Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
12. oldal myih paksi atomerőmű 2007. december WNU 2007 ZENESARO(C)K MUNKATÁRSAINK, AKIK ZENELNEK A rézfúvós: Féhr György 2007 nyarán abban a kiváltságban volt részem, hogy részt vehettem a World Nuclear University által szervezett hathetes nyári egyetemen Dél- Koreában. A World Nuclear University nemzetközi szervezetet 2003-ban alapították Londonban abból a célból, hogy segítse az elmúlt évtizedekben a nukleáris energetika egyes szakterületein összegyűlt tudás továbbadását a világ minden táján élő fiatal nukleáris szakemberek számára. A nyári egyetemen - ami július 15- től augusztus 25-ig tartott - 36 országból 103 diák, 32 előadó és 14 mentor vett részt. Hétköznap reggel 8-tól délután 1-ig előadásokat hallgattunk meg olyan témákról, mint például nukleáris jog, üzemanyagciklus, radioaktív hulladékok elhelyezése, sugárvédelem, nukleáris biztonság stb. Az előadók neves külföldi szakemberek - egyetemi professzorok, nemzetközi szervezetek vezetői (pl. INPO), cégvezetők (pl. Cameco) - voltak, köztük olyan személyiségekkel, mint pl. Hans Blix, aki mintegy 20 évig volt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) vezetője, illetve a 2003-as iraki háború kitörése előtt a nemzetközi fegyverzetellenőrök munkáját irányította. A rövid ebédszünetet követően délután 2 órától lehetőségünk nyílt egy mentor vezetésével - aki szintén egy, a nukleáris energetikával foglalkozó szakember volt - arra, hogy a délelőtt elhangzott előadásokat és az előadások során taglalt problémákat 8-10 fős csoportokban megvitassuk. Sokszor konkrét esettanulmányokkal foglalkoztunk. Az egyik ilyen esettanulmány volt például El Baradeinek, a NAÜ főigazgatójának az urándúsítás nemzetközivé tételére vonatkozó nemrégiben közzétett javaslata. A csoport többi tagjával együtt áttekintettük és megvitattuk, hogy egyes országok vagy szervezetek konkrétan hogyan oldanák meg a fenti problémát, majd mi nyolcán is kidolgoztuk a sajátjavaslatunkat. A konklúzióinkról közösen előadást tartottunk a többi résztvevőnek, akik jónéhány érdekes kérdést tettek fel a témával kapcsolatban. A hat hét során sajnálatosan keveset, csak mintegy másfél napot foglalkoztunk a nukleáris biztonság kérdésével (míg a nukleáris jog témakörére 4 (!) napot szántak a szervezők). Véleményem szerint ez azért komoly probléma, mert a 21. században a nukleáris energetika jövője nem elsősorban az energiaigények növekedésétől, a szénhidrogénárak kiszámithatóságától függ, hanem a nukleáris biztonságról vallott filozófiánktól, mégpedig hogy tiszteljük-e ezt a csodálatos, ámde veszélyes energiaforrást. A nukleáris biztonságról szóló előadások során a paksi 2003-as üzemzavarról is szó volt. Szomorúan tapasztaltam, és felháborítónak tartom azt, hogy az előadó 15 percben, egy darab ábra nélkül (!) beszélt az üzemzavar előzményeiről, annak lefolyásáról és a helyreállításról. (A Tokaimura balesetet - ami technológiailag lényegesen egyszerűbb volt, mint a I paksi - egy 15 oldalas ppt-prezentáció segítségével mutatták be.) Mindezt azért gondolom így - amellett, hogy a résztvevők nem értették meg, hogy mi is történt pontosan -, mert a mi hibáinkból mások - főleg fiatal nukleáris szakemberek - sokat tanulhatnának, és a saját országuk nukleáris biztonsági kultúráját növelhetnék. A nyári egyetem során Dél-Korea több ipari létesítményébe — atomerőművekbe (pl. Kori), Doosan cég (reaktortartályokat gyárt) stb. - is eljutottunk. Voltunk emellett Szöulban (a konferencia Cheongjuban volt), Gyeongjuban és az Észak- és Dél-Koreát elválasztó demilitarizált övezetben is. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a jogilag semleges épületekben, amik a határvonalon állnak, fizikai értelemben néhány méternyire átjuthattunk Észak-Koreába. Döbbenetes volt ugyanakkor látni, hogy a 21. században létezik még egy ennyire zárt ország, mint Észak-Korea. Összeségében nagyon szép hat hetet tölthettem el Dél-Koreában. Az előadások, a csoportbeszélgetések és az utazások során sok fiatal szakembert ismertem meg a világ minden tájáról. 2009-ben ezt a nyári egyetemet Csehország, Szlovákia és Magyarország együtt fogja megrendezni. Re- J mélem, hogy azon a konferencián a nukleáris biztonság kérdése sokkal nagyobb prioritást fog kapni, és a résztvevők legalább olyan gazdag élményekkel térhetnek majd haza, mint amilyen gazdag élményekkel én érkeztem meg Dél-Koreából. Ezúton is szeretném megköszönni mindazok - köztük Hamvas István, dr. Nemes Imre, dr. Aszódi Attila, Pekárik Géza - támogatását, akik segítsége nélkül nem jutottam volna el ebbe a nagyon szép országba, és erre a nagyon érdekes konferenciára.-Beliczai Botond- Nemrég érkeztél haza Spanyolországból. Az utazás nem nyaralás, hanem egy fellépés alkalmából történt.- Igen, már a negyedik alkalommal vettünk részt a „rezesbandával”, a Roger Schilling zenekarral egy olyan fesztiválon, amelyet az ott nyaraló német turisták nyárbúcsúztatójaként rendeznek meg Spanyolországban.- Azt mondják, hogy az ember már születése után elkezdi nyomni a „fúvós zenét", igaz ezt csak úgy torokból és teljesen fegyelmezetlenül. Neked honnét jött az indíttatás, hogy fúvós hangszert vegyél a kezedbe?- Valamikor 1971 táján kezdett szerveződni a paksi zeneiskola, élén Hartmann Józseffel. O ebben a műfajban profi. Amikor beiratkoztam, kézenfekvő volt, hogy elsősorban ezek a hangszerek szerepeltek ajánlatként. Én a trombitát választottam, és nem bántam meg. Az indíttatás után négy évig rágtam a csövet, hogy élvezhető hangokat csaljak elő a hangszeremből. Ezt követően három év fuvásszünet következett egyéb okból. Majd 1978- ban meghívást kaptam a Paks Városi Fúvószenekarba. Négy év aktív trombitálás után ismét szünet, hogy aztán ugyanitt 1986-ban újra folytatás következzen. Az újraindulás annyiban módosult, hogy a zenekarban tenorkürtöst kerestek. Már korábban is szó volt arról, hogy ez a szerszám nekem jobban bejönne, mint a trombita. Ezért is vállaltam örömmel a cserét. Bejött, rövid három hónap aktív gyakorlással átképeztem magam. A mai napig ezen játszom, és nagyon kedvelem.- A dolgok haladnak, a világ meg változik. A kihívások új megoldásokat kívánnak még a zenész életében is. Te mikor értél el arra a pontra, hogy lépni kell? 1908. január 15-én Budapesten született Teller Ede (1908-2003) vegyészmérnök, Fermi-díjas atomfizikus, az egyetemes és a magyar tudomány egyik legnagyobb alakja, a kvantummechanika és számos tudományág kivételes tekintélyű művelője. Elsősorban a magfizika, a termonukleáris folyamatok elméletében elért kutatási eredményei jelentősek. Bizonyára nem mindenki tudja, hogy Teller Ede még életében Magyar Örökség díjas lett, az atomkutatás területén kifejtett világraszóló teljesítménye és etikai magatartása alapján. Figyelemre méltóak Bor Zsolt fizikus 1996. június 16-án felolvasott, az alábbiakban közreadott — népiképp rövidített - ajánló sorai. Teller Ede 1908-ban született Teller Miksa budapesti ügyvéd és Deutsch Ilona felvidéki bankárleány gyermekeként. Az első négy osztályt a Mellinger-féle magániskolában végezte, ahol rendkívüli szellemi képességeivel és nem túl jó magaviseletével tűnt ki társai közül, majd a nagyhírű Trefort utcai Mintagimnáziumban tanult. A Teller család barátja, Klug Lipót matematikaprofesszor már korán megállapította, hogy a Teller gyerek akkora tehetség, amilyen csak egy, esetleg kettő születik egy században. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen kezdte meg, ahol a felvételi vizsgán, amelyet a matematika nemzetközi hírű mestere, Fejér Lipót vezetett, matematikából és fizikából is első helyen végzett. Apja tanácsára azonban hamarosan Karlsruhéba ment vegyészetet tanulni, de indulása előtt még megnyerte az Eötvös-versenyt. Később Münchenben Sommerfeld, majd Lipcsében Heisenberg- A kilencvenes évek változásai a zenekart sem kímélték. Látszott, hogyha sikert akarunk elérni, akkor meg kell felelni a gazdasági kihívásoknak, és élni kell az új lehetőségekkel. A zenekarból többen úgy döntöttünk, így Kajsza Árpi, Hirt Józsi és Fricz Józsi, hogy létre kellene hozni egy zenekart, amelyet mi menedzselünk, ami eladható szórakoztató zenét szolgáltat majd a közönségnek. A választás a zenei stílust illetően a magyarországi svábok bulizós muzsikájára esett. így 1991-ben megalakítottuk a Roger Schilling zenekart. Ennek a műfajnak van fellelhető irodalma, többek közt Galambos Lajcsi édesapja gyűjtésében. Az indulás döcögve haladt, de aztán egyre több megkeresés érkezett. Bálok, szüreti fesztiválok, falunapok — egyszóval megkedveltek bennünket. A zenekar 15-21 fővel lép fel általában. Bevételeink fellépésekből, pályázatok elnyeréséből, támogatók jóvoltából (pl. Paksi Német Önkormányzat, Paks tanítványa volt. Az első világháború utáni tudományos világ Mekkája Németország volt. Ritkán fordult elő az az emberiség kultúrtörténetében, hogy egy időben olyan sok kiemelkedő tehetség gyűljön össze tanárként, illetve diákként, mint akkoriban a német egyetemeken. Ez volt a természettudományok aranykora. Európa fasizálódásának hatására a Németországban tevékenykedő tudósok egy része, köztük Teller Ede is, az USA- ba vándorolt ki, ahol többek között azon dolgoztak, hogy nemzetközi összefogással megfékezzék a Németországban tomboló „ordas eszmék” ámokfutását. Teller 1941-ben ezért csatlakozott a Manhattan-programhoz, amelynek célja az volt, hogy az USA-nak korábban legyen atomfegyvere, mint a náci Németországnak. Németország kapitulációja után - Wignerrel és Szilárddal együtt - ellenezte az atombomba emberek elleni bevetését. Truman elnök és Eisenhower tábornok a tudósok tiltakozása ellenére két bombát dobatott Japánra... Teller Ede spektroszkópiai, molekula- és magfizikai munkái a fizika maradandó becsű eredményei közé tartoznak. Intellektuális zsenialitását Város Önkormányzata, Paksi Atomerőmű Zrt.) származnak. Minden egyes forintot visszaforgatunk a zenekarba. Fontosabb eredményeink az országos versenyeken való részvétel, pl: második helyezés és a sok külföldi meghívás.- Én is és munkatársaid az ikto-n jó kedélyű embernek ismernek, de emögött van valami más is. Elhivatottság, fegyelmezettség és jó csapatjáték. Mit mondanál magadról?- Alapvetően derűs vagyok, és a zene, amit játszom, csak erősít ebben. Hitvallásom, hogy amit elkezdünk, azt kellő odaadással és komolysággal kell végezni, egyébként nincs értelme. Zenekarban játszani csak fegyelmezetten lehet a szigorú szabályokat betartva, különben lehúzod a produkciót. Nem lehet túlkiabálni a másik „hangját”, hogy érvényesülj. A zenén túl egyéb tevékenységeim során is ezt tartom elsődlegesnek. Ez segít harmóniát teremteni az életemben. A csapatjáték mellett otthon „titokban” szaxofonjátékkal szórakoztatom magam (talán a családomat is).-És ha már a család is szóba jött, nem vagy idegesítő a gyakorlások során?- Ezt még nem mondta senki. Mindig türelmesen viselték a zajongásaimat, és mindig drukkoltak a zenekar sikeréért. Jelenleg fiam a zenekar dobosa, így már külön-külön is kellő hangzavart tudunk teremteni a környezetünkben.- Jó érzés lehet fiaddal együtt zenélni. Nekem ehhez meg kellene tanulnom valamilyen hangszeren játszani. A továbbiakban sokszor és sok koccanó korsót kívánok a fellépéseiteken, itthoni és külföldi sörsátrakban és sok sikert a megmérettetéseken neked és a zenekarnak is. még vetélytársai sem kérdőjelezték meg. Ha kutatásainak nem lett volna katonai vonatkozása is, aligha kerülheti el a Nobel-díjat. Teller Ede, aki a világ sok egyetemén tanult és tanított, három országhoz kötődik: Magyarországhoz, az Egyesült Államokhoz és Izraelhez. Mindhármat egyformán hazájának tekinti. Tizennyolc éves koráig Budapesten élt. Feleségét, Harkányi Midi kamaszkorában, Budapesten ismerte meg. Szoros kollegiális barátság fűzte a kor magyar származású fizikusaihoz, Neumann Jánoshoz, Szilárd Leóhoz vagy Wigner Jenőhöz. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem díszdoktora. Több évtizedes amerikai tartózkodása sem koptatta meg ízes magyar beszédét, és nem változtatta meg félreismerhetetlenül magyaros akcentusú angol kiejtését. A rendszerváltás óta gyakran járt itthon. Magyarországhoz való érzelmi kötődése kétségtelen. „Hazajöttem” - ezekkel a szavakkal kezdte beszédét 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén a tiszteletbeli tagságról tanúskodó oklevél átvételekor. Nagysikerű tudományos előadásaiból sugárzott az emberiség szép jövőjébe vetett hite. Magyarországot a műszaki és tudományos fejlesztések lendületes gyorsítására biztatta. Teller Ede olyan tudós, akinek tevékenysége befolyásolta századunk történelmét. A szintén szellemóriás Wigner Jenő így nyilatkozott róla: „Teller Ede a legeredetibb gondolkodású ember mindazok közül, akikkel valaha is találkoztam - és ez sokat jelent, ha figyelembe veszik, hogy Einsteint is ismertem.” -Sípos László-Aktuális információk, évfordulók 2007. december közepétől karácsonyig December 14. - Pakson 25 éve „keltették életre” az első reaktort. Már 1966 decemberében folytattak magyar-szovjet tárgyalásokat az atomenergia békés célú felhasználásáról. A felek megállapodtak abban, hogy Magyarországon két db 400 megawatt teljesítményű atomerőművet létesítenek, amely alapján 1982. december 14-én este „életre kelt” a paksi atomerőmű 1. reaktora. A reaktor fizikai indítása, a szabályozott láncreakció megvalósítása technikai mérföldkő a magyar energetikában. December 19. - Sportcsillagok Gálaestje - „Az év sportolója” címek kihirdetése. 1992-től a Sportcsillagok Gálaestje keretében adják át a Magyar Sportújságírók Szövetsége által gyűjtött szavazatok alapján „Az év sportolója” címeket. Idén a Sportl csatorna december 19-én 18.30-tól élőben közvetíti az eseményt a Budapest Kongresszusi Központból. December 25. - Karácsony ünnepe. Téli napforduló ünnepe: a világosság győzelme a sötétség fölött, az élet győzelme a halál fölött. Keresztény műveltségben a Megváltó születésnapja. Jézus tevékenységét elsősorban az Újtestamentum evangéliumai mondják el. A keresztények által karácsonynak nevezett ünnep 354-ben került át december 25-re, amikor egy pápai rendelet a téli napforduló napját az egyházi ünnepek közé iktatta.-Sípos László-Fizikailag Észak-Koreában, jogilag semleges terület Száz éve született Teller Ede