Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám

2007. december mym paksi atomerőmű 11. oldal A publikálás jelentősége Dr. Ormai Péter, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság főmérnöke Újságunk 30 éves évfordulóján a Paksi Atomerőmű (Vállalat) Zrt. első Urántoll díjasát, dr. Ormai Pé­ter okleveles vegyészmérnököt kér­deztem. Péter szintén harminc éve, 1977-ben a Paksi Atomerőmű Vál­lalat munkatársaként kezdte a pá­lyafutását a nukleáris iparban. 1982-ben a sugárvédelmi laborató­riumok vezetőjévé, majd 1994-ben a radioaktívhulladék-kezelési osz­tály vezetőjévé nevezték ki. Mielőtt 1998-ban a Radioaktív Hulladéko­kat Kezelő Közhasznú Társaság­hoz - mint főmérnök - csatlako­zott, a Nemzeti Projekt vezető szakértőjeként tevékenykedett.- Mit jelentett számodra az Atom­erőmű újságban való publikálás?- Az üzemi- vagy szaklapokban való publikálás egyik célja az, hogy a kivá­lasztott témát szakszerűen, közérthető­en és lehetőleg figyelemfelkeltő módon mutassuk be. Az általam művelt szak­mai területeken - kezdetben a sugárvé­delem, később pedig a radioaktív hulla­dékok - az érdeklődés mindig garantált volt. Ismeretteijesztő írásaimban a ha­zai gyakorlatot rendszerint nemzetközi összehasonlításban igyekeztem bemu­tatni. Az üzemi újságírás másik célterü­lete az adott közösség - esetünkben az atomerőmű - mindennapi életének be­mutatása. Itt már sokkal jobban kibon­takoztathatja a szerző az egyéniségét, ha megfelelő formát és stílust használ. Jómagam az egyetemi újságírói éve­imben is alkalmazott ironikus, sokszor a szatírába átcsapó megközelítést vá­lasztottam. Ez ugyan rejtett veszélye­ket, de örültem, amikor az Urán­toll átadásakor úgy méltattak: „A Görbe tükör, Ormaitól című rovatban igen jó érzékkel a sza­tíra éles fegyverével bánik olyan ügyesen, hogy szúrása mindig célba talál, ám a megcélzott mégsem fájlalja a találatot.”- Miért volt számodra fontos az újság?- Az Atomerőmű újság kez­detben azért volt fontos sokunk számára, mert egy alakuló üzemeltető csapatnak lehetőséget adott arra, hogy beszámoljon saját szakterületi elképze­léseiről, munkájáról, ugyanakkor meg­­ismeije a többiek tevékenységét. A vál­lalati szintű ügyekről, a dolgozókat érintő fontos kérdésekről sokszor az új­ságból értesültünk először. Később egy­re többen gondoltuk úgy, hogy az újság nem csak egy belső hírközlő eszköz, hanem egy jó lehetőség a szűkebb vagy tágabb szakmai közvélemény tájékoz­tatására is. Mostanság pedig - bár je­lenleg is szoros szakmai kapcsolat fűz az erőműhöz - számomra az Atomerő­mű újság a legfontosabb információ­­források egyike „atomos ügyekben”.- Milyen említésre méltó emléke­ket, illetve jövőbe mutató tanácsokat szeretnél közreadni?- írásaim közül még ma is őrzőm azokat, melyekben ún. „húzós” témák­kal foglalkoztam. A létszámleépítések­ről, a vállalati vezetői pályáztatásokról, a bér­­fejlesztésekről vagy ép­pen szervezetátalakítá­sokról úgy próbáltam írni, hogy az akkor a dolgok nem éppen hu­moros oldalát megélők - legalább a cikk olva­sása idején - mosolyra húzzák a szájukat. A vállalati szervezet át­alakítást például az emberi szervezet demokratikus módon történő átalakítá­sa analógiájaként álmodtam meg. Ér­dekes, hogy néhány írásomat, ha most jelentetnék meg, nem sokan mondanák meg, hogy az 15 éve íródott. Emlék­szem még arra is, amikor az akkori biz­tonsági igazgató elismeréssel szólt ar­ról a kis karcolatomról, ami az első OSART-vizsgálat után írtam, és az ak­kor igen népszerű hupikék törpikék ke­rettörténetébe ágyaztam. Külső olvasóként én most is