Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-08-01 / 8-9. szám
ó: Bodnár Róbert 2011. augusztus-szeptember Határon túli magyar diákok az atomerőműben i aIC mym paksi atomerőmű Immáron 4. alkalommal rendezték meg az atomerőműben a határon túli magyar diákok szakmai gyakorlatát, mely az oktatási főosztály szakembereinek egyik kiemelt figyelemmel kezelt, kedves nyári feladata. Ez a program lehetővé teszi, hogy a Felvidékről és Erdélyből olyan diákok érkezhessenek az atomerőműbe, akiket a kiemelkedő felsőfokú tanulmányi eredményeik és kiváló közösségi tevékenységük alapján az egyetemük diákszervezete arra érdemesnek talált. Természetesen a remek teljesítményük mellett fontos, hogy szakirányú tanulmányaik kötődjenek az atomenergetikához. A korábbi évek hasonló közös programjaiban már összeszokott csapat tagjai, Ignits Miklósné, Csomós Hedvig, Pónya Mónika és Bodnár Róbert állították össze, valamint koordinálták a szakmai gyakorlat programjait. Közös erővel dolgoztak a program sikeres lebonyolításán. Céljuk volt, hogy a bevált és méltán népszerű programok mellett a fiatalos lendület megőrzése érdekében újabb programokkal is kedveskedhessenek vendégeinknek. A szakmai gyakorlat fő célja, hogy az atomerőmű általános bemutatása mellett, mindenki az általa tanult szakirányban részletesebben is megismerhesse az atomerőmű működését, az alkalmazott technológiákat, vizsgálati módszereket. Erre az a két nap állt rendelkezésre, amikor kis csoportokra bontva, kollégáink lelkes segítőkészségének köszönhetően az adott szakterületeken valós környezetben folyt az intenzív munka. Természetesen ahhoz, hogy tartós szakmai és baráti kapcsolatok alakulhassanak ki, néhány szervezett szabadidős programra is gondolni kellett. Amellett, hogy ezek az események színesítik a szakmai gyakorlatot, remek alkalmat teremtenek arra, hogy kötetlenebb formában ismerkedhessenek az ide érkező diákok egymással, az atomerőmű dolgozóival és a városunkkal is. Mindkét szakmai gyakorlat hivatalos megnyitójára a város gyönyörű épületében, az Erzsébet Nagy Szálloda különtermében került sor. Először a diákok az atomerőmű felépítésével és működésével ismerkedtek. Üzemlátogatás keretében megtekintették az atomerőmű főbb létesítményeit és bepillanthattak az ott folyó munkákba. A KGYK-ban a fő berendezéseket nézhették meg valós méretükben, míg a szimulátorban betekintést kaptak arról, hogy hogyan zajlik az atomerőmű irányítása, technológiájának a felügyelete és milyen üzemállapotok fordulnak elő. Cserháti András tartalmas előadása révén tájékoztatást kaptak az atomerőmű hazai villamosenergia-termelésben betöltött kulcspozíciójáról, jelenéről és a tervezett bővítésről. Látványos körülmények között ismerték meg az atomerőmű tűzoltóság tevékenységét és eszközeit, csakúgy, mint a KKÁT üzemi létesítményeit. A kitartó tanulás számos kötetlen programmal zárult. Közös vacsora, csapatépítés a Prelátusban, illetve a Tekézőben, valamint pincebuli a Sárgödör téren. A szervezők aprólékos gondossággal állították össze a régió kulturális és történelmi kincseit bemutató programokat. Kiváló és tapasztalt idegenvezetők, muzeológusok adtak ismertetést Pakson, Dunakömlődön, Pécsen és Székesfehérváron a városnézés, valamint a múzeumlátogatások alatt. A szakmai gyakorlat balatonfüredi pihenéssel zárult, ahol a diákok igénybe vehették a Rekreációs Központ szolgáltatásait, vitorláztak, kirándulhattak, kerékpározhattak. A két hét alatt megélt élményekről faggattam a diákokat, akik közül Kovács Roland Kassa mellől érkezett, és a Kazinczy Ferenc Magyar Diákszervezet alelnöke. Elmondta, hogy nagy izgalommal várták a szakmai gyakorlatot, hiszen számos jelentkező közül csupán néhány fiatal ismerheti meg részletesen a paksi atomerőművet. A gyakorlat keretében olyan ismereteket szereztek, láttak és hallottak, amiről eddig csak keveset tudtak. Sipos Lehelt a közös kulturális és a csapatépítő programok értékelésére kértem:- A kulturális programok is igen tartalmasak voltak, lehetőséget adtak Paks város jelenének és múltjának, továbbá a magyar történelmünk szempontjából jelentős szerepet betöltő Székesfehérvár értékeinek megismerésére. A megyeszékhelyen tett kirándulás során számos építészeti és történelmi relikviában gyönyörködhetett a csoport. Örültünk, hogy az egyházmegyei kiállítást is megtekintettük, ahol Szent István ereklyetartóját, koponyacsontjait is láthattuk - mesélte Lehel, majd hozzátette - persze a tekézés és a pincebuli is fergeteges volt. Végül Ropog József így összegezte a két hetet: - A részletes atomerőművi technológia megismerése mellett, kiváló programokban vehettünk részt. Szoros barátságokat kötöttünk, és életre szóló élményekben volt részünk. A jövőre érkező diákok figyelmét felhívtam arra, hogy legyenek aktívak, sokat kérdezzenek, mindent, amit lehet, próbáljanak ki. Köszönünk mindent a szervezőknek és a vendéglátóinknak. BR Szeretek dolgozni, a tétlenséget nem bírom! Bacs Sándor fegyveres biztonsági őr Bacs Sándor 1982. március 19. óta a fegyveres biztonsági őrségnél dolgozik. Szabadidejében szőlészkedik, borászkodik. A paksi Gastroblues Fesztivál rendszeres résztvevője. A gasztronómiai rendezvényen Madocsát képviselve baráti tárasággal számos díjat nyert a halászlé és bográcsban készült ételek versenyén.- Milyen feladatokat látsz el a munkakörödben?- Az erőmű belső őrzése a feladatom, amit összetett őrzési formában hajtok végre.- Család, hobbi?- Három lányom van, 30, 28 és 18 évesek. A kis unokám hat éves, aki nagy boldogság számunkra. Feleségem 1979 óta PA Zrt.-s, a dokumentációs tárban dolgozik. Harminchárom éve vagyunk boldog házasok. A hobbim az erőművi éveimmel összeköthető, olyan értelemben, hogy 1982-ben kezdtem szőlészkedni, majd borászkodni. A munkámon kívül ez köti le az időm túlnyomó részét. A Magyar Borok Házában 2000-ben elvégeztem egy borbíráló tanfolyamot. Azóta szívesen teszek eleget borbírói meghívásoknak, így a paksi városi borversenyen és sillerfesztiválon is, amennyiben időm engedi. Boraim fehér, vörös és rozé bor. Nagyon sok díjat elhoztam már versenyekről. A legbüszkébb a Paks kistérség, illetve a Dunamenti települések borversenyén elért (vörösbor kategóriában) legjobb vörösbor díj. A Paks hegyközség választmányának a tagja vagyok. A szőlészet mellett még szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozom, ez még belefér a szabadidőmbe. Persze a munka mellett minden évben van a tanyán egy sütögetőpartival egybe kötött, „venyigeégetés” a barátokkal, ami már szinte hagyománnyá vált.- Mit mesél neked egy jó bor?- Kedvenceim a rozé és a vörösbor. A rozé legyen mindig üde és friss, a vörös pedig testes, karakteres, érett gyümölcs ízére emlékeztető. Egy bort úgy közelítünk meg, amikor ki van töltve a pohárba, megnézzük a színt, a tisztaságot, hogy az adott kategóriába beillik-e, illatoljuk. Borbírálatkor a pontozási rendszerben is a színtisztaságot, illatot, zamatot és az összbenyomást vizsgáljuk. Megforgatjuk, és megnézzük hogyan viselkedik a bor a pohárban, majd kóstolunk, de óvatosan, mert egy versenyen akár negyven vagy annál is több bormintát kell kóstolni.- Jövőbeni tervek?- Tervek mindig vannak! Jelen pillanatban a présházam felújításán dolgozom, most a belső munkák folynak. A gyerekek építkeznek, ott is mindig kell segíteni. Én is kaptam segítséget a szüléinktől. Élni kell vele, ha van rá lehetőség. A terveim között szerepel, egy újfajta szőlő telepítése. Tavaszszal voltunk Erdélyben egy bortúrán, ahol találkoztam a „fekete leánykával”. Amit csak és kizárólag Erdélyben termesztenek. Ki szeretném próbálni itthoni körülmények között, csak a magunk és a barátaink kedvéért. A bor a francia fajtákhoz hasonlít, testes bor az igaz, de mégis más. Száraz vörösbor, a szamóca és a feketeribizli lekvár egyfajta keverékét lehet érezni benne. A pincémben még van pár palack! Csak alkalmanként bontok fel belőle, mert a borhoz jó társaság kell!- Mi a legfontosabb dolog az életedben?- A legfontosabb dolog az életemben az, ha valamit csinálok, akkor azt mindig úgy csináljam, hogy abban hibát ne lehessen találni! Nem szeretem a félmunkát. Ha szőlővel foglalkozom, ha szántóföldeken és a munkahelyen is. Szeretek dolgozni, a tétlenséget nem bírom! Fontos maradéktalanul ellátni azt, ami az emberre rá van bízva, a legjobb tudása szerint! Persze hibázni lehet, mert nincs olyan ember, aki ne hibázna. Az élet erről szól! Orbán Ottilia Aki Pécsre látogat... Pécs a múlt évben, 2010-ben volt Európa kulturális fővárosa. Szépen megújult, sok új létesítménnyel gazdagodott. Ezek közül szeretném kiemelni és felhívni az oda látogatók figyelmét a Zsolnay-gyár területén (a Sikorsky-villában) lévő nagyon gazdag összeállítású, szép kiállításra, a Gyugyi László-féle Zsolnay-gyűjteményre. A gyűjtemény közel 600 darabból áll, köztük sok világkiállításra készült díjnyertes alkotás is helyet kapott, a világon páratlan értéket képviselnek. A kiállítás darabjai a gyár 40 évet átölelő időszakának termékei. Három nagy korszakra oszthatók: a historizmus, a millennium és a szeceszszió periódusaira. A Gyugyi-gyűjtemény, a Zsolnay aranykora c. kiállítás most még előzetes bejelentkezés alapján csütörtöktől-vasárnapig 10,14 és 16 órakor tárlatvezetéssel látogatható. Helyszín: Zsolnay-negyed (7630 Pécs, Zsolnay utca 37.), Major utcai bejárat. Bejelentkezés a 30 562-3760 telefonszámon (és a gyugyi@zsn.hu e-mail címen). Néhány szó a gyűjtőről: Dr. Gyugyi László elektromérnök (szül.lamási, 1933) tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, a londoni, a salfordi és a pittsburgi egyetemen végezte. A tudományok mestere és a filozófia doktora. A Westinghouse Központi Kutató Intézetében dolgozott. löbb könyv szerzője, 50-nél több tudományos publikáció és 78 szabadalom tulajdonosa. Számos magas rangú nemzetközi kitüntetés díjazottja. Hamvai László
