Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)

2011-08-01 / 8-9. szám

2011. augusztus-szeptember 17 mvm paksi atomerőmű Munkatársainkról A technológiai újítások nagykövete: Gyulai János Szerkesztőségünk egyik tagja, Gyulai Já­nos cikkei által az újság olvasói rendszeres betekintést nyerhetnek a legfrissebb tech­nológiai fejlesztésekbe. A Műszaki Alkotói Pályázat nyerteseinek munkájáról, a nemzetközi- és hazai informa­tikai konferenciákról, ipari vásárokról (Ce­BIT) vagy akár a német űrközpontról szóló tudósításai, ismeretterjesztő beszámolói rendkívül informatívan tárják elénk a tech­nológiai innovációban rejlő lehetőségeket. Olyan újításokkal ismerkedhetünk meg, me­lyek közül néhánnyal, a későbbiekben akár az erőműben is találkozhatunk. Ezek mellett nyos egység", amely a lebegőpontos szá­mításokat is kezelni tudta. Ott találkozott először a COBOL programnyelvvel is, ami többek közt a Passport-nak is az alapja. Szegeden a vizsgákra az uszodában ké­szült fel, ahol a helyi sportolók edzését lát­va, kérte, mérjenek neki is egy időt. Mezít­láb megverte a „békalábasokat", így később reggel jöttek vissza, de még aznap délután visszamentek, hogy teszteljék a módosított változatot is. Ezt követően átkerült az infor­matikai csoporthoz, majd az MVM Informati­kához. Az itt töltött évek alatt sikerült először kijutnia Münchenbe a Systems kiállításra, és az ottani szakemberekkel való beszélgetés további látogatásokra ösztönözte. Kirándu­lást szervezett a Ce- BIT-re, ahol többek közt előadást lehe­tett hallani a memó­riakártyákról még jóval az elterjedésük előtt. Jánost legin­kább az új technoló­giák erőműben való hasznosíthatósága érdekelte, erre több lehetőséget is lá­tott, ilyen volta3D-s egér lehetséges szerepe a korrózió okozta hibák Auto- CAD-es lokalizálásá­ban, a 3D-s nyomtatók komplex képességei, vagy a dinamikus menekülési útvonal kije­lölése labirintusnak tűnő zárt helyeken egy rádiófrekvenciás kézi készülék segítségével. Elmondta, bár az interneten sok mindent meg lehet találni, azért érdemes különbö­ző konferenciákon részt venni, mert olyan újdonságokkal találkozhat az ember, amire eszébe sem jutna rákeresni a neten. Ennek kapcsán kezdett a konferenciákon szerzett tapasztalatairól írni, majd vált később aktív tagjává a szerkesztőségnek. A konferenciákon való részvétel és szer­kesztőségi munka mellett megmaradt a sport szeretete is. Az úszással való kapcso­lat még otthon, Orosházán kezdődött. Sze­nior kategóriában a mai napig részt vesz az egykori edzője tiszteletére Gyopárosfürdőn évenként megrendezett Nagy Sándor Em­lékversenyen. Tíz alkalommal úszott Kalo­csára, számtalanszor úszta át a Balatont. Olimpiai ötpróbázóként kijutott a pekingi olimpiára. Nyugdíjasként, társadalmi mun­kában az MVM Informatika Zrt. iparági sportkoordinátora. Miután úttörő szerepet töltött be a Balaton-átúszás vonalkód ala­pú egyéni időmérésének kidolgozásában és megvalósításában, évekkel később úgy gon­dolta, fel kellene eleveníteni egy régi paksi hagyományt, melyről egy, a Paksi Tükörben megjelent, Beregnyei Miklós által írt cikkben olvasott. Megtudta, hogy 1886-ban a helyi nemes ifjak leúsztak a Dunán Paksról Úszód­ra. Utánanézett a paksi monográfiában, így jutott el Daróczy Zsigmondhoz. Az ő és fiai tiszteletére kapta ez a Duna-átúszás a Daró­­czy-virtusúszás nevet, melyet először 2001- ben rendeztek meg, az eredeti táv dupláján, 15 km-en, Paks és Kalocsa között. János aktív életvitelére jó példa, hogy két héttel a virtusúszás után „Kirándulás a jövőbe" névvel utazást szervezett Svájcba a megye fizika iránt érdeklődő diákjainak, mely során meglátogatták a Lausanne-i ál­lami egyetemet (EPFL), Genfben a CERN-t, a Grenoble-ban az ILL és az ESFR anyag­­vizsgáló intézeteket. Az említetteken kívül még számos turisztikai látnivaló színesítette a programot. A résztvevőket az utazás so­rán egy, János által készített igen informatív kiadvány segítette. Kárpáti Viktor a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság paksi szervezetének titkáraként a társaság rendezvényeiről, eseményeiről is rendszeresen tájékoztatja az olvasókat. János orosházi, az orosháziak pedig „Tol­na megyeiek", mert a török hódoltság után Zombáról elvándorolt evangélikus feleke­­zetűek alapították a várost. Vasútgépész Technikumot végzett Budapesten, ezt kö­vetően a BME-n áramlástanból diplomázott. Az egyetem második évfolyamán ismerke­dett meg a számítástechnikával. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében lehetősége volt tudományos diákköri munkát végezni, ahol szilárdsági és hőfeszültségi számításokat végzett. Tár­sadalmi ösztöndíjas volt, tanulmányai be­fejeztével Szentesre került a MÁV fűtőházá­hoz, ahol adódott egy informatikai feladat: a mozdonyfordulókat kellett beosztani több feltételnek megfelelően. Ennek megoldása kapcsán bekerült a MÁV Igazgatóságra, Sze­gedre a kibernetikai csoporthoz. Akkoriban öt Honeywell számítógép volt az országban, egyedül a MÁV gépében volt ún. „tudomá­már versenyekre is járt a csapattal. A szegedi egyetemi éveket követően az orosházi üveg­gyárban a szervezési osztályon kapott mun­kát, ahol az olvasztókemencék felújítási pro­jektjének számítógépes hálótervét készítette elő. Paksra, az erőműbe 1980-ban került. Az építés idején a karbantartási osztályon há­lótervezéssel foglalkozott. A hálótervezés lényege többek közt a berendezések javítá­sához szükséges idő és kapacitás tervezése. A munkatempóra jellemző volt, hogy hétfő hajnalban elmentek Budapestre (az Elekt­romos Műveknél lévő IBM 370-es számító­gépen) hálótervet futtatni, és csak kedd Rőfi Gyula, a grappling magyar bajnoka Dolgozik az atomerőmű beszerzési osztályán egy bizonyos Rőfi Gyula nevezetű közgazdász, aki az Ukrajnában rendezett idei grappling-Európa-baj­­nokságon képviselte hazánkat, és a szeptemberi világbajnokságon is részt vesz. Mielőtt azonban elmerülnénk annak taglalásában, hogy mi is az a grappling, talán előbb beszéljünk arról, hogy ki is az a Rőfi Gyula. A mai napig Szekszárdon él, a Pécsi Tudományegye­tem Közgazdasági Karán szerezte meg a diplomáját, és nem sokkal ezután sikerült is elhelyezkednie a paksi atomerőműben. A harcművészetekkel már nagyon fia­talon megismerkedett, ugyanis tizenhárom éves kora óta cselgáncsozik. A szabadideje nagy részét azóta edzőtáborokban, versenyeken tölti, az idők során meg­szerezte a barna övét, az igazi sikerek mégsem ebben a sportágban vártak rá. Néhány évvel ezelőtt támadt fel az érdeklődése a grappling iránt, amely a cselgáncs, a kempó, a birkózás, a jiu-jitsu és a brazil jiu-jitsu szabály­­rendszeréből alakult ki. A küzdelem állásból indul, de a nagy részét a földharc teszi ki. Tilos az ütés, valamint a testre és a fej­re történő rúgás, ezenkívül azonban engedélyezett az összes földrevitel, a dobás, a leszorítás, a fojtás, nem utolsó sorban pedig a karok, a lábak és a gerinc feszítése. Ha valakinek eset­leg az az érzése támadt volna, hogy ez egy meglehetősen ke­mény sport... nos, nem jár messze az igazságtól. A grappling ugyanis Magyarországon a pankrációval működik egy szakági szövetségben a Magyar Birkózó Szövetség égisze alatt, és a hozzáértők véleménye szerint ez jelenti az MMA (vagy ismer­tebb nevén a „ketrecharc") valódi előszobáját. Gyula számára azonban a grappling nem egy erőszakos, durva sport, hanem a különleges technikák gyűjtőhelye, melynek révén kibonta­kozhat igazi szenvedélye, a földharc, amit a judoban is a leg­inkább szeret. Mindössze néhány év kellett ahhoz, hogy az elméleti szin­tű ismerkedéstől eljusson az első versenyekig. Idén tavasszal az edzője, Szőts Gábor ösztönzésére benevezett két országos versenyre is. Az az apróság már csak a helyszínen derült ki, hogy az ott szerzett pontokkal az Európa-bajnokságra és a vi­lágbajnokságra válogatták a résztvevőket, s mivel Gyula egy harmadik, majd egy első helyet is kiharcolt, pillanatok alatt az Eb-n találta magát. A versenyt Ukrajnában rendez­ték, egy Odessza közeli tengerparti kisvárosban. Gyu­la sajnos csak a részvétel jogát nyerte meg, az utazást azonban már önerőből kellett megoldania. Szeren­csére a cégvezetés kellő időben segítséget nyújtott az egyesületének, így semmi nem akadályozhatta meg az újabb magyar sikert. A nagyszabású viadalra körülbelül tizenöt országból érkeztek sportolók, hogy összemérjék erejüket - nem kis feltűnést keltve ezzel a helyiek között. Gyula a 65 kilogrammos súlycsoport­ban indult és ötödik helyezettként végzett, ezzel pe­dig egy újabb életre szóló emlékkel lett gazdagabb. A következő állomás a világbajnokság lesz, amelyre szeptember 29. és október 2. között, Belgrádban kerül sor. Addig is keményen készül az újabb kihívásra, Sió­fokon egy brazil mester tanította a jiu-jitsu fortélyaira, Baján pedig körülbelül 500 másik sportolóval közösen vett részt egy cselgáncs edzőtáborban. Sőt, a tökéletes eredmény érdekében egy 28 kilogrammos vasgolyó­val (kettlebell) is erősíti izmait, a fennmaradó szabad óráiban. Sportolói pályafutását családja a kezdetektől fogva támo­gatja, így külön köszönetettel tartozik szüleinek és öccsének - aki nem mellesleg gyakori edzőpartnere is a küzdősportok kemény világában. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a váltás sikeres volt. A sok évi cselgáncsozásnak hála, megtanulta mindazokat az alapokat, amiknek köszönhetően megszerezte a magyar grappling bajnoki címét. A judo továbbra is fontos szerepet tölt be az életében, de úgy tűnik, az igazi sikerek ebben az új, különleges sportágban várnak rá. -csa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents