Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-06-01 / 6. szám
<#>- mym paksi atomerómű-2009. június s S' OSZTALYTABLO Bemutatjuk a biztonsági rendszer osztályt Ég Ludányi Miklós műszerész A gimnázium után került a Dunai Vasmű által szervezett, üzemi gyakrolattal egybekötött irányítástechnikai műszerész képzésre, mely két évig tartott. Ezután 1979. februárban került az erőműbe a szabályozástechnikai csoportba, szinte egyidó'ben egyik volt iskolatársával, akivel mai napig kollégák. Mesélj kicsit a kezdetekről! Először a szokásos képzéseken kellett részt venni és letenni a szakterületi vizsgákat. A szervezeti felépítés időközben változott, különböző helyeken voltak az irodáink az évek során, míg erre a helyre kerültünk, ide az EÜ-épületbe, de a munkánk és a csapatunk egy része állandó. Időközben a sorkatonai szolgálatot is letöltöttem, s az 1. blokk üzembe helyezésekor már újra itt dolgoztam. Bemutatnád röviden a napi munkádat? Elsősorban az erőművi berendezések szabályozó rendszereit üzemeltetjük. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan működő technológiák, amelyeknek a paramétereit normál üzemben az előírásoknak megfelelő határértékek között kell tartani, ehhez szükségesek a szabályzók. Sok szakterülettel van kapcsolatunk, a munkánkhoz szükséges információkat, mérési eredményeket tőlük kapjuk. Vannak olyan berendezések, amelyeket folyamatosan figyelni kell, de vannak a hibajavítási feladataink is. A berendezések közül már több újgenerációs, tulajdonképpen a régieknek és az újaknak is megvan a maguk előnye és hátránya, ezt a sok éves tapasztalatok is alátámasztják. A főbb szabályozók az elmúlt időszak rekonstrukciós munkái során kiváltásra kerültek. Az új berendezések sokkal többet tudnak, jobban kiszolgálnak bennünket, de bonyolultabb a működésük. Mi alapvetően délelőttös műszakban dolgozunk, de mindig van egy fő, aki készeléti ügyeletet ad másnap reggelig. Ez a főjavítások utáni visszainduláskor kibővül azzal, hogy, amikor technológiai rendszerek üzembe vétele történik, nekünk folyamatosan rendelkezésre kell állnunk. Ilyenkor kettesével 12 órás váltásban vagyunk bent az üzemben. A főjavítások alatt a karbantartási munkák vannak túlsúlyban, normál üzemben inkább a hibajavítások és ellenőrzések végrehajtása a fő feadatunk. Kezdetek óta ezen a területen dolgozol, nem vált túl egyhangúvá, monotonná a munkád? Érdekes munka ez egyébként. Kevés az azonos jellegű hiba, így változatosak a feladatok. Az egyedi hibákat néha nehezebb megtalálni, javítani. A kollégákkal mi egy olyan munkakultúrát alakítottunk ki, amelynek kollektív, íratlan tudásbázisa is van. Folyamatosan egyeztetünk, tapasztalatokat cserélünk, amellett, hogy egyébként önállóan dolgozunk. Az információátadásnak viszont nagy szerepe van, egyrészt segítjük egymásnak megoldani a problémás eseteket, közösen találjuk ki az újonnan jelentkező problémákra a megoldást, illetve a közösséget is erősítjük. Fontos, hogy összetartsunk. Ez egy nagyon jó csapat, van köztünk már néhány fiatalt is, de többen vagyunk a régiek közül, akik nyugdíj előtt állunk. Nálunk is szükség lesz majd az utánpótlásra, s a megszerezett tudás és tapasztalatok javát át kell adnunk. Kiemelendő területek, események? A mi területünkön a "Atomerőmű Kiváló Karbantartója" díjjal nyer elismerést a munkánk, 2003-ban én is részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy ezt megkaphattam. Mesélnél kicsit a családodról? Három gyermekem van, nagyobbik lányom gépészmérnökként végzett, kisebbik iáakkori Gép és Műszeripari Szövetkezetnél. Az atomerőmű közelsége mindig is perspektívát adott és 1988. áprilisától dolgozom az erőműben. Tulajdonképpen ugyan azon a területen dolgozom már több mint húsz éve, csak a szervezet változott folyamatosan. Honnan és mikor kerültél az atomerőműbe?