Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
8 2008. június Zenesaro(c)k Az afrikai zenész: Apembe William Vital -------------------------------------------------------------------------------- fiym paksi atomerőmű. Keveseknek adódik, hogy közelről megismerjék az afrikai emberek életét, kultúráját. Az Afrikáról szóló természetfilmek és leírások azt bizonyítják, hogy az ott élők életfelfogása, életszeretete különbözik a miénktől. így a zene és a tánc a születéstől kezdve az élet szerves része. A zene számukra nem a hallgatás passzív örömét, hanem a mindennapi történések kifejezését és magát az életet jelenti. Erről beszélgetek Apembe Williammel, aki a kongói köztársaságból érkezett. Hogy kerültél Magyarországra és azon belül az atomerőműbe?- 1996 óta vagyok az atomerőműben. Kezdetben az Alstom Power Heat Exchange tolmácsaként a kondenzátorcsere projektjében dolgoztam. A jelenlegi munkaköröm vízumügyintéző. De válaszolva a kérdésre: 1983-ban felvételt nyertem Oroszországba, a volgográdi egyetemre, ahol 1989-ben diplomát szereztem. Hogy miért éppen Oroszországot választottam? Mert tőlünk, akik külföldre mennek tanulni általában Franciaországot, Amerikát veszik célba. Nekem nagyobb kihívásnak látszott a saját választásom. Az egyetemi évek alatt megismerkedtem egy magyar lánnyal, aki későhh a feleségem lett. így kerültem Magyarországra a házasságkötésünk évéhen, 1989-ben. A volt feleségem szülőfalujában, Faddon telepedtünk le. Itt született kisfiúnk 1992-ben. Azóta is jól érzem magam Magyarországon, otthon érzem magam közöttetek. Biztosan sokat tudnál mesélni hazádról, de ennek a portrénak a zenészről kell szólni. Ám úgy gondolom, pár szót érdekes lenne hallani Kongóról.- A Kongói Köztársaság vagy más néven Brazzaville-Kongó, nyugat-középafrikai állam, korábban a francia gyarmatbirodalom része volt. A térség őslakosai a pigmeusok, később a bantuk váltották őket. A köztársaság a Franciaország fennhatósága alá tartozó Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta függetlenségét. Alkotmánya 2002-től létezik. Én Brazzaville-től, a fővárostól nem messze születtem. A hét testvérem közül már csak egy él Kongóban. Ötéves lehettem, amikor a család a fővárosba költözött. Iskolásként a templomi kórusban énekeltem, ekkor kezdtem szolfézst tanulni és a furulyával ismerkedni. Ott a zene annyira része az életnek, hogy szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a gitár volt. Pengetését idősebb zenészektől próbáltam ellesni, majd megtanulni. Az afrikai gitárfogás más, mint az európai, én ma is ezt gyakorlom. Gitározni iskolai keretek között Volgográdban kezdtem. A zene és az ember között misztikus kapcsolat van. Ez a földrészeden élőkre még inkább igaz. Te hogyan fogalmaznád meg ezt a kapcsolatot?-A zene magát az életet jelenti számomra. Hangulatomtól függetlenül segít örülni, szomorkodni. A legtöbbször észre sem veszem, hogy több órát töltök el a hangszereim társaságában. Utánozzák a természet hangjait, az emberi beszédet. Erre a dob a legalkalmasabb: hangmagassága többféleképp változtatható, és ritmikája tág lehetőségeket biztosít az érzelmek közlésére. Itt említem meg másik fontos elemét az életemnek: a táncot. A zene és a tánc elválaszthatatlan számomra. A tánc szépségét próbáltam és próbálom átadni tanítással az érdeklődőknek. A zene melletti elkötelezettséged és tudásod hol mutatkozik meg mostanában?- Jó érzéssel mondhatom, hogy két zenekarban is játszom. Az egyik az Afro Magic Band, mely tradicionális nyugat-afrikai hangszereken játszó, ütőhangszeres zenére specializálódott zenekar. Az afrikai és afrokaribi hagyományokat, a déli temperamentumot, életvidámságot és a nyugati pontosságot ötvözi. És nemcsak szimplán zenélünk, hanem a szórakoztatáshoz elengedhetetlen showelemekkel tesszük még látványosabbá előadásainkat. A szenegáli, kongói, nigériai és magyar muzsikusokból, táncosokból álló csapatunk egyedi ritmusvilágú koncertekkel lép fel. Ä telt házas bulik igazolják, hogy van igény a zenénkre. Sokat szerepelünk külföldön is, már 28 országban kiadták a CD-inket. A másik a Molatako együttes. A felénk legnépszerűbb afrikai stílust, a Makossa-t játszuk. Én is ezeken nőttem fel. Hangzásvilágát a gitár, baszszusgitár, billentyű, dob és a konga adja. A tagjaink származását tekintve nigériai, kameruni, dominikai, kenyai, mind Budapesten élnek, egyedül én vagyok vidéki. A Molatako zenekar egyik célja, hogy a zenén keresztül közelebb kerüljenek egymáshoz, és toleránsabbak legyenek egymással a különböző kultúrák. A zenekar több nagysikerű koncertet adott már Budapesten, vidéken és a Sziget Fesztivál civil színpadán is. Az afrikai zene és ritmusvüág iránt megnőtt az érdeklődés. Minek köszönhetitek a sikereiteket?- Sikereink alapja a földrajzi távolságok csökkenése és a jazz népszerűsége, de az is tény, hogy az európai műzene mellett az afrikai zene eredetisége és sajátos előadási módja: a rögtönzés és a ritmika egyaránt izgalmas terület mind az előadónak és a hallgatónak is, hiszen nincs két egyforma előadás. Végezetül kívánom, hogy továbbra is érezd jól magad Magyarországon, és minél több néző-hallgatónak szerezzetek emlékezetes, felejthetetlen élményt produkcióitokkal. Szabó Béla A cukorbetegség és a stressz A cukorbetegség (diabetes mellitus) a vércukorszint szabályozásának zavara. A diabétesz komplex anyagcserezavar, amely genetikai és környezeti tényezők együttes hatására jön létre. C ukorbetegség esetén nem az a legfőbb probléma, hogy sok a vérben a cukor, hanem az, hogy nem tud belépni az izom- és zsírszövet sejtjeibe, s így a magas vércukorszint ellenére a sejtek éheznek. A cukor helyett zsírt égetnek, ezért a zsírszövetből igen nagy, ellenőrizetlen mennyiségben szabadulnak fel zsírsavak. A felesleges zsírsavakból savanyú anyagcseretermékek képződnek, és ez a szervezet savasodásához vezet. A magas vércukortól fokozott vizeletelválasztással próbál megszabadulni a szervezet, emiatt nő a vizelet mennyisége, a beteg vizet és ásványi sókat veszít. A fokozott vízvesztés miatt a beteg szomjazik, és sok folyadékot vesz fel. A lelkiállapot erősen befolyásolja minden egyes anyagcsere-folyamatunkat, a stressz kizökkentheti a szervezetet normális anyagcseremenetéből és egyensúlyából. Noha tudjuk, hogy a cukorbetegség számos tényező eredménye, a jó lelkiismeret, lelki nyugalom mindig kulcsfontosságú marad. Maga a cukorbetegség ugyan nem tekinthető klasszikus értelemben vett pszichoszomatikus betegségnek, mivel kialakulásában örökletes és egyéb, jól körülírható környezeti tényezők játszanak szerepet, azonban a cukorbeteg aktuális vércukorszintjét, a betegség lefolyását és szövődményeit jelentősen befolyásolja a stressz. ÁII. típusú cukorbetegség kialakulásában komoly szerepe van a stressznek. A stressz hatására fokozódik a „stresszhormon”, az adrenalin, valamint a cortisol elválasztása. Mindkettő növeli a vércukorszintet, az emelkedett vércukorszint pedig fokozza az inzulintermelést. Ha ez tartósan fennáll, akkor a sejtek állandóan több inzulin jelenlétéhez „szoknak hozzá”, és fokozatosan elvesztik inzulinérzékenységüket. Vagyis előbb-utóbb az inzulin hatástalanná válik. A II. típusú cukorbetegség az egyik leggyakrabban előforduló népbetegség. A cukorbetegek több mint 90%-a a II. típusba tartozik. Magyarországon mintegy félmillió embert érint. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint 180 milliónál több diabéteszes ember él a világon, ráadásul ez a szám 2030-ra vélhetően megduplázódik. Borúlátóbb jóslatok szerint 60 éves korára minden második ember cukorbeteg lesz. Az emelkedés oka elsősorban az életkor meghosszabbodása, az egészségtelen életmód és étrend, valamint a fizikai tevékenység hiánya. A felnőttkori cukorbetegség eredményes kezelésében alapvető jelentőségű a beteg együttműködése, felelősségvállalása. Hiszen terápiás eszközeink behatároltak és meglehetősen korlátozottak: a gyógyszeres kezelés, megfelelő életmód, diéta, testmozgás nélkül szinte biztosan elégtelen a cukorbetegség tartós beállítása, a szövődmények elkerülése. Az együttműködéshez pedig szoros, kölcsönös bizalmon alapuló orvos-heteg kapcsolatra van szükség. A legtöbb betegnek időre van szüksége ahhoz, hogy azt az új - és gyakran megrázó - tényt, hogy ő cukorbeteg, elfogadja. Félelmei esetleg teljesen megbéníthatják felfogóképességét. Ez független a műveltségtől, intelligenciától, iskolai végzettségtől. Ha valaki azt érzi, hogy szörnyű és igazságtalan, ami vele történt, felborítja egész életét, munkáját, megkérdőjelezi jövőjét, az nemigen tud az orvos szavaira figyelni. Amit évek óta magunkkal hordozunk vagy lelkiismeretünket rágja, azok a dolgok vissza fognak kéredzkedni gondolataink közé, és időről időre rontják lelki közérzetünket. Aki hosszú távú gyógyulást áhítozik, és hajlandó érte tenni, ne odázza el az őt izgató dolgok, kapcsolatok, lelkiismereti kérdések rendezését. Ennek alapjait egy betegcentrikus beszélgetés teremtheti meg, amelyben nemcsak az alapvető ismereteket közöljük, hanem lehetőséget nyújtunk a betegnek, hogy érzéseiről, gondolatairól, félelmeiről szabadon beszélhessen. Ha úgy érzi, hogy mentális problémáit megosztaná, de nem tudja, hova forduljon, keressen meg a 20/9442-009 telefonon, és jöjjön el az Egészségközpontba (ESZI volt főiskola épülete, 203. terem) szerda délelőttönként az életmód-tanácsadásomra. Dr. Vöröss Endréné egészségfejlesztő mentálhigiénikus Jubileumi Szoftvertechnológiai Fórum Már hetedik éve sikeresen folynak a Szoftvertechnológiai Fórum előadásai. Eddig 25 alkalommal gyűlt öszsze a hallgatóság, hogy meghallgassa a szakma legavatottabb művelőit. De ez az egész nem jöhetett volna létre, ha nincs ezen a területen egy világhírű kutatásfejlesztési szakemberünk, Bélády László, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett - máig hálával emlegeti professzorait. Kezdetben tervezőmérnökként dolgozott német és francia cégeknél, majd az IBM-hez került. Két évig volt szoftvertechnológiai igazgató, Japánba került, ahol több cég kutatólaboratóriumát vezette (Tokyo Research, MCC, Mitsubishi), majd váltott, és egy szakmai folyóirat főszerkesztője lett (IEEE Transaction on Software Engineering), amelyért magas kitüntetést is kapott. Jelenleg szoftvercégek tanácsadó testületének tagja az USA-ban, Ausztriában és Magyarországon. Több könyv, szakcikk szerzője, társszerzője, melyeket rendre máig idéznek. A közelmúltban ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntötték az informatikai társadalom nevében a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tisztségviselői, a fórum résztvevői. Ez az ünnep arra is alkalmas volt, hogy a jóval korábban megjósoltak megvalósulásáról beszámolhassanak követői: • Yoshihiro Akiyama japán professzor a programfejlesztők képességeinek folyamatos fejlesztésének irányelveit, módszereit, mérési és megítélési szabályrendszerét ismertette. • Hermann Kopetz professzor Bécsből a komplex rendszerekről, a modellalkotás, a megírt programkódok optimalizálási lehetőségéről, a mérés, összehasonlítás problémáiról beszélt. Egy érdekes lehetőségre hívta fel a figyelmet - miközben általában futásidőre optimalizálnak, elfelejtik a műveleti energiafelhasználás tényét. Azonos feladatot különböző magas szintű nyelveken legjobban megoldva, a processzor energiafelhasználása több nagyságrenddel eltér egymástól. • Dieter Rombach professzor Kaiserslautenből „A programozástól a rendszerszervezésig” címmel tartotta előadását. Kiemelte, hogy amit Bélády megjósolt, igaz, ma már az élet szinte minden területére behatol a számítástechnika. • Dr. Gordos Géza, a BME professzora Bélády közbenjárásával kialakított német-magyar együttműködés eredményeit sorolta, például a tempómat egy speciális változatát - a konvojkövetést. • Dr. Roska Tamás legújabb eredményeit ismertette, melyek a látásprotézis felé vezetnek sejtfelépítésű számítógép millió processzor együttműködésének lehetőségével. Az eddig elhangzott előadások végignézhetek vagy letölthetők a www.inf.uszeged.hu/stf honlapról. gyulai Bölcskei, paksi élmények Voronyezsben Április 14-16-án fiatal bölcskei táncosok és paksi zenészek léptek fel nagy sikerrel a doni csaták 65. évfordulója alkalmából rendezett voronyezsi konferencián. Egy hét múlva Bölcskén a Voronyezsi Állami Opera- és Balettszínház vezető szólistája, Irina Romanovszkaja és kísérője, Szvetlána Andrejeva zongoraművész nekik adott külön koncertet. A nézőket oroszországi élményeikről kérdeztük: B akóné Kulbert Klára, a Bölcskei Néptáncegyesület elnöke: - Egyesületünk négy korcsoportban közel 80 taggal működik. Tavaly ősszel kaptuk a Paksi Orosz Klubtól a felkérést a citerásokkal együtt egy voronyezsi fellépésre. Fiatal művészeti vezetőink, Rabóczki Anikó és Appelshoffer János fantasztikus munkát végeztek szakmailag és pedagógiailag is. Nagyon megható, de nagy elvárás is volt, hogy egy üyen nemzetközi konferencia nyitó- és záróműsorát mi adtuk. Szerintem a gyerekek jól szerepeltek, élvezték a táncot. A magyar katonai temetőben lezajlott megemlékezés, koszorúzás olyan érzékenyen érintett bennünket, hogy soha nem fogjuk elfelejteni. Amikor a gyerekek a himnuszt énekelték azon a földön, ahol nagyapáink haltak, a könnyünk is kicsordult. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, és olyan megható gondoskodásban volt részünk, amilyenre nem is számítottunk. Az orosz nyelv problémái ellenére többkevesebb kapcsolatot sikerült kialakítani a helyiekkel. Az út hosszú volt, de nem jelentett problémát. Énekelve, hangulatosan telt az idő. Pozitív élményekkel tértünk viszsza. Kovács Lajos, a Vetővirág Népzenei Együttes vezetője: - Az Orosz Klubtól kaptuk a felkérést, hogy a II. világháború doni hadműveleteiről szóló konferencia kulturális programjában közreműködjünk a néptáncosokkal együtt. Hat taggal mentünk ki. A megnyitón katonadalok voltak a középpontban, és vittünk egy nagykunsági csokrot is. Ha az előadás belülről fa kad, akkor mi is jól érezzük magunkat a színpadon, és ezt a közönség is megérzi A tapsból, elégedettségből úgy éreztük kint sikerült átadni, amit szerettünk vol na. A nyelvi akadályok miatt csak a dal Iámon, a zenén keresztül tudtunk kap csolatot teremteni, és a bánatot, örömei közvetíteni. Jó volt magyarnak lenni. A kinti viszonyok a fiataloknak időuta zást jelentettek, de örültek a fogadtatás nak. Tetszett a vendéglátók műsora is ami nagyon szép, emberi volt - és jó kon díció keÚ hozzá. Jól éreztük magunkat! Meretei Boglárka táncos: - Hatalma: megtiszteltetés volt Voronyezsben a ha zánkat képviselni. A fellépésünk jól sike rült, tetszett a nézőknek. Ilyen fogadta tásban még nem volt részünk! Kedve: emberekkel találkoztunk, megismertül az orosz virtust. A nyelvtudás hiánya nen jelentett nagy problémát, az orosz kony ha pedig nekem nagyon tetszett. Fenome náűs volt! Batta Gábor táncos: - Oroszország szá momra korábban elérhetetlennek tűnt Köszönjük az atomerőműnek és az Oros; Klubnak, hogy kijuthattunk. Az ottanial elfogadták, amilyenek vagyunk, és igye keztek kedvünkre tenni. Bár a szakácsol nagyon igyekeztek, sajnos az ottani été lekkel nem sikerült kibékülnöm. Mégi: leírhatatlanul kellemes élményben vol részünk. Monori Róbert táncos: - A fellépésein! jól sikerültek, különösen a második, é, ezt a közönség is tudtunkra adta. A bu szos út hosszú, embert próbáló volt. Kin igen vártak minket, élmény volt az égés fogadtatás. A második fellépésre való el jutáshoz rendőri kíséretet is kaptunk. Na gyón köszönjük ezt a kiutazási lehetőst get a szervezőknek! Bakó Anna táncos: - Különleges élmén volt, hogy Oroszországban felléphettünk Mindkét műsorunk jól sikerült, élveztük és szerintem a közönség is: vastapssal fc gadtak minket. Az odaút fárasztó volt, d látványosságokkal teli. Az ottani kultúr nagyon szimpatikus volt. ízlettek az étt lek, különösen a káposztaleves: imádon Egy következő lehetőségnél szívesen e mennék ismét. Hadnagy Lajc
