Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-02-01 / 2. szám

2007. február 5. oldal é Paksi Atomerőmű Zrt. Mostani számunkban a karbantartási igazgatóság gépész szerviz osztályához tartozó fejlesztőmű­­hely munkájába nyújtunk betekintést az ott dolgozó nyolc fő közül három személy segítségével. Öten január első napjától vannak ebben a műhelyben, ők még a betanulással vannak elfoglalva. Gyutai Attila művezető- Attila, mikor kerültél az atomerőműbe?- Még inasként, 1984- ben kezdtem a nagy forgácsolóműhelyben mint esztergályos. A fej­lesztőműhely 1990-ben alakult Horváth Miklós vezetésével, akkor ő a nagy gépműhelyben volt művezető. A volt olajle­fejtő állomást alakították át műhellyé, és egy külön csoportot szerveztek ide. Esztergályosként ke­rültem a műhelybe, és 1996-ban let­tem itt művezető.- Milyen céllal alakult meg a műhely?- Azért, hogy a helyszínen történő szereléseket egyszerűbben meg le­hessen oldani. Ugyanis a régi mód­szernél - ha egy armatúrazáró felüle­tet fel kellett szabályozni -, kimen­tek a hegesztők, kivágták, majd be­hozták a nagy műhelybe, a gépre, és elvégezték a munkát. Ebben a mű­helyben viszont olyan célgépeink vannak, amelyekkel a helyszínen rá tudunk települni a már említett ar­matúrára, és ott helyben végezzük el a szabályozási munkákat.- A szerszámokat és gépeket ti ma­gatok készítettétek?- Nagy részét igen, de vannak gyári gépeink is, ám nagyon sok itt készült, és itt is terveztük. Néha a tervezőket is bevonjuk a munkába.- Milyen munkák a gyakoriak?- Minden leállásnál visszatérő munka a beszakadt csavarok kiszere­lése, menetek javítása vagy nagyobb menetek készítése. Nagy munkáink közé tartoznak a fő elzáró tolózárak membránjainak a bontása és cseréje. Ezek a munkák minden évben terv­szerűen jönnek. Említhetem még pél­dául a fő keringtetőszivattyúk tömítő felületének a szabályozását. Van egy igazán nagy munka, ami most is aktu­ális, a szabályozó és biztonságvédel­mi (szbv) kivezetéseknek a béléscsőcseréje. A pri­mer körön kívül a sze­kunder körben lévő turbi­nákon is vannak munká­ink. Ilyen például a gyorszároknak a felsza­bályozása, amelyekkel a gőzt szabályozzák. — Milyen kellemes emlé­kedjűzödik a műhelyhez? — Nagyon kellemes emlékem a finnországi út, ugyanis 1994-ben három hétig kint dolgoz­tunk, az ottani fő elzáró tolózárakat javítottuk. Ez egy szép munka volt, vittük magunkkal a gépeinket is.- Milyen különbségeket észleltetek a két munkahely között?- A finnek sokkal egyszerűbben oldják meg a dolgai­kat. Ott éjszaka példá­ul nem volt portás, egy biankóval simán be le­hetett menni. Egy kis barakkban volt az iro­da, ott csináltak min­den dokumentációt. A primer köri beléptetés is egyszerűbb, nem kellett papírokkal sza­ladgálni, munkautasí­tásokat vinni, mert a blokkolókártyánkról minden információ le­olvasható volt.- Létszámgondotok van-e?- Néha, nagyobb volumenű munkáknál szoktunk kölcsönem­­berekkel dolgozni, akik a nagy gépműhelyből jönnek ide. Ugyanis itt olyan speciális munkák vannak, hogy egy utcáról behozott esz­tergályost nem tudok a gép mellé állí­tani, mert itt minden gép másképpen működik. Akik itt dolgoznak, azok olyan kvalifikált szakemberek, hogy minden géphez értenek. Itt van 50-féle gép, és mindenkinek mindegyiken tud­ni kell dolgozni. Most éppen olyan fá­zisban vagyunk, amikor öt új embe­rünk tanul be (Damai István, Oláh Im­re, Föglein Zoltán, Tamási Zoltán és Miskolczi Tibor). A betanulási idő mi­nimum három év. — Munka után mivel töltőd a sza­badidődet?- Nagyon szeretem a műszaki dol­gokat, és motorozok. Versenyző is voltam három évig, öt évig pedig au­tóversenyző. Autóval volt a legna­gyobb sikerem, amikor a Duna-ku­­pát megnyertem az egyik évben. Most is motorozok, a feleségemmel együtt túrázunk. A fiam is motoro­zik, ám ő még az ESZI-ben tanul. Komáromi Zoltán gépi forgácsoló Ha tehetné, éjjel-nappal horgászna, ám ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a szakmáját Ennek az el­lenkezője az igaz, mert az egyik fia mint ipari tanu­ló, a keze alatt válik majd szakmunkássá.- Zoli, mikor kerültél az erőműbe?- Mint ipari tanuló, akinek szer­ződése volt az atomerőművel, 1978- ban kezdtem tanulmányaimat Szek­­szárdon, az 505-ös ipari iskolában. Az iskolát 1981-ben végeztem el, és az év július 10-től dolgozom - mint szakmunkás - az erőműben. Az osz­tályban hatunknak volt szerződése az erőművel, közülük sajnos már csak én dolgozom itt. Gépi forgá­csoló munkakörbe kerültem, és 1994-ig a nagy forgácsolóműhely­ben dolgoztam.- Az iskolában tanultak mennyire voltak elégségesek?- Sok újat nyújtott a műhely, a szakmát végül is itt tanultam meg. Egy szakmát lehet oktatni, de gyako­rolni kell sokáig, hogy gond nélkül tudjon az ember a gép mellé állni.- Volt olyan munka, amit nem tud­tál megoldani?- Hogyne. Az elején szerintem mindenkinél van ilyen, de azért is vannak az idősebb szakmunkások, hogy segítsenek.- Itt a műhelyben mi a konkrét mun­kád?- Itt a helyszíni megmunkálásokat kell elvégeznem. Ez egy csapatmun­ka, rátelepülünk egy feladatra, és együtt oldjuk meg. így voltunk ezzel 1994-ben is, amikor szerszámaink­kal együtt kiutaztunk Finnországba, és három héten át szereltük a fő el­záró tolózárakat. — Van köztetek szakmai irigység és féltékenység?- Szerintem itt nincs, és nem is lehet. Egy kis létszámú csapatnál nem lehet megtenni, hogy én most eltit­kolom, amit tudok. A helyszíni for­gácsolás és megmunkálás más, mint a műhelyi körülmények, mert a mű­helyben minden adott. A helyszíni munkához viszont nagyon meg kell gondolni, mit viszünk a helyszínre, hogy pluszszerszámot ne vigyünk. de ami kell, az ott legyen. Ezeket a tapasztalatokat át kell egymásnak adni, mert nem biztos, hogy ugyanaz a kolléga megy ugyanarra a munká­ra, és neki is tisztába kell lenni ezzel. Erre van a betanulási idő, ez alatt kell mindent megtanulni.- Kedvenc szabadidős tevékenysé­ged?- Ha tehetem, éjjel-nappal horgá­szok, olyan szinten, hogy három alka­lommal az iparági horgászversenyen is részt vehettem. A horgászatot gye­rekkorom óta űzöm. Dunaszentgyör­­gyön lakunk, a Duna közelsége igen­csak vonzza az embert. A két fiamat elcsábította az atomerőmű horgász­egyesülete, és mint gyerek verseny­­horgászok űzték ezt a nemes sportot. A nagyobbik fiú ugyan már felhagyott vele, mert Veszprémbe jár főiskolára. A kisebbik fiú még űzi, és egyben itt tanulja mellettem a szakmát. Németh András gépi forgácsoló A fiatal üzemtechnikus második generációs forgácsoló szakember, mert az édesapjával együtt dol­goztak a nagy műhelyben, igaz nem egy műszakban. — András, mikor kerül­tél az erőműbe?