Atomerőmű, 2008 (31. évfolyam, 1-12. szám)

2008-06-01 / 6. szám

8 2008. június Zenesaro(c)k Az afrikai zenész: Apembe William Vital -------------------------------------------------------------------------------- fiym paksi atomerőmű. Keveseknek adódik, hogy közelről megismerjék az afrikai emberek éle­tét, kultúráját. Az Afrikáról szóló természetfilmek és leírások azt bizo­nyítják, hogy az ott élők életfelfogá­sa, életszeretete különbözik a mi­énktől. így a zene és a tánc a szüle­téstől kezdve az élet szerves része. A zene számukra nem a hallgatás passzív örömét, hanem a minden­napi történések kifejezését és magát az életet jelenti. Erről beszélgetek Apembe Williammel, aki a kongói köztársaságból érkezett. Hogy kerültél Magyarországra és azon belül az atomerőműbe?- 1996 óta vagyok az atomerőműben. Kezdetben az Alstom Power Heat Ex­change tolmácsaként a kondenzátorcsere projektjében dolgoztam. A jelenlegi mun­kaköröm vízumügyintéző. De válaszolva a kérdésre: 1983-ban felvételt nyertem Oroszországba, a volgográdi egyetemre, ahol 1989-ben diplomát szereztem. Hogy miért éppen Oroszországot választottam? Mert tőlünk, akik külföldre mennek ta­nulni általában Franciaországot, Ameri­kát veszik célba. Nekem nagyobb kihívás­nak látszott a saját választásom. Az egye­temi évek alatt megismerkedtem egy ma­gyar lánnyal, aki későhh a feleségem lett. így kerültem Magyarországra a házasság­­kötésünk évéhen, 1989-ben. A volt felesé­gem szülőfalujában, Faddon telepedtünk le. Itt született kisfiúnk 1992-ben. Azóta is jól érzem magam Magyarországon, otthon érzem magam közöttetek. Biztosan sokat tudnál mesélni hazád­ról, de ennek a portrénak a zenészről kell szólni. Ám úgy gondolom, pár szót érdekes lenne hallani Kongóról.- A Kongói Köztársaság vagy más né­ven Brazzaville-Kongó, nyugat-közép­­afrikai állam, korábban a francia gyar­matbirodalom része volt. A térség őslako­sai a pigmeusok, később a bantuk váltot­ták őket. A köztársaság a Franciaország fennhatósága alá tartozó Közép-Kongó he­lyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta függetlenségét. Alkotmánya 2002-től léte­zik. Én Brazzaville-től, a fővárostól nem messze születtem. A hét testvérem közül már csak egy él Kongóban. Ötéves lehet­tem, amikor a család a fővárosba költö­zött. Iskolásként a templomi kórusban énekeltem, ekkor kezdtem szolfézst ta­nulni és a furulyával ismerkedni. Ott a ze­ne annyira része az életnek, hogy szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a gi­tár volt. Pengetését idősebb zenészektől próbáltam ellesni, majd megtanulni. Az afrikai gitárfogás más, mint az európai, én ma is ezt gyakorlom. Gitározni iskolai keretek között Volgográdban kezdtem. A zene és az ember között misztikus kapcsolat van. Ez a földrészeden élők­re még inkább igaz. Te hogyan fogal­maznád meg ezt a kapcsolatot?-A zene magát az életet jelenti számom­ra. Hangulatomtól függetlenül segít örül­ni, szomorkodni. A legtöbbször észre sem veszem, hogy több órát töltök el a hang­szereim társaságában. Utánozzák a ter­mészet hangjait, az emberi beszédet. Er­re a dob a legalkalmasabb: hangmagassá­ga többféleképp változtatható, és ritmiká­ja tág lehetőségeket biztosít az érzelmek közlésére. Itt említem meg másik fontos elemét az életemnek: a táncot. A zene és a tánc elválaszthatatlan számomra. A tánc szépségét próbáltam és próbálom át­adni tanítással az érdeklődőknek. A zene melletti elkötelezettséged és tudásod hol mutatkozik meg mosta­nában?