Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7. szám
2. oldal 2007. július & paksi atomerőmű Adatok a teljes piacnyitás megítéléséhez A Mavir Zrt. és az MVM Zrt. közös kiadásában és felelős szerkesztésemben hamarosan megjelenik a villamosenergia-rendszer 2006. évi tömörített statisztikája. Ebből emelem ki sürgőssége miatt az árampiac teljes megnyitási folyamatának rendezéséhez szükségesnek vélt, fontosabb statisztikai adatokat. A binom tarifa működésének közÚj helyzetet teremtett az áramszolgáltatásban, hogy az EU-irányelvek alapján 2003. évben részlegesen megnyílt a versenypiac, amely lehetővé tette a feljogosított fogyasztók és az áramkereskedők új csoportjainak létrejöttét. Bár az országban statisztikailag regisztrált 5,4 millió összes fogyasztójához képest elenyésző volt a 2005. év végéig ténylegesen piacra lépett nemháztartási fogyasztók 1787 száma, amely 2006-ban mindössze 689-cel bővült, de statisztikai követésük új feladatot jelentett mind az engedélyező Magyar Energiahivatal, mind a Rendszerirányító Mavir Zrt. számára. Az árampiac fokozatos bővülésének folyamatában ki kell emelni azt az örvendetes tényt, hogy a fenti, az összeshez képest aránylag kis létszámú fogyasztó - aki élt a feljogosítással - 2006. évben az összes fogyasztás 35%-át vételezte. Ezen eredmény láttán sokan - köztük is az iparág szabályozásáért felelős kormányzati szervek egyes képviselői is - téves következtetést vontak le, és a teljes piacnyitástól árcsökkenést és a tarifák teljes átrendeződését váiják. A piacnyitás jellemző tényszámait foglalja össze az 1. táblázat. A táblázatból igen fontos következtetések vonhatók le:- Az összes villamosenergia-fogyasztó száma 2006. év végén - igen kis kerekítéssel - 5 400 000 volt. Ebből a háztartási tarifával vételezők száma 4 984 000. — A versenypiac 2003. évben nyílt meg, de csupán a 28 legnagyobb fogyasztó vállalta a belépés kockázatát. A 2004. évben az EU-irányelvek szerint valamennyi (423 ezer) nemháztartási fogyasztó kapott jogot a szabadpiac választására. Ezek közül mindössze 187 élt e lehetőséggel. 2005 végére 1787, a 2006. évben pedig ez a szám 2476-ra növekedett. A piac bővülése mégis igen eredményesnek tekinthető, mivel az aránylag kevés résztvevő 2006 szeptemberében az összes fogyasztás 35%-át vette igénybe. Bár ez a hányad - az importárak növekedése miatt - az év végére 28%-ra esett vissza, az éves átlag 36,6% volt, ami már elérte a 100% piacnyitású EU-tagállamok villamosenergia-rendszereinek szintjét. Ezen országok tapasztalataiból vonható le az a következtetés, hogy Magyarországon az 5 millió háztartási fogyasztó közül várhatóan igen kevesen váltanak majd áramszolgáltatót, mivel azok a kisfeszültségű hálózaton nem tudnak egymástól oly mértékben eltérő árakat ajánlani, amelyek megérnék a váltás bonyodalmait. Sajnálattal állapítható meg, hogy a teljes piacnyitásról szóló médianyilatkozók az áramszolgáltatás fizikai folyamatával nincsenek tisztában. Ezt az ismerethiányt szeretném pótolni a mellékelt 1. ábra közlésével, amely statisztikai pontossággal mutatja be a villamosenergia-rendszer (ver) 2006. évi teljes forgalmát. A folyamatábra a villamosenergiarendszer működtetésének legfontosabb műszaki és gazdasági összefüggéseire ad magyarázatot. Az ábra rávilágít a ver-ben lezajló értékesítési folyamat önköltségen alapuló tarifaképzésének műszaki alapjaira, áttekintő képet ad a ver irányításának bonyolult feladatairól a villamosenergia-termelés, az átvitel és az elosztás lépcsőinek feszültségszintjein. Az ábra bal oldalán látható rajzséma egyszerűsítve mutatja be a ver műszaki szerkezetét, amely az ábrán elemekre bontva látszik. A séma szerint a ver tulajdonképpen egy összevont óriáserőmű a nagy magyar égbolt alatt, amely ellátja az ország összes fogyasztóját. Ez a fizikai alaphelyzet, amelyet nem szabad elfelejteni az áramszolgáltatás törvényi, gazdasági szabályozásáért felelős szerveknek. Az ábra szerint a nagyerőművek és az import képezik a forrás 95%-át. Ez a villamos energia a gyűjtősínként működő, a Mavir Zrt. tulajdonában lévő 220, 400 és 750 kV-os átviteli hálózatáról jut az áramszolgáltató társaságok 120 kV-os fő-elosztóhálózatába, és áramlik tovább többszörös transzformáción keresztül a közép- és kisfeszültségű hálózat fogyasztóihoz. E folyamat jelentős fizikai veszteséggel jár, aminek értéke az ábrán számszerűen is nyomon követhető. Fontos tudni, hogy ugyanaz a hálózat szállítja a közüzemi és a versenypiaci villamos energiát is, de a számszerűségek az ábrából pontosan, szétválasztva is leolvashatók. Az 50 MW-nál kisebb erőművek általában nagyságuk szerint az elosztóhálózat különböző feszültségszintjeire táplálnak be. Ezek adatgyűjtését az áramszolgáltatók (ász) irányítóközpontjai (a volt KDSZ = a mai DSO) végzik, és továbbítják a Mavir Zrt., tehát az átviteli hálózati rendszerirányító (TSO) központjába. Az energiaáramlás folyamatának ismeretében logikusnak tűnik, hogy villamos energia erőműi átlagára a 220, 400 kV-os átviteli hálózaton, azaz a ver gyűjtősínjén a legolcsóbb, mivel ide táplálnak be a legkisebb önköltségű erőművek. Az MVM Zrt. kereskedője az éves szerződésekben oly módon köti le termelésüket, hogy az eredő éves átlagár a lehető legkisebb legyen. A Mavir Zrt. pedig a szerződések alapján úgy ad órás menetrendet számukra és szabályozza online számítógépes rendszerével pillanatonként is terhelésüket, hogy rendszerszinten a legkisebb költség valóban elérhető legyen. A közüzem számára mindez a MÉH által megállapított erőműi tarifák alapján történik. A fentiekből az is kitűnik, hogy az EU részéről is felmerült vádakkal szemben a ver legkisebb költségének elérése az MVM Zrt. elsőrendű gazdasági érdeke, tehát ez a tény kizárja a ver többi szereplőjével szembeni hátrányos megkülönböztetés minden gyanúját. A közüzemi fogyasztók számára a villamos energiát az ász-szervek vásárolják meg a gyűjtősínről, és adják tovább a közép- és kisfeszültségű fogyasztóknak, szintén a hatósági tarifa áraival. A ver-szintű optimalizálásból a versenypiaci és a kötelező átvételt élvező erőművi terhelések kiesnek, de a ver napi menetrendjébe, azok importteljesítményével együtt természetesen beépítésre kerülnek annak érdekében, hogy az UCTE VERE frekvencia- és teljesítmény szabályozási előírásait a magyar ver be tudja tartani a szigorú tűréshatárokon belül. Az 1. ábra magyarázatot ad arra is, hogy miért nem várható a háztartási fogyasztók körében jelentősebb szolgáltatóváltás. Ezek a fogyasztók ugyanis a kisfeszültségű hálózatról vannak ellátva. Látható, hogy az ász-ok a gyűjtősínről azonos tarifával vételeznek, ezért nem valószínűsíthető, hogy az egymástól teljesen független, földrajzilag elkülönített területen működő elosztóhálózatukon kívül lévő, másik ász-hálózatára kapcsolódó fogyasztó számára olcsóbb szolgáltatást tudjanak nyújtani. Gondoljunk csak a hibaelhárításra, mérőcserére, ellenőrzésre, hálózatfejlesztést igénylő teljesítménynövelésre stb., amelynek bázisa nem a területen belül, hanem távol, másik városban, megyében vagy régióban van. A hálózat tulajdonosa nyilván nem fog törődni a tőle elvált fogyasztóval, aki gyakorlatilag magára marad. Teljesen más a helyzet az ipari nagyfogyasztóknál, akik maguk is képesek szakszemélyzetükkel a belső hálózatuk, kapcsolóberendezéseik karbantartására. Van erejük ahhoz, hogy az elosztóhálózat hibáinak gyors javítását a területi ásztól kisürgessék, amely egyébként is köteles elvégezni a fizetett rendszerhasználati díj ellenében. A villamosenergia-árképzés nemzetközileg elfogadott alapelve a kéttagú (binom) tarifa. Ennek első tagja a villamos mű teljesítőképességét tükröző állandó költségből számítható Ft/kW-mutató, a második pedig a Ft/kWh energiatag, amely elsősorban a primer energiahordozó beszerzési költségétől függ. Az erőművek éves szállítási szerződéseit az MVM a várható tartamdiagram alapján köti meg, a legkisebb költség elvének betartásával. A tartamdiagramok alakja szabja meg az eredő vételezési átlagárat. gazdasági hátterét legjobban az erőművek fajlagos termelési költsége magyarázza meg. A 2. ábra néhány nagyerőmű Ft/kWh árváltozását mutatja be a kihasználási óraszám függvényében, amely hiperbola alakot mutat. A diagramból az a fontos tézis is rögzíthető, hogy az erőműveket nem szabad csupán egy árral jellemezni, mivel az összehasonlítás csak azonos kihasználási óraszám mellett tükrözi a valós viszonyokat. A binom rendszerű tarifáknál a villamos mű Ft/kW állandó költségét alapvetően a létesítés beruházási költsége és a leírás időtartama szabja meg. Nagysága nemzetközi tapasztalat szerint értékelhető a különböző típusú erőművekre és hálózati egységekre. A Ft/kWh energiaköltséget a primer energiahordozó Ft/MJ költsége és az átalakítás hatásfoka alakítja ki. A tüzelőanyag árát ma már globális hatások befolyásolják. Az erőmű hatásfoka azonban a tervezett élettartam alatt gyakorlatilag alig változtatható. Az erőmű típusától függően a hatásfok 20-90% között mozoghat. Az élettartam a hőerőműveknél 10- 40 év között, atomerőműnél ma már 60, vízerőműnél pedig akár 100 évre kis tervezhető. A fogyasztói tarifáknál a teljesítménydíjat a hálózat kiépítése során ugyancsak a beruházás költségei szabják meg. A díj a gyűjtősínről leágazó transzformátorlépcsők számával növekszik, és a kisfeszültségen éri el a legnagyobb értékét. Logikus tehát, hogy a tarifa is itt a legdrágább. Az elosztóhálózaton a Ft/kWh energiaköltség a gyűjtősíntől távolodva emelkedik az egyre növekvő hálózati veszteség miatt. (Folytatás a következő oldalon) Sorszám Tárgy 2003. 2004. 2005. 2006. december 31. 1. A mérlegkörök száma 18 24 28 34 2. A feljogosított fogyasztók száma 88 187 1787 2476 3. Fogyasztási helyek száma 12929 4. Összes fogyasztó (ezer) 5235 5306 5349 5400 4.1. Háztartási fogyasztó (ezer) 4880 4883 4987 4984 4.2. Nemháztartási fogyasztó (ezer) 455 423 362 460 5. Fogyasztás összesen (GWh) 33584 33836 34596 35223 5.1. Közüzemi (GWh) 29701 26624 22911 22166 5.2. Versenypiaci (GWh) 3883 7212 11685 13057 5.3. Versenypiac aránya (%) 11,6 21,3 33,8 37,0 6. Import szaldó (GWh) 6939 7472 6227 7208 6.1. Közüzemi import (GWh) 4330 3892 3506 3608 6.2. Versenypiaci import (GWh) 2609 3580 2721 3600 6.3. A versenypiac importhányada (%) 37,6 47,9 43,7 49,9 1. táblázat: A versenypiac fejlődése 2. ábra: Erőművek árrendeletben elismert fajlagos költségei a kihasználási óraszámuk alapján (2006)
