Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2009-07-01 / 7. szám
2009. július mym paksi atomerőmű 11 Átadták a „jövőt V 2009. június 12-én, pénteken 16 órakor ünnepélyes keretek között avatták az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium fémipari alapképző tanműhelyét, amely elsősorban a hegesztőképzést segíti.- Hogyan sikerült a fémipari oktatóműhelyt létrehozni?- Az anyagi hátteret az MVM-cégcsoport cégei a szakképzés-fejlesztési hozzájárulásokkal biztosították, ebben természetesen benne van a Paksi Atomerőmű Zrt mint fő szponzor. A tanműhely tervezője a Kern & Klenk Bt volt, kivitelezője a paksi Partner Kft, amely két alvállalkozóval, a Dunacenter Therm és a J és Társa Kft-vel dolgozott együtt- Miben segíti a diákok munkáját az új fejlesztés?- Igyekszünk minél korszerűbb eszközöket alkalmazni, ez alapján állítottuk össze a tanműhely felszerelését is. A legutolsó technikai színvonalat képviselő hegesztőboxokon kívül egy, a kor technikai színvonalának megfelelő hegesztőoktató robot is elhelyezésre került az épületben, melynek kezelésén kívül a programozását is elsajátítják tanulóink. Megtanulják azokat a műveleteket, munkafázisokat, amellyel majd egy szakképesítésnél a vizsgafeladatokat el tudják végezni, és természetesen az életben is ezeket kell nekik alkalmazniuk. A korszerű felszerelés mellett a tanműhely a megújuló energiaforrások alkalmazására is jó példa számukra.- Mitől előnyösebb ez a berendezés a többivel szemben?- Az épület fűtési rendszere hőszivattyús, melegvíz-ellátása napkollektoros, mely lehetőséget ad arra, hogy az iskola más szakmaköreit tanuló diákok oktatását is segítse. Méréseket végezhetnek, energiamérleget készíthetnek diákjaink.- Honnan jött az ötlet, hogy az átadást a pedagógusnappal kössék össze?- Egy pedagógus számára meglehetősen fontos ez az ünnep, ezért úgy gondoltuk, hogy a tanműhelyt méltó lenne ezen a napon felavatni. Szeptembertől így már igénybe is vehetik tanulmányaik és tudásuk fejlesztésére a diákok az új fémipari oktatóműhelyünket- Milyen visszajelzéseket kaptak az átadóünnepség után a műhellyel és a rendezvénnyel kapcsolatban?- Az ünnepségen itt voltak az MVM-cégcsoport vezetői és szakemberei, tervezők, kivitelezők, akik természetesen szakértő szemmel nézték, hogy milyen az épület berendezése. Az avatás során nemcsak az eszközöket lehetett látni, hanem magát a működésüket is tanulmányozni tudták, hiszen a tanulóink, mintha gyakorlaton lennének, már hegesztési feladatokat végeztek el általuk. Szakemberek állítása szerint mind a műhely felszerelése, mind az, ami itt megvalósítható, megfelel az elvárásoknak, amelyet egy gépészképzéssel szemben támasztanak.- Terveznek további technikai újításokat a jövőben?- Folyamatosan igyekszünk megújulni. Szeretnénk a legkorszerűbb tananyagokat használni, amihez korszerű gyakorlóeszközökre van szükségünk. Igyekszünk mindig mindenből a legmodernebb és legjobb minőségű eszközöket beszerezni, természetesen ehhez az anyagi hátteret az MVM-cégcsoport és beszállítói körének a segítségével tudjuk megteremteni.- Gratulálok az új fémipari tanműhely elkészítéséhez. Utána érdeklődtem, nem csak jelenleg ESZI-ben tanuló diákok vehetnek részt a képzésben, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom. Köszönöm szépen igeizgató úr, hogy nyüatkozott nekem, kellemes nyarat kívánok Önnek! Prokob Agnes Megvalósult álom A paksi MEE szervezet szakmai kirándulása Franciaországban Közel tíz éves előkészítő munka után sikerült idén áprilisban megvalósítani azt az utat, melyet az azóta elhunyt titkárunk -Lóczi István- emlegetett; az Ő emlékének is szántuk túránkat Negyven tagunk két kiváló pilótával, a paksi atomerőmű buszán indult a közel négyezer kilométeresre tervezett útnak. Az első nap utazással telt, rövid pihenőkkel. Délelőtt a Balatonnál napsütés, Zalában berkenye pálinka kóstolás, délután szakadó esőben a Garda tó tiszta vizének látványa színesítette utunkat Este némi „bio-GPS” segítséggel találtunk torinói szállásunkra, s az 1100 km-es út porát leöblítve tértünk nyugovóra. Másnap korán útnak indultunk. Az Alpokon való átkelés volt a délelőtti etap, s hamarosan Grenoble városába értünk. A város északi iparterületén található a Schneider-Electric gyára, melynek képviseletében Jan Nekvapil fogadott bennünket Miután mindenki felcsatolta cipőjére a védőpapucsot, beléphettünk a hatalmas gyártócsarnokba. Itt a középfeszültségű elosztók gyártásának minden részletét testközelből láthattuk. Az M-SET és FSET típusú 20 kV-os megszakítók összeszerelését próbáját minőség ellenőrzését követtük figyelemmel. A látogató központban működés közben is kipróbáltuk a gyár közelmúltbeli termékeit A gyártócsarnok előtti csoportfotó után megköszöntük vendéglátóink szívességét majd folytattuk utunkat Lyon felé. Itt gyalogosan sétáltunk a Rhón folyó partján a szállásunktól öt km-re levő belvárosba. Néhány bátor tagunk még a közel ezer lépcsőnkre magasodó Katedrálist is közelről nézte meg! Gyönyörű látvány este a város nagy részéből látható mini Eiffel torony, mely a párizsinak hű, kicsinyített mása. Másnap reggel rövid buszos városnézés következett majd észak felé vettük az útirányt Burgundiát elhagyva sok-sok szőlőültetvényt és a TGV gyorsvonatot menet közben megcsodálva máris a Loire folyó völgyében találtuk magunkat Néhány kisebb kastélyt elhagyva az autópályáról letérve Gien városában álltunk meg híres vadászkastélyának megtekintésére. Késő délután értünk a párizsi Bercy negyedben lévő szállásunkra. A következő napon kisebb csoportokban ismerkedtünk Párizs nevezetességeivel. Az esti élménybeszámolók azt sugallták, hogy eredményes napot zártunk! A következő nap Versaillesbe buszoztunk. Csoportfotó készült, majd a kastély rengeteg látnivalóját faltuk magunkba (és a memóriákra). Délután csatlakozott hozzánk a néj^ éve Párizsban lakó Kovácsné Pál Krisztina, s az Ő kalauzolásával exkluzív buszos városnézésben részesülhettünk. A buszos körút során Kriszti jóvoltából rengeteg látni- és tudnivalóval lehettünk gazdagabbak, melynek csúcspontja a párizsi Operaház megtekintése volt Reggel búcsú Párizstól, s következő úticélunk a Nogent mellett 1987 óta működő atomerőmű (2* 1363 MW) volt Látogatásunk a miniszteri szintű egyeztetések után, kellő előkészítést követően Kovács András elnökünk (aki egyben az országos főtitkár) személyes kapcsolatainak kiaknázása révén realizálódhatott. A Paksinál is szigorúbb biztonsági intézkedések betartása mellett léphettünk a szögesdróttal is védett üzemi területre. Az egyenpólóban (melyet a szerző eredeti ötlete alapján a Paksi Atomerőmű menedzsmentjének köszönhetünk) virító Paksiak különleges látványt nyújtanak a csoportképen. A látogató központban részletes tájékoztatást kaptunk az erőmű építéséről, üzeméről, karbantartásáról. A bemutató film után a karbantartási igazgató válaszolt kérdéseinkre. Megtudtuk, hogy a környező lakosság is áramdíj kedvezményben részesül, a környék települései extra támogatást kapnak a nukleáris alapból. A technológia hasonlóan rendezett(a miénkhez képest szellős); amit tapasztalhattunk a gépházi sétán. A látogatás befejeztével vendéglátóink jóvoltából újfajta iz- és színvilággal terített asztal várt bennünket A vendégkönyv tanúsága szerint „a látogatás mély benyomást tett ránk, az itt tapasztalt magas szakmai színvonal és barátságos