Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-06-01 / 6. szám

OSZTÁLYTABLÓ Bemutatjuk a biztonsági rendszer osztályt Noszek József osztályvezető Hogyan indult az erőműves pályafutásod?- A Kandó Kálmán Villamos Ipari Műszaki Főiskolán végez­tem 1986-ban, és újsághirdetés alapján kerültem az erőműbe. Az első munkahelyem a számítás­­technikai osztályon volt, ahol blokkszámítógép-üzemeltető vol­tam. Aztán 1991-ben Tolnai Gyu­la meghívott az irányítástechnika üzemviteli osztályra, ahol szolgá­latvezetőként dolgoztam jó né­hány évet, majd 2000-ben üzem­viteli technológiai vezető lettem, szintén az irányítástechnikai üzemvitelen. Saáry Miklós és Tolnai Gyula 2007-2008-ban tör­tént nyugdíjba vonulásával Saáry Miklós helyét Gergely László vette át, ő kért fel a bizton­sági rendszer osztály vezetésére. Milyen volt 1986-ban az irá­nyítástechnika az erőműben?- Részben furcsa volt, mert az 1986-ban tanultakhoz képest az orosz irányítástechnika meglepe­tést okozott az úgynevezett "Kan­dós fiúknak" (Frányó István, Ho­­vanyecz László, Noszek lózsef, Princz Ferenc). Nem érték el a világszínvonalat, de a nukleáris minősítésük megvolt, és nekünk is meg kellett ismerkednünk ez­zel a konzervatív, de biztonságos technikával. Viszont az akkori te­rületemen a blokkszámítógép rendkívül korszerű volt, az akko­ri színvonal fölött állt. Az 1986- ban indult 3. blokkszámítógép­nek mind az adatgyűjtői, mind pedig a felső szintű egysége ma­gyar volt, az MMG-ben és a KFKI- ban készültek. Milyen feladatok hárulnak az osztályodra?- A biztonsági rendszer osztály feladata az atomerőmű négy blokkjában, a külső technológiai rendszerekben, valamint a KKÁT-ban beépített irányítás­technikai rendszerek karbantar­tása és üzem közbeni hibajaví­tása. Irányítástechnikán a mé­rés, vezérlés, szabályozás és vé­delmi technikai eszközöket és rendszertechnikát értjük. Ezek teszik lehetővé a technológia au­tomatikus működését, illetve a kezelő és üzemeltető személyzet megfelelő információval történő ellátását. A feladatok milyen szakterü­letekre oszlanak?- A nukleáris biztonság szem­pontjából kiemelt területek a re­aktorhoz kapcsolódó belső mé­rések, az szbv-rendszer mecha­nikai és elektronikus részei, a reaktorvédelmi rendszer. Ezen­kívül a fő szabályzókörök, mint a reaktor- és turbinateljesít­mény-szabályzó, és a technoló­giai védelmi rendszerek. A villa­­mosenergia-termelés biztonsá­gát az említettek mellett még sok más irányítástechnikai rendszer biztosítja. Az erőmű sajátossága, hogy jelen vannak olyan rend­szerek, amelyek a létesítés óta megvannak, és természetesen itt vannak a legmodernebbek is. Ez a helyzet megköveteli, hogy min­den területre speciális képzett­ségű szakemberek kerüljenek, így a szakembereink is nagyon széles spektrumot kell, hogy el­lássanak. Ezt viszonylag nagy létszámmal és széles diverzifi­kált tudással lehet ellátni. Mi biztosítja ezt a tudást?- A tudás több részből tevődik össze, az egyik a hozott tudás, amely bizonyos területeken nem használható, mert speciális be­rendezéseink vannak, amelye­ket az alapképzésben már nem tanítanak. Az új rendszereink­hez szükséges tudás részben megvásárolható, viszont az atomerőműves munkakultúrát házon belül kell elsajátítani. Minden új belépőnkre készítünk egy betanulási tervet a mentor­ral együtt, és az ütemterv alap­ján felkészítjük. A betanulási ciklus fél évtől akár három évig is terjedhet, a munkaterülettől függően. Ilyen szempontból so­kat szenvedtünk az elmúlt évek­ben a nyugdíjazások kapcsán. Nagy minőségi veszteségeink voltak, pótolhatatlannak hitt kol­légák is nyugdíjba vonultak. Ezenkívül létszámveszteséget is elszenvedtünk, amely bizonyos területeken komoly nehézsége­ket okoz, visszapótlásra is szük­ségünk lesz. Az irányítástechnika roha­mos fejlődését nehéz követ­ni?