Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám

10. oldal 2007. december mym paksi atomerőmű FÖLDI ÉS ÉGI REAKTOROK BŰVKÖRÉBEN Visszaemlékezés az 1. blokk indítására Idézet Hazafi József Csikócsapat című könyvéből: „ 1982. december 14-től dolgozik az első atomreaktor! Két hét múlva. Hétfő, délután két óra, Pakson az atomerőmű blokkvezény­lőjében. Készülnek arra, hogy valamikor az éjszakai órákban már ők is adja­nak elektromos áramot az országnak. A párhuzamos kapcsolás ipartörténeti pillanat... Az új műszak, Faragó Péter ügyeletes mérnök vezetésével a késő délutáni órákban eljutott a hőn óhajtott háromezres fordulatig. Az idő gyorsan halad... Leváltják az előző műszakot... - 1982. december 28-án nulla óra 13 perckor: - Megvan! - kiáltanak fel többen a kezelőpultnál. A paksi atomerőmű egyes blokkjának kettes generátora áramot termel... " Faragó Péter a PA Zrt. üzemviteli igazgatóság karbantartás-irányítá­si főosztályának vezetője. Ahogy 1975 tavaszán befejezte az egyete­met, a Magyar Villamos Művek Trösztön belül működő atomerő­mű-beruházási titkárságon kezdett dolgozni. Miután egy évig a Köz­ponti Fizikai Kutatóintézetnél gya­rapította ismereteit, 1976-ban, az akkor létesített Paksi Atomerőmű Vállalatnak lett alapító tagja.- Hogyan alakult atomerömüves pályaútja?- 1976. február 1-jén léptem be a céghez, és szeptemberben áthelyez­tek az Erőmű-beruházási Vállalathoz, ahol üzembe helyezéssel foglalkoz­tam. 1978-ban kerültem vissza, ami­kor beválogattak az első ügyeletes mérnöki csapatba. Ezzel egy hosszú kiképzési folyamat kezdődött el ide­haza és külföldön. A szimulátoros be­tanulások Novovoronyezsben foly­tak. Az ügyeletes mérnöki szolgálat 1981. július 1 -jén, másfél évvel a pár­huzamos kapcsolás előtt állt fel. Tár­saimmal együtt végigvittük az 1. blokk üzembe helyezését, beleértve a cirkulációs mosatást, a melegjáratást, a fizikai és az energetikai indítást. 1982 szeptemberében hatósági jogo­sító vizsgát tettünk, ami igen szigorú vizsgának számított annak idején, kü­lönösen, hogy a szovjet szakértők - mint vizsgabizottsági tagok - előtt zajlott. Még ügyeletes mérnökként dol­goztam, amikor egyre inkább előtér­be került a blokkok leállításának és főjavításának a koordinálása. Az első leállás 1983. február végétől április elejéig tartott, és egyértelműen lát­szott, hogy egyfajta ütemezés, terve­zés nélkül a végrehajtás nem lehet si­keres. A vállalat vezetése támogatta azt a törekvést, hogy ezzel egy önálló osztálynak kell foglalkozni, és így 1985. január 1-jén megalakult az - akkori „leánykori” nevén - üzemvite­li előkészítési osztály, vagyis üelo, aminek én lettem a vezetője. Innentől kezdve sok-sok éven keresztül, folya­matos munkával, erőfeszítéssel alakí­tottuk ki azt a hálótervezési, irányítá­si rendszert, amit mai állapotában is használunk a főjavítások, kisleállá­sok és üzem közbeni leállások üteme­zésénél, irányításánál. Korábbi fő­osztályvezetői és igazgatói beosztá­som ideje alatt, amikor is nagyobb te­rület vezetője voltam, ez a szervezet, a karbantartás-irányítás, mindvégig hozzám tartozott.- Munkássága alatt bizonyára sok elismerésben részesült. Kiemelne kö­zülük néhányat?- Mivel már a kezdeti években is elismerték munkámat, így az összes közül csupán kettőt említenék meg. Az egyik, a KlSZ-díj, ami néhány évig létezett, és országos szinten évente csak tíz darabot adtak ki. Az ügyeletes mérnök kollégáimmal ne­künk volt szerencsénk ezt a KlSZ-dí­­jat megkapni. A másik, amire nagyon büszke vagyok, hogy a Céggyűrű ala­pításának évében, az elsők között kaptam meg a Céggyűrű kitüntetést.