Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-03-01 / 3. szám

2009. március myrii paksiatomerőmű 11 Hírek Kanadában dolgozik a General Electric Egy 120 millió dollár feletti összegű szerződést nyert el a GE Energy, amely­nek keretében a Hydro-Quebec tulajdo­nában lévő Gentilly-2 blokk turbinaol­dali felújítási munkáit végzi majd el. A munkálatok volumenébe tartozik a ge­nerátor-forgórész tekercselésének, a nedvességleválasztó és az újrahevítő egységnek a cseréje. Ezen kívül a két kisnyomású turbina forgórészeinek és belső szerkezeteinek cseréjét, illetve a gépegység alaplemezének beállítását is elvégzik, majd az új szabályozó rend­szer beépítése teszi teljessé a szerző­dést. A Gentilly-2 blokk nehézvizes CANDU-6 egység, amelynek teljesítmé­nye 675 MW, és az AECL építette 1974 és 1982 között. Az üzemi géppé nyilvá­nítás 1983 októberében történt meg. A CANDU rendszerekkel szemben tá­masztott általános követelményrend­szer szerint 25-30 év után szükséges az alapvető komponensek cseréje, és ezt követően általánosan ugyanennyi időre biztosított a további üzemelés. A blokk jelenleg Quebec tartomány villamos­­energia-igényének 3 százalékát fedezi, a többit nagyrészt vízerőművekből biz­tosítják. A Hydro-Quebec 2008 augusztusá­ban döntött a felújításról, elvetve a 2011- es leállítás alternatíváját. Az összesen 1,5 milliárd USD összegű ráfordítás tar­talmazza a radioaktív hulladékokat ke­zelő létesítmény felépítését is. A felújí­tások és cserék elvégzése után várható­an 2040-ig üzemelhet a blokk. A mérnö­ki tervezési és a közbeszerzési eljárás már folyamatban van, a tervek szerint 2011-benkezdődnek meg a munkálatok. A blokk 2012-ben, megnövelt teljesít­ménnyel lép majd üzembe, bár konkrét adatokat erről nem tettek közzé. A New Brunswickben található Point Lepreau egység is hasonló típusú, kor­szerűsítése most folyik mintegy 1,1 mil­liárd USD költséggel. A befejezést köve­tően újabb 25 éves üzemre számítanak. A Gentilly telephely első blokkját már 1977-ben leállították. Ezt is az AECL épí­tette, 250 MW-os prototípus forralóvi­zes egység volt, és 1972 májusában kezdte meg kereskedelmi üzemét. Az amerikai GSE Systems újítja fel az orosz szimulátort A fenti amerikai cég nyerte el azt a több milliós szerződést, amelyet a Leningrád- 3 blokk szimulátorának felújítására ír­tak ki. A cég profiljába tartozik fosszilis tüzelésű- és atomerőművek, vegyipari üzemek, katonai eszközök szimulátora­inak építése - a témában a világ élvona­lához tartoznak. A telephelyen jelenleg négy blokk üzemel, mindegyik 1000MW-os RBMK típusú. A GSE korábban már épített két darab, teljes léptékű szimulátort és két tartalékvezénylői szimulátort az erőmű­nek. A Leningrád-3 blokkra 1996-ban készült el a berendezés, amit 2002-ben korszerűsítettek. A most megkötött szer­ződés keretében lényegi változtatásokat fognak végrehajtani, köztük a biztonsá­gi funkciók javítását is. A részletezés szerint modernizálják a számítógépe­ket, a telephelyi modelleket a biztonsá­gi rendszereken elvégzett átalakítások­nak megfelelően, jelentősen fejlesztik a szimulációs eszközöket és új hardver-in­­terfész rendszert adnak. A cég szerint a munkákkal tizennyolc hónap alatt vé­geznek. A vállalkozó 2006-ban már sikeresen szerepelt a Leningrad-1 blokk szimulá­torának korszerűsítési programjában. Akkor elvégezték számos panel és rend­szerszoftver cseréjét az aktuális változá­soknak megfelelően. Ezen