Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
2007. február 5. oldal é Paksi Atomerőmű Zrt. Mostani számunkban a karbantartási igazgatóság gépész szerviz osztályához tartozó fejlesztőműhely munkájába nyújtunk betekintést az ott dolgozó nyolc fő közül három személy segítségével. Öten január első napjától vannak ebben a műhelyben, ők még a betanulással vannak elfoglalva. Gyutai Attila művezető- Attila, mikor kerültél az atomerőműbe?- Még inasként, 1984- ben kezdtem a nagy forgácsolóműhelyben mint esztergályos. A fejlesztőműhely 1990-ben alakult Horváth Miklós vezetésével, akkor ő a nagy gépműhelyben volt művezető. A volt olajlefejtő állomást alakították át műhellyé, és egy külön csoportot szerveztek ide. Esztergályosként kerültem a műhelybe, és 1996-ban lettem itt művezető.- Milyen céllal alakult meg a műhely?- Azért, hogy a helyszínen történő szereléseket egyszerűbben meg lehessen oldani. Ugyanis a régi módszernél - ha egy armatúrazáró felületet fel kellett szabályozni -, kimentek a hegesztők, kivágták, majd behozták a nagy műhelybe, a gépre, és elvégezték a munkát. Ebben a műhelyben viszont olyan célgépeink vannak, amelyekkel a helyszínen rá tudunk települni a már említett armatúrára, és ott helyben végezzük el a szabályozási munkákat.- A szerszámokat és gépeket ti magatok készítettétek?- Nagy részét igen, de vannak gyári gépeink is, ám nagyon sok itt készült, és itt is terveztük. Néha a tervezőket is bevonjuk a munkába.- Milyen munkák a gyakoriak?- Minden leállásnál visszatérő munka a beszakadt csavarok kiszerelése, menetek javítása vagy nagyobb menetek készítése. Nagy munkáink közé tartoznak a fő elzáró tolózárak membránjainak a bontása és cseréje. Ezek a munkák minden évben tervszerűen jönnek. Említhetem még például a fő keringtetőszivattyúk tömítő felületének a szabályozását. Van egy igazán nagy munka, ami most is aktuális, a szabályozó és biztonságvédelmi (szbv) kivezetéseknek a béléscsőcseréje. A primer körön kívül a szekunder körben lévő turbinákon is vannak munkáink. Ilyen például a gyorszároknak a felszabályozása, amelyekkel a gőzt szabályozzák. — Milyen kellemes emlékedjűzödik a műhelyhez? — Nagyon kellemes emlékem a finnországi út, ugyanis 1994-ben három hétig kint dolgoztunk, az ottani fő elzáró tolózárakat javítottuk. Ez egy szép munka volt, vittük magunkkal a gépeinket is.- Milyen különbségeket észleltetek a két munkahely között?- A finnek sokkal egyszerűbben oldják meg a dolgaikat. Ott éjszaka például nem volt portás, egy biankóval simán be lehetett menni. Egy kis barakkban volt az iroda, ott csináltak minden dokumentációt. A primer köri beléptetés is egyszerűbb, nem kellett papírokkal szaladgálni, munkautasításokat vinni, mert a blokkolókártyánkról minden információ leolvasható volt.- Létszámgondotok van-e?- Néha, nagyobb volumenű munkáknál szoktunk kölcsönemberekkel dolgozni, akik a nagy gépműhelyből jönnek ide. Ugyanis itt olyan speciális munkák vannak, hogy egy utcáról behozott esztergályost nem tudok a gép mellé állítani, mert itt minden gép másképpen működik. Akik itt dolgoznak, azok olyan kvalifikált szakemberek, hogy minden géphez értenek. Itt van 50-féle gép, és mindenkinek mindegyiken tudni kell dolgozni. Most éppen olyan fázisban vagyunk, amikor öt új emberünk tanul be (Damai István, Oláh Imre, Föglein Zoltán, Tamási Zoltán és Miskolczi Tibor). A betanulási idő minimum három év. — Munka után mivel töltőd a szabadidődet?- Nagyon szeretem a műszaki dolgokat, és motorozok. Versenyző is voltam három évig, öt évig pedig autóversenyző. Autóval volt a legnagyobb sikerem, amikor a Duna-kupát megnyertem az egyik évben. Most is motorozok, a feleségemmel együtt túrázunk. A fiam is motorozik, ám ő még az ESZI-ben tanul. Komáromi Zoltán gépi forgácsoló Ha tehetné, éjjel-nappal horgászna, ám ez nem azt jelenti, hogy nem szereti a szakmáját Ennek az ellenkezője az igaz, mert az egyik fia mint ipari tanuló, a keze alatt válik majd szakmunkássá.- Zoli, mikor kerültél az erőműbe?- Mint ipari tanuló, akinek szerződése volt az atomerőművel, 1978- ban kezdtem tanulmányaimat Szekszárdon, az 505-ös ipari iskolában. Az iskolát 1981-ben végeztem el, és az év július 10-től dolgozom - mint szakmunkás - az erőműben. Az osztályban hatunknak volt szerződése az erőművel, közülük sajnos már csak én dolgozom itt. Gépi forgácsoló munkakörbe kerültem, és 1994-ig a nagy forgácsolóműhelyben dolgoztam.- Az iskolában tanultak mennyire voltak elégségesek?- Sok újat nyújtott a műhely, a szakmát végül is itt tanultam meg. Egy szakmát lehet oktatni, de gyakorolni kell sokáig, hogy gond nélkül tudjon az ember a gép mellé állni.- Volt olyan munka, amit nem tudtál megoldani?- Hogyne. Az elején szerintem mindenkinél van ilyen, de azért is vannak az idősebb szakmunkások, hogy segítsenek.- Itt a műhelyben mi a konkrét munkád?- Itt a helyszíni megmunkálásokat kell elvégeznem. Ez egy csapatmunka, rátelepülünk egy feladatra, és együtt oldjuk meg. így voltunk ezzel 1994-ben is, amikor szerszámainkkal együtt kiutaztunk Finnországba, és három héten át szereltük a fő elzáró tolózárakat. — Van köztetek szakmai irigység és féltékenység?- Szerintem itt nincs, és nem is lehet. Egy kis létszámú csapatnál nem lehet megtenni, hogy én most eltitkolom, amit tudok. A helyszíni forgácsolás és megmunkálás más, mint a műhelyi körülmények, mert a műhelyben minden adott. A helyszíni munkához viszont nagyon meg kell gondolni, mit viszünk a helyszínre, hogy pluszszerszámot ne vigyünk. de ami kell, az ott legyen. Ezeket a tapasztalatokat át kell egymásnak adni, mert nem biztos, hogy ugyanaz a kolléga megy ugyanarra a munkára, és neki is tisztába kell lenni ezzel. Erre van a betanulási idő, ez alatt kell mindent megtanulni.- Kedvenc szabadidős tevékenységed?- Ha tehetem, éjjel-nappal horgászok, olyan szinten, hogy három alkalommal az iparági horgászversenyen is részt vehettem. A horgászatot gyerekkorom óta űzöm. Dunaszentgyörgyön lakunk, a Duna közelsége igencsak vonzza az embert. A két fiamat elcsábította az atomerőmű horgászegyesülete, és mint gyerek versenyhorgászok űzték ezt a nemes sportot. A nagyobbik fiú ugyan már felhagyott vele, mert Veszprémbe jár főiskolára. A kisebbik fiú még űzi, és egyben itt tanulja mellettem a szakmát. Németh András gépi forgácsoló A fiatal üzemtechnikus második generációs forgácsoló szakember, mert az édesapjával együtt dolgoztak a nagy műhelyben, igaz nem egy műszakban. — András, mikor kerültél az erőműbe?