azokat a „lazább” Írásokat kedvelem, melyek az erőművesek gondjairól vagy éppen örömeiről kicsit egyénibb hangvétel­lel adnak számot. -Sípos László-Szakmai siker A rendészet eredményessége Nagy szakmai sikert könyvelhetett el a PA Zrt. rendészeti osztálya. Az ered­mény elsősorban a fegyveres bizton­sági őrség, az Atomix Kft. Biztonsági Szolgálat és a Tolna Megyei Rendőr­főkapitányság Neutron Beavatkozó Osztály közös munkájának, jó együtt­működésének köszönhető. Elfogták azokat a tolvajokat, akik az atom­erőmű egyik mérőállomásáról napelemet akartak eltulajdonítani. Az előzményről és az esemény jelentőségéről Köllő Imre rendé­szeti osztályvezetőtől kaptam tájé­koztatást. 2006 év végén és 2007 első felé­ben az atomerőmű környezetében lévő több mérőállomásról, ame­lyek a sugárszennyezettség méré­sét hivatottak ellátni, ismeretlen tettesek eltulajdonították a mérőál­lomások energiaellátását biztosító napelemeket, és így az állomások mű­ködésképtelenné váltak, az adatszol­gáltatás megbénult. A mérőállomások az atomerőmű kerítésén kívül helyez­kednek el, de mindegyik körül dróthá­ló jelzi, hogy létesítmény idegenek elől elzárt terület. Ez ideig négy ilyen mérőállomást rongáltak meg és tulaj­donították el az energiaellátást biztosí­tó napelemeket. Valamennyi esetben megtörtént a rendőrségi feljelentés, és a rendőrség nyomozást folytatott az ügyben, de az elkövetők kilétét nem si­került megállapítani. A rendészeti osztályon azon gondol­kodtunk, - idézi fel a történteket Köllő Imre -, hogy miként tudnánk a mérő­állomásokat úgy megfigyelni, hogy az illetéktelen behatolókról tudomást sze­rezzünk, és elfogásukkal kapcsolatban a biztonsági erőket mozgósítani tud­juk, ezzel pedig a hosszan tartó esetle­ges működésképtelen állapotot kizár­juk. Újszerű megoldást, egy nyomkö­vető rendszer alkalmazását találtuk ki. A GPS rendszer egy elemét alkalmaz­tuk. A lényege, hogy a mozdulatlan ál­lapotot információhiánnyal jelzi a rendszer, amikor viszont a normális ál­lapottól eltérő helyzetbe kerül a tárgy. vagyis mozog a napelem, akkor hang- és fényjelzéssel ad erről információt a biztonsági szolgálatnál. A hiányok pót­lásakor felszerelt új napelemeket már ilyen védelmi rendszerrel láttuk el. El­képzelésünk bevált. 2007. november 21-én, hajnali 2:43-kor a rendszer je­lezte, hogy a nyugalmi állapot megvál­tozott, és a napelem először 4 km-es sebességgel elindult keleti irányban, majd jelentősen nagyobb sebességgel a 6-os úton haladt északi irányba. Kol­légáimmal előre megállapodtunk ab­ban, hogy semmiképpen nem reagá­lunk még a lassú - azaz gyalogos - mozgásra, mert vélelmeztük, hogy gépjárművet használnak a napelem eltulajdonításához. A fegyveres biz­tonsági őrség váltásparancsnokának az operátorok jelzése alapján akkor kellett intézkedni, amikor a napelem olyan sebességgel mozgott, hogy fel­tételezhető volt a gépjárművel törté­nő szállítás. Az erőmű őrzésére hiva­tott három szervezet összehangolt szakszerű munkájának eredménye annak a három főnek az elfogása, akik a szomszédos megyéből érkeztek. A kár megtérült, és a mérőállomáson visszaállt az eredeti állapot. A rendészeti osztály a nyomkövető rendszerrel történő megfigyelést tel­jesen újszerű megoldásnak tekinti a vagyonvédelemben, és szeretnék ki­telj eszteni az atomerőmű vagyonvé­delmének más területére is.-Lovásziné Anna-A harmincéves üzemi lapunk második Bronz Toll kitüntetése 1978. november első hetében jelent meg az Atomerőmű Építői, az atomerőmű-beruházás dolgozói­nak lapja. November 23-án Pak­son, az ASE étteremben rendezett ünnepségen egy eredményekben gazdag harminc évre emlékeztünk. Sajátos és talán egyedülálló utat járt be az elmúlt harminc évben az üzemi lapok sorában az Atomerőmű címet viselő újság. Régen túlnőtt már a paksi atomerőmű, sőt Paks város és Tolna megye falain. Ma im­máron huszonkét környező telepü­lés majd harmincezer postaládájá­ban landol, értesítve a lakosságot egy biztonságos, a laikusok számára nehezen felfogható nukleáris tech­nológiát alkalmazó nagyvállalat te­vékenységéről, terveiről. Sok más üzemi lappal ellentétben az alaku­láskor az Atomerőmű Építői címet viselő újság ugyan több névváltoz­tatást (Paksi Atomerőmű, ATOM­ERŐMŰ, Atomerőmű) megért, de fennmaradt, s így az erőmű felépíté­se után annak működését is folya­matosan figyelemmel kísérte. Ünnepi köszöntőjében Kovács József, a Paksi Atomerőmű Zrt. ve­zérigazgatója - jelenlegi kiadónk - történelmi eseményként értékelte a lap megalakulását. Nagyra tartja a töretlen szellemiséget, és megkö­szönte a korábbi főszerkesztők és a jelenlegi szerkesztőségi tagok azon munkáját, hogy őszintén tájékoztat­tak az eredményeink mellett arról is, amiben hibáztunk. Az Atomerőmű korábbi számait lapozgatva megál­lapítható, objektív korképet kapunk három évtized paksi örömeiről és bánatairól egyaránt. Legvégül el­mondta, bízik abban, hogy további újabb évtizedekig megjelenhet a ré­gióban közismert lap, így tudósíthat az üzemidő-hoszszabbításról, illetve pár év múlva az új paksi blokkok építéséről is. Kovács József a lap korábbi szerkesztőségi vezetőinek (Knízner István alapító szerkesztő, Tóth András és Torma Csaba felelős szerkesztők, Fábián Erzsébet, Kiss G. Péter és Czinege Mária főszer­kesztők) emléklapot és emléktár­gyat adott át. A visszaemlékezések sorában Szabó Benjamin, a paksi atomerő­mű beruházásának egykori minisz­teri biztosa, a Paksi Atomerőmű Vállalat első igazgatója kiemelte a szűkebb és a tágabb értelemben vett közvélemény tájékoztatásának szükségességét. Értékelése szerint küllemében, valamint a belső tartal­mában is töretlenül fejlődik a lap, hűen tükrözi azt a hatalmas válto­zást, ami Pakson történik. Knízner István alapító szerkesztő beavatta a hallgatóságot a 30 éve történt kezdeti nagyon lelkes, de amatőr lépéseikbe. Nagy derültség közepette beismerte, ő nem ismerte a Cenzné urát. (A titokzatos személy: a cenz-ura.) Szerinte a kezdeti társa­dalmi munkában végzett ténykedés­től egészen a profi megjelenésig ível az üzemi lap életgörbéje, melyhez további sikereket kívánt. Fábián Erzsébet, aki 1988 októ­berétől 1995 augusztusáig volt az ATOMERŐMŰ főszerkesztője, visszaemlékezésében kiemelte, na­gyon sok segítséget kapott Pakson. A cég akkori vezetői és személy szerint ő is nagyra értékelték a szer­kesztésben, a cikkek megírásában közreműködő atomerőműves kollé­gák társadalmi munkáját, így nem­zetközi megmérettetésben is sikerült helyt állnunk. Jó példa erre az 1994. évi európai Grand Prix díj. Beregnyei Miklós, aki 2000 már­ciusától főszerkesztő, nagyra érté­kelte a korábbi és jelenlegi szer­kesztők, a kiadó és a támogatók, va­lamint az olvasók kötődését a lap­hoz. Bízik abban, hogy a töretlen fejlődés nem szakad meg, így tíz év múlva ismét ünnepelhetünk Pakson. Legvégül Komornik Ferenc, a Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete elnöke Bronz Toll Díjat adott át az újságunk jelenlegi főszerkesztőjé­nek. Szerkesztőségünk 2002-ben egy pályázaton a beküldött lapszám­ok értékelését követően a legjobb magyar üzemi lapnak kijáró Bronz Toll Díjat már egyszer megkapta, de most az eltelt harminc évet értékelte a szakmai egyesület vezetősége. Komornik Ferenc kiemelte a cégve­zetés és a szerkesztőség tagjai kö­zötti korrekt együttműködés fontos­ságát, valamint azt, hogy 1978 óta az újság megjelenéséhez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást a ki­adók mindvégig fenntartották.