Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-04-01 / 4. szám

2009. április <■>- mvm paksi atomerőmű-OSZTALYTABLO EIK szolgálatvivők, ügyeletes gépkocsivezetők Sorozatunkat azzal a céllal indítottuk el 2000 májusában, hogy bemutassuk munkatársainkat, és rajtuk keresztül azt a területet, ahol dolgoznak, Ezúttal újabb hat munkatársunk került - ha csak egy pillanatra is - a figyelünk középpontjába. Mostani számunkban az Erőmű-irányító Központ szol­gálatvivőit és a velük szoros munkakapcsolatban álló ügyeletes gépkocsivezetőket mutatjuk be. Vitéz Tibor, EIK szolgálatvivő Győr-Moson-Sopron megyéből származik, gimnáziumba is Sop­ronba járt. Később tanárképző fő­iskolákon tanult Pécsett és Szom­bathelyen, hogy matematika, tech­nika és számítástechnika szakos tanár váljék belőle. Szakközgaz­dász diplomájához a pénzügyi és számviteli főiskola után jutott. És, hogy műszaki végzettsége is le­gyen, megszerezte energetikai mérnöki diplomáját.- Hogyan kerültél Paksra?- Ide nősültem. A feleségem paksi lány, családja is itt él. Mi is itt telepedtünk le. Családi házban lakunk a Petőfi utcában. Két gyer­mekünk van, egy 10 és 14 éves kislány. Feleségem földrajz-bioló­gia szakos tanár a gimnáziumban.- Mikor léptél be az erőműbe?- 1996-ban jöttem az erőműbe, s ezzel, mint pedagógus, pályaelha­gyó lettem. Erőműves szakmai utam egyszerűnek mondható, hisz miután tizenegy éven keresztül tur­binagépészként dolgoztam, másfél ezelőtt kerültem a jelenlegi helyem­re. A 4-es blokkról kerültem át az EIK-ba, és lettem szolgálatvivő.- Mi vonzott ide?- Szerettem volna váltani, kike­rülni a szekunderkörből, amit erő­sített bennem meglévő diplomám, végzettségem, jelenlegi munkám minőségi ugrás a korábbihoz ké­pest. Úgy érzem, megvan a kellő adottságom ehhez a feladathoz, bár nem vagyok annyira mélyen műszaki beállítottságú, mint több kollégám. Nagyon élvezem a mun­kám, talán azért is, mert sok ha­sonlóságot látok benne a pedagó­gusi pályához, ugyanis itt is, mint ott, megbeszélést folytatok, szer­vezek, intézkedek. Itt most szá­momra kedvezően ötvöződik a műszaki háttér és a készség, ami­vel rendelkezem.- Ha már a szervezési munká­nál tartunk. Van valamilyen közösségi feladatod?- Igen, el lehet mondani rólam, hogy közösségi ember vagyok. Másfél éve töltöm be az Üzemi Ta­nács elnökhelyettes tisztét, és a Műszakos Érdekvédelmi Szak­­szervezetében elnökségi tagként dolgozom. Mióta kiépültek társa­dalmi funkcióm, egyre többen for­dulnak hozzám kérdéseikkel, ké­réseikkel.- Kipróbáltad a katedra mind­két oldalát. Pedagógusként oktattál az egyik oldalon, az­tán tanulóként is sokat ültél az iskolapadban. Az erőmű­ben is számos vizsgát kellett letenned. Most is tanulsz?- Most már nem, három éve ab­bahagytam. Dolgoztam és közben tanultam. És ez évekig így ment. Miután az atomerőműhöz kerül­tem, a folyamatos három műsza­kozás mellett is tanfolyamokra és főiskolára jártam. Az iskolapad számomra nem jelentett különö­sebb megterhelést. Örömmel ta­nultam, de elég volt.- Napi munkád miből áll, me­lyek a fő feladatok?- A mi munkánk lényege az ügyeletes mérnök munkájának a segítése, hatékony támogatása. Eb­be szinte minden beletartozik. Minden idefut össze, hiszen, ha va­lahol egy konnektor nem műkö­dik, akkor azt nekünk is jelzik. Sok mindenben tőlünk kérnek segítsé­get, mondván, hogy a "diszpécser mindent tud", innen biztosan kap­nak információt. S valóban, tud­nunk kell, hogy egy adott problé­mára hol lehet a megoldás, és hogy kit hol lehet elérni. Ezen túlmenő­en feladatunk a MAVIR-ral való kapcsolattartás. Hozzánk tartozik az ügyeletes gépkocsik munkájá­nak koordinálása, a készenlétes dolgozók behozatala, továbbá kü­lönböző akusztikus és számítógé­pes rendszereken keresztül törté­nő értesítések kiadása, továbbítá­sa, és vannak baleset-elhárítással kapcsolatos feladataink is. Mi gon­doskodunk a vízkémiai adatlapok és vízkibocsátási engedélyek kitöl­téséről is. Intézkedünk minden olyan rendellenesség, vagy meghi­básodás esetén, mely nem befolyá­solja közvetlenül az erőmű bizton­ságát, működőképességét, vagy nem igényel közvetlenül ügyeletes mérnöki beavatkozást.- Az ügyeletes gépkocsiveze­tőkkel milyen a kapcsolato­tok?- Napi kapcsolatban állunk, és nagyon jól ismerjük egymást. Dél­előtt a csoportvezetőjük, Sóthy György koordinálja őket, de az összes többi esetben az ügyeletes mérnök rendelkezik a négy autó fölött. Mi vagyunk az operatív fő­nökeik, hisz mi adjuk ki az utasí­tást, hogy mikor hova kell menni­ük. Induláskor és váltáskor köte­lességük bejelentkezni, de ugyan­úgy a célhelyszínen az utas felvé­telekor vagy kiszállításakor is.- És most a szabadidőről! Van hobbid, kedvenc időtöltésed?- Igazából nincs hobbim. Há­zunkhoz tartozik egy kis kert, és ha nem is kell sokat metszeni vagy ásni benne, azért ad elfoglaltságot. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, és sportműsorokat nézni a tévé­ben. Tulajdonképpen a családdal való együttlét is a hobbim.- Lovásziné Anna -Varga Ferenc, El K-szolgá latvivő 1971-ben ipari iskolában kezdte, az 505. Sz. Szakmunkásképzőben, Szekszárdon, általános lakatos szakra járt. Akkoriban nagyon ér­dekelte ez a szakma, nem bánta meg, hogy kitanulta, mégsem dol­gozhatott benne sokáig, mert 1980-ban besorozták katonának.- Mikor kerültél az erőműbe?- A katonaság idején az erőmű építésén dolgoztunk, ekkor ébredt bennem a kíváncsiság az atomerő­mű és annak majdani működése irányában. Hatalmas berendezé­seket láttam az udvaron, melyeket nagy teherautókkal szállítottak. Más szempontból nézve, úgy gon­doltam, ha már a lakóhelyemhez ilyen közel épül az erőmű, akkor talán itt kellene munkát keres­nem. Végül ez sikerült is, 1983 óta vagyok a cégnél, biztonságiszelep­­karbantartó lakatosként kezdtem dolgozni.- Mesélj kicsit a kezdetekről!- Az első helyemen, a műszaki előkészítési osztályon megismer­tem a technológiát, a főberendezé­sek működését, minden apró rész­letet, ami a napi munkához szük­séges volt. Szerettem ezt a mun­kát, de egyszer adódott egy másik lehetőség a régi bázis létrehozása­kor. Pontosabban főjavítás-irányí­tó központ volt a neve. Itt tagja le­hettem a kezdő csapatnak, Faragó Péter irányításával. Tőle nagyon sokat tanultam, s az üzemvitel megismeréséhez sok segítséget kaptam. Abban az időben még a karbantartási igazgatóság berke­in belül tevékenykedtem, de talán ez volt az a pont, amikor az üzem­vitel irányába elszegődtem.- Milyen érzés volt kívülről (még elemeiben) és belülről (felépített és üzembe helye­zett) erőművet látni?- Nagyon érdekes dolog ez, én azon személyek közé tartozom, akik láthatták építkezéskor az ud­varon fekvő gőzfejlesztőt és a reak­tortartályt, sőt ez utóbbi beemelésé­nél is jelen voltam. Fantasztikus látvány volt számomra, s ezek a dol­gok azok, amelyekre a mai napig oly büszkén emlékszem vissza. A mai napig is szeretek itt dolgozni.- Beszéljünk kicsit a mostani munkádról is! Az EIK-szolgálatvivői munka­kör sem unalmas cseppet sem. Mindig sok feladatunk van. Egy­részről az országos teherelosztó­val való szoros együttműködésre gondolok. Például a teljesítmény­csökkentési igényeket nekünk kell továbbítanunk a vezénylői személyzet felé. Mi gyakorlatilag az ügyeletes mérnök közvetlen be­osztásában végezzük a munkán­kat, őt a beérkező információkról folyamatosan tájékoztatnunk kell. Minden pillanatban pontos infor­mációkkal kell rendelkeznünk az erőmű üzemi és általános állapo­tától is. A munkakör sajátossága, hogy műszaki problémák esetén a szolgálati út figyelembevétele nél­kül állunk kapcsolatban felső ve­zetőinkkel. Másrészről a kommandó, a tűzol­tóság, a rendőrség azon szervek, amelyekkel szintén szoros a kap­csolatunk, hiszen minden problé­ma, baleset bekövetkeztéről ide, az EIK-ba futnak be az információk, s nekünk az illetékes személyeket ha­ladéktalanul értesítenünk és tájé­koztatnunk kell. Ez a munkakör sok szervezési feladatot foglal magába. Végül de nem utolsó sorban az ügyeletes gépjárművezetők munká­jának koordinálását is meg kell em­líteni, a lakáskészenlétes kollégák be- és hazaszállítását ők végzik. A munkánkhoz szükséges tech­nikai feltételek adottak, a sémafal és a számítógépek folyamatos in­formációval látnak el bennünket az erőmű üzemi állapotával kap­csolatban. Hozzá kell tennem, hogy nekünk beavatkozási lehető­ségünk nincs, az ügyeletes mér­nök munkáját segítjük, ő hozza meg a döntéseket és intézkedik a további feladatokról.- Hogy érzed, milyen kapcso­latot sikerült kialakítani a kollégákkal, mennyire van meg az összhang közöttetek?- A szolgálatvivői munkakörben eltöltött 18 év alatt soha nem volt jelentős problémás eset, jó a kom­munikáció és az együttműködés mind az ügyeletes mérnökkel, a ve­zénylői személyzettel, mind pedig a gépjárművezető kollégákkal. Ez nagyban hozzájárul a zökkenő­­mentes munkavégzéshez, hiszen mindenki a tudása legjavát bele­adva végzi a munkáját. Köztudott, hogy az erőműben mindenki tege­zi egymást, ami szintén oldottabb hangulatot idéz elő. Erről eszembe jutott egy régi történet, amit szeret­nék felidézni. Az üzembe helyezés idején a kiépített telefonhálózat se­gítésével a különböző helyiségek­ben és berendezéseken dolgozó kollégáknak folyamatosan kapcso­latban kellett lenniük, de a telefon­­beszélgetések közben nem mindig lehetett tudni, hogy ki van a vonal másik végén, pontosabban, hogy milyen korú. így mindenki tegez­te inkább egymást, s ez senkinek sem okozott problémát (természe­tesen a vezérigazgató úr ez alól ki­vételt jelentett, őt magáztuk). Ez a szokás a mi napig fennmaradt.- Család, szabadidő?- Dunaszentgyörgyön élek fele­ségemmel, aki a helyi iskolában tanít. Két gyermekem van, egy Fiú és egy lány, már mindketten befe­jezték felsőfokú tanulmányaikat, s munkába álltak. Szabadidőmben szívesen kirán­dulok, elsődleges célom, hogy mo­torral bejárjam az országot, vi­szont a 19 magyar megye megis­meréséhez még sok idő szüksé­ges. Útjaim során fényképeket is készítek. Ezenkívül otthonomat és annak környezetét szépítgetem, kertészkedni szoktam, ha az időjá­rás engedi.- Köszönöm a beszélgetést! Gyöngyösiné Nyúl Petra Sóthy György, csoportvezető- Kedves Gyuri! Hogyan és mikor kerültél az atomerőmű berkeibe?- 1987 őszén, pályázati meg­hallgatáson voltam az akkori szál­lítási osztály vezetőjénél, Papp Gyula osztályvezető úrnál. Autó­­buszvezetőt kerestek 1988 tava­szától, így kerültem 1988. május 05-én a PAV szállítási osztályára autóbuszvezetőnek. Gyula bácsi vezetése alatt a PAV egyik legjobb kollektívájú osztályának számított akkoriban. Munkánkat elismer­ték, a kollégákat az egész erőmű­ben szerették.- Korábban kipróbáltad ma­gad más területeken is, vagy mindig is a szállítmányozás volt a szakterületed?- 1996. július 15-ig a szállítási osztály kiszervezéséig autóbusz­­vezetőként, majd 1996. július ló­tól a PA Rt. saját tulajdonú kft.­­jében - Atomtransz Kft. - szintén autóbuszvezetőként, aztán 2001 decemberéig ügyeletes gépkocsi­­vezetőként dolgoztam. Ekkor az Atomix Kft.-hez kerültem, ahol 2002. december 31-ig szintén ügyeletes gépkocsivezetőként dol­goztam.- Mióta dolgozol az ügyeletes gépkocsivezetők csoportveze­­tőjeként?