Atomerőmű, 2007 (30. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
10. oldal 2007. december mym paksi atomerőmű FÖLDI ÉS ÉGI REAKTOROK BŰVKÖRÉBEN Visszaemlékezés az 1. blokk indítására Idézet Hazafi József Csikócsapat című könyvéből: „ 1982. december 14-től dolgozik az első atomreaktor! Két hét múlva. Hétfő, délután két óra, Pakson az atomerőmű blokkvezénylőjében. Készülnek arra, hogy valamikor az éjszakai órákban már ők is adjanak elektromos áramot az országnak. A párhuzamos kapcsolás ipartörténeti pillanat... Az új műszak, Faragó Péter ügyeletes mérnök vezetésével a késő délutáni órákban eljutott a hőn óhajtott háromezres fordulatig. Az idő gyorsan halad... Leváltják az előző műszakot... - 1982. december 28-án nulla óra 13 perckor: - Megvan! - kiáltanak fel többen a kezelőpultnál. A paksi atomerőmű egyes blokkjának kettes generátora áramot termel... " Faragó Péter a PA Zrt. üzemviteli igazgatóság karbantartás-irányítási főosztályának vezetője. Ahogy 1975 tavaszán befejezte az egyetemet, a Magyar Villamos Művek Trösztön belül működő atomerőmű-beruházási titkárságon kezdett dolgozni. Miután egy évig a Központi Fizikai Kutatóintézetnél gyarapította ismereteit, 1976-ban, az akkor létesített Paksi Atomerőmű Vállalatnak lett alapító tagja.- Hogyan alakult atomerömüves pályaútja?- 1976. február 1-jén léptem be a céghez, és szeptemberben áthelyeztek az Erőmű-beruházási Vállalathoz, ahol üzembe helyezéssel foglalkoztam. 1978-ban kerültem vissza, amikor beválogattak az első ügyeletes mérnöki csapatba. Ezzel egy hosszú kiképzési folyamat kezdődött el idehaza és külföldön. A szimulátoros betanulások Novovoronyezsben folytak. Az ügyeletes mérnöki szolgálat 1981. július 1 -jén, másfél évvel a párhuzamos kapcsolás előtt állt fel. Társaimmal együtt végigvittük az 1. blokk üzembe helyezését, beleértve a cirkulációs mosatást, a melegjáratást, a fizikai és az energetikai indítást. 1982 szeptemberében hatósági jogosító vizsgát tettünk, ami igen szigorú vizsgának számított annak idején, különösen, hogy a szovjet szakértők - mint vizsgabizottsági tagok - előtt zajlott. Még ügyeletes mérnökként dolgoztam, amikor egyre inkább előtérbe került a blokkok leállításának és főjavításának a koordinálása. Az első leállás 1983. február végétől április elejéig tartott, és egyértelműen látszott, hogy egyfajta ütemezés, tervezés nélkül a végrehajtás nem lehet sikeres. A vállalat vezetése támogatta azt a törekvést, hogy ezzel egy önálló osztálynak kell foglalkozni, és így 1985. január 1-jén megalakult az - akkori „leánykori” nevén - üzemviteli előkészítési osztály, vagyis üelo, aminek én lettem a vezetője. Innentől kezdve sok-sok éven keresztül, folyamatos munkával, erőfeszítéssel alakítottuk ki azt a hálótervezési, irányítási rendszert, amit mai állapotában is használunk a főjavítások, kisleállások és üzem közbeni leállások ütemezésénél, irányításánál. Korábbi főosztályvezetői és igazgatói beosztásom ideje alatt, amikor is nagyobb terület vezetője voltam, ez a szervezet, a karbantartás-irányítás, mindvégig hozzám tartozott.- Munkássága alatt bizonyára sok elismerésben részesült. Kiemelne közülük néhányat?- Mivel már a kezdeti években is elismerték munkámat, így az összes közül csupán kettőt említenék meg. Az egyik, a KlSZ-díj, ami néhány évig létezett, és országos szinten évente csak tíz darabot adtak ki. Az ügyeletes mérnök kollégáimmal nekünk volt szerencsénk ezt a KlSZ-díjat megkapni. A másik, amire nagyon büszke vagyok, hogy a Céggyűrű alapításának évében, az elsők között kaptam meg a Céggyűrű kitüntetést.- Hogyan emlékezik vissza az 1. blokk energetikai indítására?- Miközben folyt a blokkok üzembe helyezése, a fizikai indítást követően egyre közeledtünk az időponthoz, amikor 1982. december végén megtörtént az 1. blokk energetikai indítása. Azon a délutánon a B műszak dolgozott, aminek én voltam az ügyeletes mérnöke. Ez a beosztás mindig a legmagasabb feladatkört jelentette a műszakban. Mi nagyon szerettük volna, ha még a mi műszakunkban kerül sor a párhuzamos kapcsolásra. Igazából emiatt izgultunk, hisz akkor sem volt kétséges, hogy ez egyfajta dicsőséget jelent. Magyarországon, atomerőműben, párhuzamos kapcsolást elsőként végrehajtani olyan tett, amire méltán büszke lehet mindenki, akár így, sok-sok év múltán is. Sajnos ez nem nálunk valósult meg. Nekünk este tízkor lejárt a műszakunk, és a párhuzamos kapcsolás dicsősége a C műszakot érte.- A 2007. december 10-ei 1. blokki jubileumi ünnepségre felkérték előadónak. Hogyan készül erre?- Nagyon nehéz bármi újat mondani az 1. blokkról, mert sok könyv, kiadvány feldolgozta már. Úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha saját életem köré szövöm az egészet. A magam szemszögéből tekintek viszsza, és azt emelem ki, amire én emlékszem, amit akkor érdekesnek találtam és megmaradt bennem. Kicsit mozaikszerűen állítottam össze az anyagot, de ami végig közös benne, és megteremti az összhangot, az az, hogy engem minden esemény valamilyen szempontból az átlagosnál jobban megfogott.- Erőműves harminc évének mely történéseire emlékszik vissza legszívesebben?- Az 1. blokk indítása mindenképpen ide tartozik, de a 3. és 4. blokk is közel áll szívemhez, mert sokat foglalkoztam velük. Emlékezetes számomra a 4. blokk befejezése kapcsán rendezett ünnepség is. Akkor vetődött fel bennem a gondolat, hogy amíg épült az erőmű, és folyt a blokkok üzembe helyezése, addig megvalósítható, közeli célokat láttam, de a befejezést követően, hirtelen kétségessé vált, mi is az, amire rá kell hajtani. A főjavítások rövidítése azonban megadta az újabb célt, sikerült megfelelően végrehajtani. Az 1. blokk első üzemanyag-átrakásos főjavítása 72 nap volt, míg a legrövidebb főjavítást 23 nap körül értük el. A különbség nyilvánvaló, egyértelműen látható. Emlékezetes volt még az első OSART-vizsgálat is, amire nagyon készültünk. Az ASSET-vizsgálat szintén jelentős eseményként maradt meg emlékezetemben, hisz előkészítésén hónapokon keresztül dolgoztam.- Magánéletében milyen célokat szeretne megvalósítani?- Mostanában kezdtem el azon gondolkodni, hogy csillagászati távcsövet fogok vásárolni, és ha a nyugdíjas éveim elérkeznek, akkor az égbolt megfigyelésével foglalkozom. Gyerekkoromban ugyanis csillagász szerettem volna lenni, és a mai napig vonz az égbolt. Tulajdonképpen ott is reaktorok vannak, a nap és a csillagok, mind égi reaktorok. Tehát továbbra is megmaradnak életemben a rektorok, csak nem üzemeltetés, hanem megfigyelés szintjén.- Említette a nyugdíjas éveket, mikorra tervezi ezt az időt?- Ha az egészségem megengedi, 2010 végéig szeretnék dolgozni. Az atomerőmű most a nyugdíjba vonulók nagy száma miatt nehéz időszakot fog átélni. Ez egy emberpróbáló időszak lesz. Én még néhány évig igyekszem tapasztalatommal és tudásommal segíteni az atomerőmű sikeres, eredményes működését.- További jó munkát és jó egészséget kívánok hozzá!-Lovásziné Anna-