-Sipos László-Figyelemmel, felelősséggel A biztonsági igazgatóság az alábbi két esemény bemutatásával arra kí­vánja felhívni a figyelmet, hogy mi­lyen nagy jelentősége van annak, ha figyelemmel, felelősséggel vagyunk munkahelyünkön is a környezetünk­ben történő események iránt. November 10-én délután a 3. blokk A016-os helyiség hermetikus zsilipajtajának működtető mágnese zárlat következtében lefüstölt. Tűz nem keletkezett, de a tűzoltókat tele­fonon értesítették. Addig is, amíg a tűzoltók megérkeztek, fennállt a le­hetősége annak, hogy a keletkezett füst a szellőzőberendezésen keresz­tül bejut a szomszédos A018-as ká­belfolyosóba, és ott a füstérzékelők beindítják az automatikus szórtvizes oltóberendezést. Az oltóberendezés működésbe lépése olyan események sorozatát indíthatta volna el, amely az atomerőműnek a helyzettel járó többletfeladatokon túl gazdasági, anyagi kárt és komoly termelési ki­esést is okozhatott volna. Ilyen eset­ben ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy a blokkot vissza kell terhelni, hisz az egyik primer köri kábelalagútban 10 percig ömlött volna a víz, és ezzel veszélyeztette volna a biztonságos működést. Az, hogy minderre nem került sor, köszönhető egyik munkatársunk, Szalai László primer köri főgépész figyel­mességének, gyors helyzet­­felismerő képességének, aki a körülmények láttán a kábel­alagút füstérzékelőit kikap­csoltatta. A mindennapi munka rutinja mel­lett adódhatnak olyan rendkívüli ese­mények, melyek azonnali döntést kí­vánnak. Ezért fontos, hogy mindenki lelkiismeretesen elsajátítsa a munka­helyére vonatkozó szabályokat, ren­delkezéseket, és figyelemmel, fele­lősséggel legyen a környezetében be­következő események iránt. November 12-én az Eü. épület pin­céjében az egyik technológiai rend­szerből gőzkifüvás történt, aminek következtében a helyszínen lévő füst­­érzékelő automatikusan beindította az épületben elhelyezett hang-fény jelző riasztóegységet. A gőz­kifüvás nem szokatlan, nem rendkívüli esemény, ugyanis túlnyomás esetén a biztonsági rendszernek működésbe kell lépnie, és a felesleges gőzt ki kell engedni a rendszerből. Ilyen esetben, mint ez alka­lommal is megszólalhat a ri­asztórendszer. A tűzoltók a helyszínre érkezve, és tekint­ve, hogy tűz, tűzre utaló ese­mény nem történt, téves jel­zést állapítottak meg. Ennek az esetnek a kap­csán, fel kell hívnunk a figyelmet ar­ra. hogy azokban az épületekben, ahol hang-fény jelző egység van kiépítve, a jelzőrendszer megszólalása után az épületet haladéktalanul el kell hagyni. Ezt a FU-BIZT-10 Tűzvédelmi Sza­bályzat mindenkire kötelező érvény­nyel úja elő. Függetlenül attól, hogy ki-ki mennyire ismeri a munkahelyén történő eseményeket, hogy tisztában van-e például a gőzkifüvás okozta té­ves riasztással, vagy sem. a hang-fény jelző rendszer működésbe lépésekor a szabályok őrá is vonatkoznak, és a szabályokat neki is be kell tartani. Az atomerőmű valamennyi dolgo­zójának - azon túl, hogy rendszere­sen részt kell vennie munka- és tűz­védelmi oktatásokon, és vizsgát kell tenni az elsajátított ismeretekből - be kell tartani a rá vonatkozó szabályo­kat. Nem csak saját maga, de társai iránt is felelősségteljes viselkedéssel tartozik. -Lovásziné Anna-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents