Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-10-01 / 10. szám
■■ mym paksi atomerőmű 2011. október 14 Mindig precíznek lenni Kapás Zoltán „D” műszakos vegyészeti szolgálatvezető Akire bizton lehet számítani Tancsa János „E” műszakos vegyészeti szolgálatvezető Mindig is fontos szempont volt számára a kellemes munkahelyi hangulat és a barátságos kollégák, akikkel együtt dolgozhat, és akik azóta is nagy segítségére vannak. Sok apró eleme van annak, hogy jobban érezze magát valaki a munkahelyén. Zoltán kollégámat ilyennek ismertem meg. A jó munkahelyi hangulat, környezet, a munkatársak igencsak meghatározóak egy szervezet minősítésében. 1985-86-ban töltötte a szakmai gyakorlatát a vegyészeti főosztályon. A vegyipari szakközépiskola elvégzése után itt helyezkedett el 1987 szeptemberében, mint víztisztító kezelő, folyamatos műszakban. A vegyészeti szolgálatvezetőknek operatív kapcsolattartási kötelezettsége van az ügyeletes mérnökkel, a blokkügyeletesekkel és a többi szakterületi szolgálatvezetővel. A blokki üzemállapot ismeretében, ha a beavatkozások a vízüzemi paraméterek értékeiben változásokat okozhatnak, a vegyészeti szolgálatvezető a blokkügyeletesekkel szakmai egyeztetést végez. Szükség esetén intézkedik az operatív laboratóriumi személyzet felé az üzemállapotot ellenőrző mérések elrendelésével. Ez már szinte napi rutinfeladat a számára. Figyelemmel kíséri a vegyészeti paraméterek helyreállítását, a technológiai lehetőségek alakulása függvényében szorgalmazza a végrehajtást. Mindig precíz és szeretne megfelelni az elvárásoknak. Szabadidejében lótenyésztéssel foglalkozik, immár húsz éve. Először hobbiból, majd később a ló szeretete miatt. Őshonos lófajtával kezdett, a Kisbéri félvérrel, majd folyamatosan áttért az arab telivérekre. A lovak iránt valami ősi, kiolthatatlan érdeklődés, vonzalom, szeretet él benne. Minél jobban megismerte ezt az állatfajt, annál jobban megkedvelte. Régebben rendszeresen lovagolta őket, manapság már kevesebb ideje jut rá. Emellett szívesen lejár a Dunára horgászni, a természet szeretete miatt, ahol igazán ki tud kapcsolódni. Tervei közt szerepel, hogy szakmailag olyan lehessen, mint egyik példaképe, Horváth József nyugdíjas vegyészeti szolgálatvezető kollégája, akinek mindig minden a kisujjában volt. Mindig naprakész, hatalmas gyakorlati és szakmai tapasztalattal rendelkezett és mindig rendkívül készséges volt a kollégákhoz. Orbán Ottilia Fiataljaink Új sorozatot indítunk el azzal a szándékkal, hogy a részvénytársasághoz került fiatal kolléganőknek, kollégáknak bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk, hogy megtudhassuk, milyen érzésekkel érkeztek az atomerőműbe és milyen terveik vannak a jövőjüket illetően. Bemutatjuk Wolf Péter primerköri gépészt Gyermekkorától vonzódik a motorokhoz, gépekhez, szeret bütykölni, J szerelgetni, szét§. szedni és ösz- I szerakni. Ennek 1 ellenére vendéglátóipari technikusként végzett, és rövid ideig dolgozott is a vendéglátás területén, ahol alapvető követelmény volt az emberek minél jobb megismerése, a velük való kapcsolattartás. A gépek iránti vonzalma azonban nem múlt el, és egyre inkább érlelődött benne a gondolat, hogy az atomerőműben szeretne dolgozni. Az erőműhöz való kötődését erősítette az is, hogy édesanyja 1985 óta dolgozik itt. Mindezeket mérlegelve döntött a gépésztechnikusi bizonyítvány megszerzése mellett. Ezt követően 2009 októberében felvették az Atomix Kft. Képzési Központjába, ahol kétéves betanulási időszak következett. Az OKJ-s képesítések és tanfolyamok megszerzésével párhuzamosan a „C" műszakba osztották be. A gyakorlatnak megfelelően a felkészülési időt egy mentor támogatásával végezte. Mentora Németh László volt, akinek úgy érzi, köszönettel tartozik, hiszen nagyon sokat segített neki, és nagyon sok támogatást, bíztatást és segítséget kapott a„C" műszakos munkatársaktól is. A betanulási időszak lejárta és a szükséges képesítő vizsgák megszerzését követően ez év július 1-vel került a PA Zrt.-hez. A társasági jogosító vizsga letételével 2011. augusztus 10-én önálló munkavégzésre szerzett jogosultságot primerköri gépészként. Az azóta eltelt időben azt látja, hogy egy egyszerű ellenőrzési feladat is igen felelősségteljes, ezért fontosnak tartja a hiba nélküli munkavégzést. A másik nagyon lényeges dolog a kollégákkal való kapcsolattartás, egymás segítése. Ez a műszakosok között elengedhetetlen. A műszakos munkarend megszokása nem okozott számára különösebb nehézséget, hiszen korábbi munkakörében, még vendéglátósként is gyakran előfordult, hogy kora reggeltől késő estig dolgozott. Tervei között szerepel a gépészmérnöki diploma megszerzése, illetve szeretne üzemviteli területen minél magasabb munkakörbe kerülni, hiszen „a határ a csillagos ég" - idézte Süli János vezérigazgató-helyettest, aki az új belépők köszöntésén bíztatta ezzel az ifjú kollégákat. Jelenleg Pakson él szüleivel, de két-három éves tervében szerepel egy önálló lakás megvásárlása, amiben szülei is támogatják. Húgával nagyon jó kapcsolata van, kölcsönösen sokat segítenek egymásnak. Kedvenc sportja a labdarúgás, amit amatőr szinten ő maga is űz, a céges sportrendezvényeken is örömmel focizik, sőt barátságos mérkőzéseken játékvezetői teendőket is végez. Az autó, a motorozás is megmaradt a kedvencek között, ha jó idő van, és teheti, szívesen motorozik. 1986. szeptember 22. óta dolgozik a vegyészeti főosztályon folyamatosan műszakban. Ez az első munka- 5 helye. 1989-ig a | pótvíz-előkészí| tőben dolgozott, ' majd másfél év katonaság után visszatérve a munkahelyére, 1991-től kondenztisztító kezelő. 2002 júniusától vegyészeti szolgálatvezető lett. Cégünknél, ahol sokan dolgozunk, mindenki más háttérrel érkezett, és a felfogásunk is sok mindenben különbözik. Mégis egy csapatban, ugyanazon cél érdekében kell dolgoznunk, ami nem könnyű feladat. János nagyon közvetlen, ő az, akire mindig bizton lehet számítani, szakmailag elismert a kollégái között. Gyakorlatilag a műszakban a legmagasabb operatív vezetőnek számít, össze kell fognia a vegyészeti tevékenységeket. A reaktor operátor vagy turbina főgépész kérésére telefonon adatokat szolgáltat az üzemviteli műveletek megkezdéséhez szükséges paraméterekről. Ha a vízüzemi paraméterek értékeiben változásokat tapasztal, és ha szükséges, be kell avatkoznia. Ami újdonságnak számít a munkájával kapcsolatosan az a műszakátadás módja. Műszakváltásnál vannak előírt szabályok, amit be kell tartani és tartatni. Most új rendszer van, az e-napló, így az elektronikus műszaknaplóban rögzítenek mindent. Régen papírformában történt, most már elektronikusan. Véleménye szerint a munkáját egyrészt megkönnyíti, de vannak még hiányosságok, ami lelassítja a rendszert. Könnyen kereshető benne, szerkeszthető, rögtön archiválni lehet. Fontosnak és hasznosnak tartja az évek óta már nagyon jól működő vegyészeti