Atomerőmű, 2009 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2009-07-01 / 7. szám

I 2009. július mym paksi atomerőmű-Osztálytabló: 20 éves a blokk-szimulátor Frányó István osztályvezető Az atomerőművi blokk­­szimulátor létesítésének igénye 1978-ban merült fel. Ezt követően a Three Mile Island atomerőmű második blokkjánál 1979-ben bekövetkezett üzemzavar tapasztala­tai alapján az Ipari Mi­nisztérium intézkedési tervet adott ki a paksi atomerőmű létesítésére levonható következteté­sek érdekében. Ezen intézkedési tervben javaslat került kidolgozásra a paksi személyzet képzési rendszerének továbbfejlesztésére, egy korszerű Oktató Központ és azon belül egy szimulátor létesí­tésére. Ezt követően született iparági döntés a pak­si blokk-szimulátor létesítésére. 1984 augusztus 13-án lépett életbe a magyar-finn külkereskedelmi szerződés, mely eredményeként a paksi atomerő­mű alapvetően oktatási, képzési célokat szolgáló szimulátora az 1980as évek második felében, ma­gyar-finn kooperációban létesült A blokkvezény­lői operatív személyzet hazai szimulátoros alap és szinten tartó képzése 1989. év elején kezdődött, és azóta is tart. A 20 éves jubileum kapcsán elsőként Frányó Istvánta szimulátor osztály vezetőjét kér­tük, hogy röviden mutatkozzon be.- 1986-ban, friss diplomásként kezdtem az erőműben dolgozni. Öt évig a technológiai számí­tástechnikai osztályon dolgoztam, majd az irányí­tástechnikai üzemviteli osztályra kerültem, ahol irányítástechnikai szolgálatvezető mérnök hatósá­gi vizsgát tettem, melyet a mai napig megújítok. Ebben az időben kerültem kapcsolatba a szimu­látorral és az oktatással. A szimulátoros képzések keretében irányítástechnikai szakterületi oktatá­sokat tartottunk a blokkvezénylői személyzetnek az instruktorokkal közösen. 1995-ben kerültem Kiss István főosztályvezető- Kérek egy rövid be­mutatkozást. Milyen területeken dolgoztál az atomerőműben eddig?- A Miskolci Nehéz­ipari és a Budapesti Mű­szaki Egyetemen sze­reztem gépészmérnöki, illetve energetikai szak­mérnöki diplomát Az üzemvitelen kezdtem 1979 novemberében, majd 1984ban csábítottak át az akkor induló szr át az Oktatási Modell Projekthez, melynek egyik fő feladata volt, hogy új alapokra helyezze az atomerőműves szakmák oktatását. 1995 óta tevé­kenységem a személyzet képzéséhez kapcsolódik. 2005-ben lettem a szimulátor osztály vezetője.- Mi a jelenlegi munkád, a szűkebb szakte­rületed? A munkám elsősorban az osztály működésé­nek biztosítása. Legfőbb feladatunk az üzemviteli és műszaki háttérszemélyzet szakmai képzése. Ebbe beletartozik a képzési módszerek, progra­mok, oktatási anyagok fejlesztése, karbantartá­sa, az oktatás és a vizsgáztatás. Mi felügyeljük a gyakorlati betanulási programokat is. Munkánk másik meghatározó vonala a blokkvezénylői sze­mélyzet alap és szinten tartó képzése. Emellett a szimulátornak, mint egy igen nagy értékű oktatá­si eszköznek a karbantartása is jelentős feladatot képez. Részt veszünk az erőműben zajló fejleszté­sekben, mégpedig oly módon, hogy a blokkokon történő végrehajtás előtt itt nálunk végeznek teszteket, próbálják ki a fejlesztéseket. Vezetői feladataim mellett továbbra is oktatok irányítás­­technikai ismereteket és vizsgáztatok különböző tanfolyamokon, képzéseken. Ez részben kényszer, mert nincs irányítástechnikai oktatóm, de az ere­deti szakmámtól sem szeretnék elszakadni.- Melyek a legfőbb célkitűzéseid?- Legfontosabb, hogy a szimulátor osztály el­múlt húsz év alatt elért eredményeit és hírnevét megőrizzük, ill. ha lehet, még fokozzuk. Az erőmű­ben jelenleg is folyó generációváltás az oktatási te­rületet is nagy kihívás elé állítja, de úgy gondolom, hogy megbirkóztunk a feladatokkal. A nyugdíjazá­si hullám most éri el az osztályunkat, ami gondot okoz, mert 1-2 éven belül a 20 éve itt levő szimulá­tor instruktorok közül mind elmegy az osztályról és őket pótolni nem egyszerű feladat Egyébként optimistán tekintek a jövőbe. Az üzemidő hosszabbítással és az új blokkok létesí­tésének lehetőségével van jövőképünk. A képzés szerepét, fontosságát senki nem kérdőjelezi meg, mmmmm mulátor létesítéshez. így 1984 óta az oktatás terü­letén dolgozom. Az első nagy kihívás, a szimulátor létesítés után egy másik nagy munkában, az Ok­tatási Modell Projektben is fontos feladatokat kap­tam. E két nagy projekt meghatározó volt szakmai életutam és karrierem alakulásában. A húsz éve megkezdett szimulátor oktatás számomra négy-öt év izgalmas és kemény munka eredményének a megkoronázását jelentette. Boldog vagyok, hogy aktív részese lehettem ennek az eseménynek- Mi a jelenlegi munkád, a szűkét*) szakterületed?- Immáron negyedik éve vezetem a Paksi Atomerőmű Zrt. Oktatási Főosztályát.- Melyek a legfőbb célkitűzések az Oktatási Főosztályon?- Természetesen az, hogy a főosztály rendben működjön, és hogy munkatársaimmal meg tud­junk felelni a kihívásoknak. Az atomerőműben folytatott oktatási tevékenységet nem csak a nukleáris hatóság felügyeli, de a szakképzési és a felnőttképzési törvények is vonatkoznak rá. A törvények és a hozzájuk csatíakozó rendeletek gyakran változnak, így igen nagy terhet jelent követésük, és a képzési rendszerünk jogszabá­lyoknak megfelelő működtetése. A főosztályon folytatott munka feltételeit nem egyszerű biztosítani. Az elmúlt évek nyugdíjazási hulláma bennünket is érzékenyen érintett, de a legkritikusabb utánpótlási feladatokat a társigaz­gatóságok vezetőinek segítségével eddig kezeim tudtuk. A mi területünkön fokozottan igaz, hogy szakmailag felkészült, tapasztalt, hiteles szakem­így biztosítva van a munkánk továbbra is. Az irá­nyítástechnikai rekonstrukció kapcsán fontos szerep hárul a szimulátorra, mint eszközre és az itt felhalmozott tudásra. Egy teljes körű irányí­tástechnikai rekonstrukció szükségessé teheti egy új szimulátor létesítését, amely fejlesztő és teszt környezetként, majd oktatási eszközként funkcionálhat Feladat adódik bőven, melyeknek szeretnénk teljes mértékben megfelelni.- Mivel foglalkozol a szabadidődben?- Szabadidőm főleg a családé. Három gyerme­künk van, Krisztina, Andrea, István. Feleségem szintén itt dolgozik az OKFOn. Igyekszünk sok időt együtt tölteni a családdal. Programokat szervezünk, kirándulunk, csónakázunk, kenuzunk a Dunán, kempingezni járunk. A családi programokon kívül is van egy rendszeres tevékenységem. Már húsz éve minden hónapban egyszer összejövünk barátaim­mal egy-egy ulti partira, ahol zsíros kenyér és fröocs mellett nagyokat beszélgetünk és játszunk Sípos László liert oktatónak utcáról nem lehet felvenni, őket az erőmű frontvonalán dolgozók legjobbjaiból lehet csak kiválogatni. A főállású oktatóink terheit próbáljuk meg­osztani a minősített oktatókkal. Az atomerőművi minősített oktatói klubba ma mintegy hetven fő tartozik. Ez a háttér az egyik fontos garanciája annak, hogy az erőműben a tudásmegőrzés és a fiatalabb generációk felkészítése eredményes legyen. Napjaink feladatai közül a szerződéses partne­reink képzési