Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
<Q>- mym paksi atomerőmű-2009. március • • RENDKÍVÜLI osztalytablo Az atomerőmű eddigi működése alatt közel harmincán kaptak ügyeletes mérnöki képesítést Első alkalommal került sor találkozójukra, melyet Bikaion rendeztek március 6-7-én, ahol Kovács József vezérigazgató - maga is volt ügyeletes mérnök - köszöntötte őket és hozzátartozójukat Szerkesztőségünk egy rendkívüli osztálytablóval igyekszik felvillantani annak az útnak az állomásait, amely az ügyeletes mérnöki székhez vezet Faragó Péter (folytatás) A napi munkát illetően milyen feladatai voltak az elmúlt időszakban? Az ügyeletes mérnöki feladatok ellátása után úgy gondolom, a főjavítás-tervezés és végrehajtás-irányítás az a működési terület, amelynek megteremtése, kialakítása, fejlesztése leginkább az én nevemhez, munkámhoz kötődik, de nagyon sok köszönettel tartozom azoknak a kollégáimnak, beosztottaimnak is, akik ebben segítőim voltak. A főbb állomások a következők voltak: 1985-1988 között a főjavítások, kisleállások, üzem közbeni karbantartások rendszerszintű tervezési és végrehajtás-irányítási feladatait láttuk el. 1985-től osztályszintű szervezet kezdte meg működését, amelynek vezetésével engem bíztak meg. 1989-1991 között az ARTEMIS 7000 alapú hierarchikus hálótervező rendszert fejlesztettünk ki, amely teljes mértékben támogatta a főjavítási csomagrendszert. Bevezetésével 1991-ben végleg kiváltottuk a nagygépes hálótervező szoftvert. 2003-2006 között az a megoldás került előtérbe, hogy az Integrált Műszaki Rendszer (IMR) részeként kerüljön megvalósításra a munkatervezést, munkautasítás-forgalmazást támogató számítógépes rendszer. Az IMR megvalósítására a PassPort rendszer került kiválasztásra, majd bevezetése is megtörtént. Mióta az erőműben dolgozik milyen kiemelkedő munkákban vett részt? Elismerések? Kezdjük a legelején: ügyeletes mérnökként részt vettem az 1. blokk üzembe helyezésében, átéltem az erőmű első éles reaktorvédelmi működését. Az első karbantartás 1983 márciusában volt, a turbinák revíziójára került sor ekkor, de emellett jelentős mennyiségű karbantartási munkát is elvégeztünk a primer köri berendezéseknél. Az üzemvitel részéről engem bíztak meg a koordinálási feladatok ellátásával. Az első főjavítást 1984-ben végeztük el, az 1. blokk első üzemanyag-átrakásos főjavítása volt ez. A teljesség igénye nélkül említenék még néhány munkát, amelyben részt vettem: a 3. és 4 blokkok üzembe helyezése; az üzem közbeni ellenőrzési program kidolgozása, első eljárásrendjének megírása (1988), a lépésről lépésre típusú tesztelési utasítások mintájának kidolgozása; a hatósági határozatok és a kapcsolódó feladatok nyilvántartó rendszerének kidolgozása, leprogramozása, kezdeti működtetése (1994-1999); az ASSET-vizsgálat előkészítése, megszervezése, lebonyolítása; magyar műszakvezetőként részvétel a sérült üzemanyag eltávolítási munkáiban. Első helyre a kollégák elismerését tenném. Az első ügyeletes mérnökökkel KISZ-díj kitüntetésben részesültünk. Jelenleg mivel foglalkozik? Mit szeretné még elérni? Jelenleg egyik alapvető tevékenységem a reggeli operatív vezetői értekezlet (ún. "félnyolcas" értekezlet), illetve a karbantartási munkabizottság (kmb) vezetése. Másik, a rendelkezésre állás javítását célzó intézkedések meghatározása, melyben az igazgatóságokról delegált kollégákkal készített feladatterv alapján dolgozunk. A szimulátoros vizsgákon elnökként szoktam részt venni. Távollétében helyettesítem az üzemviteli igazgatót. Feladatom még a loviisai atomerőművel való kapcsolattartás. A jövőre vonatkozó tervek, kívánságok: elsőként az üzemidő-hosszabbítást említeném. A második elérendő cél, hogy a 3. és 4. blokkok legyenek stabilan a világ első 25 blokkja között, az 1. blokk kerüljön be az első 40-be, a 2. blokkot hozzuk vissza az első 100-ba. Végül, nem látom semmi akadályát annak, hogy új atomerőmű épülhessen Magyarországon. Mesélne kicsit a családjáról? Második házasságban élek, lánygyermekeim vannak, akikre büszke vagyok. Ők viszont nem atomerőművi szakmát választottak maguknak. Szabadidejét mivel tölti szívesen? Szekszárdon van egy kiskertünk, annak gondozásával és amatőr csillagászkodással foglalkozom, ha időm engedi. Gyöngyösiné Nyúl Petra Bajsz József, minőségfelügyeleti főosztályvezető A Moszkvai Energetikai Egyetemen szerzett diplomát 1977 márciusában. Még az év áprilisában kezdett dolgozni a paksi atomerőműben, de ténylegesen a következő év januárjában került felvételre a cég állományába. Azóta is itt dolgozik, immár 32 éve.- Hogyan kezdődött ez a három évtized?- Az egyetem befejezése után a pécsi erőműnél álltam munkába, de mint betanuló mérnök, részt vehettem az atomerőműves munkákban. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1978. január 2-án vettek fel, és úgy alakult a helyzetem, hogy tagja lettem az ügyeletes mérnöki csapatnak.- Hogyan emlékszel vissza a betanulás időszakára?- Meghatározó elfoglaltságot jelentett. Jó néhány gyakorlatot csak külföldi erőművekben, azok szimulátorain lehetett lebonyolítani. A képzés bázisa a novovoronyezsi erőmű volt, de mellette német és szlovák erőművekben is jártunk. Jelentős elfoglaltságot jelentettek az elméleti kurzusok, melyek anyagaiból vizsgát kellett tenni. A gyakorlati betanulásokat zömében az üzembe helyezésekben való részvétel képezte.- Gondolom mindez nagy izgalommal járt, de vajon egy kis humornak volt-e helye?- Az izgalmat és a stresszt nem a betanulási folyamat és a leendő ügyeletes mérnöki beosztás jelentette, hanem mindig az adott nap, az adott időszak történése. A humoros helyzetek főként abból adódtak, hogy szinte mindannyian különböző helyről érkeztünk. Orosz szakértőkkel is dolgoztunk, és ez egy másfajta gondolkodásmódhoz való alkalmazkodást igényelt. A komoly viták mellett a vidámság is helyet kapott. Akkor születtek azok a szállóigék, melyek ma is használatosak, mint például: Az adott vitatott pontot a könynyebb érthetőség kedvéért töröljük! Az ügyeletes mérnöki jogosítvány megszerzésével nem ért véget a betanulás, és nemcsak azért, mert azt kétévente meg kellett újítani, hanem mert a fejlődés, a világ változása folyamatos tanulást igényelt. Az ügyeletes mérnökök többsége részt vett a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tanfolyamain, melyek rendkívül hasznosak voltak. Kitekintést adtak más kultúrákra, alapot szolgáltattak gyakorlatunk másokéval történő összevetéséhez, munkánk jobbá tételéhez.- Az ügyeletes mérnökök kezdetben blokkügyeletesként dolgoztak?- 1982-ben szereztem meg az ügyeletes mérnöki jogosítványt, s az ügyeletes mérnöki szolgálat felálh'tásától blokkügyeletesi beosztás is funkcionált már az üzembe helyezés végső fázisaiban. A blokkügyeletes a saját blokk rendszereit, berendezéseit felügyelte. Már a kezdetektől fogva is működtek olyan rendszerek, melyek nem csak egy blokkhoz tartoztak. Aztán a 2. blokk üzembe helyezésének előrehaladásával az ügyeletes mérnöki erőműves feladatok meghatározókká váltak. Máig ható emlék az 1984 októberében történt eset, amikor a 2. blokk energetika indítása alatt hálózati instabilitás miatt szigetüzembe szakadtunk, majd mind a két blokkon teljes feszültségkiesés következett be. Ez egy vasárnap történt, és nekem a műszakommal két blokk talpra állításával kellett küzdenem.- Pályád miként folytatódott?- Üzemviteli osztályvezető lettem, és az üzemeltetés operatív irányításáért, a blokkok és a műszakok közötti koordinációért feleltem. Aztán a műszaki problémák kezelése egyre inkább a műszaki támogató tevékenység irányába vitt. Néhány évig a műszaki igazgató tanácsadójaként dolgoztam. Ehhez az időhöz tartozik egy másik fontos élményem, amikor Skóciában, az ottani atomerőművekben töltöttem el három hónapot. Pályázat útján jutottam ki, és az erőművek műszaki hátterének biztosítását, a biztonságnövelés kérdéseit tanulmányoztam.- Továbbra is a műszaki területen dolgoztál?- Igen, a stratégiai fejlesztési osztály vezetője lettem. A biztonságnöveléssel és műszaki fejlesztéssel foglalkoztunk. Ebben az időben alapoztuk meg a biztonságnövelő programot. Később fejlesztési és elemzési osztállyá alakultunk, de továbbra is osztályvezető maradtam, egészen 2003-ig, amikor is az üzemzavar után a biztonsági igazgatóságon a minőségfelügyeleti főosztály vezetőjévé neveztek ki.- Kihívást jelentett ez számodra?- Minden új feladat kihívást jelent, hisz új feltételeket kell megismerni. Az üzemviteli múltam és a műszaki terület sajátosságainak ismerete megadta azt a hátteret, ami segített a beilleszkedésben. Más szemmel kellett nézni azokat a problémákat, amelyekkel korábban a másik oldalon találkoztam. Úgy gondolom, sokat tettünk azért, hogy 2003 óta az üzemeltetési és biztonsági mutatóink jelentősen javultak.- Család, szabadidő?- Szabadidőm kevés van, ami így, a tavasz közeledtével, a kertészkedésre fordítódik. Hobbim az olvasás és zenehallgatás. Lányaim már felnőttek, egyikük Helsinkiben, a másik Budapesten él.- Ennyi év után mi jelenti számodra az elismerést?- Rendkívüli megtiszteltetésnek veszem, hogy tagja lehetek a Céggyűrűsök körének. Az igazi elégedettséget, a jó érzést az erőmű eredményei adják, és az a környezet, amiben dolgozom, mert úgy érzem, hogy elfogadnak. És ez a legfontosabb számomra!- További jó munkát, szép sikereket! Lovásziné Anna A Moszkvai Energetikai Egyetem hőfizikusi szakán tanult. Diplomagyakorlatát a novovoronyezsi atomerőműben töltötte. Miután 1979 februárjában megszerezte diplomáját, hazatért Magyarországra, ahol felesége és kisfia várta, majd április 2-án munkába állt a paksi atomerőműben. Azóta is itt dolgozik, ez az első és egyetlen munkahelye.- Paksra érkezve milyen benyomások, hatások értek?- Életem legnagyobb váltása történt itt azáltal, hogy dolgozni kezdtem. A korábbi tanulmányi évekhez képest teljesen másként folytatódott az életem. Nagy változást hozott a munkahely, ahol napi nyolc órában dolgoztam, mellette ott volt a családom, kikről gondoskodnom kellett. Ezek hirtelen nagy teherként, felelősségként jelentkeztek. A másik jelentős változást a lakóhelyi környezet okozta. Én Balatonfüreden nőttem fel, ami hangulatával, természeti adottságaival nagyban eltér Pakstól. Sok mindenhez kellett Itt alkalmazkodnom, és az új helyzetet megszoknom. Az atomerőműben az első perctől kezdve tetszett a munka. Mint fiatal szakembert, magával ragadott a nagy építkezés, a nyüzsgés, a különleges szellemi tevékenység. Lelkesen vetettem bele magam a munkámba, mivel azonban a paksi szakemberek erőműves betanítása a Szovjetunióban folyt, ezért októberben ismét Novovonyezsben találtam magam. Az első két évből hat hónapot töltöttem külföldön.- Milyen beosztásban kezdtél?- Az üzembe helyezésre vettek fel beosztott mérnökként, de belépésemet követően azonnal elkezdődött az ügyeletes mérnöki betanulásom, mely során az első blokk indítására, üzemeltetésére képeztek ki. Mikor műszakos üzembe helyező lettem, lehetőségem nyílt egyrészt megszokni a műszakozást, másrészt végig-Radnóti István, biztonsági igazgató néztem az összes rendszer üzembe helyezését és felélesztését. Közben primerköri gépészl, primerköri főgépészi, majd reaktoroperátori betanulásokon vettem részt.- Milyen különleges élményt, emléket őrizgetsz ebből az időből?- Örömmel emlékszem vissza a KISZ díj átvételére, amit az akkori ügyeletes mérnöki sor közösen kapott meg. Ez egy országos kitüntetés volt, amivel az állami vezetés elismerte és nagyra értékelte azt a tevékenységet, amit mi itt végeztünk. Különleges érzés töltött el akkor is, amikor az újonnan elkészült Erőmű Irányító Központban először láthattam a 100 százalékon üzemelő négy blokkot. Mindezektől függetlenül a legmélyebb benyomást gyermekeim születése jelentették.- Aztán, hogyan tovább?- Megbíztak a reaktor osztály vezetésével, amely időszakra mindig jó szívvel emlékszem vissza. Szerettem, élveztem ezt a feladatot. Színvonalas munkát végeztünk, és szabadidőben is gyakran összejöttünk. Egy igazi, jó csapat alakult ki. Ezután a gépész műszaki főosztály vezetőjévé neveztek ki. E váltásra az akkori szervezeti átalakítás folytán került sor. Ismét egy újabb kihívás előtt álltam, ami eléggé próbára tett, mert teljesen mást kellett csinálnom, mint azelőtt. Amikor a biztonsági igazgatóságon személyi változás történt, az akkori igazgató, Vámos Gábor hívására eljöttem, és a minőségfelügyeleti főosztály vezetőjeként dolgoztam 1998-tól 2003-ig. A minőségügy szintén új terep volt a számomra, de megtetszett és megszerettem ezt a munkát. Azért, hogy magasabb színvonalon el tudjam látni feladatomat időközben a műegyetemen megszereztem a minőségmenedzsment szakmérnöki képesítést. A 2003-as üzemzavart követően Vámos Gábor lemondott, és helyette engem neveztek ki igazgatónak. Nehéz feladat előtt álltunk valamennyien, de talán most már elmondhatjuk, hogy sikeresen megoldottuk. Úgy érzem, hogy az erőmű azóta is jó irányba halad a biztonsági kultúrát, a megbízhatóságot, a nukleáris biztonságot tekintve.- Beosztásod mennyire enged szabadidőt?- Mindig igyekeztem megteremteni az egyensúlyt a családra, a munkára és saját magamra fordított idő között. Amikor Paksra kerültem, jelentkeztem a búvárcsapatba, később pedig a vitorláséletbe kapcsolódtam be. Azóta is vitorlázom, a Balatonon és ha lehetőségem adódik, az Adrián is.- És a család?- Nagyfiamnál, Gergőnél van egy 4,5 éves és egy 2 éves kislányunokánk, Istvánnál pedig egy 2 éves fiúunokánk. Éva lányom szintén házas, ő most utolsó éves egyetemi hallgató. Nejem a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központban dolgozik.- A jövőre nézve milyen elképzeléseid vannak?- Az biztos, hogy az üzemidő-hosszabbításon, aminek megvalósulásában biztos vagyok, még dolgozni fogok. Egyébként a nyugdíjas listán már rajta vagyok. Ha majd úgy érzem, hogy eljött az idő, nyugdíjas éveimet Balatonfüredre visszatérve tudom elképzelni Lovásziné Anna