- Hogyan emlékezik vissza az 1. blokk energetikai indítására?- Miközben folyt a blokkok üzem­be helyezése, a fizikai indítást köve­tően egyre közeledtünk az időpont­hoz, amikor 1982. december végén megtörtént az 1. blokk energetikai in­dítása. Azon a délutánon a B műszak dolgozott, aminek én voltam az ügye­letes mérnöke. Ez a beosztás mindig a legmagasabb feladatkört jelentette a műszakban. Mi nagyon szerettük volna, ha még a mi műszakunkban kerül sor a párhuzamos kapcsolásra. Igazából emiatt izgultunk, hisz akkor sem volt kétséges, hogy ez egyfajta dicsőséget jelent. Magyarországon, atomerőműben, párhuzamos kapcso­lást elsőként végrehajtani olyan tett, amire méltán büszke lehet mindenki, akár így, sok-sok év múltán is. Sajnos ez nem nálunk valósult meg. Nekünk este tízkor lejárt a műszakunk, és a párhuzamos kapcsolás dicsősége a C műszakot érte.- A 2007. december 10-ei 1. blokki jubileumi ünnepségre felkérték elő­adónak. Hogyan készül erre?- Nagyon nehéz bármi újat monda­ni az 1. blokkról, mert sok könyv, ki­advány feldolgozta már. Úgy döntöt­tem, hogy az lesz a legjobb, ha saját életem köré szövöm az egészet. A magam szemszögéből tekintek visz­­sza, és azt emelem ki, amire én em­lékszem, amit akkor érdekesnek ta­láltam és megmaradt bennem. Kicsit mozaikszerűen állítottam össze az anyagot, de ami végig közös benne, és megteremti az összhangot, az az, hogy engem minden esemény vala­milyen szempontból az átlagosnál jobban megfogott.- Erőműves harminc évének mely történéseire emlékszik vissza legszí­vesebben?- Az 1. blokk indítása mindenkép­pen ide tartozik, de a 3. és 4. blokk is közel áll szívemhez, mert sokat fog­lalkoztam velük. Emlékezetes szá­momra a 4. blokk befejezése kapcsán rendezett ünnepség is. Akkor vető­dött fel bennem a gondolat, hogy amíg épült az erőmű, és folyt a blok­kok üzembe helyezése, addig megva­lósítható, közeli célokat láttam, de a befejezést követően, hirtelen kétsé­gessé vált, mi is az, amire rá kell haj­tani. A főjavítások rövidítése azonban megadta az újabb célt, sikerült meg­felelően végrehajtani. Az 1. blokk el­ső üzemanyag-átrakásos főjavítása 72 nap volt, míg a legrövidebb főja­vítást 23 nap körül értük el. A kü­lönbség nyilvánvaló, egyértelműen látható. Emlékezetes volt még az első OSART-vizsgálat is, amire nagyon készültünk. Az ASSET-vizsgálat szintén jelentős eseményként maradt meg emlékezetemben, hisz előkészí­tésén hónapokon keresztül dolgoz­tam.- Magánéletében milyen célokat szeretne megvalósítani?- Mostanában kezdtem el azon gondolkodni, hogy csillagászati táv­csövet fogok vásárolni, és ha a nyug­díjas éveim elérkeznek, akkor az ég­bolt megfigyelésével foglalkozom. Gyerekkoromban ugyanis csillagász szerettem volna lenni, és a mai napig vonz az égbolt. Tulajdonképpen ott is reaktorok vannak, a nap és a csilla­gok, mind égi reaktorok. Tehát to­vábbra is megmaradnak életemben a rektorok, csak nem üzemeltetés, ha­nem megfigyelés szintjén.- Említette a nyugdíjas éveket, mi­korra tervezi ezt az időt?- Ha az egészségem megengedi, 2010 végéig szeretnék dolgozni. Az atomerőmű most a nyugdíjba vonu­lók nagy száma miatt nehéz idősza­kot fog átélni. Ez egy emberpróbáló időszak lesz. Én még néhány évig igyekszem tapasztalatommal és tudá­sommal segíteni az atomerőmű sike­res, eredményes működését.- További jó munkát és jó egészsé­get kívánok hozzá!-Lovásziné Anna-

Next

/
Thumbnails
Contents