rendszerének kialakítását, működ­tetését, a szimulátoron folyamatban levő modell­cserék eredményes befejezését kell kiemelni. Távolabb tekintve az üzemidőhosszabbítás, bővítés szakember utánpótlásának biztosítása a legfontosabb feladat, ehhez a szakképző és a felsőoktatási intézményekkel meglévő együtt­működési programjainkat kell új dimenzióba helyezni. Összefoglalva, úgy gondolom, hogy a Társa­ságunk előtt álló stratégiai feladatok miatt az oktatás szerepe fel fog értékelődni. Ehhez erős és egységes, a követelményekért kiálló, azok telje­sülését személyi és technikai oldalról biztosítani képes oktatási szervezetre van szükség.- Mivel foglalkozol a szabadidődben?- A napi kikapcsolódáshoz van egy szép ker­tem, amit örömmel ápolok. Az igazi szabadidős tevékenység számomra emellett kirándulás a fe­leségemmel, horgászat, a fiaimmal, illetve másfél éve az unokámmal való találkozások. Sípos László Nagy György- Milyen tanulmányo­kat folytattál pálya­kezdésed előtt, illetve annak során?- Műszaki szak­­középiskolába jártam Szekszárdon, majd 1987-ben Pécsett, a Zipemovszkyban tech­nikusminősítő vizsgát tettem. Az erőműbe ke­rülésem után kezdtem ■ angolt tanulni, mert úgy éreztem, hogy a nyelvtudásra mindenkép­pen szükségem lesz, ha komolyabban akarok elektrotechnikával, számítógépekkel vagy prog­ramozással foglalkozni. 2000-ben szereztem in­formatikus mérnöki diplomát- Hogyan kerültél az atomerőműbe?- 1989-ben jöttem ide dolgozni, mivel az előző két munkahelyemen nem sikerült olyan mun­kakörben elhelyezkednem, amely akkor a leg­jobban érdekelt. Mindenképpen gyengeáramú elektronikával, digitális áramkörökkel szerettem volna foglalkozni.- Milyen területeken dolgoztál eddig az atom­erőműben?- Igazából én már a szimulátoron kezdtem, mint karbantartó műszerész. Akkoriban hat fős csoportunk volt, mi voltunk a „hardvere­sek”. Később a kollégák lemorzsolódtak, és 3-4 fő látta el a feladatokat a képzések alatt, két-műszakban. Miután kevesebb embernek kellett elvégeznie ugyanazokat a tevékeny­ségeket, egyre univerzálisabb tudásra volt szükség, így a blokkvezénylői eszközök meg­ismerése után a szimulátorban fontos szere­pet játszó illesztő-rendszerrel, a szimulációs számítógépekkel, blokkszámítógéppel, számí­tógépes hálózattal is kellett foglalkoznunk. A személyi számítógépek elterjedésével az osz­tályon dolgozó kollégák gépeit is mi felügyel­tük. Ha jól emlékszem, 1994-ben lettem az üzemeltetési csoport vezetője. Az elmúlt évek alatt a szimulátoron sok módosítás valósult meg az eszközöket és a programokat illetően is, részben saját erőből, részben külső vállal­kozók segítségével, ezekben a munkákban is részt kellett vennünk.- Mire emlékszel, illetve mit tudsz a szimulá­tor 20 évvel ezelőtti indulása kapcsán? A szimulátoron 1989. elején indult az oktatás, tehát sajnos talán a legérdekesebb időszakban, a fejlesztés során, még nem dolgoztam itt Elég sok időt töltöttem a blokkvezénylőben, és mindig jó érzés volt látni, ha egy érdeklődő, együttműködő csapat vett részt a képzésen. Talán a betanuló­kon figyelhető meg legjobban ez az érdeklődés, ők sokszor még a szünetben is szeretnének „va­lamit megnézni".- Mi a jelenlegi munkád, a szűkebb szakte­rületed?- 2007 óta üzemeltetés és fejlesztés vezető munkakörben dolgozom, vagyis többet kell fog­lalkoznom szervezési, irányítási kérdésekkel, mint korábban. Fontos dolog még a jelenleg is folyó szimulátor-rekonstrukció kapcsán a külső szervezetekkel való kapcsolattartás.- Melyek a legfőbb célkitűzések a szűkebb munkaterületeden?- Szeretném, ha a szimulátor, ahogy az eltelt húsz évben, a jövőben is egy jól használható eszköz lenne az atomerőmű számára, elsősor­ban a képzésben, valamint szükség esetén az erőműben végrehajtandó átalakítások támoga­tásában is.- Mivel foglalkozol a szabadidődben?- Tolnán lakunk egy családi házban, ahol kert is van, így mindig akad tennivaló. Hétvégenként szeretünk kirándulni a környéken, érdekel a fotózás, no meg persze nehezen szakadok el a számítógéptől is. Prancz Zoltán ■ff M Kiff * Borbély Sándor- Milyen tanulmá­nyokat folytattál, mi a közelebbi szakmád?- 1979-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmér­nöki karán Erőműves szakon.- Hogyan kerültél az atomerőműbe?- 1979 szeptember 1-től vagyok dolgozó­ja az erőműnek. Az egyetem negyedik évfo­lyamán már olyan szaktárgyakat tanultunk, illetve a tanreaktoron olyan gyakorlatokat végeztünk, amelyek atomerőművekkel voltak kapcsolatosak. így az iskola elvégzése után néhányunknak kézenfekvő volt, hogy az ak­kor épülő erőműbe kérjük a felvételónkket, itt helyezkedünk el.- Milyen területeken dolgoztál eddig az atomerőműben?- 1984-ben négy fővel alakult meg a Szimu­látor Osztály. Az akkori főnököm, aki a szimulá­tor létesítésében nagyon fontos szerepet játszott: Dr. Petz Ernő kérésére kerültem át a Fejlesztési Osztályról a Szimulátor Osztályra. így az első naptól kezdve ennek a kis létszámú csoportnak voltam a tagja.- Mire emlékszel a szimulátor 20 évvel ez­előtti inudlása kapcsán?- A szimulátor indulását egy öt éves, sok munkával járó szimulátor létesítési időszak előz­te meg. 25-26 évvel ezelőtt, amikor a szimulátor pénzügyi fedezetét kellett biztosítani akkor is nagyon nehéz anyagi helyzetben volt tíz or­szág. Ezért az osztály megalakulását követően egy évig bizonytalan volt, hogy lesz-e, lehet-e a paksi atomerőműnek saját szimulátora. Azt követően, amikor eldőlt, hogy megköthető a szi­mulátor létesítésére vonatkozó szerződés, ak­kor kezdetben egy nagyon kis létszámú csoport biztosította a kívánt formában és terjedelem­ben a szükséges adatokat, dokumentumokat. Majd következett a szimulátor létesítésének szintén egy nehéz, de szép időszaka. Többen dolgozhattunk együtt finn szakemberekké. A szimulátor kooperációban készült, ami azt jelenti, hogys a Finneken kívül több magyar intézet, cég, illetve összességében sok magyar szakember vett részt a létesítésében. Miután elkészült a szimulátor, izgalmas és szép idő­szak volt annak felhasználása, a képzés elin­dítása. Amint az jellenző volt a korábbi erőmű­vel feladatok végrehajtása során is, Minimális instruktor számmal indult a képzés, és ezzel párhutamosan szintén kis létszámmal a szimu­látor fejlesztése, hűségének javítása.- Mi a jelenlegi munkád, a szűkebb szakte­rületed?- A szimulátoron folyó képzés támogatása az instruktorok háttértevékenységének se­gítése révén. A fejlesztési feladatokban való közreműködés, az új szimulálandó feladatok megoldásának segítése, a fellelt hibák javítása, valamint a tesztelési feladatokban való közre­működés.- Melyek a legfőbb célkitűzések a szűkebb | munkaterületeden?- A szimulátor kellően bonyolult és nagy rendszer, ami a jövőben is szép feladatokat nyújt az előbb említett területeken. Ebben szeretnék továbbra is közreműködő lenni.- Mivel foglalkozol a szabdidődben?- Szeretek barkácsolni, sétáim, zenét hallgat­ni, a Dunán evezni. Prancz Zoltán Kovács Miklós blokkügyele­tes, szimulátoros instruktor Épp az éves kötelező „üzemi gyakodatát" töl­tötte, éjszakás műszak­ban volt a IV. blokkon. Már kialudta magát, és az interjú kedvéért bejött délutánra.- Kérlek, mutasd be munkádat, mely számomra, és való­színűleg még sokak számár egy kicsit misztikus.- Nincs ebben semmi különös. Jelentkez­tem az erőműhöz. Először kazángépésznek akartak fölvenni, de én - nem is tudom mi­ért - reaktoroperátor akartam lenni. Egyszer csak jött a levél, és 1979 április 2-án felvettek- akkor még a reaktorcsarnok 6 m-es szintet betonozták.- Végig „csináltuk” az üzembe helyezést, a ki­képzéseket, majd az üzemelő blokkon végigjár­tam a „szamárlétrát” gépész, főgépész, 1984-ben lettem reaktor operátor. Hallottam, hogy nálunk is lesz szimulátor- mindig érdekelt az újdonság. Egyszer csak- anélkül, hogy bárkinek is szóltam volna - meg­keresett Pákái László, a Szimulátor Központ első vezetője és megkérdezte, nem akarok-e instruk tor lenni? Akkor tettem le a blokkügyeletesi ha­tósági vizsgát és kerültem a szimulátorra inst­ruktornak. Újabb képzés, tanfolyamok, betanulás következtek. Persze ma már egészen más módszerekkel dolgozunk, oktatunk, mint a kezdetekben. Nem­csak az eszközeink változtak, változnak, de szi­mulátor modellek is. Sok hasznos segédpogram könnyíti a munkánk. Szeretek az emberekkel dolgozni. Nem min­denki egyforma: van aki szorgalmas, igyekvő, de vannak, akik félvállról vennék a szimulátoros oktatást - ezt nem szoktam annyiban hagyni. Mi csak úgy oktathatunk, ha minden évben egy hó­napot töltünk el blokkügyeletesként valamelyik blokkon, rendesen műszakba járva. Ennyi év alatt már az összes blokkon voltam, de máig is az I-es blokk a kedvencem. Nagyon sokat jelent, hogy én szerelés köz­ben is láttam a berendezéseket, így működé­süket is jobban tudom követni. Kidolgozott oktatási anyagaink vannak különböző helyze­tekre, melyeket az élet „produkált”, vagy olyan esetek, melyek megtörténhettek volna. Volt olyan szélsőséges esetünk is, amire oktatási anyagot írtunk, programba vettük, gyakoroltat­tuk, később ugyan ez az üzemzavar megtörtént a blokkon. Sok feladat adódik az üzemzavar kivizs­gálási jegyzőkönyvek esetelemzése kapcsán. A közzétett WANO vizsgálatok anyagából, az üzemviteli észrevételekből, kérésekből, a módosuló hatósági előírásokból mind-mind gyakorlatozásra alkalmas eseteket generá­lunk, gyakran kiegészítve, továbbfejlesztve azokat. Megírjuk a tananyagot, kiegészítjük a kezelési utasítással, a gyakorlatot lefuttat­juk a szimulátoron, beállítjuk a programban a rendszer válaszidőket, majd jóváhagyatjuk - akkor lesz kész az oktatási anyagunk. Rö­videsen egy fél évre leállunk, mert szoftver csere lesz a szimulátoron. A szimulátoron majdnem úgy megy a munka mint egy iskolában, általában 45-60 percesek a gyakorlatok. Úgy állítjuk össze az esetet, hogy begyakorlása ne lépje túl a figyelem lankadás kü­szöbértékét. Néha persze vannak bonyolultabb esetek is, melyek 1,5-2,5 órát is eltartanak, példá­ul a „MET-re hozás”. Szeretem a munkámat.- Család, gyerekek, hobby ?- Nős vagyok, feleségem az OTP-ben dolgozik. I Két nagy gyermekünk van: lányom (28) sfoktató, a barátjával él, a fiam (26) még velünk van - orosz tanári diplomával üzletkötő, sokat utazik. Mindig sportoltam, még most is eljárok kézi­labdázni, a faddi öregfiúknak védek. Családi ház­ban lakunk 1992-től, az is sok elfoglaltságot ad.- További jó munkát, jó egészséget 1 Köszö­nőm a beszélgetést! gyulai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents