit. A jelentésben összehasonlították az adatforrásokat aszerint, hogy egyetemi, kormány- illetve más hivatali jelentésekből, vagy szakmai tanulmányokból származnak. Az eredmények nagyfokú egyezést mutattak ki a kibocsátási adatokat illetően, ami cáfolja a fenti állítást. A jelentés főbb következtetései:- Az atomerőművek ühg kibocsátása az egyik legalacsonyabb az áramtermelő technológiák között és az életciklus analízis alapján összehasonlítható a szél-, víz- és biomassza erőművek kibocsátásával.- A gáz- és szénerőművek életciklus ühg kibocsátása 15-, illetve 30-szorosa az atomerőművekének.- A különböző irodalmi források életciklus kibocsátás-adatai szoros egyezést mutatnak. A nukleáris szakemberek által publikált tanulmányokban nem volt megfigyelhető tendenciózus eltérés az ühg kibocsátásokban az atomenergia javára. Szerbin Pável (Forrás: http://www. world-nuclear.org/uploadedFiles/org/reference/pdf/comparison_of_lifecycle.pdf) s * v / / / / ' Áramtermelő technológiák életciklus üvegházgáz kibocsátása (tonna CO e/GWh). KENTON-HAGYATÉK - 3. RÉSZ A SUGÁRZÁS TÖBB ÉVTIZEDES SZEMÜVEGEN ÁT Az Atomerőmű nemrég megnyitott múzeumában található Kenton-hagyatékot, könyvgyűjteményt vizsgáló sorozatunk 3. része a Radiation in Perspective (A sugárzás lényege) című könyvet helyezi nagyító alá, melyet az amerikai Atomenergia Bizottság adott ki 1963-ban. Igazi hidegháborús csemegét rejt a Kenton-féle könyvgyűjtemény. A legtöbben már bizonyára láttunk az ismeretterjesztő csatornák valamelyikén olyan fekete-fehér oktatófilmekből részleteket, melyekben tudományos témákat (beleértve az atomenergetikát) mutattak be az 50-es, 60-as éveknek megfelelő körítéssel. A jelenleg általunk vizsgált kiadvány tulajdonképpen az egyik ilyen ismeretterjesztő film leirata, azaz könyvváltozata. Már a borító is retró hangulatot idéz, az érzés pedig csak tovább erősödik, amint belelapozunk a Radiation in Perspective-be. A már-már képregényekre emlékeztető rajzolt illusztrációk egyikén csokornyakkendős, laboratóriumi köpenyt viselő tudóst látunk, egy másikon pedig sétapálcás, kalapos, bajuszos úriember áll egy hosszúszoknyás, szintén kalapos, esernyőre támaszkodó hölgy mellett - az utóbbi ábra egyébiránt azt hivatott érzékeltetni számos nyíl segítségével, hogy saját testünk is tartalmaz sugárzó anyagokat. A kiadvány - lévén, hogy közérthető, ismeretterjesztő célokat szolgált - próbál végig úgy fogalmazni, hogy tudományos felkészültség nélkül is követhető maradjon a mondanivaló. A néhány táblázat, grafikon is a még bárki által megérthető egyszerűség szintjén marad. Ugyancsak ez a helyzet, amikor konkrétan a fizika és a biológia területére evezünk. Találkozunk ugyan - a manapság az EU-ban már elavult mértékegységnek számító - milliröntgenekkel és remekkel, de a szerzők, illetve készítők mindig figyeltek arra, hogy példákkal és mindennapi viszonyítási helyzetekkel illusztrálják a mondanivalójukat. Bár egy ma készülő hasonló kiadvány talán kicsit másképp nézne ki, egy időutazást mindenképp megér a téma. Simon Zoltán USA: MÉG MINDIG MAGAS TÁMOGATOTTSÁG A fukushimai események után fél évvel is jelentős elfogadottsággal büszkélkedhet az amerikai atomipar. A Bisconti Research nemrég egy 1000 amerikai polgárt felkereső telefonos kutatást végzett a GfK Roper-rel közösen a Nuclear Energy Institute megbízásából. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a megkérdezettek 62%-a támogatja azt, hogy a villamosenergia-előállítás egyik ága az atomenergiára támaszkodjon. A válaszadók 67%-a továbbra is magas szintűnek tartja az USA-beli atomerőművek üzembiztonságát. Ez teljességgel megegyezik a fukushimai események előtti számadattal. A megkérdezettek 85%-a továbbá támogatja az üzemidő-hosszabbításokat, 75% szerint a szolgáltatóknak már most fel kellene készülniük a jövő évtizedben esetlegesen létesítendő új blokkok építésére, 59% pedig határozottan új atomerőművek építése mellett foglal állást. (Forrás: World Nuclear News) KÍNA-TAJVANI MEGÁLLAPODÁS Tajvan (Kínai Köztársaság) és a Kínai Népköztársaság nukleáris megegyezést írt alá, melynek célja a két ország közötti nukleáris biztonság erősítése, illetve a vészhelyzet esetén történő kommunikáció javítása a hatékony jelentési kötelezettségeknek köszönhetően. A Tianjin-ben aláírt dokumentumok alapján a két fél ellátja egymást információkkal saját atomerőművei, valamint a nukleáris biztonságot érintő szabályozások és követelmények tekintetében. Ezen túlmenően tapasztalatcserére is sor kerül majd a nukleáris biztonság témakörében. (Forrás: World Nuclear News) RADIOAKTÍVHULLADÉKELHELYEZÉSI KUTATÁSOK Európai tudósok azt vizsgálták EU-s támogatással, hogy mennyire oldható meg biztonságosan és kielégítően a nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezése hosszú távon. A kutatók Franciaországban, ill. Belgiumban tevékenykedtek. A két kutatóprojektre alapuló eredményeiket először egy internetes hírlevélben publikálták, maguk az eredmények pedig biztatóak. A tudósok véleménye szerint az általuk vizsgált metódus hatásos védőgátat jelent több tízezertől akár több millió évig terjedő időtartamra. Becsléseik szerint nagy aktivitású „hulladéktömbök” több mint százezer évig is megőrizhetik integritásukat. A fent említett két tanulmány újabb kutatási területeket jelölt meg a bizonytalanságok tisztázása végett, de mindkét kutatási anyag pozitív kritikákat kapott, mivel segített konszenzust létrehozni több kritikus kérdésben. (Forrás: World Nuclear News) Simon Zoltán