- Az új befogadásának alapve­tő biztosítéka az itt dolgozók szakmaszeretete és elhivatottsá­ga, amely egyben alapkövetel­mény is. Kettős szorításban élünk, mert egyrészt valóban ro­hamos a technikai fejlődés, más­részt viszont az atomerőművek hozzáállása a fejlődéshez kon­zervatív. Az elavuló és meg­növekedett karbantartásigényű rendszereink kiváltását támo­gatjuk a minél korszerűbb esz­közök és rendszerek bevezetésé­vel, de nyilván ezt kellő megfon­toltsággal lehet megtenni, mert az atomerőműben csak kiforrott konstrukciókat szabad behozni. Ilyen szempontból konzervatív­nak is kell lennünk. Munkaidő lejártával elfelej­ted a napi munkát?- Ez nem olyan terület, ahol a munkaidőt blokkolással le lehet zárni. Az ember a problémákon akarva-akaratlan otthon is el­gondolkodik időnként. A mun­kánk közvetlenül kapcsolódik az üzemeltetők munkájához, tehát ha műszaki probléma van, akár szabadság alatt is megkeresnek az üzemeltető kollégák. Ettől füg­getlenül igyekszik az ember ki­kapcsolódni, amiben sokat segít a család, a nyolcéves általános iskolás fiunk és az Atomix Kft.­­nél oktatásszervezőként dolgozó feleségem. Van-e hobbid? Amikor még több szabadidőm volt, akkor sokat horgásztam. Mostanában a Forma-1, inter­netezés és az érdekesebb régisé­gek gyűjtése tölti ki a szabadidő­met. -b­___________________________ _______ Pálfi László üzemvezető Honnan és hogyan kerültél az atomerőműbe? Milyen te­vékenységet végzel?- Az atomerőmű az első mun­kahelyem, a folyamatirányítási osztályon belül a számítástech­nikai üzemnél kezdtem dolgoz­ni. A jelenlegi digitális rendsze­rek osztálynak volt az őse, ott kezdtem műszakos operátor­ként. Nagyon jó munkatársak közé kerültem, az iparágról, a di­gitális technikából rengeteget ta­nultam tőlük, folyamatosan ké­pezhettem magam. Villamos­­mérnök vagyok, az iskolai ala­pokra a gyakorlati ismereteket tőlük szereztem. A biztonsági rendszerek osz­tályra 1998-ban kerültem, akkor indult a reaktorvédelmi rekonst­rukció megvalósítása. Amikor sor került a konkrét munkákra, kezdődtek a szerelések és üzem­be helyezések, előtte hozták lét­re az új reaktorvédelmi csopor­tot. Az irányítástechnika külön­böző részeiről válogattak embe­reket, és akkor kerültem én is er­re a területre. Éveken keresztül a reaktorvédelemmel foglalkoz­tam, ez egy nagyon fontos és bo­nyolult területe az irányítástech­nikának, korszerű digitális esz­közökkel ellátva. Ezen a terüle­ten a szakma minden szelete, minden szépsége megtalálható. Ha valaki tanulni és fejlődni akar, ez a terület ideális lehet számára. A reaktorvédelem és a szabá­lyozó és biztonságvédelmi rend­szer (szbvr) hatósági vizsgás te­rület, 2002-ben letettem a tech­nológiai védelmek művezetői ha­tósági jogosító vizsgát. Az utóbbi 3-4 évben felgyor­sultak az események, elkezdőd­tek a nyugdíjba vonulások, jelen­tősen csökkent az osztály létszá­ma. Ennek következtében az osz­tályon vezetői beosztásban dol­gozók döntő többsége is nyugdíj­ba ment, őket belső utánpótlás­ból pótolni kellett. 2007-től va­gyok a technológiai védelem és szabályozástechnika üzem veze­tője. Fő tevékenységi területeink az szbvr, reaktorvédelmi rend­szer (rvr), blokkvédelem, turbi­navédelem, szabályozástechni­ka, vezérléstechnika. A nagy rotáció sok munkával és tanulással járt?- Tanulni való mindig van, nagy a terület, és a technika fej­lődését is követni kell. A tanulás eddig is folyamatos volt, az ön­magában nem jelentett problé­mát. Inkább az új munkakörök átvételére fordítható idő volt szűkre szabva. A fokozatos előbbre lépések biztosították a terület fokozatos megismerését, a szakmai ismeretek elsajátítá­sát. Inkább a vezetői feladatok­hoz kapcsolódó teendők átvételé­re volt kevés az idő. Nekem ilyen szempontból még szerencsém volt, megvolt a fokozatosság, és előttem mindig voltak, akiktől tanulhattam. A művezető kollégáim is ve­lem egy időben kapták megbízá­sukat, jól felkészült szakembe­rekkel dolgozom együtt. Nem­csak a mi üzemünk újult meg, hanem a teljes bro is, az osztály­­vezető is másik igazgatóságról érkezett, egyúttal új irányítási szemléletet Is honosított meg. A friss lendület segített a kez­deti nehézségeink leküzdésé­ben, így sikerült áthidalni a tá­vozók után keletkező űrt. Mert a nyugdíjba vonulókkal nemcsak a létszám, hanem nagyon nagy szakismeret és tapasztalat is tá­vozott. Az ebből fakadó nehézsé­geken fokozatosan lettünk csak úrrá. Mostanra úgy érzem, is­mét stabil, erős pilléreken álló osztály lettünk a tekintélyes nagyságú szakmai terület elle­nére is. Hogyan lehet követni a tech­nika fejlődését ezen a terüle­ten?- A technikai fejlődésnek ese­tünkben kettős arca van. Együtt él itt a régi relés logika a leg­újabb mikroprocesszoros tech­nikával. Ezért vannak olyan szakterületeink, ahol zömében tapasztaltabb, hosszabb ideje itt dolgozó kollégák vannak, mert ők ismerik a régi - legtöbb eset­ben még orosz - technikát. Az is­kolákban talán már nem is tanít­ják ezeket a technikákat, az újonnan érkező műszerészeket külön, személyre szabott prog­ramokkal kell betanítani. Ezért meg kell becsülni a régi szak­embereinket, hogy velük üze­meltetni, karbantartani tudjuk a még nem korszerűsített beren­dezéseket. Nem ódzkodtok a régitől?- A szakmaszeretet ezt kizárja. Sőt, rengeteg érdekességet kínál, mert az öregedéssel együtt jár a hiba megjelenése. A régi techni­ka egyre gyakrabban állít eddig ismeretlen feladatok elé bennün­ket, míg az új rendszer mégis­mérésé eleve sok izgalmas fel­adatot jelent. Jó szakembereink vannak, de gondot jelent, hogy a reaktorvé­delem és az szbv területén állan­dó készenlétet adunk, szorít ben­nünket a létszámhiány, ezért a készenlétet csak más osztályon dolgozó kolléga segítségével tud­juk megoldani. Természetesen vannak folyamatban lévő beta­nulások, a kollégák szépen ha­ladnak a betanulással, de a lét­számszükségletet még ez sem fogja kielégíteni. Hosszabb távon csak korszerűbb irányítástech­nikai eszközökkel, rendszerek­kel lehetne csökkenteni a lét­számigényt. Munka után mivel töltőd a szabadidődet, van-e hobbid?- Nincs különösebb hobbim, de ha jut rá idő, szeretek barká­­csolgatni vagy kirándulni a csa­láddal. Mivel kertes házban la­kunk, a ház körüli teendők elvi­szik a szabadidő jelentős részét. A másik részét a család köti le, hiszen két általános iskolás lá­nyunk van, akik még igénylik a társaságunkat. -b-Csötönyi Ferenc csoportvezető Az általános iskolát Dunaszent­­györgyön végezte, majd tanulmá­nyait a Vak Bottyán Gimnázium­ban folytatta Pakson. Érettségi után Székesfehérváron szerezte meg elektronikai műszerész képe­sítését. Az első munkahelye a szekszár­di BHG Híradástechnikai Gyárban volt, ezt követően 1980. szeptem­ber 10-én kezdte meg munkáját a Paksi Atomerőműnél. Milyen szakterületen dolgo­zik? Munkámat a hőfokmérős cso­portnál kezdtem, azóta is itt dol­gozom csoportvezetőként. Kez­detben az orosz irányítástechni­kai tervekből készítettünk szá­munkra használható áramút ter­veket, melyeket jelenleg is hasz­nálunk. Ezt követte egy kihívá­sokkal teli időszak, amikor a blokkok méréstechnikai rend­szereit üzembe helyeztük. A lassan eltelt 30 év alatt na­gyon sok orosz készüléket lecse­réltünk korszerűbb, számítógép­pel programozható berendezés­re. A korszerű méréstechnikai berendezések alkalmazása sok új ismeret elsajátítását követeli meg a mai napig, amihez folya­matos képzésre, tanulásra van szükségünk. Bemutatná röviden a napi munkáját? A csoport alapvető feladatai közé tartozik az erőmű olyan nagyberendezéseiben, mint a re­aktorok, turbinák, főkeringető szivattyúk, térfogatkompenzá­torok és még sok egyéb szivat­tyú, motor, tartály hőfokának, rezgésének, elmozdulásának mérése. Ez körülbelül 13 ezer mérőkör üzemeltetését és kar­bantartását jelenti. Napi munkánk két részből áll, egyrészt a főjavításhoz kapcsolódó karbantartási feladatokból, más­részt a működő blokkok mi szak­területünk alá tartozó problémái­nak javításából. Emellett rendsze­resen végezzük üzemviteli mun­kaprogramok méréstechnikai ki­szolgálását is. Az erőmű szinte minden terü­letén vannak érzékelőink, mérő­eszközeink, de ki kell emelnem a blokkok hermetikus terében végzett munkánkat is. Az itteni hibajavítások, érzékelő cserék sokszor nagyon nehéz körülmé­nyek között történnek, gondolok itt a magas környezeti hőmér­sékletre, sugárzásra, forró cső­vezetékekre, sötétre, a mögöt­tünk bezárt ajtókra, a hátunkon cipelt oxigénpalackra. Ahhoz hogy, ilyen körülmények között is hibátlanul végezzük a mun­kánkat, egymásban 100%-ig megbízó, nagy tapasztalattal és szaktudással rendelkező kollé­gákra van szükség. Ezt azért is mondom, mert fiatal kollégák beépítése a korosodó csopor­tunkba nagyon fontos feladat. Mit szeret legjobban a munká­jában? A munkámban nap, mint nap vannak új, megoldásra váró fel­adatok, melyeket csak jó csoport­­munkával tudunk megoldani. A csoportot és az osztályt is jó légkör jellemzi, emellett pedig a társosz­tályok dolgozóival is olyan szemé­lyes kapcsolatot alakítottunk ki, amely nagyban hozzájárulnak mindennapi sikeres munkánk­hoz. Mesélne egy kicsit a családjá­ról? Dunaszentgyörgyön élek a csa­ládommal. Feleségemmel az idén ünnepeltük 31. házassági évfordu­lónkat, ő a Paksi OTP-nél dolgo­zik. Két gyermekünk van, a fiam a Biztonsági Rendszer Osztályon művezető, a lányom a Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági szakán 4. évfolyamos hallgató. Szabadidejét mivel tölti szí­vesen? Régi barátainkkal, akik már több mint 30 éve a barátaink, rendszeresen szervezünk közös programokat. Egyébként szabad­időmben szívesen sportolok, pél­dául futballozok vagy pingpongo­zok. Nagyon szeretek az erőmű mögötti tavavakon, ami egy hor­gászparadicsom, pecázni. Családi házunkhoz nagy kert tartozik, ahol mindig van mit csinálni. Köszönöm! Gyöngyösiné Nyúl Petra

Next

/
Thumbnails
Contents