Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-08-01 / 8-9. szám

2007. augusztus-szeptember mym paksi atomerőmű 5. oldal KÉSZÜLÉK-KARBANTARTÓ ÜZEM Nyitrai János művezető Az Energetikai Szakképzési Intézet­ben (ESZI) végzett 1990-ben, és az iskolapad után a reaktor- és készülék-karbantartó osztály készülék-karban­tartó üzemegységéhez került. A szekunder köri berendezések között kezdte pályafutását mint karbantartó lakatos.- János! Az ESZI-ben tanultakat mennyire tudtad hasznosítani az üzemben?- Nagyon jól, mert egy átfogó ké­pet adott az erőmű működéséről az is­kola. Megszereztük azokat az alapis­mereteket, amelyekre támaszkodva el tudtunk indulni, több társammal egyetemben. A hároméves gépszerelő és karbantartó lakatos osztályunk há­romnegyede került az erőműbe. Az akkori vállalatvezetés azt tűzte ki célul, hogy a nyugdíjba vonuló szak­gárdát helyettesíti ez a „Csikócsapat”.- Ezek szerint nem ért csalódás az iskolapad el­hagyásával?- Nem, mert én úgy voltam vele, hogy a szak­munkásiskola elvégzésé­vel alig vártam a munká­ba állást. Ez valahol jó is, meg rossz is, mert a mai világban csak úgy tud ér­vényesülni az ember, ha megfelelő szaktudással rendelkezik, és minél magasabb is­kolai végzettsége van. Nem utolsó szempont a megfelelő nyelvismeret megszerzése sem.- Nektek volt nyelvoktatás?- Nem, de lett volna rá lehetőség tanfolyam keretében, de az oktatási tematikában nem volt nyelvoktatás. Azóta volt és van is lehetőségem nyelvet tanulni. Jelenleg magántanárhoz járok, mert időközben főiskolai vég­zettséget szereztem, és a diploma megszerzésének feltétele a nyelvismeret.- Milyen főiskolát vé­geztél?- Amikor 2000-ben technológus lettem, akkor az ESZI-ben indult egy gépésztechnikus képzés, és azt a kur­zust elvégeztem. Miután megvolt a technikusi képzés, akkor az egyik kol­légám unszolására elkezdtem a főisko­lát 2002-ben, és 2006-ban fejeztem be. A nyelvvizsga viszont még hátra van.- Bemutatnád a munkaterületedet?- Technológusi munkakörből ke­rültem művezetői beosztásba, miu­tán az elődöm, Nagy Jenő, 2006-ban nyugdíjba ment. Közben voltak át­szervezések, létszámcsökkentések, és most egyedül vagyok művezető, a korábbi egy művezető és két techno­lógushoz képest. Hol technológus­ként, hol művezetőként ténykedem. Négy műszaki ellenőr kolléga tarto­zik hozzám. Mivel ezen a munkate­rületen elég régóta vállalkozásban dolgoznak az emberek, a vállalko­zók felügyelete és műszaki ellenőr­zése a feladata a négy kollégának. A munkaterületem 2007. január 1-jétől nagyon megnőtt, mert a turbinagép­házban lévő tartályok karbantartásán túl más osztályokról is vettünk át be­rendezéseket. Többek között lég­­technikai és nitrogéntartályok kerül­tek hozzám, valamint a turbina-olaj­­rendszer tartályai és a vízlágyító üzem összes berendezése.- Munkaidő után mivel töltőd a szabadidődet?- Szabadidőmben első a család, van egy négy­éves kisfiúnk, vele szok­tam lenni. Vettünk egy hobbitelket Biritó kör­nyékén, és az időnk nagy részét ott töltjük. Vannak háziállataink, amelyeket a gyerek is nagyon sze­ret. A feszültség leveze­tésére, kikapcsolódásra tökéletesen megfelel. Szerencsére a nejem is dolgozik, így két fizetés­ből sikerül nyugalmunkat biztosítani. Papp Károly műszaki ellenőr- Karcsi! Mióta dolgo­zol az atomerőműben, és honnan kerültél ide?