felül feljaví­tották a számítógépeket és a modellezé­si eljárást is. Ez utóbbi program 7 mil­lió amerikai dollárt hoz a cégnek, és igen jó kapaszkodót jelent az európai piacok felé. Fürkészik az indiai lehető­ségeket is, miután megindult a polgári nukleáris együttműködés a sokáig em­bargóval sújtott országgal. A társaság részt vett a nemrég lezajlott kereskedel­mi misszióban is, amelyet az Amerikai- Indiai Üzleti Tanács szervezett a Nukle­áris Energia Intézet és az USA Kereske­delmi Minisztériuma partnerségével. Korrigálnak az atomenergi­át korábban ellenzők A brit környezetvédelmi mozgalmak ve­zető személyiségei egyfajta pálfordulást jelentettek be és a nukleáris energia "felkarolására" szólítottak fel. Az Inde­pendent nevű újságban megjelent, mér­földkőnek számító cikkben a Green­peace korábbi vezetője, a Zöld Párt egyik aktivistája, a Környezetvédelmi Ügynökség elnöke és egy vezető zöld új­ságíró tárgyalta "vallási megtérésüket" az atomenergia irányába. Az történt, hogy végre felébredtünk, megértettük a klímaváltozás komoly problémáját, alapvető feladatnak tekint­jük a szén-dioxid kibocsátásának csök­kentését és az energiatermelés szén­mentessé tételét - mondta Lord Smith, a Környezetvédelmi Ügynökség elnöke. Mark Lynas, a New Statesman publicis­tája tavaly tette közzé új nézeteit az atomenergiával kapcsolatban. Cikké­ben úgy fogalmazott, hogy a múltbeli antinuldeáris kampányokra úgy kell te­kinteni mint hatalmas hibákra, ame­lyeknek bolygónk klímája most fizeti meg az árát. Idézte Ausztria szerencsét­len példáját, amikor széntüzelésű erő­művekben előállított villamos energiát kellett vásárolnia az országnak, miköz­ben a teljesen kész zwentendorfi atom­erőművet soha nem helyezték üzembe. Chris Godall (Zöld Párt) az energiapo­litika gyakorlati vitájára szólított fel, megemlítve a megújuló energiák hátrá­nyos oldalait és Németország "elretten­tő tanmeséit" is. Németországban most a széntüzelést részesítik előnyben a ko­rábban (a Zöld Párt nyomására) leállított atomerőművi termelés pótlására. Stephen Tindale volt a Greenpeace brit szervezetének vezetője 2002 és 2005 között. Valóban vallási váltásnak tekin­ti az eseményt. Szerinte korábban elen­gedhetetlen volt az atomellenes beállí­tottság a környezetvédők számára. Állí­tása szerint jelenleg eléggé elterjedt az az álláspont, hogy bár az atomenergia nem az ideális megoldás, de mindenest­re jobb a klímaváltozásnál. A Greenpeace UK elektronikus levél­ben arról tájékozatta a World Nuclear News-t, hogy nem értenek egyet koráb­bi vezetőjük véleményével, mivel sze­rintük az atomenergia alkalmazása nem megoldás az éghajlati kérdésre. Vé­leményük úgy összegezhető, hogy az atomenergia nincs jelentős hatással a Kína és India által a jövőben felhaszná­landó szén mennyiségére, inkább a ha­tékonyabb energiafelhasználást tekin­tik elsődlegesnek. Forrás: World Nuclear News, 2009. február Varga József Nukleáris reneszánsz vagy atombarokk? Az Energia Klub és a Merlin Energia Café első nyilvános beszélgetésére február 12-re meghívta Dr. Vári Anna szociológust, Dr. Kávási Norbert környe­zetmérnököt és Perger András projektvezetőt A mo­derátor szerepét Veiszer Alinda újságíró vállalta. Az eredeti cím helyett "Atomenergia és fenn­tarthatóság" provokatívabbat választottak: "Van­­e jövője az atomenergiának ?". A támogatottság kérdésében Perger András (Energia Klub) kifejtette, hogy az atomerőmű ké­résére végzett