- Elektroműszerészként végeztem Szekszárdon, a Rózsa Ferenc szakközépiskolában. Először Tolnán dolgoztam az Milyen területre kerültél?- Először a műszer karbantartási osztályra, a szekunder műszer karbantartó csoportba kerültem műszerésznek. Itt főképpen orosz regisztrálók, mutató műszerek, kijelzők, manométerek javításával és karbantartásával foglalkoztunk. Közben tanultam és számítástechnikai programozó képesítést szereztem, így megismerkedtem a korszerűbb technikával is. A 90-es évek közepén megjelentek az erőműben a digitális intelligens regisztrálók, kijelzők, és ezek karbantartásával és javításával foglalkoztam. Az új műszereket újra kellett konfigurálni, hiszen ugyan azokat a paramétereket kellett mérni mint a régi műszerekkel. A nagy változás 1999-ben következett be, akkor átkerültünk a műszer karbantartásról az irányítástechnikai osztályra, majd ebből az osztályból lett a mai biztonsági rendszer osztály. A munka ugyan az maradt. Aztán 2000-ben létre hoztak egy folyamatirányító-rendszer csoportot, ahol az intelligens számítástechnikai alapú eszközökkel vezérelt technológiáknak az üzembe helyezése, üzemeltetése és karbantartása volt a fő feladat. Ide tartozott a SAM-nak nevezett segédépületi folyadékkezelői rendszer, az ultraszűrők üzembe helyezése, a folyékony hulladék feldolgozó technológia, a csőhíd manipulációi és a kibővült tartálypark. Viszonylag sok technológiát működtető csoport volt, ahol 2007. januárjáig dolgoztam, amikor is az elektronikai művezetés vezetője lettem. Milyen területei vannak ennek a művezetésnek?- Ez a művezetés három csoportot jelent: az átrakós csoportot, amely hivatalosan elektronikai csoport, a készülék javítás mellett ők felügyelik az átrakógép irányítástechnikai rendszereit,valamint a daruk túlterhelés gátlóit. A másik a folyamatirányító rendszer csoport, ahonnan én jöttem, ők a PLC-s technológiák üzemeltetését végzik. A harmadik az elektromechanikai csoport, akiknek a maradék régi orosz regisztráló és mutatóműszerek, manométerek, távadók üzemeltetése és javítása a feladatuk. Nehéz együtt élni a régi és az új műszerekkel?-A régi orosz műszerek nagyon sok mechanikával vannak felépítve, az új digitális technika főképpen elektronikai, vagy számítástechnikai alapú. Teljesen más tudást igényel a kettő. Ugyan akkor a technológiákon - például a folyamatirányító rendszer csoportban - szükség van kifejezetten elektroműszerészi tudásra, illetve számítástechnikai ismeretekre, ismerni kell a PLC-nyelvezetét. Viszonylag nagy területet fog át ez a művezetés, nem unalmas és nem egysíkú a munkánk. Hogyan sikerül lépést tartani a modernizációval?- Szerencsére az osztály vezetése támogatja az új ismeretszerzési törekvéseinket, nagyon sok kiállításon és szakmai bemutatón tudunk részt venni. Az idén például a Schneider oktatási központban volt egy tanfolyam, ahol intelligens hajtás vezérlések, új PLC -típusok bemutatása nyom vegyészmérnöknek tanul, a fiam most érettségizik. Jelenleg Dunaszentgyörgyön élek. Szabadidődet mivel töltőd szívesen? Mi a hobbid? Rengeteg dolog közül válogathatok, de első számú a muzsikálás. Még édesapám tanított zenélni, kottát olvasni. Bár akkoriban inkább focizni sze- | rettem jobban. Később viszont ez az előképzetteség lehetővé tette, hogy pl. a Szekszárd Big Band tagja lehettem 8 évig. Basszusgitáron és nagybőgőn játszom. A zeneszeretet azóta is megvan, most is vannak zenészismerősök, barátok, akikkel együtt muzsikálnuk. Egyébként az építészeti dolgok is érdekelnek. Fő elfoglaltságom mostanság a házunk felújítása, átalakítása. Maradék időmben kertészkedni is szoktam. Köszönöm! Gyöngyösiné Nyúl Petra zajlott és az osztályról 40 fő vett részt. Belső képzéssel is segítjük az ismeretek szinten tartását. Oktatni szoktam az irányítástechnikai szekunder műszerész tanfolyamon. Próbáljuk az ismereteket bővíteni belső bemutatós képzésekkel is, amely a szakmai fejlődést elősegíti. Munka után családi program?-Pakson lakunk családi házban, amely mindig ad munkát. 1992-ben nősültem, két gyermekünk van, egy 14 éves leány és egy 10 éves fiú, ők is sok elfoglaltságot adnak. A feleségem gyógypedagógus a 2-es iskolában. Szeretünk színházba járni, különösen a lányunk élvezi ezt a programot. Számomra a labdarúgás a kedvenc, amikor az időm engedi kijárogatok egy társasággal focizni keddi és pénteki napokon.-b-Osz Zoltán művezető Zoli! Te is "Rózsás" vagy?- Igen én is a szekszárdi Róza Ferenc Szakközépiskolában végeztem mechanikai műszerész szakon. Az iskola elvégzése után a TÁÉV-hez kerültem, Szekszárdra, ez egy sport állás volt, mivel fociztam. A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalattól (TÁÉV) a TAKEH-hoz (Tolna Megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal) kerültem operátori beosztásba. Ez a cég több megyei intézmény pénzügyi elszámolásait intézte. Milyen munkakörben kezdted erőműves pályafutásodat?- 1988. július 18-án, mint SZBV szerelő kezdtem, ahol a szabályzó és biztonságvédelmi rendszer hajtásai, illetve az LD- 1 helyzetjelzőknek a karbantartása, ki és beszerelése volt a feladat. Munka mellett 1992- ben gépkarbantartó- javító technikusi végzettséget szereztem. Pach János volt a művezetőm, 1998-ban mellé kerültem betanulni, kiszemelt művezető utódként. Közel öt évet dolgoztam János mellett és betekintést nyertem a hozzánk tartozó másik csoportnak a munkájába is, nevezetesen a reaktor belső mérések csoportjába. Jánossal mentem minden hová, a raktártól a bázisig, az anyagok előkészítésétől a szervezési munkák átgondolásáig igyekeztem átvenni a tudnivalókat. Aztán János elment nyugdíjba és 2003. augusztus 15-től én lettem a művezető, azóta is ebben a beosztásban vagyok. Jót tett az öt éves betanulás?- Jót, igen hasznos volt. Úgy hallottam a kollégáktól, hogy a János jól csinálta a művezetést, így sok hasznos dolgot tudtam átvenni tőle. Viszont fizikai munkát is végeztem akkor is és most is. Nyílván a humán erőforrás az évek során változott, szükség volt és most is szükség van időnként besegíteni a csoportok munkájába. Mondanál néhány fontosabb ismérveket a művezetésről?- Ez az elektromechanikai művezetés a reaktor szabályozás és belső mérések üzemvezetése alatt tevékenykedik. A reaktornak a szabályozását, illetve a szabályozó kazetták mozgatását és azok helyzetét megjelenítő, nyomon követő csoport az egyik területünk. A másik csoportunk a reaktor belső mérések csoportja, amelynek a neutron fluxus ellenőrző rendszerrel, illetve a kazettákból kilépő hőmérséklet mérésével foglalkozik. Szereted ezt a területet?- Igen, szeretem, igaz dolgozni is szeretek, nem bántam meg, hogy ezt a területet választottam. A munka feltételek jók, a feladatokhoz szükséges emberek, ha szűkösen is, de megvannak. Viszont a szabadságok kiadása elég körülményes, mert az SZBV hajtás mechanikai csoport folyamatosan le van kötve. Szabadidődet mivel töltőd?- Zömében inkább pihenéssel, úszni járok. Sétára és kirándulásra is kapható vagyok. Focizni szerettem, de egészségi okokból abba kellett hagynom, ezért már csak nézem a meccseket és szurkolok. Bodó Gyula művezető