- Az atomerőmű építé­séhez 1978-ban nyertem felvételt, majdnem ez a pá­lyafutásom kezdete. Rövid ideig az NDK-ban dolgoz­tam a Vegyépszer vállalat keretében. Miután a kinti munkát befejeztük, a cég paksi kirendeltségére kerültem, és in­nen vonultam be kétéves katonai szol­gálatra az építő műszaki katonákhoz, Paksra. Leszerelésem után, 1984-ben kerültem a PAV-hoz.- Milyen munkakörbe?- Lakatosként kerültem a készü­lék-karbantartó üzembe, és egymás után jöttek a különböző tanfolyam­ok, amelyeket sikeresen elvégeztem.- Ki vett fel?- Szegény megboldogult Lajferton Imre.- Mikor kerültél a mos­tani beosztásodba?- 1998-ban, azóta igyek­szem a feladataimat a ma­gam és főnököm megelé­gedésére végezni.- Milyen konkrét fel­adataid vannak?- Ahogyan a többi mű­szaki ellenőrnek, úgy ne­kem is főleg a munka szervezésében és a végrehajtás ellenőrzésében van feladatom. Nagyon fontos a technoló­giai előírások szerinti munkavégzés, és ezt nekem figyelemmel kell kísérni.- Mi a legnehezebb munka?- Olyan nincs!- És a kedvenc területed?- A karbantartás, mert régebben még fizikai munkát is végeztünk, és én azt nagyon szerettem. Majdnem az összes gépházi hőcserélő és tar­tály hozzám tartozott, azoknak a kar­bantartását végeztük akkor.- A szabadidődben mit csinálsz?- Gyakran kirándulunk a családdal, illetve pinceépítéssel foglalkozom. Vettem egy pincét, azt kitéglázom, de közben vettem még egy telket. Nyug­díjas éveimre lesz mit csinálnom. Ré­giséget és a feliratos téglákat gyűjtök, a legrégebbi darabom 1842-ből való.-A családról hallhatnánk valamit?- Dunaföldváron lakunk. A lá­nyom most Írországban van ösztön­díjasként, az idei évben végez az egyetemen magyar-angol szakon. A fiam negyedéves hegesztő szakmun­kás Dunaújvárosban, a Dunaferr is­kolában. A nejem a dunaföldvári gimnázium gazdasági előadója. Mautner Vilmos műszaki ellenőr A szekszárdi 505-ös szakmunkáskép­zőben volt tanuló, és már onnan az atomerőműbejárt gyakor­latra. Mivel szerződése volt a vállalattal, a sikeres szakmunkásvizsga után, 1989-ben, az atomerőmű­ben kezdett dolgozni.- Az iskolapadból mi­lyen területre kerültél?- A készülék-karban­tartó területre, ahol a mai napig is dolgozom. Elő­ször karbantartó lakatos, majd veze­tő szerelő voltam. Ezután technoló­gusi kinevezést kaptam 2003-tól, és azt követően lettem műszaki ellenőr.- Milyen feladatokat kell megol­danod?- A primer köri készülékekkel fog­lalkozunk, tartályokkal, hőcserélők­kel és szűrőkkel. A felsorolt berende­zéseket kell felkészítenünk szerkeze­ti vizsgálatra, nyomáspróbára és ha­tósági vizsgálatra.- Van kedvenc berende­zésed?- Kedvenc berendezé­sem nincs, mindegyik egy­formán fontos. Viszont vannak sarkalatos pontok és feladatok egy-egy idő­szakban. Ilyen most a loka­lizációs toronyban lévő tál­cák helyzete.- Mi jelenti a feladat különlegességét?- A tálcák kritikus pontja a rajtuk el­végzendő hegesztési feladatok nehéz­sége, ezeket feltöltés nélküli állapot­ban kell elvégezni. A hegesztések után ismét fel kell tölteni, és ilyen állapot­ban kell megvizsgálni a tömörségüket.- Mely készülékek adják a legtöbb munkát?- Általában a hőcserélők, amelyek nem saválló csövezésűek, mert ezek elég gyakran kilyukadnak, és ilyen­kor le kell dugózni ezeket. Ha a du­gózott csövek mennyisége elérte a hőcserélőben található csövek mennyiségének 10%-át, akkor cső­cserére van szükség.- Munka után mivel töltőd a sza­badidődet?- Olvasok, koncertre járok, és na­gyon érdekelnek a sportközvetítések.- Mondanál néhány szót a csalá­dodról?- Két fiam van, a kilencéves Péter és a négyéves Balázs. Szekszárdon lakunk, és a feleségem a szekszárdi kórház mosodájában dolgozik. Apu­kám is itt dolgozott az atomerőmű­ben, már nyugdíjba vonult, ő általa kerültem ide, így megvan a családi folytonosság. Doszpoth Tamás műszaki ellenőr Szekszárdon járt műszaki szakközépiskolába, majd Pécsett folytatta tanulmá­nyait, ahol általános gép­szerelő és karbantartó tech­nikusi képesítést szerzett.- Tamás! Mikor és ho­gyan kerültél kapcsolatba az atomerőművel?- Egyik ismerősöm mondta, hogy ideiglenesen vesznek fel embereket az átrakáshoz. Jelentkeztem, és 1997-ben ideiglenes munkaszerződéssel kezdtem dolgoz­ni lakatosként a primer körben, a gőzfej lesztős csapatban. Ez az ideig­lenesség az átrakás végéig tartott, majd véglegesítettek. Megtetszett a munkahely, rendes és aranyos a csa­pat. Megszakadni nem kell ugyan, de amit elvégzett az ember, azt megkö­vetelik, hogy rendesen csinálja meg.-Jelenleg milyen területen dolgozol?- Két év után műszaki előkészítő lettem, kikerültem az irodára, fizikai munkát már nem kell végeznem. Mint műszaki ellenőr a nyomókörö­ket, különböző rendszereket segítek szerkezeti vizsgálatra előkészíteni. Dokumentációkat ellenőrzők, rakatok rendbe, és előkészítő technikusként is vannak feladataim. Az osztályon gra­fikai munkákat is szoktam végezni.- Úgy tudom, nem hagytad abba a tanulást.- Igen, folytatom, jelenleg másod­éves vagyok a Pécsi Tudományegye­tem Pollack Mihály Műszaki Karán. Előbb informatikával próbálkoztam, de az nem kapcsolódott közvetlen a munkakörömhöz, ezért a cég a gé­pészmérnökihez járult hozzá. Az in­formatikának sem fordítottam hátat, hobbiszinten megmaradt ez a tevé­kenységem.- Ha már említetted a hobbit, mivel töltőd a szabadidődet?- Tagja vagyok két nukleáris szervezetnek - a Fine-nek és a WIN-nek —, nekik készítek külön­böző grafikákat, lógókat, és elkészült az első nuk­leáris képregényem is. Ezt a képregényt már a Sziget Fesztiválon is osz­togatták, illetve Svájcba is vittek be­lőle fizikusok. Imádom a Dunát, so­kat jetskizem, most vettem egy quadot, illetve fallabdázom verseny­szerűen, és másodállásban kovácso­lok, jetskiket javítok.-Hogyan jutottál el a kovácsoláshoz?- Már nagyon régen szerettem volna egy normális kovácsoltvas ágyat. Felkerestem néhány mestert, ám az egyik azért nem dolgozott, mert beteg volt, a másik azért, mert alkoholista lett. Akkor döntöttem el, hogy megcsinálom én magam. Vet­tem hozzá szerszámokat és üllőt, a füjtatót pedig magam készítettem. Az első ágyam ugyan nem úgy sike­rült, mint szerettem volna, de a mai napig azon alszom. Azóta csiszol­tam a tudásomat, és mindenféle ext­rém dolgokat készítek. Nekem a ko­vácsolás olyan, mintha rajzolnék, csak vassal dolgozom. Amit nagyon méltányolnak a megrendelőim, hogy egyedi darabokat készítek, és nem futószalagon gyártok néhány sablo­nos dolgot.- Családod van már?- Egyelőre nincs, keresem az igazit, és nagyon válogatós vagyok. Húsz éve kapcsolták az országos hálózatra a 4. blokkot A felvételek 1987 márciusában és novemberében készültek. (MTI Archívum)

Next

/
Thumbnails
Contents