- Tanulóként 1989- ben kerültem az erőműbe, akkor voltam harmadéves, és 1990 áprilisában vettek fel állományba. A nagy forgácsolóműhelyben kezdtem, majd 1997-ben átkerültem a minőség-ellenőrző csoporthoz, és 2000-ben kerültem ide a fejlesztőműhelybe. — Hol végezted az iskoláidat?- Szekszárdon, az 505-ös bejártam, és ott esztergályosként végeztem. Ezt követően 1990-ben kezdtem a középiskolát Pakson, és 1994-ben érettségiztem. Érettségi után megszereztem a technikusi minősítést is, így minden iskolai papírom megvan.- A szakmai ismereteid alapján kerültél a fejlesztőműhelybe? — Egy kicsit mozgalmasabb területre vágytam, azért jöttem ide. Itt mint üzemtechnikus vagyok, de ha szükség van emberi kapacitásra, akkor én is részt veszek a helyszíni megmunkálásokban.- Milyen konkrét feladataid vannak? — Nekem kell a technológiára ügyelni, azokat összegyűjteni és figyelemmel kísérni, hogy minden munkához rendben legyenek. Az anyagok előkészítése is a feladataim közé tartozik, vagy ha vannak új gépgyártások, akkor azokat át kell tekintenem és összegeznem, majd a gyártási folyamatok is követnem kell. Ha sok a munka, például leálláskor, akkor ugyanúgy részt veszek a helyszíni megmunkálásokban, mint a többiek.- Milyen terveid vannak?- Nincs különösebb tervem, tanulmányaimat befejeztem, bár tegnap is vizsgáztam, a nehézgép-kezelői vizsgát tettem le. Egyelőre itt akarok elmerülni a munkában, ebben a műhelyben, mert jó a légkör jók a kollégák és elég mozgalmas itt az élet. — A szabadidőd mivel töltőd?- Kétéves a fiam, ha tehetem vele vagyok. Most vásároltunk egy családi házat, azt kell felújítani ebben az évben. Különben a motorozás a hobbim, és a nejem is motorozik. Már három éve járunk a Hungaroringre, ott motorozunk. Jó a társaság ott is, a paksi motoros egyesületnek már száz fő fölött van a létszáma. Szeretünk együtt lenni. Törzsgárdatagsági elismerések 2006. december 20 éves Körmöczi Zoltánné - hűig, humánpolitikai főosztály, 1986. december 16.; Loósz Csaba - hűig hufo, munka- és személyügyi osztály, 1986. december 1.; Bucsi Gábor - mvigh helyreállítási projekt, 1986. december 1.; Leber Ferenc - mvigh helyreállítási projekt, 1986. december 1.; Nagy László - mvigh üvig üvfo reak-2007. 10 éves Horváth György - big minfo minőség-ellenőrzési osztály, 1997. január 2.; Pál Tibor -big minfo anyagvizsgálati osztály, 1997. január 7. 20 éves Szilágyi István - big minfo anyagvizsgálati osztály, 1987. január 14.; Orosz István - mvigh üvig üvfo villamos üzemviteli osztály, 1987. január 16.; Koczka Imre Tibor - mvigh mig lfo villamos és irányítástechnikai létesítési osztály, 1987. január 2.; tor osztály, 1986. december 9.; Hosnyánszki László - mvigh üvig üvfo turbina osztály, 1986. december 19.; Lakatos László Tibor - mvigh mig mfo irányítástechnikai műszaki osztály, 1986. december 1.; Varga László - mvigh káig szfo gépész műszaki osztály, 1986. december 29., Mer ki Mátyás - gvigh logfo raktározási osztály, 1986. december 8. Pámer Mátyás - gvigh kfo tervezési és elemzési osztály, 1987. január 2. 30 éves Donáczi Ilona - vtig jogi osztály, 1977. január 1.; Takács Tibor - mvigh informatikai csoport, 1977. január 15.; Horváthné Bajai Éva - mvigh mig nukleáris főosztály, 1977. január 21.; Krízer János - mvigh káig szfo építészeti és szakipari szerviz osztály, 1977. január 28.; Hanoi Ferenc - gvigh szállítási osztály, 1977. január 17.