- Tanulóként 1989- ben kerültem az erőmű­be, akkor voltam har­madéves, és 1990 áprili­sában vettek fel állo­mányba. A nagy forgá­csolóműhelyben kezd­tem, majd 1997-ben át­kerültem a minőség-el­lenőrző csoporthoz, és 2000-ben kerültem ide a fejlesztőműhelybe. — Hol végezted az iskoláidat?- Szekszárdon, az 505-ös bejártam, és ott esztergályos­ként végeztem. Ezt követően 1990-ben kezdtem a középis­kolát Pakson, és 1994-ben érettségiztem. Érettségi után megszereztem a technikusi minősítést is, így minden is­kolai papírom megvan.- A szakmai ismereteid alap­ján kerültél a fejlesztőműhelybe? — Egy kicsit mozgalmasabb területre vágytam, azért jöt­tem ide. Itt mint üzemtechni­kus vagyok, de ha szükség van emberi kapacitásra, ak­kor én is részt veszek a hely­színi megmunkálásokban.- Milyen konkrét feladataid vannak? — Nekem kell a technológiára ügyelni, azokat összegyűjteni és fi­gyelemmel kísérni, hogy minden munkához rendben legyenek. Az anyagok előkészítése is a feladataim közé tartozik, vagy ha vannak új gépgyártások, akkor azokat át kell tekintenem és összegeznem, majd a gyártási folyamatok is követnem kell. Ha sok a munka, például leál­láskor, akkor ugyanúgy részt veszek a helyszíni megmunkálásokban, mint a többiek.- Milyen terveid vannak?- Nincs különösebb tervem, ta­nulmányaimat befejeztem, bár teg­nap is vizsgáztam, a ne­hézgép-kezelői vizsgát tettem le. Egyelőre itt akarok elmerülni a mun­kában, ebben a műhely­ben, mert jó a légkör jók a kollégák és elég moz­galmas itt az élet. — A szabadidőd mivel töltőd?- Kétéves a fiam, ha te­hetem vele vagyok. Most vásároltunk egy családi házat, azt kell felújítani ebben az év­ben. Különben a motorozás a hob­bim, és a nejem is motorozik. Már három éve járunk a Hungaroringre, ott motorozunk. Jó a társaság ott is, a paksi motoros egyesületnek már száz fő fölött van a létszáma. Szeretünk együtt lenni. Törzsgárdatagsági elismerések 2006. december 20 éves Körmöczi Zoltánné - hűig, humán­­politikai főosztály, 1986. december 16.; Loósz Csaba - hűig hufo, mun­ka- és személyügyi osztály, 1986. de­cember 1.; Bucsi Gábor - mvigh helyreállítási projekt, 1986. decem­ber 1.; Leber Ferenc - mvigh helyre­­állítási projekt, 1986. december 1.; Nagy László - mvigh üvig üvfo reak-2007. 10 éves Horváth György - big minfo minő­ség-ellenőrzési osztály, 1997. január 2.; Pál Tibor -big minfo anyagvizs­gálati osztály, 1997. január 7. 20 éves Szilágyi István - big minfo anyag­­vizsgálati osztály, 1987. január 14.; Orosz István - mvigh üvig üvfo vil­lamos üzemviteli osztály, 1987. ja­nuár 16.; Koczka Imre Tibor - mvigh mig lfo villamos és irányítástechni­kai létesítési osztály, 1987. január 2.; tor osztály, 1986. december 9.; Hosnyánszki László - mvigh üvig üvfo turbina osztály, 1986. december 19.; Lakatos László Tibor - mvigh mig mfo irányítástechnikai műszaki osztály, 1986. december 1.; Varga László - mvigh káig szfo gépész mű­szaki osztály, 1986. december 29., Mer ki Mátyás - gvigh logfo raktáro­zási osztály, 1986. december 8. Pámer Mátyás - gvigh kfo tervezési és elemzési osztály, 1987. január 2. 30 éves Donáczi Ilona - vtig jogi osztály, 1977. január 1.; Takács Tibor - mvigh informatikai csoport, 1977. január 15.; Horváthné Bajai Éva - mvigh mig nukleáris főosztály, 1977. január 21.; Krízer János - mvigh káig szfo építészeti és szak­ipari szerviz osztály, 1977. január 28.; Hanoi Ferenc - gvigh szállítá­si osztály, 1977. január 17.

Next

/
Thumbnails
Contents