Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
é 2007. január Paksi Atomerőmű Zrt. 3. oldal JÓL VIZSGÁZOTT A KOMMUNIKÁCIÓ 2006-BAN Az elmúlt évben nagy sürgés forgás volt a látogatóközpontban. Ritkán volt üres a látogatótér, folyamatosan érkeztek a látogatócsoportok. Az év második felében aztán besűrűsödtek a rendezvények, sajtótájékoztatók; heti gyakorisággal érkeztek az illusztris vendégek, valóban kirakatban érezte magát az ember. A kommunikációs munka felelősét, Mittler István főosztályvezetőt arra kértem, készítsünk leltárt 2006-ról.- István! Mi határozta meg a mögöttünk hagyott év kommunikációs tevékenységét?- Alz. elmúlt évre vonatkozó kommunikációs tervet 2006 januárjában fogadta el a cégvezetés. Ez a terv az általános és évenként ismétlődő kommunikációs tevékenységen túl kitért néhány olyan fontos feladatra, amely meghatározó jelentőséggel bírt az adott évben. Kiemelném a helyreállítási és az üzemidő-hosszabbítási projektek kommunikációs feladatait. Ezenkívül fajsúlyos tennivalóként jelentkezett a látogatóközpont felújításának terve, amelyhez kapcsolódik egy modem múzeumi raktárépület kialakítási elképzelése. Végül ki kell emelnem az új típusú Villamos Nap szervezési és levezénylési feladatait.-Az üzemidő-hosszabbítás folyamatos közmeghallgatásokat jelentett. A közmeghallgatások után milyen benyomások fogalmazódtak meg benned?- Pakson, Kalocsán, Ausztriában, Horvátországban és Romániában tartottunk közmeghallgatásokat. Sokkal nagyobb mértékű véleményformálásra számítottam, azt hittem lényegesen több embert fog megmozgatni. Itt nemcsak az úgynevezett zöldmozgalmakra gondolok, hanem az érintett lakosságra is. Meglepett a zöldek részéről tanúsított lanyha érdeklődés, szemben azzal, hogy egyes környezetvédő szervezetek néhány emberének a hangja milyen nagy nyilvánosságot kap az országos médiában. Ezeken a közmeghallgatásokon lett volna lehetőség az érvek kifejtésére és a szakemberekkel való megvitatására. Ezzel szemben csak a már agyonkoptatott és errodálódott néhány mondatos „érveiket” ismételgették. Legjobban a Greenpeace lepett meg, mert csak az ausztriai közmeghallgatáson jelentek meg a képviselői. Két fiatalember volt jelen, és az egyikük mondta el nagyon röviden a véleményét. Ami furcsa volt: pulóvert viseltek a szervezetük nevét hirdető póló fölött, és csak addig vették le a pulóvert, míg a felszólalásuk tartott, azt követően rövid időn belül el is távoztak. Ausztria nagy meglepetés volt számomra, hiszen köztudott mennyire artikulálják atomerőmű-ellenességüket.- Mi lehet ennek a lanyha érdeklődésnek vagy inkább érdektelenségnek az oka?- Ennek több oka lehet, köztük talán a legfaj súlyosabb az, hogy az emberek egyre jobban értik és érzik, milyen nagy gondja a világnak a folyamatosan növekvő energiaigény kielégítése. Egyre több jele van annak, hogy a fosszilis erőművek okozta üvegházhatásnak egyre súlyosabbak a következményei. A zöldszervezetek tagjai is elgondolkozhattak ezeken a tényeken, mint tették azt a Greenpeace alapító tagjai, James Lovelock és Patrick Moore, akik ma már atomenergia-pártiak. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy az oly sokat emlegetett osztrák népszavazásnál csak 1%-kal nyert az atomerőművet ellenzők tábora. Sokan mondják: egy esetleges újabb népszavazás már nem biztos, hogy elutasítaná a nukleáris energiát.- Ha már itt tartunk, akkor megkérdezem: hogyan viszonyul a világ az atomerőművekhez? — A világon, és ezen belül Európában is megfigyelhető, hogy a „Ne építsünk újabb atomerőművet!” című energetikai programról áttérnek arra, hogy meg kell fontolni, meg kell vizsgálni ezt a kérdést. Egyre több országban nagyon komolyan foglalkoznak azzal, hogy a közeljövőben, 10-15 éven belül újabb atomerőművi blokkokat kell építeni. Kínában, Távol-Keleten, Oroszországban hatalmas atomerőmű-építési programok körvonalazódnak. Magyarországon az év első felében a parlament elé kerül az ország rövid távú energiastratégiai programja. Döntést kell hozni, hogy a leállítandó korszerűtlen fosszilis erőművek okozta termeléskiesést - amely több ezer MW - milyen típusú alaperőművel pótoljuk. Ennek egyik lehetséges és valós alternatívája lehet, hogy Pakson újabb energetikai blokkokat építünk.- Hogyan élted meg a helyreállítási munkák időszakát, és hogyan sikerült a kommunikáció?- Egy nagyon nehéz időszaknak tartom ezt a három és fél évet kommunikációs szempontból is. A sajtó az üzemzavar bekövetkezésétől kezdve folyamatosan az atomerőmű lüktető erén tartotta az ujját, és a legapróbb rezdülésekre azonnal itt voltak a kamerák, és csengtek a telefonok. A médiának ez a feladata. A 2006-os évet már nagyon vártuk, vártuk az elhárítási munkák megkezdését. A sajtót három dolog érdekelte: mennyi bevételkiesést jelentett összesen az elmúlt három és fél évben, hogy a 2. blokk nem termelt villamos energiát; mekkora volt a pontos kártérítési összeg, és mikor kezdődnek a konkrét eltávolítási munkák. Ezeknek és az ezekkel összefüggő kérdéseknek a kommunikálásához nagyon sok segítséget kapott a kommunikációs terület a műszaki területtől. Nagyon jó kapcsolat alakult ki, amely nélkül nem tudtuk volna uralni a helyzetet. A kommunikációs tervnek azt a részét, amely az eltávolítási munkákra vonatkozott, előzőleg egyeztettük a Helyreállítási Projekt vezetőjével és a műszaki terület igazgatóival. El kívántuk kerülni a 2003-as helyzetet, amikor az a kritika érte - szerintem jogtalanul - az erőművet, hogy nem kellő időben és részletességgel adott tájékoztatást a történtekről. Most elhatároztuk, hogy hetente tartunk sajtótájékoztatót. Az országos tájékoztatót megelőzően informáltuk az atomerőmű környezetében lévő települések polgármestereit, illetve Paks város önkormányzati képviselőit. Majd olyan neves személyeket hívtunk az erőműbe, akiknek a véleményére kíváncsi a közvélemény. A neves meghívottak - miniszter, államtitkár, MTA-főtitkár, az országgyűlés elnöke - tájékoztatást kaptak a munkákról, majd a sajtótájékoztatón elmondták tapasztalataikat. Utólag azt mondhatom, helyes volt ez a terv, bár meg kell jegyeznem: a sikeres munkát mindig könnyebb kommunikálni. — Milyen tervek vannak a látogatóközponttal kapcsolatban?- A látogatóközpont népszerűsége az elmúlt évben sem csökkent, változatlanul 25-30 ezer főt fogadunk évente, és az első negyedévben bekopogtat a 300 000. látogatónk. Ezt a tömeget csak folyamatos nyitva tartással lehetett kiszolgálni, ami azt jelenti, hogy nagyobb karbantartásokat nem tudtunk elvégezni az elmúlt években, a kiállítótér részben amortizálódott. Mind tartalmilag, mind pedig technikailag fel kell újítani, ami nem egyszerű feladat. Kollégáimmal az elmúlt évben több olyan látogatóközpontban jártunk, amelyeket mostanában létesítettek. Felkértük azt a neves tervezőpárost - Gothard Erzsébetet és Egyed Lászlót —, akik a Magyar Nemzeti Bank látogatóközpontját és a Csodák Palotáját tervezték, hogy készítsenek egy elképzelést az átalakításról. Az első részletesebb terv az első félévben elkészül. A cégvezetés dönt majd, hogy mikor kezdhetjük el a konkrét felújítási munkákat. Ezzel párhuzamosan dolgozunk azon is, hogy a múzeumunkba került tárgyakat olyan épületben helyezzük el, amely épület látogatható, vagyis bemutatóraktárként funkcionáljon. Ennek a tervnek a kivitelezéséhez is megvan a vezetői támogatás.- Említetted az új típusú Villamos Napot. Mi az új ebben?- A Villamos Napok évenként ismétlődő rendezvény, ám 2006-ban az MVM-társaságcsoport közösen ünnepelt. A közös rendezvény Szentendrén volt, a szabadtéri múzeumban. Közel 8000 munkavállaló és családtag vett részt, köztük több mint 3000 Paksról. Soha nem mozgattunk meg még ekkora tömeget. Ennek a rendezvénynek a megszervezéséhez nagy segítséget kaptunk a szociálpolitikai osztálytól. A sikeres főpróba után ebben az évben is Szentendre lesz a helyszíne az idei Villamos Napnak, ám 2008- ban valószínűleg Paksra jön ünnepelni az MVM-család.- Új évet kezdtünk, mi a legközelebbi nagyobb esemény kommunikációs vonalon?- Január 29-én országos sajtótájékoztatót tartunk a reaktorcsamokban, amelyen a Paksi Atomerőmű vezetői mellett a sérült üzemanyag elhárítását végző TVEL vezetői is részt vesznek. Több mint tíz orosz média munkatársa is eljön erre az eseményre. A sajtótájékoztató résztvevői ekkor meggyőződhetnek arról, hogy a tartályban nincs már sérült üzemanyag. -beri-Közmeghallgatás Eszéken Az energiaellátás bizonytalanságai Az elmúlt év decemberében rendezték meg az ESZl-ben az V. Nukleáris Technikai Szimpóziumot. Itt hangzott el Bajsz József előadása az energiaellátás biztonságáról, amelyet nem kis meglepetéssel fogadott a hallgatóság. Az előadó megállapította, hogy az energiaellátás biztonságával foglalkozó adatok valójában nyugtalanítóak. Nagy kérdés, ki tudjuk-e elégíteni energiaigényeinket akár tíz év múlva, nem feledve mai életviteli, fogyasztási és közlekedési szokásainkat. A ma érvényesülő trendek alapján azt kell mondanunk, sajnos nem. Mind az energiafogyasztást, mind a közlekedést tekintve fenntarthatatlan irányban haladunk, és egyelőre nem sok jelét adjuk annak, hogy változni tudnánk, jelentette ki Bajsz József. — Jóska! Milyen adatok alapján szűrted le a fenti következtetést?- A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) közelmúltban megjelent kitekintése alapján, amelyben megállapítják, hogy „a jelenlegi trendek egy olyan energiajövőhöz vezetnek, amelyik szennyező, bizonytalan és drága. Ez az energiajövő nemcsak fenntarthatatlan, hanem kudarcra van ítélve. Röviden: egy olyan energetikai rendszer felé haladunk, amely krízistől krízisig fejlődik.” A jelentés szerint a világ primerenergia-fogyasztása 2030-ig 53%-kal fog nőni, ezen belül a fejlődő országoké 70%-kal. Amennyiben folytatódnak a mai trendek, akkor 25 év múlva az energetika szén-dioxid-kibocsátása 55%-kal lesz magasabb. 2010-től a kibocsátók élére Kína kerül, átvéve ezt a nem igazán dicsőséges szerepet az USA-tól. Az olajfelhasználás 43%kal fog nőni, garantálva a 100 dolláros hordónkénti árat az időszak második felére. Az IEA szerint ezen a helyzeten csak a nukleáris energetika forszírozott ütemű fejlesztése, az energiatakarékossági intézkedések következetes megtétele módosíthat. Az IEA jelentés túl sok újat nem mondott, hiszen ez a helyzet már ismert a szakemberek előtt, csak a nyilvánosság nincs kellő mértékben tájékoztatva. Ami új a jelentésben, az az atomenergetika melletti markáns kiállás.- Ki lehet elégíteni a folyamatosan emelkedő igényeket?- Önmagában az energiamennyiségeket vizsgálva, minden bizonynyal. A világ szénkészletei gyakorlatilag korlátlanok a gáz- és kőolajkészletekhez viszonyítva. A gond a fenntarthatósággal van.- Milyen fejlődési irányzat áll a hazai gázellátás biztonsága vagy bizonytalansága mögött?- A Magyarországon felhasznált földgáz 80%-át importáljuk, ráadásul egyetlen termelőtől. Az elmúlt év januárjában zavar támadt a gázellátásban. Szerencsétlen módon ezt politikusaink többsége az orosz-ukrán afférral azonosítja. Holott az igazi figyelmeztetés máshonnan érkezett. Januárban és februárban az oroszországi hosszan tartó hidegek nem tették lehetővé, hogy a Gasprom a leszerződött mennyiséget szállítsa, még az otthon bevezetett korlátozások mellett sem. Azóta újabb aggasztó körülmények merültek fel: az orosz villamos műveknek már 2006 júliusában korlátozták az átadható földgáz mennyiségét. Orosz és nyugati szakértők egybehangzó véleménye szerint a földgázhiány Oroszországban nem a perspektíva kérdése, hanem a napi valóságé. Gázügyben kilátásaink tehát nem igazán biztatóak.- Mi a helyzet a villamos energia ellátásbiztonságával?- A kérdéshez közelítsünk ismét Oroszország felől. Mára Oroszország meghatározó ipari körzetei a télen korlátozással kell, hogy szembenézzenek. Moszkvában -28 fok alatt 600 MW- nyi kapacitás hiányzik. Putyin elnök határozottan ellenzi újabb földgázüzemű blokkok létesítését. Egy októberi energetikai csúcson kijelentette: „Nem engedjük meg, hogy az egész gazdaság működése egyetlen energiahordozón alapuljon.” A kapacitáshiány felszámolása pedig szenes és atomerőművekkel lehetséges. Az EU is a kapacitáshiány irányába tart, az operatív tartalékok csökkennek, a meglévő erőművek öregednek, a megbízhatóság csökken. Természetesen hazánkra is ez a tendencia érvényes. Az elmondottak summázataként azt mondom: ahogyan az 1970-es évek olajválságának idején történt, most is a nukleáris energetika fejlesztése lenne a leghatékonyabb eszköz az ellátásbiztonság megteremtéséhez.-beri-Látogatóközpont Finnországban Közmeghallgatás Ausztriában