- Jó érzéssel mondhatom, hogy két ze­nekarban is játszom. Az egyik az Afro Magic Band, mely tradicionális nyugat-af­rikai hangszereken játszó, ütőhangszeres zenére specializálódott zenekar. Az afri­kai és afrokaribi hagyományokat, a déli temperamentumot, életvidámságot és a nyugati pontosságot ötvözi. És nemcsak szimplán zenélünk, hanem a szórakozta­táshoz elengedhetetlen showelemekkel tesszük még látványosabbá előadásain­kat. A szenegáli, kongói, nigériai és ma­gyar muzsikusokból, táncosokból álló csapatunk egyedi ritmusvilágú koncer­tekkel lép fel. Ä telt házas bulik igazolják, hogy van igény a zenénkre. Sokat szere­pelünk külföldön is, már 28 országban kiadták a CD-inket. A másik a Molatako együttes. A felénk legnépszerűbb afrikai stílust, a Makossa-t játszuk. Én is ezeken nőttem fel. Hangzásvilágát a gitár, basz­­szusgitár, billentyű, dob és a konga adja. A tagjaink származását tekintve nigériai, kameruni, dominikai, kenyai, mind Buda­pesten élnek, egyedül én vagyok vidéki. A Molatako zenekar egyik célja, hogy a zenén keresztül közelebb kerüljenek egy­máshoz, és toleránsabbak legyenek egy­mással a különböző kultúrák. A zenekar több nagysikerű koncertet adott már Bu­dapesten, vidéken és a Sziget Fesztivál ci­vil színpadán is. Az afrikai zene és ritmusvüág iránt megnőtt az érdeklődés. Minek kö­szönhetitek a sikereiteket?- Sikereink alapja a földrajzi távolsá­gok csökkenése és a jazz népszerűsége, de az is tény, hogy az európai műzene mellett az afrikai zene eredetisége és sa­játos előadási módja: a rögtönzés és a rit­mika egyaránt izgalmas terület mind az előadónak és a hallgatónak is, hiszen nincs két egyforma előadás. Végezetül kívánom, hogy továbbra is érezd jól magad Magyarországon, és mi­nél több néző-hallgatónak szerezzetek emlékezetes, felejthetetlen élményt pro­dukcióitokkal. Szabó Béla A cukorbetegség és a stressz A cukorbetegség (diabetes mellitus) a vércukorszint szabályozásának zavara. A diabétesz komplex anyag­cserezavar, amely genetikai és kör­nyezeti tényezők együttes hatására jön létre. C ukorbetegség esetén nem az a leg­főbb probléma, hogy sok a vérben a cukor, hanem az, hogy nem tud belépni az izom- és zsírszövet sejtjeibe, s így a magas vércukorszint ellenére a sejtek éheznek. A cukor helyett zsírt égetnek, ezért a zsírszövetből igen nagy, ellenőrizetlen mennyiségben sza­badulnak fel zsírsavak. A felesleges zsírsavakból savanyú anyagcseretermé­kek képződnek, és ez a szervezet sava­­sodásához vezet. A magas vércukortól fokozott vizeletelválasztással próbál megszabadulni a szervezet, emiatt nő a vizelet mennyisége, a beteg vizet és ás­ványi sókat veszít. A fokozott vízvesztés miatt a beteg szomjazik, és sok folyadé­kot vesz fel. A lelkiállapot erősen befolyásolja min­den egyes anyagcsere-folyamatunkat, a stressz kizökkentheti a szervezetet nor­mális anyagcseremenetéből és egyensú­lyából. Noha tudjuk, hogy a cukorbeteg­ség számos tényező eredménye, a jó lelki­ismeret, lelki nyugalom mindig kulcsfon­tosságú marad. Maga a cukorbetegség ugyan nem te­kinthető klasszikus értelemben vett pszichoszomatikus betegségnek, mivel kialakulásában örökletes és egyéb, jól körülírható környezeti tényezők játsza­nak szerepet, azonban a cukorbeteg ak­tuális vércukorszintjét, a betegség lefo­lyását és szövődményeit jelentősen be­folyásolja a stressz. ÁII. típusú cukor­­betegség kialakulásában komoly szere­pe van a stressznek. A stressz hatására fokozódik a „stresszhormon”, az adre­nalin, valamint a cortisol elválasztása. Mindkettő növeli a vércukorszintet, az emelkedett vércukorszint pedig fokozza az inzulintermelést. Ha ez tartósan fennáll, akkor a sejtek állandóan több inzulin jelenlétéhez „szoknak hozzá”, és fokozatosan elvesztik inzulinérzé­kenységüket. Vagyis előbb-utóbb az in­zulin hatástalanná válik. A II. típusú cukorbetegség az egyik leggyakrabban előforduló népbetegség. A cukorbetegek több mint 90%-a a II. tí­pusba tartozik. Magyarországon mint­egy félmillió embert érint. Az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint 180 milliónál több diabéteszes ember él a világon, ráadásul ez a szám 2030-ra vélhetően megduplázódik. Bo­rúlátóbb jóslatok szerint 60 éves korá­ra minden második ember cukorbeteg lesz. Az emelkedés oka elsősorban az életkor meghosszabbodása, az egész­ségtelen életmód és étrend, valamint a fizikai tevékenység hiánya. A felnőttkori cukorbetegség ered­ményes kezelésében alapvető jelentő­ségű a beteg együttműködése, felelős­ségvállalása. Hiszen terápiás eszköze­ink behatároltak és meglehetősen kor­látozottak: a gyógyszeres kezelés, megfelelő életmód, diéta, testmozgás nélkül szinte biztosan elégtelen a cu­korbetegség tartós beállítása, a szö­vődmények elkerülése. Az együttmű­ködéshez pedig szoros, kölcsönös bi­zalmon alapuló orvos-heteg kapcsolat­ra van szükség. A legtöbb betegnek időre van szüksége ahhoz, hogy azt az új - és gyakran megrá­zó - tényt, hogy ő cukorbeteg, elfogadja. Félelmei esetleg teljesen megbéníthatják felfogóképességét. Ez független a művelt­ségtől, intelligenciától, iskolai végzettség­től. Ha valaki azt érzi, hogy szörnyű és igazságtalan, ami vele történt, felborítja egész életét, munkáját, megkérdőjelezi jövőjét, az nemigen tud az orvos szavaira figyelni. Amit évek óta magunkkal hordozunk vagy lelkiismeretünket rágja, azok a dol­gok vissza fognak kéredzkedni gondola­taink közé, és időről időre rontják lelki közérzetünket. Aki hosszú távú gyógyulást áhítozik, és hajlandó érte tenni, ne odázza el az őt izgató dolgok, kapcsolatok, lelkiismereti kérdések rendezését. Ennek alapjait egy betegcentrikus be­szélgetés teremtheti meg, amelyben nem­csak az alapvető ismereteket közöljük, ha­nem lehetőséget nyújtunk a betegnek, hogy érzéseiről, gondolatairól, félelmei­ről szabadon beszélhessen. Ha úgy érzi, hogy mentális problémáit megosztaná, de nem tudja, hova fordul­jon, keressen meg a 20/9442-009 telefo­non, és jöjjön el az Egészségközpontba (ESZI volt főiskola épülete, 203. terem) szerda délelőttönként az életmód-tanács­adásomra. Dr. Vöröss Endréné egészségfejlesztő mentálhigiénikus Jubileumi Szoftver­technológiai Fórum Már hetedik éve sikeresen folynak a Szoftvertechnológiai Fórum előadá­sai. Eddig 25 alkalommal gyűlt ösz­­sze a hallgatóság, hogy meghallgas­sa a szakma legavatottabb művelőit. De ez az egész nem jöhetett volna lét­re, ha nincs ezen a területen egy vi­lághírű kutatásfejlesztési szakem­berünk, Bélády László, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett - máig hálá­val emlegeti professzorait. Kezdetben ter­vezőmérnökként dolgozott német és fran­cia cégeknél, majd az IBM-hez került. Két évig volt szoftvertechnológiai igazgató, Ja­pánba került, ahol több cég kutatólabora­tóriumát vezette (Tokyo Research, MCC, Mitsubishi), majd váltott, és egy szakmai folyóirat főszerkesztője lett (IEEE Trans­action on Software Engineering), ame­lyért magas kitüntetést is kapott. Jelenleg szoftvercégek tanácsadó tes­tületének tagja az USA-ban, Ausztriában és Magyarországon. Több könyv, szak­cikk szerzője, társszerzője, melyeket rendre máig idéznek. A közelmúltban ün­nepelte 80. szü­letésnapját. Eb­ből az alkalom­ból köszöntöt­ték az informa­tikai társada­lom nevében a Neumann Já­nos Számító­gép-tudományi Társaság tiszt­ségviselői, a fó­rum résztvevői. Ez az ünnep arra is alkalmas volt, hogy a jóval korábban megjósoltak megvalósu­lásáról beszámolhassanak követői: • Yoshihiro Akiyama japán professzor a programfejlesztők képességeinek folya­matos fejlesztésének irányelveit, mód­szereit, mérési és megítélési szabály­­rendszerét ismertette. • Hermann Kopetz professzor Bécsből a komplex rendszerekről, a modellalkotás, a megírt programkódok optimalizálási lehetőségéről, a mérés, összehasonlítás problémáiról beszélt. Egy érdekes lehe­tőségre hívta fel a figyelmet - miközben általában futásidőre optimalizálnak, el­felejtik a műveleti energiafelhasználás tényét. Azonos feladatot különböző ma­gas szintű nyelveken legjobban megold­va, a processzor energiafelhasználása több nagyságrenddel eltér egymástól. • Dieter Rombach professzor Kaiserslaut­­enből „A programozástól a rendszerszer­vezésig” címmel tartotta előadását. Ki­emelte, hogy amit Bélády megjósolt, igaz, ma már az élet szinte minden terü­letére behatol a számítástechnika. • Dr. Gordos Géza, a BME professzora Bélády közbenjárásával kialakított né­met-magyar együttműködés eredmé­nyeit sorolta, például a tempómat egy speciális változatát - a konvojkövetést. • Dr. Roska Tamás legújabb eredménye­it ismertette, melyek a látásprotézis fe­lé vezetnek sejtfelépítésű számítógép millió processzor együttműködésének lehetőségével. Az eddig elhangzott előadások végig­nézhetek vagy letölthetők a www.inf.u­­szeged.hu/stf honlapról. gyulai Bölcskei, paksi élmények Voronyezsben Április 14-16-án fiatal bölcskei tán­cosok és paksi zenészek léptek fel nagy sikerrel a doni csaták 65. év­fordulója alkalmából rendezett vo­ronyezsi konferencián. Egy hét múl­va Bölcskén a Voronyezsi Állami Opera- és Balettszínház vezető szó­listája, Irina Romanovszkaja és kí­sérője, Szvetlána Andrejeva zongo­raművész nekik adott külön koncer­tet. A nézőket oroszországi élménye­ikről kérdeztük: B akóné Kulbert Klára, a Bölcskei Nép­táncegyesület elnöke: - Egyesüle­tünk négy korcsoportban közel 80 taggal működik. Tavaly ősszel kaptuk a Paksi Orosz Klubtól a felkérést a citerá­­sokkal együtt egy voronyezsi fellépésre. Fiatal művészeti vezetőink, Rabóczki Ani­kó és Appelshoffer János fantasztikus munkát végeztek szakmailag és pedagó­giailag is. Nagyon megható, de nagy elvá­rás is volt, hogy egy üyen nemzetközi kon­ferencia nyitó- és záróműsorát mi adtuk. Szerintem a gyerekek jól szerepeltek, él­vezték a táncot. A magyar katonai temetőben lezajlott megemlékezés, koszorúzás olyan érzéke­nyen érintett bennünket, hogy soha nem fogjuk elfelejteni. Amikor a gyerekek a himnuszt énekelték azon a földön, ahol nagyapáink haltak, a könnyünk is kicsor­dult. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, és olyan megható gondoskodásban volt ré­szünk, amilyenre nem is számítottunk. Az orosz nyelv problémái ellenére több­kevesebb kapcsolatot sikerült kialakítani a helyiekkel. Az út hosszú volt, de nem jelentett problémát. Énekelve, hangulatosan telt az idő. Pozitív élményekkel tértünk visz­­sza. Kovács Lajos, a Vetővirág Népzenei Együttes vezetője: - Az Orosz Klubtól kap­tuk a felkérést, hogy a II. világháború do­ni hadműveleteiről szóló konferencia kul­turális programjában közreműködjünk a néptáncosokkal együtt. Hat taggal men­tünk ki. A megnyitón katonadalok voltak a középpontban, és vittünk egy nagykun­sági csokrot is. Ha az előadás belülről fa kad, akkor mi is jól érezzük magunkat a színpadon, és ezt a közönség is megérzi A tapsból, elégedettségből úgy éreztük kint sikerült átadni, amit szerettünk vol na. A nyelvi akadályok miatt csak a dal Iámon, a zenén keresztül tudtunk kap csolatot teremteni, és a bánatot, örömei közvetíteni. Jó volt magyarnak lenni. A kinti viszonyok a fiataloknak időuta zást jelentettek, de örültek a fogadtatás nak. Tetszett a vendéglátók műsora is ami nagyon szép, emberi volt - és jó kon díció keÚ hozzá. Jól éreztük magunkat! Meretei Boglárka táncos: - Hatalma: megtiszteltetés volt Voronyezsben a ha zánkat képviselni. A fellépésünk jól sike rült, tetszett a nézőknek. Ilyen fogadta tásban még nem volt részünk! Kedve: emberekkel találkoztunk, megismertül az orosz virtust. A nyelvtudás hiánya nen jelentett nagy problémát, az orosz kony ha pedig nekem nagyon tetszett. Fenome náűs volt! Batta Gábor táncos: - Oroszország szá momra korábban elérhetetlennek tűnt Köszönjük az atomerőműnek és az Oros; Klubnak, hogy kijuthattunk. Az ottanial elfogadták, amilyenek vagyunk, és igye keztek kedvünkre tenni. Bár a szakácsol nagyon igyekeztek, sajnos az ottani été lekkel nem sikerült kibékülnöm. Mégi: leírhatatlanul kellemes élményben vol részünk. Monori Róbert táncos: - A fellépésein! jól sikerültek, különösen a második, é, ezt a közönség is tudtunkra adta. A bu szos út hosszú, embert próbáló volt. Kin igen vártak minket, élmény volt az égés fogadtatás. A második fellépésre való el jutáshoz rendőri kíséretet is kaptunk. Na gyón köszönjük ezt a kiutazási lehetőst get a szervezőknek! Bakó Anna táncos: - Különleges élmén volt, hogy Oroszországban felléphettünk Mindkét műsorunk jól sikerült, élveztük és szerintem a közönség is: vastapssal fc gadtak minket. Az odaút fárasztó volt, d látványosságokkal teli. Az ottani kultúr nagyon szimpatikus volt. ízlettek az étt lek, különösen a káposztaleves: imádon Egy következő lehetőségnél szívesen e mennék ismét. Hadnagy Lajc

Next

/
Thumbnails
Contents