- 2002 decemberében az akko­ri üzemviteli vezetők - köztük dr. Nagy Tibor - megkerestek, hogy 2003 januárjától szervezeti átala­kítások lesznek, melyek az ügye­letes gépkocsikat is érintik majd. A változás hatására az ügyeletes gépkocsik az üzemviteli igazgató­sághoz kerültek. Ekkor kértek fel, s vállaltam el az immár - operatív szállítási csoportként elnevezett - az üzemviteli igazgatósághoz ke­rülő csoport vezetését. így 2003. január 1-jétől dolgozom operatív szállítási csoportvezetőként.- Mesélnél a munkádról? Nem tűnik egyszerű feladat­nak a napról napra változó információhalmazokból egy naprakész terv összeállítá­sa, az állandó változásoknak való megfelelés?- A munkám sokrétű. Többek között a fuvarfeladatok összehan­golásából és ennek személyi és tárgyi feltételeinek biztosításából, valamint ezek adminisztrációjá­ból áll. 4 gépkocsival és 18 gépko­csivezetővel végezzük a munkát szoros együttműködésben az Erő­mű-irányító Központtal, 24 órás folyamatos szolgálatban. A fuva­rok szervezésénél mindig figye­lemmel kell lenni az ügyeletes gépkocsik speciális voltára, amely elsősorban a tervezett operatív és a rendkívüli operatív munkát vég­ző személyek szállítását jelenti. Az egyéb szállítási feladatokat mindig egyeztetnem kell az Erő­­mű-irányitó Központ diszpécsere­ivel, különös tekintettel a főjaví­tások idején.- MUyen kihívásokkal kell nap mint nap szembenéz­ned?- A fuvarok nagy része az erő­mű 30-50 km-es körzetén belül tel­jesül. Ezekkel a kompromis­szumokat kívánó feladatokkal na­ponta találkozunk, de az előre ter­vezhető munkát és az operatív munkát az Erőmű-irányító Köz­ponttal együttműködve igyek­szünk megoldani. Ezek mellett mind a 4 ügyeletes gépkocsinak van feladata a Baleset-elhárítási Szervezetben is, a szolgálatban lé­vő kollégákkal együtt. A 2003-as indulásnál az üzemviteli osztályon minden tárgyi feltételt megterem­tettek a csoport részére a folyama­tos szolgálathoz. A gépkocsiveze­tői tartózkodót a lehetőségek sze­rint mindennel felszereltük, ami­vel a műszakozás elviselhetőbbé tehető. A hozzám eljutott informá­ciók szerint munkánkat vala­mennyi szakterület elismeri.- Szabadidődet mivel töltőd szívesen?- Mivel kertes házban lakunk, mindig van feladat a kert gondozá­sával, illetve a házunk karbantar­tásával. Nyáron naponta kerékpá­rozok, illetve szívesen túrázok a hegyekben a feleségemmel. Sze­retem a téli sportokat is, így 1-1 hét az Alpokban a lányommal és a barátaimmal kedvelt időtöltéseim közé tartozik.- Családodról mesélnél egy kicsit?- Párom 1993 óta dolgozik az erőműben. Sokáig szakfordítások­kal foglalkozó cégek képviseletét vezette, ma már az Erbe Zrt. alkal­mazottja. Jelenleg a műszaki fő­osztályon lát el titkárnői feladato­kat. Szereti, hogy munkája válto­zatos, és nagyon jól érzi magát je­lenlegi helyén. Egy lányunk van, aki végzős a Pécsi Tudományegyetem Jogi Ka­rán. A szakdolgozat védésén már túl van, jelenleg az államvizsgá­ján dolgozik. Némi erőműves kö­tődése már neki is van, hisz az egyetemi gyakorlatát a jogi osztály vezetőjének köszönhetően az erő­műben töltötte. Az osztály vala­mennyi kollégájától sok segítséget kapott a gyakorlati ismereteinek megszerzéséhez.- A jövőre nézve milyen ter­veid, céljaid vannak?- A munkával - munkahellyel - kapcsolatban nagy terveim nin­csenek. Az általam felépített és ve­zetett csoport önállóságát, vala­mint munkájának minőségét azonban mindenképpen szeret­ném megőrizni. Az ehhez szüksé­ges támogatást az üvig vezetőitől a mai napig megkapom, és a jövő­ben is azért kívánok dolgozni, hogy ez ne változzon, hiszen az operatív szállítás így tudja elősegí­teni a hatékony termelést. Jelenlegi egészségi állapotom megőrzéséért szabadidőm na­gyobb hányadát kívánom aktívabb amatőr sporttal eltölteni. Szeret­ném bejárni országunk azon ré­szeit, amelyek még ismeretlenek számomra. Terveim között szere­pel továbbá az Alpok számomra eddig ismeretlen völgyeinek felfe­dezése is.- Köszönöm az interjút! T.-RA.M.

Next

/
Thumbnails
Contents