közvélemény-kutatás az atom­energetika 70 %-os támogatottsága valótlan, sze­rinte az Eubarométer 50 % alatti értéke a valósá­gos. Dr. Váradi Anna (Magyar Tudományos Aka­démia) hozzátette, hogy egy közvélemény-kuta­tás eredménye erősen függ a feltett kérdésektől és válaszadók demográfiai viszonyaitól (pl. a képzettek támogatják, a nők elutasítóbbak). Dr. Kávási Norbert (Radioökológia Tisztaságá­ért Társadalmi Szervezet) elismeri, hogy az atomerőmű veszélyessége a szigorú korlátok mi­att csekély. Az ésszerűség határain belül ennél sokkal nagyobb veszélyeknek tesszük ki ma­gunkat a salakbeton lakóházakban, vagy orvosi vizsgálatok alkalmával (röntgen, CT). A nagy aktivitású hulladéktárolók, lerakók kérdését Finnország, Svédország és az USA tech­nikailag megoldotta, beindításuk különböző szempontú elfogadottság függvénye. lelentős kockázat a hosszútávú tárolás (104 év). Egyaránt társadalmi korlátnak tekintik, hogy ha megszű­nik az atomipar, kihal a szakma, nem fog senki érteni a veszélyes hulladékok kezeléséhez sem. Perger András kétségbe vonja, hogy az atom­erőművek üzemeltetése gátat szabna a klímavál­tozásnak, és különben sincsenek erőforrások a fejlesztésekhez. Hatvan éven belül elfogy az urán, a negyedik generációs atomreaktorok túl későn készülnek el, válnak iparéretté. Az élettar­tam hosszabbítás valószínű, de kockázatos jövő. A hallgatói kérdéseket rendre megválaszolták. A beszélgetés végső kicsengése nem szkeptikus, in­kább a józanság jegyében vetette fel a gondolatokat Van jövője az atomenergetikának a kellő fej­lesztések és körültekintő alkalmazás mellett. Csuvár Miklós beszámolója alapján Pataki Gábor hímzései 2009. január 7-én a Városi Művelődési Központ könyvtárgalériájában szín­vonalas hímzéskiállítás nyílt meg Pataki Gábor munkáiból. A kiállítást Sáf­rány Mária nyitotta meg, közreműködött Pataki Ádám harmonikán. Pataki Gábor az atomerőműben dolgozik dozimetrikusként. A képek varrását sza­badidejében végzi. Mivel kedveli a természetet, a hímzések leggyakrabban a kert virágait, az erdőben éló vadakat és pillangókat ábrázolják gobelin és keresztszemes képein. A kiállítás januárban volt látható. Wollner Pál Nukleáris üzem­anyag hamuból Az általánosan energetikai célra használt sze­nek (barnaszén, lignit) számos esetben tartal­maznak fémeket, például uránt, vanádiumot, stb. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben több országban is foglalkoztak a kivonással, egészen a nyolcvanas években jelentkezett uránpiaci ösz­­szeomlásig. Kínában legalább öt létesítmény mű­ködött, három közülük U308 formájában mosta ki az anyagot a hamuból vagy közvetlenül a szén­ből. Az Egyesült Államokban másfél ezer tonná­nál több hasadóanyagot termeltek ki így a jelzett időszakban, legnagyobb részüket a hadiipari programok hasznosították. A Floridában és Louisianában található foszfátlelőhelyek értékes anyagát a műtrágyaipar is hasznosította, de az uránfoszfát jelentős részét (mintegy 22 ezer ton­na U308-ról van szó) a katonai szektor nyelte el. Több amerikai cég fontolgatja a program ottani újraindítását, de Kazahsztán is hasonló megoldá­son gondolkodik. A kimosási programra lát lehe­tőséget pl. Ukrajna, hogy közelebbi térséget is érintsünk, illetve Európa néhány országában és a Szovjetunióban is használták valamikor vala­mely technológiát. Az Areva Marokkó foszfát­­kincsére, mint potenciális forrásra kacsingat. Néhány amerikai cég Kínában szerzett enge­délyt tevékenységük beindítására. A Xiaolong­­tan Goudian Erőmű Társaságnak Jünnan tarto­mány középső részén működő erőművei 600- 800 ezer tonna pernyét és hamut produkálnak évente, és a tárolókban kb. 5 millió tonna felhal­mozott hulladékuk van. Itt kívánják felépíteni (a sikeres kutatási, megvalósíthatósági, tesztüzemi eredmények után) azt a termelő létesítményt, amely Kína növekvő atomipara üzemanyag­szükségletének egy részét biztosíthatná. Ez len­ne az első alkalom, hogy nyugati partnerségi vi­szony alakulna ki a kínai urántermelés terüle­tén. Az erőműveknek tüzelőanyagot biztosító, külszíni mélyítésű lignitbánya szenének hamu­­tartalma magas (20-30 %), és ennek urántartal­ma 20 és 315 ppm között változik. Mivel az urán­­tartalom jelentős része a pernyében halmozódik fel, és a telephelyen különböző korú és hatásfo­kú blokkok is üzemelnek, bonyolult analitikai el­járásokat kellett alkalmazni. Hamut és pernyét, üzemállapotot és technológiát, valamint a vissza­­nyerési folyamat 70 %-os hatásfokát súlyozottan kezelve arra az eredményre jutottak, hogy átla­gosan 160 gramm U308 nyerhető egy tonna szi­lárd égéstermékből. Az éves produktum 45 ton­na lehet, amelynek piaci értéke most 5 millió USD fölött van. Ha az 5-6 millió tonnányi betá­rolt hamut is fel tudják dolgozni, további kb. 680 tonna nukleáris alapanyaghoz juthatnak. Tovább színesíti a helyzetet, hogy a térségben található másik két bányában pedig azért terme­lik ki a szenet, mert annak rendkívül magas a germánium-tartalma. Az eltüzelés egyetlen célja a germánium kinyerése(l), és öt ilyen létesítmény működik a bányák körül. Ezek egyúttal felhal­mozzák a hamuban a jelentős urántartalmat is, aminek értéke átlagosan 0,025 százalék. Ennek a forrásnak a kihasználására is nemzetközi cég alakult, és kísérleti telepet fognak építeni mini­mum 500 tonna hamu feldolgozására. (Az eredeti cikkből csak a legfontosabbakat emeltem ki- a fordító.) Forrás: Nuclear Engineering International, 2009. január Varga József Szivárgó csővezeték A Vermont Yankee Atomerűmű szak­emberei továbbra is azon fáradoznak, hogy megállítsák annak a csővezeték­nek a szivárgását, amelyből enyhén radioaktív víz távozik. Az erőmű szó­vivője, Rob Williams úgy nyilatkozott, hogy már számos alakalommal meg­próbálták rögzíteni a reaktor leürítő rendszeréhez tartozó, száz milliméter átmérőjű csövön lévő tömítést. A tömörtelenség felfedezését januárban jelentette be az erőmű. Egy adott pont­ról van szó, ahonnan akkor mintegy tizenhárom köbméter víz távozott na­ponta. A védelmi rendszerek azonban eddig meggátolták a víz környezetbe jutását. A mérnökök most végleges tö­mítés alkalmazásán dolgoznak - tette hozzá a szóvivő. Az amerikai nukleáris hatóság (NRC) képviselője, Neil Sheehan jelenleg per­cenkénti négyliteres tömörtelenségről tett említést. Hozzátette, hogy opcióként vizsgálják a blokk leállítását és egy új szelep beépítését. Clinton asszony Kínát segítő összefogást javasol Az Egyesült Államok új külügyminiszte­re úgy nyilatkozott, hogy országának és Japánnak együtt kellene működnie an­nak érdekében, hogy Kínát megszaba­dítsák az erőteljes iparosítás által indu­kált környezeti problémáktól. Első hiva­talos külföldi útján a diplomata azt hang­súlyozta, hogy ha Kína követi a japán és amerikai fejlődési utat, akkor a környe­zetet túl fogják terhelni üvegházhatást okozó kibocsátásokkal. Megoldásként azt javasolta, hogy Tokió és Washington nyújtson segítséget a kínaiaknak ener­giahatékony lakások, épületek és jármű­vek tervezésében, és ez mindhárom or­szágban ösztönzőleg hatna a fenntartha­tó fejlődés megvalósítására. Szerinte most adott a lehetőség arra, hogy Kína el­kerülje a hibás fejlődési mintát. Clinton asszony ázsiai útjának fő té­mája a klímaváltozás, az érintett orszá­gok Indonézia, Dél-Korea és Kína. A kí­nai gazdasági ugrás miatt az ország ki­bocsátásai már meghaladták az Egyesült Államokét. Ha Kína és India nem csatla­kozik a kibocsátásokat korlátozó erőfe­szítésekhez, és így nem állítja meg a Föld környezeti állapotának további romlását, akkor nem valósíthatók meg a magunk­nak kitőzött célok - tette hozzá a külügy­miniszter. Biztonsági kockázat szállítás során A szállítási folyamat közben elmozdult a tárolóeszközben egy radioaktívan szennyezett alkatrész, mialatt a Prairie Island erőműből Pennsylvania állam­ba továbbították. A sugárzási szint a biztonsági normák nyolcszorosára emelkedett és ezen a szinten is maradt a célállomásra történő megérkezésig. A súlyos és ritka eseményről az atom­erőmű helyettes vezetője, Mike Wadley számolt be. Az erőmű haladéktalanul értesítette az amerikai nukleáris ható­ságot (NRC). A szállítmányt átvevő Westinghouse Electric Company szin­tén jelentést készített az esetről. Az NRC - elektronikusan eljuttatatott leve­lében - előzetesen "sárga" minősítésé­ről tájékoztatta az erőművet, ami a négyfokozatú skálán a harmadik szint­nek felel meg. A négy méter hosszú eszköz egyfaj­ta tartály, amelyet az üzemanyag-ka­zetták tömörségének ellenőrzésére használnak. Ezt csomagolták be egy fémdobozba, amit nyergesvontatóra raktak. Az ilyen szállítmányok mindig önmagukban utaznak, így most sem keveredtek más berendezésekkel. Sem a vontató, sem a dolgozók, sem a lakos­ság tagjai nem voltak kitéve semmilyen veszélynek - nyilatkozta Wadley úr. Az erőmű igazgatója, Scott Northand be­számolója szerint a szállítás során egy mikroszkopikus méretű radioaktív ré­szecske érte el a konténer belső felüle­tét. Állítása szerint mind a csomago­lást, mind a tartályt sokkal részleteseb­ben kellett volna ellenőrizni a fémdo­bozba történő behelyezés előtt, és azo­nosítani kellett volna a részecskét és a sugárzási korlátok túllépését. A telephelyet az Xcel Energy birtokol­ja. Az NRC írásos kommunikációjában azt jelezte, hogy a műveletsort végző dol­gozók nem voltak kiképezve erre a mun­kára, és nem volt meg a megfelelő minő­sítésük sem. A hatóság szerint csupán a véletlen műve volt, hogy a lakosságot nem tették ki sugárterhelésnek. Ennek oka, hogy a részecske a doboz alját, és nem az oldalát érte el, és így nem volt ve­széllyel a járműhöz közeli személyekre. Az erőmű egyébként négy- vagy ötéven­ként végez ilyen tevékenységet, és most új intézkedési tervet bocsátott ki a teljes folyamatra. Ezzel biztosítva látják, hogy az esemény újbóli bekövetkeztének le­hetőségét kizárták. Az Xcel Energy és az erőmű vezetői a hatóság végleges állás­­foglalására várnak, és azt követően dön­tenek a szóbeli vagy írásos válaszról. Az üzemeltető az erőmű mindkét blokkján teljesítménynövelést szeretne végrehaj­tani, és növelni szeretné a radioaktív hul­ladékok tárolt mennyiségét is. Az NRC tisztségviselői hamarosan meglátogatják az erőművet és ezt követőn fontolják meg a kéréseket. Forrás: NEI SmartBrief2009. február Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents