Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-04-01 / 4. szám

2007. április 11. oldal 6 Paksi Atomerőmű Zrt. Nemes gondolatokkal, jótékony cselekedettel A Padosz Ifjúsági Tagozatának akciója A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete (Padosz) Ifjúsági Tagozata ez év februárjában ismét a jótékonyság nemes gondolatának szellemében cselekedett, és ajándék­kal kedveskedett a paksi gyerme­keknek. Ez alkalommal sportjáté­kokkal, sportfelszerelésekkel örven­deztették meg őket. Az idei akciót is ugyanúgy, mint az előzőeket maguk a fiatalok kezdeményezték, a fiata­lok szervezték és valósították meg. A lelkes kis csapat irányítója, koor­dinálója Hanoi Zsuzsa, a Padosz If­júsági Tagozatának vezetője, az épí­tész-műszaki osztály mérnöke.- Zsuzsi! Már a harmadik jótékony­­sági akciót rendeztétek, és az itt be­folyt összeget a gyerekekre fordítottá­tok. Hogyan indult ez a kezdemé­nyezés, és milyen siker kísérte ez idáig?- A Padosz fiataljai abból a célból határoztak a jótékonysági akció indítása mellett, hogy tá­mogatást, segítséget nyújtsanak a kisgyermekek részére ott, ahol erre szükség van, ahol örömmel fogadják a támogatást. Ennek le­bonyolításához legjobban a ka­rácsony és az azt megelőző na­pok feleltek meg, hisz ez az az időszak, amely a szeretet ünne­pe, az összetartozás és a gyere­kek megajándékozása jegyében telik. Nem készen vásárolt, hanem saját magunk és kisiskolások által készített kézműves tárgyakat árultunk jóté­konysági célzattal. Ezeknek főként eszmei értékük volt, de ki-ki a maga szándéka szerinti összegben vásárol­hatta meg. Első évben a rákos gyer­mekek javára ajánlottuk fel az ado­mányt, mely egy országos alapít­ványhoz került. Ekkor azonban felis­mertük, hogy az általunk összegyűj­tött pénz országos tekintetben csupán egy csepp a tengerben, vi­szont itt helyben, a paksi gyermekek egy-egy cso­portjának jelentős összeg. A második évben már úgy gondoltuk, hogy ha Pakson vagyunk, és paksi emberek jótékonykodnak, akkor pak­si gyerekeknek juttassuk az adományt. A múlt évben a paksi bölcsőde két helyszí­nére vittünk játékot, ahol nagyon-na­­gyon örültek neki a gyerekek. Az idén szintén a saját készítésű alkotásokból befolyt összegből vásá­roltunk a paksi gyermekek részére. Mi magunk, az Ifjúság Tagozat tagjai horgolásokkal, üvegmatricás tár­gyakkal járultunk hozzá a vásárhoz, a Balogh Antal Általános Iskola két el­ső osztályának kisdiákjai pedig kará­csonyfadíszeket, fajátékokat, levele­zőlapokat, gipsz gyertyatartókat, gipszfigurákat alkottak, dekopázs­­technikával és falapokkal is készítet­tek ajándékokat. Mind-mind kézzel alkotott, kézzel rajzolt, festett munka volt. Idén az autista és sajátos nevelé­si igényű gyermekekre fordítottuk a befolyt összeget. Közel kétszáz em­ber adakozásából 102 000 Ft gyűlt össze. A nevelők­kel történt egyeztetés alap­ján, célzatosan a gyerme­kek mozgásának fejleszté­se érdekében speciális test­­nevelési eszközöket vásá­roltunk, amelyeket február végén adtunk át. Mi nemes célnak tekintjük ezt a kez­deményezésünket, és min­denképpen szeretnénk folytatni en­nek hagyományát a következő évek­ben is.- Milyen programokat szervez még az IJJúsági Tagozat?- Éppen a karácsonyi jótékonysági vásár kapcsán hirdettük meg a kézműves szakkört. Ide bárki jö­het, és a foglalkozások alkalmá­val ingyenesen megtanulhat hor­golni. Minden itt készült tárgyat a jótékonysági vásáron kínálunk eladásra. A szakkörök között ter­vezünk makramézást, kötést, üvegfestést, faeszközök készíté­sét, minden olyan kézműves te­vékenységet, amellyel a karácso­nyi vásár választékát tudjuk bő­víteni. Nem a jótékonysági vá­sárhoz kapcsolódik, de nagy si­kere van minden évben az Ifjúság Tagozat által szervezett országos strandpartinak, amelyre az iparág kü­lönböző területeiről érkeznek részt­vevők. Programjainkkal a fiatalok számára kínálunk kapcsolatteremtő lehetőséget. Egyik kiemelt célunknak tekintjük a fiatalok közösségbe törté­nő bevonását.- Sok sikert kívánok további mun­kátokhoz! -Lovásziné Anna-A Fine ismét Füreden erősített A Fiatalok a Nukleáris Energetiká­ért (Fine) 2007. március 9-11-én megtartotta szokásos éves összejö­vetelét a PA Zrt. balatonfüredi rek­reációs központjában. Az előadások feszített menetrendben, esetenként hevesebb vita mellett zajlottak. Horváth Ákos, a KFKI AEKI Fermi­­díjjal kitüntetett, fiatal kutatója elmond­ta, hogy az ITER (International Ther­monuclear Experimental Re­actor) a fejlett világ hosszú távú kísérlete a csillagok fúziós ener­giatermelésének földi megvalósí­tására. Legkorábban 2030-ban in­dulhat az első kísérleti fúziós erő­mű, addig számtalan problémával kell szembenézni. Franciaország hatalmasat nyer azzal, hogy gaz­dasági súlyát meghaladóan fektet be az ITER megépítésébe. Schiller Róbert előadása sze­rint az energia tárolására és ter­melésének tisztaságára megol­dás a hidrogén. Hidrogénener­getikán a primer energiaforrások ki­aknázásával való hidrogén-előállítást, -tárolást, -szállítást, végül a hidrogén­ben lévő kémiai energia felszabadítá­sát értjük. Problémát jelent a kis reak­ciósebesség vagy a túl alacsony ha­tásfok. A lehetőségek további kutatá­sokat indokolnak. Yamaji Bogdán Fine-elnök franciaor­szági tapasztalatairól számolt be, ame­lyeket egy a nukleáris üzemanyagcik­lust bemutató szemináriumon szerzett. Dr. Aszódi Attila bemutatta, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (NEA) 2030-ig a fosszilis energiahordozók előretörését jósolja a primerenergia­­igény 50%-os növekedése mellett. Addig 20 ezer milliárd dollárt kell befektetni a szénhidrogén-iparba. Az MTA Energetikai Bizottságá­nak állásfoglalása szerint a magyar gazdaság GDP-arányos energiaigé­nyessége (18,11 MJ/$) az elsők között van Európában, míg az egy főre eső érték (100,9 GJ/fő) már árnyaltabb képet mutat. A magyarországi erőmű­park elöregedése miatt 4500 MW-nyi kapacitást kell 2020-ig lecserélni. Szépszó Gabriella bemutatta az ég­hajlatváltozás ténylegességét megala­pozó elemzéseket és a jelenlegi kuta­tások eredményeit. Európa alapvető­en szárazabb lesz az elkövetkező idő­szakban, valamint a szélsőséges idő­járásra is gyakrabban kell számítani. A szombati vacsora előtt és után Fülöp István számolt be Greenpeace­­es (GP) tapasztalatairól „Belülről sö­tétzöld” címmel. István célja többek közt a GP energetikai megnyilvánu­lásainak belső kontrollja. A szervezet katonai fegyelemmel működik, de az aktivistáktól nem vár­ják el személyes nézeteik feladását. A szervezet nehezen kezelhető jellemző­je, hogy érzelmi alapon kommunikál. Szerintük az emberek egy jelentős ré­sze számára az energetika és általában a világ olyan bonyolult, hogy csak ér­zelmi üzenetek felfogására képesek. A vasárnap reggelt Hadnagy Lajos nyitotta. A teljesítménynövelésnél a megalapozottság mellett szóba került az engedélyezés menete, az átalakítá­sok ütemezése és a projekt gazdasági indokoltsága. A műszaki tevékenysé­gek bemutatása kitért olyan részle­tekre, mint az új típusú üzemanyag, és a PDA-Verona rekonstrukciója. Cserháti András előadásából meg­ismertük a teljes sérült üzemanyag eltávolítási folyamatát animációkkal megtűzdelve, már-már napi felbon­tásban. A fürási-fűrészelési megoldá­sokon túl az elhárítási folklórról is képet alkothattunk (sonka, macifej). A nemzetközi nukleáris kitekintést Boros Ildikó nyújtotta. 2006-ban két atomerőmű lépett üzembe, kettőt vég­leg leállítottak, 2007 februárjában 12 építés volt folyamatban. A finn Olkiluoto-3 Európai Nyomott­vizes Reaktor lesz (EPR) egy 1750 MW-os névleges teljesít­ményű turbinával és 60 éves ter­vezett élettartammal. A 2010-es kereskedelmi termelés egy évet bizonyosan csúszik. Eközben a franciaországi Flamanville-3 beruházás is megindult. 2007 januárjában megkezdődhettek a talajmunkálatok Cadarache-ban az ITER építésénél. Végleges leállítások (Apát­­szentmihály, Kozloduj) és újabb beruházások (Mohi, Belene) is történtek a környező országokban. Cemavodában elindult a 2. blokk, tervezik a 3-4. épí­tését. A balti államok az antinukleáris Lengyelországgal karöltve építenének újabb blokkot Litvániában. A nap fénypontja talán Treszl Gábor és Vörös Csaba cseljabinszki kalandtú­rájának bemutatása volt. A fiúk egy 39 éves oldalkocsis Pannóniával vágtak neki a sztyeppének, hogy Ázsiáig jussa­nak. Céljuk a helyi és a velük száguldó infrastruktúra tesztelése volt. A túra si­keressége megelőlegezi a reményű hogy így ki lehet jutni a pekingi olimpiára. Mindenhol vendégszeretően, kíváncsi­an, segítőkészen fogadták a fiúkat a he­lyiek. Az orosz nyelvi kommunikáció előnyös, bár nem volt előfeltétel. A Fine idei túrájának tervezett cél­ja Románia, ahol szeretnénk megte­kinteni a CANDU-reaktoros atom­erőmű mellett a nehézvíz- és az üzem­anyaggyárat is. -Csuvar Miklós­ifj. Tibay Ferenc (1970-2007) Szomorú szívvel közöljük, hogy ifj. Tibay Ferenc, az émo tervező mérnöke 2007. március 6-án tragikus kö­rülmények között váratla­nul elhunyt. Élt 37 évet! Többen gyermekkora óta is­mertük Ferit! Szinte a szemünk láttá­ra nőtt fel, lett diák, mérnök, ott vol­tunk a lakodalmán, megünnepeltük a gyerekei születését, s még sorolhat­nám a fontos eseményeket. Nagyon nehéz tudomásul venni, hogy mi kí­­sérjük el Ferit utolsó útjára is. Egyszerűen felfoghatatlan és elfo­gadhatatlan számunkra a szörnyű va­lóság, hogy bekövetkezett ez a tragi­kus véletlen, s elvitte őt tőlünk a halál. Ilyenkor gondolom mindenki meg­rendültén, kicsit magába szállva emlékszik vissza az elmúlt idő ese­ményeire, felidézve az eltávozó ba­rát, kolléga, munkatárs - bátran mondhatom, hogy Feri mindhárom volt a számunkra - köztünk töltött élete eseményeit, hiszen ezek a mi életünk részei is voltak egyben. Feri 1970. január 28-án született Pakson. A Műszaki Egyetem Építő­mérnöki Karán szerkezetépítő sza­kon szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után, 1996 novemberében került az építészeti műszaki osztály­hoz, előbb Atomix-állományban, majd 1999 januárjától a PA Rt. állo­mányába, ahol tervező mérnökként, elsősorban statikusként dolgozott. Irányításával több új épület, építé­szeti átalakítás tervei születtek meg az osztályon. Szaktudása, helyisme­rete alapján személye fontos lánc­szeme lehetett volna az üzemidő­­hosszabbitáshoz szükséges építé­szeti elemzések elvégzésének. A szakmai kamarák megalakulá­sa után tagja lett a mérnöki és az építészkamarának is. Az osztályon eltöltött évek, a meg­szerzett ismeretek, az időközben el­végzett tanfolyamok alapján biztos várományosa volt a szakterü­leten előbb-utóbb betöltendő vezetői pozíciók egyikének. Szorosabb értelemben vett szakmai munkássága mellett minden alkalmat megragadott az osztályon belül s a tágabb szakmai kö­rökben a baráti, szakmai kapcsolatok ápolásának. Rendkívül népszerű volt, és igen elismert vá­rosszerte a szakmai körökben. Személyében nagy tudású, széles látókörű mérnököt, a jövőnkért mindig harcba szálló kollégát tisz­telhettünk, akinek a munkatársakkal mindig igen jó volt a kapcsolata. Halálával a PA Zrt., s ezen belül a műszaki igazgatóság a mérnöki ál­lomány meghatározó egyéniségét, kiváló tervezőjét veszítette el. Közvetlen munkatársai nemcsak egy kollégától, hanem egy baráttól búcsúznak, aki nemcsak szakmai értelemben volt szinte nélkülözhe­tetlen tagja a szervezetnek, de az évek során példamutató munkájá­val, szorgalmával, segítőkész hoz­záállásával, példás családi életével sokak szeretetét, barátságát vívta ki. Amellett, hogy a szakmában egy­re szélesebb területen lehetett szá­mítani a munkájára, a szűkebb kö­zösség életében is meghatározó sze­repet töltött be, aktív résztvevője volt minden rendezvényünknek. Nélküle nem lehetett émo-buli, május elsejei majális, vagy éppen pacalos összejövetel. Ezekről szám­talan fénykép őrzi emlékét, melyek­re nézve hosszú ideig elszoruló szívvel gondolunk majd arra a ször­nyű eseményre, amely oly könyör­telen módon elvitte közülünk. Mivel örök nyugalomra helyezé­sén csak szűkebb körben tudtunk részt venni, ezzel a nekrológgal sze­retnénk emlékét hosszú időre meg­őrizni. -Újvári Endre-Gombai Kálmán (1934-2007) 2007. március 19-én hosz­­szan tartó - türelemmel viselt — súlyos betegségben a pápai kórházban elhunyt Gombai Kálmán, a PA Zrt. nyugdíja­sa. Az utóbbi években állan­dó ápolásra szorult. Szerető felesége mindvégig mellette volt. Gondozta, mindent elkövetett, hogy férje betegségén könnyítsen. Gombai Kálmán 1981. február 11-vel nyert felvételt a Paksi Atom­erőmű Vállalathoz, ellenőrző labo­­ránsi beosztásba. Jól felkészült mun­katársnak tartották kollégái. 1989. március 1-vel - 55 éves korában -nyugdíjba ment. Nyugdíjas éveiben marcaltői otthonában a ház körül kertészkedett, amiben tudott segített feleségének. Kedvenc idő­töltése volt a horgászás. 2007. március 24-én a marcaltői temetőben vettek végső búcsút Gombai Kál­mántól. Gyászolja őt szerető felesége: Mária, akivel 50 évig éltek együtt boldog há­zasságban. Szerető lánya: Erika és társa, Zoltán, korábban el­hunyt fia özvegye és gyermekei: Ger­gely és Zsófia. Testvérei: István, Má­ria és családjuk. Sógornője: Ilona és családja, rokonok, a vegyészeti osz­tály volt munkatársai és ismerősök. Kálmán bácsi, nyugodjál béké­ben! -MJ.­Schmidt János (1932-2007) 2007. február 28-án váratlanul a szekszárdi kórházban el­hunyt Schmidt János, a PA Zrt. nyugdíjasa. Február 27-én éj­jel tolnai otthonában rosszul lett. Aggódó feleségével az or­vosi ügyeletre mentek. Azon­nal mentővel a kórházba szál­lították. Az orvosok mindent elkövet­tek, hogy János bácsi életét megment­sék. A szíve felmondta a szolgálatot (halála oka: szívinfarktus). Schmidt János „régi” Erbésként került a Paksi Atomerőmű Vállalat­hoz 1986. január 1-vel a raktározási osztályra, raktárosi beosztásba. Nagy hozzáértéssel végezte a rábí­zott munkát. Közvetlenségével, szorgalmas munkájáért munkatár­sai, vezetői tisztelték és szerették. Hatvanéves korában 1992. július 31-vel elment nyugdíjba. Nyugdí­jasként is teljes életet élt. Segítségé­re volt szeretett feleségének. Mindent elvégzett a ház körül, amit kellett. Kertészkedett, barkácsolt. A tétlen­séget sohasem szerette. Számtalan hangszeren tudott játszani. Tizenkét éves korától ze­nélt. Tolnán és környékén ismert volt a neve. János bácsit - vagy ahogyan ze­nésztársai és barátai hívták Maxi bácsit — és zenekarát családi rendezvényekre, es­küvőkre hívták zenélni. Mindig örömmel tett eleget a felké­réseknek. Másik kedvenc időtöltése a horgászás volt. Korához képest egészségével nem volt semmi baj. 2007. március 9-én a tolnai teme­tőben vettek végső búcsút Schmidt Jánostól. Gyászolja őt szerető fele­sége Julcsi, akivel 14 évig éltek együtt boldog házasságban. Szerető gyermekeik: Margit, János, Rita és családjuk. Unokái: Klára, Anett, Gábor, Bence, Barna, Csaba és Zol­tán. Rokonok, a raktározási osztály volt munkatársai és ismerősök. János bácsi, nyugodjál békében!-MJ.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents