Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

4. oldal 2007. január |g| Paksi Atomerőmű Zrt, A környezethasználat engedélyezésének kérdései, státusz, eredmények, közmeghallgatások ELŐZMÉNYEK Mint ahogy korábbi cikkeinkből kide­rült, az atomerőművi blokkok üzem­idő-hosszabbításának jogszabályok­ban meghatározott feltétele a környe­zetvédelmi engedély megszerzése. Cikksorozatunk mostani részében a környezetvédelmi engedélyeztetés kérdéseivel, státuszával foglalkozunk. A paksi atomerőműre a mai érte­lemben vett környezeti hatástanulmány az üzembe helyezést megelőzően nem készült, mivel az 1980-as évek jogsza­bályai még nem ismerték, nem hasz­nálták a környezeti hatásvizsgálat je­lenlegi módszertanát. Az első kísérlet egy komplett környezeti hatástanul­mány elkészítésére az MVM Rt. kapa­citáspályázatán az atomerőmű bővíté­sére vonatkozó előzetes környezeti ha­tásvizsgálat volt 1997-ben. A hatásvizs­gálat legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a rendelkezésére álló korábbi adatok, a jogszabályi és hatósági elvá­rásoknak teljesen megfelelő üzemi kör­nyezeti monitoring, illetve az egyedi környezeti vizsgálatok az előzetes kör­nyezeti hatásvizsgálatot jól megalapoz­zák, de a környezeti hatásvizsgálat si­kerességéhez néhány területen szüksé­ges a konkrét jogszabályi elvárásokon túlmutató kutatási programot indítani. Ennek megfelelően - felismerve, hogy a környezetvédelmi kérdések megfele­lő kezelése minden jövendő stratégia feltétele lesz — az erőmű az üzemidő­hosszabbítás előkészítése előtt elindí­totta a korszerű követelményeknek megfelelő, az üzemi adatgyűjtést ki­egészítő, komplex környezetvédelmi programját. Ekkor inkább a jövő felté­telezhető elvárásaiból, mint az akkor hatályos követelményekből kellett ki­indulni, így a szakmai megfelelőség ér­dekében, a súlyponti kutatási témák meghatározásában az illetékes hatósá­gi, szakhatósági kör, a vezető szakértők és intézmények véleményét az üzemel­tető kikérte. A program célja egyrészt olyan adatrekordok előállítása volt, amelyek alkalmasak az atomerőmű hosszú távú környezeti hatásainak érté­kelésére, illetve az együttesen értéke­lendő környezeti jellemzők korreláció­jának vizsgálatára, néhány kérdésben pedig a hatásvizsgálati módszertan fej­lesztésére. A terjedelem meghatározá­sánál a társaság üzemviteli szervezetei által már folyamatosan végeztetett mé­réseket, illetve a témakörhöz kapcsoló­dó egyéb, a nukleáris biztonsági enge­délyeztetésből adódó feladatokkal lefe­dett témákat is figyelembe vettük. Az adatgyűjtés ideje minden témakörben a reprezentativitás biztosításához szüksé­ges szakmailag indokolt rekordhossz, ami két, illetve három év, illetve év­szak, vegetációs periódus. A technikai előkészületeket nem igénylő témákban már 2001-ben elkezdődött az adatgyűj­tés, míg más területeken 2002-ben. A környezeti hatástanulmány alapjául szolgáló telephely-jellemzési program vizsgált területei és főbb megállapításai A telephely és környezetének megis­merésére - különösen a nukleáris kör­nyezeti hatások tekintetében - részle­tes vizsgálatok történtek a már emlí­tett program szerves folytatásaként. A környezeti hatások vizsgálatára szá­mos - az engedélyezést megalapozó - jelentés és tanulmány készült. Ezek fő megállapításai az alábbiak: • Felszíni vizek állapota és változása Az eredmények szerint az atomerőmű használt vizeinek hatása a hossz-szel­vény mentén csak a vízhőmérséklet és kismértékben az oldottoxigén-kon­­centráció (minimum) és az oxigéntelí­tettség (maximum) változásaiban nyil­vánult meg. A szennyezettség az átla­gos Duna-szennyeződésnek megfelelő szintet mutat, vagy csak valamivel na­gyobb az átlagértéknél. A vízkémiai vizsgálatok mellett