Atomerőmű, 2010 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2010-12-01 / 12. szám

2010. december 11- myrn paksi atomerőmű-Kapcsolat a nyugdíjasokkal Ünnepelt nyugdíjasaink 2010-ben „Az ember a múltba ezerszer visszanéz, Könnyűnek látszik a búcsúzás, de búcsúzni mindig nehéz." „Kzné” monogrammal havonta találkozha­tunk az Atomerőmű újság hasábjain. So­kan talán nem is tudják, hogy valójában kit takarnak ezek a kezdőbetűk. Kovács Zol­tánná Rózsa, a jóléti osztály humánpolitikai előadója készíti többek között a nyugdíjba vonult kollégákkal az interjú­kat mindennapjaikról, a nek­rológokat, de számos egyéb írásával is találkozhatunk.- Legutóbb a november 26-án megrendezésre került Köz­ponti Nyugdíjas-búcsúztató szervezésével voltál elfoglal­va. Milyen visszajelzéseket kaptál?- Úgy érzem, jól sikerült az ünnepség. A szervezés minő­sítése szempontjából az ünnepségen részt­vevők véleménye a mérvadó, akiknek visz­­szajelzése kedvező volt.- Hog}'an zajlik egy ilyen rendezvény előké­szítése, lebonyolítása?- Át kell gondolni az ajándékválasztást, az ünnepség helyszínét, továbbá, hogy mi­lyen műsor legyen. Az ötletekből javaslatok születnek, majd a döntést vezetőink hoz­zák meg. Az egyeztetéseket követően aztán felgyorsulnak az események, és az utolsó időszakban szinte naponta van szervezési feladat. Az idei esztendőben a korábbi évekhez képest csökkent a nyugdíjba vo­nulók száma. Most 36 munkatársunk, 21 férfi és 15 nő kezdi meg nyugdíjas éveit. Női munkavállalóinkat hollóházi „Kati­­szettel” - amely egy kétszemélyes kávés­készlet cukortartóval és gyertyatartóval -, a férfiakat pedig szintén hollóházi „Kulacs­­szettel” - egy kulaccsal és hat likőrös po­hárkával - búcsúztattuk. Az ajándékok at­tól váltak személyessé, hogy rá van festve munkatársunk neve, a nyugdíjba vonulás éve és a cég neve. Emellett szintén újítás­ként egy névre szóló emléklap is átadásra került.- A nekrológokat is te írod az újságban. Minden elhunyt családjával felveszed a kapcsolatot és így jutsz hiteles forráshoz?- A nekrológok megírása nem felemelő érzés, de szükséges, hogy megemlékez­zünk és a hozzátartozókat együttérzésünk-A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszerve­zete (Padosz) hagyományaihoz híven idén is a Padosz Kiváló Aktívistája emlékplakettel ju­talmazta kimagasló szakszervezeti tevékeny­séget végző tagjait Ez évben emlékplakettet kapott: Angyal Zsuzsanna, Bálint István, Ba­logh Tibor, Kállai Mihály, Kerepesi Viktor, Rák Sándor, Szemerédi József, Tumpek Zsolt, Uitz János és Vida György. Bár a november 6-án rendezett Padosz-bál fénypontját az elismerések átadása jelentette, nagy sikert aratott a Daniel Speer Brass Pécsi fúvószenekar és a Főnix zenekar. A rendez­vényen közel 300 fő vett részt Vendégként je­len volt a Démász szakszervezetének vezető­sége és viszontlátogatás keretében a Jármű­ipari Dolgozók Móri Független Szakszerve­zetének 8 fős delegációja. Örömmel adjuk hí­rül továbbá azt is, hogy az Egyesült Villamos­­energia-ipari Dolgozók Szakszervezi Szövet­ről biztosítsuk. A nekrológok újságban tör­ténő megjelentetése cégünk részéről egy olyan gesztus, amelyet az elhunytak hozzá­tartozói a volt munkahelytől egy utolsó vég­tisztesség megadásaként, hálásan fogad­nak. Bár a nekrológok rövid terjedelműek, mégis rengeteg adatot és infor­mációt tartalmaznak, amelyet több helyről kell összegyűjte­­nem. Ebben a hozzátartozókon kívül a munkaügyi szervezet, az elhunyt gazdasági vezetői és munkatársai segítenek.- A „Hogyan töltik a napjaikat az atomerőmű nyugdíjasai” cím alatt futó interjúid állan­dó rovattá nőtték ki magukat az Atomerőmű újságban. Te vagy úgymond a kapcsolattartó a nyugdíj­ba vonult munkavállalók és a még aktív dolgozók között.- Rovatom olvasottságát beszélgetések­ből és telefonhívásokból tudom lemérni, ezek a vélemények részemre pozitívak. A nyugdíjasokkal való kapcsolattartás szerve­zetem, a jóléti osztály feladata. Mi juttatjuk el részükre havonta az Atomerőmű újságot és minden tájékoztatót, értesítést, ami érin­ti őket. Ehhez kapcsolódik az én nem hiva­talos munkám, amikor meglátogatom őket, beszélgetek velük, fotót készítek róluk és át­adok részükre cégünk nevében egy csekély ajándékot. Az interjúkészítés alkalmával általában otthonukban keresem fel nyugdíjasainkat. Mindennapjaikat mutatom be, ez pedig az a magánszféra, amelybe az ő engedélyük­kel lépek be. Hogy ezt részemre biztosítják, külön köszönet érte. Hosszasan beszélhet­nék arról is, hogy milyen kedves fogadtatás­ban részesülök, és kellemes élményekkel térek haza egy-egy látogatás alkalmával. Gyakran megesik, hogy a beszélgetésbe, a lakókörnyezet bemutatásába vagy éppen a fotóalbumok nézegetésébe annyira bele­feledkezünk, hogy két-három óra is rövid­nek bizonyul. Egyet biztosan megerősíthe­tek: akinél eddig jártam, mindenkinél na­gyon jól éreztem magam, többükkel tovább­ra is tartom a kapcsolatot. T.-P.A.M. sége (EVDSZ) fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett országos értekezletén tárgyjutalomban részesítette Lőrincz Lászlót, a Padosz elnökét, valamint Weisz Mátyás és Bocsor István elnökhelyetteseket. Bocsor István a tárgyjutalom mellett megkapta az EVDSZ-aranygyűrűt is. Gratulálunk a kitüntetetteknek! 2010. november 26-án 16 órai kezdettel ünnepélyes keretek között került sor a részvénytársaság Központi Nyugdíjas­búcsúztatójára. A paksi Városi Művelődési Központban nyugdíjasaink kísérőikkel, munkahelyi ve­zetőikkel és közvetlen kollégáikkal hallgat­ták Hamvas István vezérigazgató úr köszön­tőjét, aki azt hangsúlyozta, hogy a nyugdíj­ba vonuló munkatársak egy olyan generá­ció tagjai, akik több évtizedet töltöttek el az erőműben. Aktívan kivették részüket az erő­mű építésében, a blokkok üzembe helyezé­sében és működtetésében, ki-ki a maga te­rületén hozzájárult az erőmű eredményes­ségéhez. Tapasztalataikkal, tanácsaikkal se­gítették az utánuk következő generációt a munkában, a helytállásban. Mielőtt jó egészséget és tartalmas nyugdíjas éveket kívánt volna, arra kérte a munkatársakat, hogy nyugdíjasként se feledkezzenek meg az erőműről, figy eljék és támogassák az ak­tív munkavállalókat, látogassanak vissza munkahelyükre. Ezt követően Illényi Katica hegedűmű­vésznő közel egyórás zenés műsora nyújtott kellemes szórakozást az ünnepségen meg­jelenteknek. Nyugdíjasaink részére az emléklapokat és az ajándékokat Zsoldos Ferenc létesít­mény-fenntartási igazgató úr és Demeter Károlyné humánpolitikai főosztályvezető asszony adta át. Az igazgató úr pohárkö­szöntőjében a nyugdíjba vonuló munkatár­saknak a részvénytársaság eredményeiben való közreműködésükért fejezte ki köszö­netét, majd valamennyiüknek kellemes, ak­tív nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánt. Az ünnepség hivatalos részének befejezé­se után valamennyi résztvevőt állófogadás­ra invitáltak, ahol kötetlen, kellemes hangu­latú beszélgetés folyt a nyugdíjasok, vezető­ik és munkatársaik között. 2010-ben 36 fő (15 nő és 21 férfi) munka­társunk kérte nyugdíjazását Több évtize­des munkavégzést követően hozták meg el­határozásukat, amely a munkahelyi és a családi összhang megteremtésének felelős­ségével, alkalmazkodással, örömöket és gondokat megélve telt el. Hogy ők mindezt hogyan látják: mit jelent számukra, hogy a paksi atomerőműben dolgozhattak; nyug­díjas napjaikat hogyan szeretnék eltölteni; milyen terveik, elképzeléseik vannak; eset­leg miben van lemaradásuk, melyet pótolni szeretnének - az alábbiakban megszólalta­tott munkatársaink a következők szerint nyilatkoztak: Hunyadi László technológus: Számomra az atomerőműben eltöltött harminc év az egzisztencia megteremtését és a családom eltartását, valamint rengeteg barátot, isme­rőst és feladatot jelentett. Szeretném a nyug­díjas éveimet boldogságban és betegségek nélkül minél hosszabb ideig megélni. Vég­re elég időm lesz a barkácsolásra, kertész­kedésre. Szeretnék a cimboráimmal minél többet motorozni a határon túli magyarok lakta vidékeken, ahol újabb és újabb bará­tokat szerezhetek. Egy biztos, a nyugdíjas sosem ér rá. Ezt addig nem hittem el, amíg meg nem tapasztaltam. Mindenkinek jó egészséget kívánok, és örüljenek annak, hogy az atomerőműben dolgozhatnak. Kapinya István szerződéskötő: Egy vá­gyam teljesült azzal, amikor 1986-ban a pak­si atomerőműbe felvételt nyertem. Mindig úgy képzeltem, hogy az ember egy nagy­­vállalat dolgozójaként tud igazán kibonta­kozni, fejlődni és egzisztenciát teremteni. Számomra mindezt a paksi atomerőmű biz­tosította. Természetesen mindezekért kö­szönettel tartozom vezetőimnek és munka­társaimnak is. Nyugdíjasként az elkövetke­zendő időt a családomnak és hobbijaimnak szeretném szentelni. Kedvenc időtöltésem a kertészkedés, a szőlő- és a gyümölcster­mesztés, valamint a postagalamb-tenyész­­tés. Szeretnék sokat utazni, kirándulni, üdülni a feleségemmel és a gyermekeim­mel. Remélem, hogy a lehetőségeink és az egészségünk ezt megengedi, illetve lehető­vé teszi. Krepsz Józsefné humánpolitikai előadó: Munkámat igyekeztem mindig lelkiismere­tesen, pontosan ellátni, a problémák megol­dásában aktívan részt venni. A részvény­­társaságnál eltöltött 33 év alatt számos új dologgal találkoztam, munkám során széles körű ismeretre, nagy szakmai tapasztalatra tettem szert, mellyel úgy érzem, hogy a ma­gam területén eredményesen hozzá tudtam járulni az erőmű sikeres működéséhez. Nyugdíjas napjaimat a családom körében szeretném eltölteni. Két gyermekünk és egy 10 hónapos unokánk van. Férjemmel szere­tünk kirándulni, utazgatni, melegvizes für­dőhelyekre járni. Ez utóbbira, amíg dolgoz­tam, nem volt idő, az elkövetkezendő évek­ben ezeket szeretnénk pótolni. Marosi Edit rendszerfelelős: Az újság­ban megjelent álláshirdetésre adtam be jelentkezésemet a paksi atomerőműbe. Korábban nem jártam Pakson, és senkit nem ismertem. Döntésemnél a lakáshoz jutás lehetősége Is motivált. Munkaköri feladataimon belül szerettem programoz­ni és a munkatársak részére számítástech­nikai segítséget nyújtani. Jelenleg párom­mal házunkat csinosítjuk anyagi és fizikai lehetőségeinkhez mérten. Fiunk 10 éves, így az ő nevelése, gondozása sok időt igé­nyel. Járok vele korcsolyázni, és szívesen veszek részt a korosztályának megfelelő programokban is. Saját igényeim egyelő­re háttérbe szorulnak, de egészségem megőrzése érdekében tornázni rendsze­resen járok. Vadema István vezető kontrolién 1977- ben léptem be a Paksi Atomerőmű Vállalat­hoz. A 33 év alatt nagyon sok szép élmény­ben volt részem a munkában és az emberi kapcsolatok területén egyaránt. Különösen örülök, hogy részt vehettem az erőmű léte­sítési, üzembe helyezési munkáiban, majd a villamos karbantartási munkák megszer­vezésében, előkészítésében. Kihívást jelen­tett számomra, hogy az SAP bevezetésében és azt követő fejlesztésében dolgozhattam. Feladataim végzése során sok jó szakem­berrel, kedves kollegával dolgozhattam együtt, akikkel szabadidős programokban is szívesen vettünk részt. Nyugdíjas napja­im első időszakában az elmaradt munká­kat végzem a házban és a ház körül. A ké­sőbbiekben olyan dolgokkal is szeretnék foglalkozni, amelyek a testi, lelki, szellemi kondíciómat fenntartják. Az erőművel, a kollegákkal való kapcsolataimat is szeret­ném megőrizni. Wagner Ferencné csoportvezető: 27 évig voltam a Paksi Atomerőmű Zrt. munkavál­lalója. Ez idő alatt megéltem sok jó dolgot, és akadtak nehézségek is, de elmondhatom, hogy az erőmű mindig biztos hátteret nyúj­tott az életemben, melyért nagyon hálás va­gyok. A szülői házból hozott értékrend sze­rint próbáltam megfelelni az elvárásoknak a munkámban és a magánéletben is. Nyug­díjas éveimben szeretnék több időt eltölte­ni a szeretteimmel, egészségesen élni, s olyan, számomra kedves elfoglaltságokkal foglalkozni, mint a kézművesség, fotózás, kirándulás. Boldog és büszke vagyok, hogy részese lehettem a PA Zrt. kollektívájának, lehetőségem volt sok embert megismerni és reményeim szerint munkámmal segíte­ni, ha hozzám fordultak. Mindenkinek jó egészséget, boldogságot és sok sikert kívá­nok! Kzné Szakszervezeti kitüntetések- Főorvos úr, Ön 2010 májusától ügyve­zető főorvosa az atomerőmű egészség­­ügyi szolgálatát ellátó Nuldeo-Med Kft­­nek. Beszélne arról, hogy ezt megelőző­en az orvoslás mely területein dolgozott?- Pécsett születtem, ott végeztem az iskolá­imat is. Az orvostudományi egyetem elvégzé­se után Bonyhádon, a városi kórházban se­bészként kezdtem, majd Sárszentlőrincen kör­zeti orvosként dolgoztam. Itt szereztem meg az általános orvostan szakvizsgámat 1989-ben Pakson telepedtünk le, ahol a városi rendelő­intézet igazgató főorvosa lettem Az ANTSZ létrehozása után, 1991-ben pályázaton elnyer­tem a városi tiszti főorvosi állást Ezt követő­en 1996-tól megyei, 2007-től pedig regionális tiszti főorvosként tevékenykedtem. Amikor Pécsre költöztünk, ott az Egészségügyi Főis­kolán tanítottam. 2010. május 1. óta újra itt­hon vagyunk Pakson. Úgy összegezhetném, hogy az életem felét a gyógyító orvoslásban folytattam, másik felét pedig hivatali munká­val töltöttem. A mai munkám az eddigiek öt­vözése: megelőző tevékenységet folytatok, Az egészség a legfőbb érték Dr. Brázay László betegeket vizsgá­lok, munkáltatói jogokat gyakorolok és menedzselem a Nukleo-Med Kft-t - Döntésénél mi volt a motiváció?- A tulajdonosok kértek fel az állás betöltésére. Döntésemnél fontos szerepe volt annak, hogy visszatérjünk Paksra. Az atomerőmű egészségügyi tevékenysé­gét előzőleg is jól ismertem, több évtize­des kapcsolatom van az erőmű korábbi, illetve jelenlegi vezetőivel. Már rendelő­intézeti igazgatóként elismerően tekin­tettem az atomerőmű egészségügyi szol­gálatának felszereltségére, eszközpark­jára. Az eltelt idő óta mindez csak javult. Azt is meg kell említenem, hogy egy ki­válóan képzett személyi állományt vet­tem át.- Az erőmű egészségügyi ellátásának mely területeit emelné ki?- Úgy gondolom, hogy fontosak azok a megelőző laboratóriumi vizsgálatok, me­lyek eredményeként időben ki tudjuk szűrni a későbbiek során gyógyszerek­kel jól kezelhető betegségeket. Említést érdemel az 50 év felettieknél végzett tu­­mormarker vizsgálat, melyet a megyei kórházon kívül csak mi végzünk a megyé­ben. Ezeket a vizsgálatokat azoknál a munkavállalóknál is elvégezzük, akiknél a vizsgáló orvos bizonyos eltérések miatt azt indokoltnak tartja.- Az ellátás színvonalának emelése érdekében tervez-e intézkedéseket?- Erről az a véleményem, hogy ami ed­dig jó volt, azt meg kell őriznünk, és ahol javítani lehet, ott azt kell tenni. Idekerü­lésemkor az átadás-átvétel zökkenőmen­tesen történt. Munkatársaimtól azt kér­tem, hogy a szakmai színvonal megőrzé­se mellett tudatosodjon mindenkiben, hogy szolgáltatunk, tehát elvárható tő­lünk, hogy kedvesek, segítőkészek le­gyünk. Fontosnak tartom, hogy tudjunk mosolyogni, hiszen ez az, ami nem kerül semmibe.- Tájékoztatná az olvasókat a terve­zett fejlesztésekről?- Céljaink között szerepel az atomerőmű mentőszolgálata működési színvonalának maximális biztosítása; az erőmű anyagi tá­mogatásával egy új laborautomata, továb­bá saját beruházásban egy kisebb labora­tóriumi eszköz beszerzése. A közelmúlt­ban vásárolt szívstressz-szűrő géppel a vizsgálatokat előzetes bejelentés alapján végezzük. Tervezzük a laborvizsgálatok ki­bővítését mind kor szerint, mind pedig a vizsgálati módszerek tekintetében. Bőví­teni szeretnénk a hemoglobin A1C vizsgá­latot is, amely betekintést biztosítana az or­vos részére a beteg elmúlt három hónap aktualizált cukorértékéről. A tárgyi feltéte­leken túl az asszisztencia bérével is feltét­lenül foglakoznunk kell. Idei évben felvet­tünk egy munkahigiénikust, akinek jelen­tős szerepe van az üzemi bejárások során kockázatbecslés, kockázatértékelés, meg­előzés témakörökben. Tervezzük egy mun­kapszichológus felvételét is. Ezek megléte biztosítaná azt, hogy foglalkozás-egészség­ügyi központtá válhassunk.- Mondana néhány szót a családjáról, illetve a szabadidős tevékenységéről?- Feleségemmel négy gyermeket ne­veltünk fel, nagyon büszke vagyok a pszi­chológus, jogász és biológus lányaimra és orvos fiamra. Gyermekkorom óta a Bala­ton szerelmese vagyok, gyakran tartóz­kodunk a nyaralónkban. KZné

Next

/
Thumbnails
Contents