Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2010-04-01 / 4. szám
2010. április mym paksi atomerőmű Rendkívüli osztálytabló Teljesítménynövelési projekt - a 2009. évi Magyar Innovációs Nagydíjjal Sikerrel zárult a múlt év végén az atomerőmű teljesítménynövelési (tn) programja. Miután a 3. blokk is elérte a 108%-os reaktorteljesítményt, a négy blokk összteljesítménye már 2000 MW-ra emelkedett Emellett a szép eredmény mellett az atomerőmű újabb sikert könyvelhet el a teljesítménynövelés kapcsán: elnyerte a 2009. évi Magyar Innovációs Nagydijat. Mindezek tükrében szeretnénk bemutatni a teljesítménynövelésben különösen nagy feladatot ellátó munkatársainkat. Szőke Larisza, a nukleáris üzemanyag osztály vezetője A Moszkvai Energetikai Egyetemen tanult, hőfizikus mérnökként szerzett diplomát. Férje, Szőke Attila által került Magyarországra, a paksi atomerőműbe.- Kedves Larisza! A kezdetektől részt vettél a teljesítménynövelésben, mit tartasz fontosnak belőle kiemelni?- A teljesítménynövelés és az üzemidő-hosszabbítás, mint cél, 2001-ben vált realitássá, és 2002-ben dr. Katona Tamás vezetésével megindult az élettartam-hosszabbítási és teljesítménynövelési projekt előkészítési munkája. Én már ekkor Katona Tamás keze alá dolgoztam, adatokat gyűjtöttem, a költségvetési és a megvalósítási tervezéseket segítettem. A 2003-as események után alprojektvezetői feladatokkal növekedett a munkám, és a Dr. Katona Tamás János, tudományos tanácsadó A Moszkvai Energetikai Egyetemen végzett 1983-ban nukleáris létesítmények szakon. 1983-ig a KFKI- ban dolgozott, zóna termohidraulika és reaktordiagnosztika volt a kutatási területe, ez utóbbi témából szerezte kandidátusi fokozatát. 1982-1983- ben részt vesz az 1. blokk üzembe helyezésben, a blokkdinamikai és primer kör termohidraulikai próbák KFKI által vállaltmunkáiban. 1983. augusztus lsétől a Paksi Atomerőmű Vállalat dolgozója.- Mióta tartod számon a teljesítménynövelés megjelenését a munkahelyi életedben?- A teljesítménynövelés kérdésével 1983-ban (nem hibás az évszám!) kezdtem foglalkozni. Akkor Vámos Gáborral és Cserháti Andrással írtunk egy dolgozatot, ami a teljesítménynövelés lehetősételjesítménynövelés teammunkájának vezetését bízták rám.- Nagyon sokan, több területről dolgoztak a teljesítménynövelésben. Közös munkának tekinthető?- A teljesítménynövelés a vállalat dolgozóinak közös eredménye, hisz valamely módon mindenki kivette a részét a feladatból és a maga módján hozzájárult a sikerhez.- A műszaki tapasztalatod mellett mégis, mint nőnek, mennyiben jelentett számodra kihívást ez a férfiasnak mondható munka?- Én nem csupán nő, hanem külföldi nő vagyok, és ezzel ebben a férfias szakmában nem könnyű érvényesülni. Mégis szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor 1983-ban friss diplomásként beléptem az erőmű területére, mindig olyan egységekhez kerültem, ahol kedvesen fogadtak, segítettek. Első pillanattól kezdve volt lehetőségem tanulni. Üzembe helyező mérnökként kezdtem, és már az első évben elvégeztem a reaktoroperátori tanfolyamot, de hatósági vizsgát nem tehettem, mert geit mutatta be, és javaslatokat tettünk a vállalat vezetésének ezek megvalósítására. Ezekből a javaslatokból számos megvalósult, előbb azok, amelyek a szekunder kör hatékonyságának növelésével és a reaktor hőteljesítmény-mérés javításával elérhetők voltak. A teljesítménynövelés e korai sikerei sok kolléga munkáját, kreativitását igényelték, s amely munkában én - más beosztásokban lévén - nem vettem közvetlenül részt, de őszintén örültem annak, hogy az egykori kezdeményezők között lehettem. Az 1983-ban megfogalmazott javaslatok között már szerepeltek a most megvalósított reaktor hőteljesítmény-növelés elemei is, de ezek megvalósításával csak 1999-ban kezdtünk el foglalkozni, amikor Bajsz József irányításával elkezdődött a teljesítménynövelés új szakaszának előkészítése, s KFKI AEKI bevonásával a megvalósíthatósági tanulmány készítése. Ebben a munkában én a kezdetektől fogva részt vettem, de már ebben az időben is közreműködtek reaktorfizikusok és technológusok is az előkészítésben a saját szakmai területükön. 2000-től 2003. február 1-jéig a teljesítménynövelést és az üzemidő-hosszabbíabban a beosztásban nőt nem alkalmaztak. Több mint tíz évig dolgoztam a reaktorosztályon, ami életem legnagyobb iskoláját jelenti, és szerepet játszik abban, hogy nőként megállóm a helyem ebben a szakmában. Ott láttam, hogy mire képesek az emberek a jó cél, a jó eredmény érdekében. A műszaki igazgatóságra átkerülve ugyancsak komoly feladatokat kezeltem, én voltam a felelős a primer köri biztonsági rendszerekért. Ekkor nagyon sok emberrel kerültem közvetlen kapcsolatba, és amikor átmentem Katona Tamás projektjéhez, akkor már sokakat ismertem, de nem állítom, hogy könnyen ment minden. Különösen 2003 környékén volt nehéz, amikor azok a szakemberek, akiknek a segítéségére számítottam, más feladatokkal voltak elfoglalva. Ekkor amellett, hogy tettem a dolgom a teljesítménynövelés előrehaladása érdekében, jelentkeztem a helyreállítási projektbe. Mint nő, úgy érzem mára megszoktak a férfiak, elfogadják, hogy velük együtt dolgozom.- Kollégáid nem csak hogy elfogadtak, de el is ismerték munkád, hisz megkaptad a Céggyűrű kitüntetést, amit munkahelyi kollektíva felterjesztése alapján ítélnek oda.- Talán a kollégáim tudják a legjobban megítélni, hogy milyen munkastílusban, miként dolgozom. Azt, hogy érdemesnek találtak a Céggyűrű kitüntetésre, jó érzés, és köszönöm nekik.- Hogy értékeled az innovációs nagydíjat?- Úgy gondolom, nem mindennapi esemény, ha az ember eljut a Parlamentbe. Kilenc éven át foglalkoztam a teljesítménynöveléssel, ami sok fizikai és szellemi energiát kívánt, de a telkemet is beleadtam. Számomra a legnagyobb siker, hogy a megvalósítás ténnyé vált, és hogy ezt országosan is elismerték, külön örömmel tölt el. Amikor átadták a díjat nagy hiányérzetem volt, hogy nagyon sok embernek kellett volna ott tenni, hisz sokak részesei ennek az eredménynek.- További feladatok?- 2006 óta foglalkozom a nukleáris üzemanyaggal mint osztályvezető. Szép feladat annak biztosítása, hogy a megfelelő üzemanyag megbízhatóan érkezzen bsw r ww<mwB|nir »«yuiiy» tást előkészítő projekt vezetője voltam, s a megvalósítás tervét, illetve a projekttervet én készítettem és fogadtattam el. Vezettem az egyeztetéseket a hatósággal, amely során meghatároztuk az engedélyezés menetrendjét, annak főbb részleteit, a megalapozó elemzések körét, s írtam azokat az igazgatósági és közgyűlési előterjesztéseket, indoklásokat, amelyek a társaság stratégiai döntését megalapozták. Ekkor nemcsak a műszaki-gazdasági megalapozás és döntés-előkészítés jelentett számomra nagy feladatot, de az emberi ellenállás leküzdése is. Némi iróniával mondhatom, hogy én akkor foglalkoztam intenzíven a teljesítménynövelés előkészítésével, amikor még alig többen támogatták, mint ahányan kételkedtek a sikerében, s nem volt egyszerű, s nem volt népszerű feladat a kételkedők meggyőzése sem. Ebben az időben sikerült Szőke Lariszát erre a munkára a projekthez átvenni, őt erre a munkára megnyerni. Ez igen szerencsés lépés volt, amit a későbbi sikeres megvalósítás igazolt 2003 szeptemberét követően, tehát a projektímplementáció szakaszában (miközben némi kitérőt tettem a szívsebészeten is) már nem volt közvetlenül dolgom a teljesítménynöveléssel. Néhány dokumentumot véleményeztem, ám főleg csak annyiban működtem közre, amennyire a dolog az üzemidő-hosszabbítással összefüggött. Ennek inkább elvi jelentősége volt Úgy foglalhatom össze a dolgot, a saját szerepemet, hogy míg Bajsz József tekinthető a megvalósíthatósági tanulmány szakaszában a téma vezetőjének és én az ő segítőjének, addig a projekt megalapozás és a stratégiai döntés szakaszában én voltam a téma felelőse. Magyarán a bábák mi voltunk Bajsz Józseffel, a gyermeket Szőke Larisza nevelte fel sokak (s itt nem mondok neveket, mert hátha kifelejtenék valakit) közreműködésével, sokak komoly alkotó munkáját igénybe véve. Meggyőződésem, hogy az innovációs díjat a társaságunk joggal vehette, joggal vette át A projekt hozama, értéke óriási. A megvalósítás pedig egy nagy alkotó közösség érdeme, s így az elismerés is ezt az alkotó közösséget illeti. Bátran mondhatom, társaságunk számos hasonló eredménnyel dicsekedhet, s a közeljövő az atomerőműbe. 2007 óta foglalkozom a tokozott üzemanyag kezelésével is, és elmondhatom, hogy komoly előrehaladást tud felmutatni az általam vezetett team. Jó érzéssel tölt el, hogy az osztályunkon kellemes légkörben dolgozunk együtt a kollégákkal.- Milyen családi háttér áll mögötted? Mesélj a családodról!- Férjem is itt dolgozik az atomerőműben, sokáig dolgozott ügyeletes mérnökként, most az üzemirányítási osztály vezetője, tehát magasan kvalifikált szakember az üzemvitel területén, nekem ő óriási segítség a műszaki kérdésekben, és elmondhatjuk, hogy a paksi atomerőmű valóban életünk része. Nagyobbik gyermekem már 25 éves, a Corvinus Egyetem pénzügyes szakán végzett. Ő már dolgozik, és több idegen nyelvet beszél. A kisebbik fiam főiskolás, és informatikát tanul. Nagyon büszke vagyok a gyermekeimre.- Kikapcsolódás, hobbi?- Örömmel járok teniszezni, ami számomra óriási élmény, és teljes kikapcsolódást nyújt. Sokat olvasok és kertészkedem. Szeretünk utazni is. Lovásziné is tartogat számunkra ehhez fogható sikereket- S milyen szereped van ezekben?- Az egész atomerőműves pályafutásom egy szabálytalan történet. Soha sem voltam „rendes” üzemi ember, mindig valami újdonsággal provokáltam a környezetemet, kezdeményeztem, megalapoztam valamit, amit mások sikeresen végrehajtottak (köszönöm mindnyájuknak!), tegyen az földrengésbiztonság, üzemidő-hosszabbítás vagy épp a legújabb munka, ami igazán a jövő, s amiben a társaság talán legidősebb műszakijaként részt veszek - az új blokkok előkészítése.- És akkor most térjünk át más témára. Család, gyerekek, szabadidő, hobbi?- Felnőtt gyermekeink, fiunk és leányunk távol, külföldön élnek. Nejem külsősként a cégnél dolgozik. Faddon élünk, szép és nyugodt környezetben. Nekem az erőműves munkám mellett még kedvtelésem az egyetemi munkám, a tanítás és a vadászat. Lovásziné Anna Bajsz József, minőségfelügyeleti főosztályvezető Mint sokan az atomerőmű vezető beosztású szakemberei közül, ő is a Moszkvai Energetika Egyetemen tanult. Az ún. csikócsapat tagjaként kezdte munkáját az erőműben. Munkahelyi feladatai mellett több nemzetközi szakmai szervezet munkájában vesz részt- Úgy tudom, nálad a teljesítménynöveléssel való kapcsolat elég hosszú múltra tekint vissza. Mesélj, hogyan is kezdődött?- Amikor friss diplomásként, 1977 márciusában búcsúköreimet róttam Moszkvában, egy könyvre bukkantam, amit egy volt tanárunk, Viktor Szidorenko üt „A WER reaktorok biztonságos működésének kérdései címmel. A hazaköltözést és a munkába állást követően csak valamikor ősszel mélyedtem el a könyv rejtelmeiben. Szerencsémre, mert így a 34. blokk 1977 nyarán zajlott tervvédésén nem tudtam a tervezőknek illeüen kérdéseket feltenni. Például nem kérdeztem meg, hogy miért 440 MW a blokkok teljesítménye és nem több. Ugyanis az említett könyvben kimondatlanul ez szerepel. A szerző leírja, hogy milyen lépésekkel jutottak el a tervezők a 210 MW-os novovoronyezsi 1. blokktól a WER-1000- ig. Szó esik a fő-keringetőszivattyúk (Iksz) hermetikusról lendkerekesre váltásáról, a 20%-os növekménybecslésről stb. Mivel az fksz-eknél a váltás megtörtént nálunk is a WER-440 blokkok két generációja - V-230 és V-213 - között is, ennek a hatásnak a teljesítmény növekedésében is meg kellett volna jelennie. A teljesítménynövelés lehetőségének megléte és realizálása azóta foglalkoztatott- Itt az erőműben, gondolom, találkoztál hasonló gondolkodású munkatársakkal.- Szakmai körökben a célszerű és szükséges beavatkozások megtétele többször is szóba került 1983-ban - tehát éppen csak túljutva az 1. blokk üzembe helyezésén - Cserháti, Katona és Vámos urak írásos javaslatot Is készítettek az ügyben. Hogy mi valamivel érzékenyebbek voltunk a hatékonyság kérdéseire, mint szovjet/orosz kollégáink, azt az is mutatja, hogy a blokkok üzembe helyezése során nagy figyelmet fordítottunk a hőteljesítmény pontos meghatározására, a szekunder kör hatásfokának javítására. És ragaszkodtunk ahhoz, hogy a reaktor 1375 MW hőteljesítményen üzemeljen, így adódott, hogy a 2. blokk névleges teljesítménye a kezdetektől 460 MW tett. A 90-es évek elején az turbinák kisnyomású házainak rekonstrukciójával ezt a teljesítményt az 1. blokkon is elértük. A csernobili balesetet követő időszakban a reaktoroldali teljesítménynöveléssel csak a biztonságnövelő program sikeres befejezését követően tehetett érdemben foglalkozni. Az erőmű 1995-ben jóváhagyott középtávú stratégiai, beruházási és fejlesztési politikájában szerepeltek biztonságnöveléssel, az üzemidő-hosszabbítással és a blokkok teljesítményének növelésével kapcsolatos feladatok.- A teljesítménynövelésre állt előttetek kézzel fogható példa?- 1996 körül a lovüsai erőmű tervezte az 500 MW-os teljesítmény elérését Mi már a nyolcvanas évek végén foglalkoztunk a gondolattal, hogy a blokkok teljesítményét 500 MW-ra növeljük. A teljesítménynöveléshez kell sorolni a tervezett kondenzátorcsere hatását, aminek eredményeként 2-3 MW növekmény volt várható turbinánként.- Hogyan kezdődött meg végül a teljesítménynövelési munka?- Az igazgatóság 1998 tavaszi határozata rögzítette: „Fel kell mérni a blokkok teljesítménynövelésének tehetőségeit.” Ennek megvalósíthatósági tanulmányát 1999-ben kellett elkészíteni, mely tartalmazta a reaktorok 8-9%-os teljesítménynöveléséhez szükséges feladatokat. Ezt követően az előkészítés és végrehajtás ütemezése történt, ami a teljesítménynövelés első lépését 2002-től tette realizálhatóvá. A célkitűzést a 2000-ben megújított középtávú stratégia megerősítette.- A tényleges munkád mire irányult?- Az előkészítés fázisában - mint fejlesztési és elemzési osztályvezető - az én osztályom menedzselte a szükséges változatok között a célszerű megoldás kiválasztását, az alternatívák előkészítését, majd azok közötti döntést Tevékenységem az előkészítés elvi megalapozásában, az elvi engedélykérelem összeállítása körül alakult ki.- Mi következett ezután?- Az ezredfordulóra a biztonságnövelő programunk legfontosabb elemei megvalósultak. 2001-ben az AEKI elkészítette a megvalósíthatósági tanulmányt, ami megalapozta programunkat. S innen már a közelmúlt történései következnek. Bár a 2003-as üzemanyag-sériiléses esemény visszavetette a munkák ütemét, az eredeti tervekhez képest egyéves csúszással teljesítménynövelést befejeztük.- Hogyan értékeled az innovációs nagydíj elnyerését?- Úgy gondolom, ez teljesítmény mindenképpen méltó erre az elismerésre, és helyes elöntés volt a pályázat benyújtása. A döntés a zsűri tagjain múlott, kik között Pálinkás úrnak, az Akadémia elnökének szakmai kompetenciájában maximálisan megbízom, mert ő nemcsak atomfizikus, hanem olyan ember, aki keresi, hogy a valóság problémáira a tudomány, a műszaki fejlődés milyen válaszokat tud adni.- A jól végzett munka után jár a pihenés. Te mivel töltött szabadidődet?- Ilyenkor tavasszal a kertészkedés a szabadidőm egy részét kitölti. Ami marad, az az olvasásé. Komoly restanciáim vannak a mai irodalom remekeinek követésében. Lovásziné Anna FOTÓK: BODAJKI ÁKOS