olyan mutatók vizsgálatát is elvégeztük, amelyekkel az atomerőmű felmelegedett hűtővizé­nek egyéb esetleges hatásai is kimu­tathatók. A mérések szerint - az atom­erőműnek tulajdonítható hagyomá­nyos szennyezések miatt - az üledék szennyezettsége csak kis mértékben volt nagyobb a dunai átlagoknál. Az üledékben a szennyezés felhalmozó­dásának mértéke nem terhelő mértékű az itt élő élőlények számára. Az atomerőmű eddigi 20 éves üze­meltetése a környezeti elemekben nem okozott érzékelhető radioaktivitás-fel­halmozódást. Ennek oka a kibocsátá­sok alacsony szintje és a környezeti elemekben beálló dinamikai egyensúly. • Az atomerőmű hatása a felszíni és felszín alatti vizek hasznosítására Az atomerőmű felmelegedett hűtővi­zének a Duna vízminőségére gyako­rolt hatását 8 szelvényben (első az erőmű felett a nyolcadik Mohácsnál) vizsgáltuk kémiai, radiokémiái, bak­­teorológiai, fito- és zooplankton, va­lamint a vízi makroszkópos állatállo­mány és a halfauna felmérésével. Meghatároztuk a hőcsóva vélelmez­hető hatásterületét a monitoringszel­vényben. A jobb parti szondák ered­ményei alapján megfigyelhető a ke­veredés hatására bekövetkező kis­mértékű vízminőség-változás. Az eredmények felhasználásával model­lezést végeztünk arra vonatkozóan, hogy mennyi idő alatt jut el egy eset­leges szennyeződés az érintett ivó­vízbázisokig. A modellezési eredmé­nyek azt mutatják, hogy az elérési idők a létező vízbázisoknál minden esetben meghaladják a 14-20 napot. • A Duna medre és a partfal állapota (hidrometriai mérések) A modellezések, mérések a jelenlegi korlátozásokkal mederváltozást nem valószínűsítenek. Fontosak a mérési­modellezési eredmények üzemviteli szempontból is, hiszen az eredmé­nyek ismeretében pontosítani lehet az üzemviteli beavatkozások módját is. • Lokális klíma az atomerőmű kör­nyezetében A vizsgálati eredmények alapján el­mondható, hogy az erőmű sem hőt, sem nedvességet nem bocsát ki más módon, vagy arányban, mint egy köze­pes népességű, átlagos beépítettségű, hazai kisváros. A Dunát érő hőterhelés meteoroló­giai hatásának vizsgálatára elvégzett numerikus és statisztikus modellezés eredményei azt mutatják, hogy a ha­tás alatta marad három olyan termé­szetes hatásnak (az éghajlat területi különbségeinek, az időjárás napi vál­tozásainak, illetve egyes konkurens mikroklimatikus különbségeknek), amelyekhez az ökoszisztémák mind­eddig alkalmazkodni tudtak. A mo­dellezési eredmények ábrázolása egyértelműen megmutatja, hogy az atomerőmű hatásait elfedik a nö­­vényborítottság és a domborzat elté­rései által okozott hatások. • Az atomerőmű környezetének jel­lemzése légi és űrfelvételekkel Az űrfelvételek alapján elkészült terü­lethasználati térképek és változásvizs­gálati táblázatok alapján mind az alap­állapot legfontosabb jellemzőit, mind a változásokat értékeltük. Az elvégzett változásvizsgálat alapvetően a felszínt borító növényzetre, a földhasználatra vonatkozik. Az eredmények szerint a területhasználati formák többsége a vizsgált időszakban nem, vagy csak elenyésző mértékben változott. Ahol változást észleltünk, az általá­ban nagymértékű, vagy igen jelentős, és az erőmű hatásának szempontjából po­zitív volt, hiszen az erőmű jelenléte egyfajta rendezettséget eredményezett a környezetében. A területhasználati for­mák között kimutathatóan nőtt a sport-, szabadidő- és üdülőterület, a vegyes er­dők területe, ellenben a szárazföldi mo­csár területe csökkent. Az eredmények azt muatatják, hogy a nagytáblás gazdál­kodás csökkent, míg a kistáblás gazdál­kodás nőtt, amely változás egyértelmű­en a rendszerváltás utáni időszakra te­hető, míg ugyanakkor a zártkertek jelen­léte csökkenő, a spontán erdősülő terü­leteké pedig növekvő tendenciát mutat. • A hűtővíz Dunában történő elkeve­­redésvizsgálata légi termovíziós mé­résekkel A termovíziós vizsgálatok eredményei alapján főbb megállapítások közé tar­tozik, hogy a hőcsóva mindig a jobb parthoz simulva vonul le, és behatol a zátonyok közötti vízterületekre is. Az elkeveredés túlnyomó részben, mint­egy 95%-osan a beömléstől számított 4-5 km között megtörténik. A meleg­víz-csóva hatása a beömlés alatt kb. 30 km-rel a felvételeken még látható, de csak minimális mértékű az eltérés. • Mintaértékű biomonitoring vizsgá­latok A program keretében az erőművet be­fogadó tágabb térség florisztikai és fau­­nisztikai jellemzése is megtörtént. Az elvégzett vizuális megfigyelések alap­ján elmondható, hogy az üzemelő erő­mű esetleges környezetszennyező hatá­sát a vegetáción kimutatni nem lehet. • A paksi atomerőmű környezetében élők egészségi állapotának vizsgálata Az atomerőmű környezetében élők egészségi állapotára vonatkozó adatok összegyűjtése, feldolgozása, az ered­mények kiértékelése megtörtént. Az összegzés alapján elmondható, hogy vizsgálati területek egészén a dagana­tos megbetegedések ritkábban fordul­tak elő, mint a referenciapopulációban. • Az élővilág sugárterhelésének meghatározása Az eredmények alapján mindkét élőhelytípus (vízi, szárazföldi kör­nyezet) teljesítette a követelménye­ket, azaz a bióta aktivitáskoncentráci­ója referenciaérték alatti eredménye­ket adott az egyes élőhelytípusokra, s a bióta aktivitáskoncentrációjának je­lentős részét is a természetben előfor­duló radioaktív izotópok okozták. • A vízbázis tríciumtartalmának vizs­gálata A csapadék és a felszíni vizek mintá­­zási eredményei alapvetően a globális és regionális források által megalapo­zott tríciumkoncentrációkat mutatnak. Az engedélyeztetés menete A fenti előzmények után az üzemidő­hosszabbítás környezetvédelmi enge­délyeztetési eljárását a 20/2001. Korm. rendelet előírásai szerint indí­totta az erőmű 2003-ban. Az üzem­idő-hosszabbítás környezetvédelmi engedélyeztetése kétlépcsős, előzetes és részletes szakaszból állt, amely biztosítja az atomerőmű környezeti hatásainak teljes körű vizsgálatát. Az eljárás egyben a nyilvánosság szabá­lyozott bevonását is megvalósítja. A jogszabályi előírások és a hatósá­gi elvárások alapján elkészült előzetes környezeti hatástanulmányt 2004 ápri­lisában nyújtotta be elbírálásra az erő­mű az Alsó-Duna-völgyi Környezet­védelmi Felügyelőség (ADvKÖFE) részére. Az eljáró hatóság 2005 máju­sában adta ki az előkészítő eljárást le­záró, a részletes hatástanulmány ké­szítését előíró határozatát. A részletes környezeti hatástanul­mány készítése közben megváltozott a környezeti hatásvizsgálati jogsza­bály, így az eljárás második lépcsőjé­ben, a határozatban előírtakon túl a 314/2005. Korm. rendelet előírásait is figyelembe kellett venni. Az eljárás ideje alatt több, a dokumentáció ké­szítését is érintő jogszabály is módo­sult, amelyek közül a nukleáris léte­sítmények nukleáris biztonsági köve­telményeit és a kapcsolódó hatósági tevékenységet szabályozó 89/2005. Korm. rendeletet érdemes kiemelni. Mindezen előírások bázisán elké­szült a „A paksi atomerőmű 1-4. blokk, A paksi atomerőmű üzemidő-hosszab­bítása környezeti hatástanulmány (kht) megnevezésű dokumentáció és a „Közérthető összefoglaló”, melyet 2006. március 13-án nyújtottunk be ADvKTVF-hez. A szakhatósági állás­­foglalások március-május hónapban elkészültek, érdemi hiánypótlási igény a szakhatóságoknál nem merült fel. A jogszabályi előírásoknak megfe­lelően ADvKTVF közmeghallgatást hirdetett meg Pakson, amelyre 2006. április 28-án az ESZI kijelölt helyisé­geiben került sor. A közmeghallgatás­ra készülve a legfontosabb témakörö­ket meghatároztuk az Energia Klub­nak az előzetes környezeti tanul­mányra adott észrevételei, az erőmű honlapján működő fórumra küldött gyakran ismétlődő kérdésekre, vala­mint egyéb sajtófigyelésre alapozva. A közmeghallgatás az erőmű és a ter­vező részéről egy-egy rövid szóbeli tájékoztatással kezdődött az üzem­idő-hosszabbítás megvalósításáról, illetve a kht felépítéséről, tartalmáról. Az erőmű minden témában külső szakértő jelenlétét is biztosította, de a kérdések mélysége, szakszerűsége nem kívánta meg a szakértők hozzá­szólását. A felügyelőség meghívta az elbírálásban közreműködő vala­mennyi szakhatóság képviselőjét is, de a jelenlévők nem tettek fel a szak­hatóságoknak szóló kérdéseket. A magánszemélyeken kívül, a jelenlévő társadalmi és civil szervezetek közül az Energia Klub élt hozzászólási le­hetőséggel. Minden kérdésre és ész­revételre a helyszínen válaszoltunk. A paksi közmeghallgatáson jelen­tette be Kalocsa város polgármestere igényét egy Kalocsán rendezendő közmeghallgatásra, melyet az atom­erőmű vezérigazgatójának írt levelé­ben megerősített jelezve, hogy önkor­mányzati közmeghallgatást szervez­nek, amelyen kérik az erőmű és szak­értőinek közreműködését. Ennek megfelelően került sor 2006. május 18-án Kalocsán az önkormányzati szervezésű közmeghallgatásra. Itt egy előadást tartottunk, amely részletes tá­jékoztatást adtunk az üzemidő-hosz­­szabbításról és a kht-ról. Magánsze­mélyeken kívül a társadalmi szerveze­tek közül az Energia Klub élt a hozzá­szólási lehetőséggel, de a hozzászólá­sában általános, inkább az eljárást érintő dolgokról szólt, s csak részben érintette a közmeghallgatás tárgyát, az üzemidő-hosszabbítást. Minden kér­désre és észrevételre a helyszínen vá­laszoltunk. A közmeghallgatáson az erőmű szakemberein kívül - az önkor­mányzat meghívására - részt vettek a környezetvédelmi felügyelőség és az Országos Atomenergia Hivatal Nukle­áris Biztonsági Igazgatóságának kép­viselői, illetve a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás szakértője is. Espoo-i eljárás Az előzetes hatásvizsgálati szakasz­ban az engedélyes és a hatóság is megállapította, hogy az üzemidő­hosszabbítás nem eredményez jelen­tős mértékű országhatáron átteijedő hatást. Ennek ellenére az eljárás során a váltnál nagyobb nemzetközi érdek­lődés volt tapasztalható. A nemzetkö­zi jog szigorú feltételeket szab a hatá­rokon esetlegesen átterjedő környeze­ti hatásokkal kapcsolatos eljárásokra. Az Espoo-i Egyezmény szerint - füg­getlenül a határokon átteijedő valós környezeti hatásoktól - a részvételi szándékát jelző országnak joga van a környezeti hatásvizsgálatban részt venni, véleményét kifejteni, egyet nem értés esetén az eljárást jogi útra terelni. Ennek alapján Ausztria, Hor­vátország és Románia vett részt az en­gedélyeztetési folyamatban. Az Espoo-i Egyezmény előírásai­nak megfelelően mindhárom ország képviselőivel konzultációkra került sor, illetve az atomerőmű szakembe­rei részt vettek az eljárásba bejelent­kezett országok területén szervezett közvitákon. Mindezek eredménye­ként az espoo-i eljárás mindhárom országgal sikeresen lezárult, amely­ről a résztvevő felek jegyzőkönyvet vettek fel. Az engedélyeztetési folyamat fent vázolt hazai és nemzetközi vonatko­zású történései után 2006. október 25-ei dátummal az illetékes hatóság környezetvédelmi engedélyt adott ki a paksi atomerőmű blokkjainak az eredetileg tervezett üzemidőn túl 20 évvel történő továbbüzemelésére. Ez ellen az Energia Klub Környezetvé­delmi Egyesület 2006. november 17- ei dátummal fellebbezést nyújtott be, melynek elbírálása jelenleg zajlik. Elter Enikő, dr. Katona Tamás, Rátkai Sándor, Kovács Ferenc I Közmeghallgatás Ausztriában

Next

/
Thumbnails
Contents