fogadtatás miatt”. Ismét buszra ültünk, hogy észak felé haladva Reims legnagyobb, talán Európa leghíresebb pezsgő pincészetét vegyük úticélul: a Pommery házat A pincejáratok 30 méteres mélységben és 36 km hosszon húzódó, több mint évszázados pezsgők látványa lenyűgöző volt; annak ellenére, hogy a látogatás végén a kóstolásnál nem mindenki kedvencévé vált a Pommery-féle száraz pezsgő. A szállásfoglalás után nem kellett sokat sétálni, hogy a híres Reims-i Katedrálist is megörökíthessük emlékezetünkben. Másnap délelőtt Strasbourgh-ban rövid belvárosi séta, az Európa Tanács épületénél fényképezkedés, majd immáron Németországban Sinsheim - ahol a híres közlekedési múzeum (néhányunknak régi ismerősökkel való találkozás) -> szintén remek élményekkel gazdagított bennünket Az utolsó esténket Velburg városkában töltöttük. Vacsora után egy csodálatos harmonika muzsika bemutatónak részesei lehettünk a spontán kialakult fakultatív program keretében! Másnap reggeli után hazafelé vettük az útirányt Passaunál röpke kitérőt terveztünk, hogy egy utolsó csoportképet készíthessünk a három folyó összefolyásánál. A Passauban évente megtartott hagyományőrző felvonulásba cseppentünk, s nem bántuk meg a közel háromórás látványosságot melyet rengeteg videó és fénykép örökített meg. A megcélzott programot teljes mértékben teljesítve, a maroknyi paksi MEE-s csapat szerencsésen érkezett haza. Köszönet mindazoknak, akik bármilyen módon elősegítették a túra megvalósulását mindenekelőtt a Paksi Atomerőmű menedzsmentjének. Boa András titkár ESZI-gyűrű Nagy Éva Szabó Béla, az Energetikai Szakközépiskola igazgatója szerint a pedagógusmunkának az elismerése országos szinten háttérbe szorult, ezért alapították meg 2005-txm az atomerőműves Céggyűrű mintájára az ESZI-gyűrűt A kitüntetést minden évben két pedagógus veheti át az iskolából, idén Nagy Éva kapta az egyik gyűrűt Éva, mit éreztél, amikor értesültél róla, hogy idén te kapod meg az egyik ESZI-gyűrűt? Amikor értesültem róla, hogy várhatóan én fogom idén megkapni az egyik ESZI-gyűrűt, nem fogtam fel, hogy ez tényleg igaz lehet Az igazgató úr közlése után hitetlenkedve, de belül boldogan tudomásul vettem, és gyorsan mentem tovább a dolgomra, hiszen akkoriban zajlott a ballagás, az érettségi, a gyakorlati vizsgák és a bizonyítványírások. Aztán jött a gyűrű méretének levétele, és kezdtem felfogni, hogy tényleg én fogok ekkora elismerésben részesülni. Teltek, múltak a napok és nyugalom volt néha gondoltain a díjra, nézegettem a kezemet vajon tényleg az én ujjamra fog felkerülni a gyűrű? Nagyon boldog voltam, és számtalan kérdés motoszkált a fejemben. Biztos ez? Megérdemlem? Ezen napok alatt a tanműhely átadásával kapcsolatosan is tettem a dolgomat úgyhogy volt munka, ennek köszönhetően gyorsan telt az idő, ahogy közeledett a díjátadás egyre inkább izgultam, vajon mit szólnak majd a kollégák és a diákok? Majd eljött a nagy nap, az oktatóműhely átadása, pedagógus nap, az ESZI- gyűrű átadásának a napja. Az érzés ekkor vált igazivá bennem, akkor hittem el igazán, amikor megkaptam a gyűrűt és a kollégák őszinte gratulációi közepette koccintottam mindenkivel. Olyan sokan és olyan nagy szeretettel gratuláltak és beszéltek velem, hogy ilyen érzéssel ritkán találkozhatunk. Örültek nekem, én pedig örülök annak, hogy ilyen kollégákkal dolgozhatok, hiszen annyi mindent köszönhetünk egymásnak, olyan sok gondot sikerült közösen megoldanunk, rengeteg energiát adnak nekem. Hálás vagyok tanítványaimnak is, akiktől rengeteg szeretetet kapok, még akkor is, ha a segítségért fordulnak hozzám a problémájukkal. Természetesen nem utolsó sorban a családomat is megemlíteném, akik sokszor erőn felül segítették a munkámat, amikor bármilyen kötelező feladaton kívüli tevékenységet kellett elvégeznem. A férjem, aki vállalta a kisfiámmal és kislányommal való foglalkozást addig, amíg a különmunkámon dolgoztam. A gyerekeimnek, akik türelmesek voltak, amikor nem voltam otthon. Hamarosan újra visszatérek a kollégákhoz, azokhoz a közvetlen munkatársaimhoz, akik mindig is segítettek nekem. Itt az idő, a hely, az alkalom, hogy mindenkinek megköszönjem a segítségét, azt az erőn felüli támogatás, amit kaptam a körülöttem lévő emberektől. Nagy megtiszteltetés ez, büszkeség és most már mérce is, igyekszem megfelelni az elvárásoknak, és büszke tulajdonosa lenni az ESZI-gyűrűnek. Gratulálok a díjadhoz és az elismeréshez! Példaértékű munkád követendő mindenki számára. Kellemes nyarat, pihenést kívánok neked az elkövetkezendő hetekre. Prokob Ágnes Steinbachné Horváth Mária 2009-ben szintén ESZI-gyűrűt kapott Horváthné Steinbach Mária. Szabó Béla, az ESZI igazgatója elmondta, hogy bárki, szakszervezet vagy magánszemély is egyaránt tehet javaslatot a jelölttel kapcsolatban, és a jelölések alapján egy ötfős bírálóbizottság dönt az odaítélésről. Mióta dolgozol az ESZI-ben, és milyen élmények fűznek ide téged? 1990-ben kezdtem óraadóként, előtte az erőműben tolmácsolással és fordítással foglalkoztam. Nagyon sok kellemes élményben volt részem az évek során. Az elején iskolát építettünk, ami nagy újdonság volt akkoriban. Elkezdődött a szakok beindítása, óraszámok megállapítása, a tananyag felépítésének a megszervezése. Nemzetközi pályázatokon vettünk és veszünk jelenleg is részt A díjátadáson említették, hogy a diákcsereprogram pályázatának te voltál a vezetője. Hogyan zajlott le a program? Az első volt a legnagyobb szabású, olyan szempontból, hogy legtöbb diákot mozgatta meg, hiszen 22 tanulót vittünk ki Belgiumba 3 hétig, illetve fogadtunk Belgiumból 20 diákot ezt követően Pakson. Sok élményt adott a diákjaink számára a csereprogram, egy eltérő iskolarendszerbe csöppentek bele, ezenkívül a nyelvet nemcsak tantárgynak látták, hanem valami olyannak, ami alkalmas arra is, hogy más embereket megismerjenek, barátságot kössenek. Úgy tudom, hogy az Idegen Nyelvű Munkaközösség vezetője is te vagy. Mikor alakult meg ez a szervezet, és milyen munkákban vesztek részt? 1980-as években alakult meg a közösség, Novákné Cser Saci kolleganőm volt a munkaközösség vezetője akkoriban. A nyelvi munkaközösség szerintem mindig részt vesz mindenben, egyrészt ha bármilyen rendezvény van, mi vagyunk azok, akik szórakoztatjuk az embereket és beszélgetésre bírjuk őket, nem csak idegen nyelven, magyarul is. Másrészt evidens, hogy az összes nemzetközi kapcsolat, külföldi vendég vagy idegen nyelvű anyag is, ami a mi kezünkön megy át Milyen érzés volt értesülni arról, hogy idén te érdemelted ki az egyik ESZI-gyűrűt? Hihetetlen élmény volt, egyben nagyon megindító is, egy érzéskavalkádot vált ki az emberből, öröm, meghatottság, büszkeség és még számos más érzelem kavargóit bennem egyszerre. Ez nemcsak elismerés számomra, hanem a kollégáknak az elismerése, és ebben ez a legszebb. Nagyon meglepődtem, mert sokan vannak még közöttünk, ESZl-s tanárok között, akik megérdemlik ezt a díjat Tetszett a díjátadó műsoron a diákok rólunk, tanárokról szóló filmes összeállítása, megint megláttuk magunkat, és ismét bebizonyosodott, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, jókat mosolyogtam, és kiváló ötleteket is kaptam még, hogy esetleg mivel lehet színesebbé tenni majd az órát Ez úton is szeretnék gratulálni a díjhoz! Köszönöm, hogy nyilatkoztál. Kellemes időtöltést kívánok, és jó pihenést a nyárra. Prokob Ágnes
