Atomerőmű, 2011 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2011-08-01 / 8-9. szám
2011. augusztus-szeptember <V#> mym paksi atomerőmű 15 Harminchárom év tapasztalata A szakmák életben tartása és fejlődése érdekében egyik legfontosabb tennivaló az utánpótlás biztosítása. A szakmailag támogatott, képzéssel felkészített mentorok nagyban hozzájárulnak a szakma jövőbeni felelős szakembereinek, irányítóinak kiválasztásában. Doma Árpád a vegyészeti főosztály főtechnológusa jövő évtől átadja a stafétabotot Rozmanitz Péternek.- Árpi, hogy kezdődött pályafutásod az erőműnél?- 1978-ban végeztem a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Júniusban államvizsgáztam és július 1-jén már itt kezdtem az erőműnél, akkor már családapa voltam, hat hónapos volt a legnagyobbik fiúnk, Árpád. Elvégeztem a kötelezően előírt tanfolyamokat, azután rögtön két hónap külföldi betanulás következett Novovoronyezsben. A következő alaptanfolyamon már én oktattam az új belépőknek a víztechnológiát. Azóta gyakorlatilag egyfolytában a vegyészeti szakterületen vagyok. Fizikai állományba vettek fel, mert ott volt hely, én voltam az első KÜV operátor. Majd önálló mérnök, üzemvezető, sok évvel később osztályvezető, utána újból üzemvezető lettem. Jelenleg kilenc éve vagyok főtechnológus.- Milyen feladatokat látsz el a jelenlegi munkakörödben?- A szolgálatvezetőkön keresztül az erőmű vízüzemének irányítása, értékelések készítése a fő feladat. A technológiai és a kémiai, radiokémiái ellenőrzést végző osztályokról, több helyről érkezett adatok feldolgozása, összefoglaló értékelése részben saját, főosztályi célra, részben pedig a hatóságok felé. Utóbbiakat elsősorban a nukleáris biztonsági felügyelet használja fel. A vegyészeti biztonsági mutatók kezelése, a kémiai paraméter-eltérések figyelemmel kisérése, intézkedések kezdeményezése abból a célból, hogy a lehető legkevesebb paraméter-eltérés forduljon elő. Ha mégis előfordulnak, minél előbb megszűnjenek ezek. Hosszú távú kihatása minél kisebb legyen az eltéréseknek a blokkok üzemére.- Mesélj a családról is egy kicsit!- Négy gyermekünk van, a feleségem is az erőműben dolgozott, a vegyészeti főosztályon belül a vegyészeti ellenőrzési osztályon volt laborvezető. Most már negyedik éve nyugdíjas. Szeretek túrázni, azon belül vízitúrázni. Járjuk a Dunát, kenuzásra, úszásra is szívesen igénybe vesszük ezt a közeli folyót. Szívesen kertészkedem. Tervezzük, hogy a nyugdíjas évek alatt sokat utazunk majd, egy-egy alkalommal külföldre is, de zömmel országon belül. Van egy baráti körünk, akikkel rendszeresen összejövünk. Van egy régóta dédelgetett célom, egyszer egy egyhetes dunai hajóúton szeretnék részt venni.- Hatalmas szakmai és gyakorlati tudás van a birtokodban. Milyen módon lehet mindezt továbbadni?- Az utóbbi években volt több olyan ötlet, változtatás, amit én azért kezdeményeztem a főosztályon, hogy a megszerzett személyes és kollektív tapasztalat ne vesszen el. Ezek mind segítik, hogy ami munkát én és még sokan mások végzünk a főosztályon, az megmaradjon. Ilyen például a Vegyészeti Évkönyv. Az iparági találkozók szervezése is olyan ügy, amit régóta tervezgettünk, a kezdeményezésemet az erőmű és az iparág is támogatta. Ebben az évben már hatodik alkalommal került sor a már fogalommá vált Villamosenergia-ipari Vegyészeti Továbbképzésre, amely hosszú távon is működni fog. A másik, hogy körülbelül két és fél éve dolgozom együtt egy fiatal kollégával, Rozmanitz Péterrel, aki az utódom lesz. Mindenféle formális teendők nélkül megkezdtem a betanítását, és azon felül pedig volt egy olyan év, amikor hivatalosan is a mentora voltam. Betanulási programot készítettünk, amit lehetett ez idő alatt, igyekeztem átadni. Egy korábbi kollégától hallottam a következő mondást, hogy 33 év tapasztalatát 33 év alatt lehet megszerezni. Ennyi ideig dolgoztam itt. Péter szorgalmasan szerezte az ismereteket, sokat kijárt a területekre, a helyszínre. Minden, a vegyészeti főosztály területéhez tartozó gyakorlati tevékenységet figyelemmel kísért, nemcsak azt, amit elméletben tudnia kell. Minden üzemnek, minden labornak megismerte a működését. A Sipping-vizsgálatokban is aktívan részt vett, ami nem közvetlenül főtechnológusi feladat.- Mit tartasz az életben a legfontosabbnak?- Legyen egy stabil család, munka és ezek párosuljanak jó egészséggel! ***- Péter, kérlek, mesélj munkádról, terveidről, családodról!- 1997-ben végeztem a Szegedi Tudományegyetemen vegyészként. Ezután első munkahelyként a környezetvédelmi hatósághoz kerültem, ahol először radiológiai laboratóriumban dolgoztam, majd szakértőként a paksi atomerőmű környezetvédelmi engedélyezésével foglalkoztam. 2008-tól dolgozom a vegyészeti főosztályon. Nyugdíjba készülő kollégám, Doma Árpád igen sokrétű és a teljes vegyészeti szakterületet behálózó munkakörét veszem-vettem át, részletenként. Árpi a főtechnológusi munkákba fokozatosan vont be, a betanuláshoz minden segítséget megadva. A jól rendszerezett és precízen vezetett szakmai tapasztalatait összegző dokumentumokból, ha szükség lesz rá, biztosan utána kereshető a régi információ, de biztosan lesz, hogy felhívom Árpit. A legnagyobb „falat” számomra a vegyészeti normagyűjtemény, a VE06 KU átdolgozása és a kémiai paraméter eltéréskezelő szoftver megalkotásával kapcsolatos munkák. Előttem álló nagy feladat a kémiai paraméter-eltéréskezelő szoftver bevezetése, működtetése és a Vegyészeti Szakértői Rendszer bővítése, fejlesztése lesz. Három gyermekem - tizennégy, illetve ötéves lányok és kétéves fiam - van, feleségem jelenleg GYES-en van.- A munkán kívüli milyen elfoglaltságra jut időd?- A munka és a család mellett nem sok időm marad hobbira. Szeretek túrázni, kint lenni a természetben. Kedvencem az erdő, azon belül is a Mecsek. Szerencsére a családom is szereti a természetet, így gyakran eljárunk túrázni a Mecsekbe. Az életemben a legfontosabb a munka, a család, az, hogy a gyermekeimet a megfelelő szeretettek gondossággal tudjam felnevelni! Orbán Ottilia fotók: Bodajki Ákos Újítók és az átrakószemélyzet „szeme” Varga Ferenc és Bordás Tibor a híradástechnikai osztály munkatársai. Egy olyan újítással álltak elő, mely nemcsak megkönnyítette a blokkok átrakásakor a munkavégzést, de csökkentette a szervizelést végző szakemberek sugárterhelését is. Az Atomerőmű újság Bordás Tibor műszerésztechnikussal beszélgetett. Az újítás középpontjában az ún. átrakógép-kamera állt - kezdi az újító. Ez a kamera az üzemanyag-mozgatások vizuális megfigyeléséért felel a leállások során, azaz magát az átrakási folyamatot lehet vele nyomon követni az átrakógép kabinjában található monitoron valós időben. A kamera az átrakószemélyzet „szeme” a munka során - ennek segítségével ellenőrizhetik a munkafolyamatokat. A blokkok éves javítása/karbantartása során kulcsszerepet játszik a nagy daru is. Az újítás előtt a kamerás rendszer szervizeléséhez más feladatoktól kellett elvonni a nagy darut. Az újítók fő célja az volt, hogy a daru használata nélkül is elvégezhessék a kamerás rendszer karbantartását. Szempont volt az is, hogy csökkentsék a sugárveszélyes környezetben történő munkavégzést az érintett erőműves kollegák számára, illetve hogy az újítás megvalósulása esetén a híradástechnikai osztály munkatársai kevesebb befektetett munkaórával végre tudják hajtani a vonatkozó feladataikat. Hiba esetén így a szervizelés munkaidejének csökkenése miatt az átrakógép hamarabb munkába állhat ismét. Az újítás előtt a javításhoz az átrakógép kabinjából ki kellett daruzni a vezérlőszekrényt a revíziós (azaz szerviz) állványra. Ez egyrészt nagy mértékben megnövelte a szervizelés időigényét, másrészt foglalta a nagy darut. Ezen problémák következtében a kulcsfolyamat, azaz maga az átrakás jelentős ideig állt, tekintettel a daru foglaltságára. Itt jött be a képbe a két újító, Varga Ferenc és Bordás Tibor, akik egy kézzel is szállítható, mobil doboz kifejlesztését határozták el. Az alumíniumból készült, nagyobb kézitáska méretű műszer kábellel csatlakoztatható a megvizsgálandó kamerarendszerhez. Ilyenkor a mobil doboz átmenetileg kiváltja a vezérlőszekrény szerepét. A doboz önálló akkumulátorral rendelkezik, mely biztosítja a teszteléshez szükséges energiát. A műszer képes kiadni az összes olyan vezérlőjelet, amely a kamera működtetéséhez szükséges, ezáltal szimulálva az összes lehetséges feladatot. A szakemberek ellenőrzik a kamera képét egy kis LCD-monitoron, a kamera fókuszát, a kamerára szerelt világítótestek állapotát, és a kamerát mozgató ún. billentő egységet. Fontos még a kamerás rendszer kábelszakaszainak vizsgálhatósága is. Ez meglehetősen körülményes és időigényes volt a múltban a vezérlőszekrény fizikai méretei, súlya és nehéz mozgathatósága miatt. Az újítás eredményeképpen viszont a kábelek tesztelése jóval egyszerűbbé vált, mert a mérési helyekre a mobil dobozt könnyen el tudják juttatni a híradástechnikai osztály munkatársai. A munkát végző kollégák hamarabb és kisebb sugárterheléssel tudják így végrehajtani a feladatukat. (Az átrakógép-kamerát a reaktorvízből emelik ki, emiatt nagyobb sugárterheléssel kellett számolni az újítás bevezetése előtt.) Járulékos, de nem elhanyagolható előnye még az újításnak, hogy a kamerát karban tartó szakemberek munkája jóval hatékonyabb lett a szervizelés egyszerűsödése miatt. Az újítás bevezetése óta eltelt némi idő, az eredmények pedig azóta is pozitívak. A mobil doboz nemcsak tesztelésből vizsgázott jelesre, hanem éles körülmények is bevetették már, mint helyettest: az egyik vezérlőszekrény meghibásodásakor az átrakógép irányító személyzete ezt a műszert használta, ezúttal azonban nemcsak ellenőr volt már, hanem irányító. Simon Zoltán fotók: Bodajki Ákos Rozmanitz Peter Doma Árpád Bordás Tibor Varga Ferenc