szakértői rendszert (VSZR). Ez alapján tudja követni a kémiai paraméter-változásokat a primer köri és a szekunder köri rendszereken. A folyamatos mérések állandóan láthatóak, követhetőek, ahogy az értékek változása is. Ha kell, be tud avatkozni a kellő időben, a rendszer nélkül esetleg csak nyolc-tíz óra múlva lehetne ezt megtenni. Nagy családi házuk van, és szőlő, tanya, ahol gazdálkodik. Elfoglaltsága is akadbőven, soha sem szokott unatkozni. Szeretne még sokáig itt dolgozni, a nyugdíjba vonulását is innen tervezi. A család, az otthon mindig is kiemelkedő fontosságú volt számára és mindig az is lesz. Orbán Ottilia KENTON-HAGYATÉK - 2. RÉSZ IC ENERGY COMMISSION KÖNYV A SOSEMVOLT NUKLEÁRIS ŰRHAJÓKRÓL Az atomerőmű nemrég megnyitott múzeumában található Kenton-hagyatékot, könyvgyűjteményt vizsgáló sorozatunk második része a Nuclear Propulsion for Space (Nukleáris meghajtás az űrben) című könyvet helyezi nagyító alá, melyet az amerikai Atomenergia Bizottság adott ki 1967-ben. Bár a sci-fiket idéző borító fantáziarajz, a tudósok és mérnökök teljesen komolyan gondolták a dolgot. Egy olyan űrhajó látható, mely nem alapvetően egyszerű kémiai folyamatokat, hanem egy merőben új meghajtást alkalmazott volna. Sajnos csak „volna", j mert a nukleáris energiával hajtott, a Marsot a tervek szerint az 1980-as években emberi személyzettel meghódító űrhajóból aztán nem lett semmi. Pedig a szándék megvolt, a remények megvoltak: nemcsak a Mars, de a Vénusz közelébe is embert juttatni, nagyméretű szondákat küldeni a Naphoz és a Jupiterhez, közvetlen járatokat indítani a Holdra. Dr. Glenn T. Seaborg, az Atomenergia Bizottság elnöke így fogalmazott akkoriban: „Amit mi próbálunk elérni, az egy repülésre alkalmas kompakt reaktor, ami nem sokkal nagyobb egy íróasztalnál, és ami néhány perccel a hidegindítást követően a Hoover-gát energiáját képes előállítani." A feladat persze nem volt könnyű: a NERVA névre hallgató kísérleti űrreaktornak például 5000 megawattnyi hőteljesítményt NUCLEAR PROPULSION for SPACE kellett volna produkálnia - ez több, mint 50 ezer Volkswagené vagy 160 ezer otthoni kályháé. Mindezt 2500 kelvin hőmérsékleten és persze úgy, hogy súlyával ne húzza le a rakétát. Ez az akkori kereskedelmi reaktorokhoz képest háromszor akkora hőséget jelentett. Sőt, egyes előzetes becslések szerint 3400 kelvinen kellett volna működnie a reaktoroknak - ez kétszer akkora, mint amennyi az acél megolvadásához szükséges. A könnyítést az jelentette a NERVA-nak, hogy az atomerőművekkel ellentétben nem évekig kellett bírnia a terhelést, hanem kevesebb, mint egy órán át. A fő problémát így öszszegezte az egyik lelkes hívő: „A nukleáris rakétákat lényegében leírták, mm....mim...mi •• mint zsákutcát - mind a rakétások (akik nem igazán értették a nukleáris energiát, és a kémiai energiát egyébként is jobban kedvelték), mind pedig a reaktorosok (akik úgy vélték, hogy bármiféle nukleáris repülés eszement ötlet volt)." Az atomenergiával hajtott űrhajókért kardoskodók lényegében elbuktak, a NASA költségvetése pedig a mai napig egyre elkeserítőbb tendenciát mutat, nem sok reményt adva a fent részletezett program mihamarabbi újraélesztésében bizakodóknak. Kár, mert ahogy a könyv írja: a nukleáris meghajtású űrhajó „talán nem akkora ugrás, mint az autó a lóhoz képest, de legalább akkora fejlődés, mint a sugárhajtású repülőgép a propellereshez képest." Simon Zoltán László A. Zoltánná
