Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
2006. június 1976-2006 9. oldal A sugárvédelem nemzetközi helyzete A párizsi sugárvédelmi konferencia tapasztalatai A sugárvédelemmel foglalkozó szakemberek munkáját a szakterületüknek megfelelően több nemzeti és nemzetközi szervezet fogja össze. Ezek tevékenysége legtöbbször csak speciális szakterületekre (orvosi, munkahelyi sugárvédelem, biofizika stb.) terjed ki, ezért az ő munkájukat néhány nagy nemzetközi szervezet hangolja össze, és ennek eredményeképp születnek a legújabb sugárvédelmi irányelvek és ajánlások, amelyek végül a nemzeti, köztük a hazai sugárvédelmi szabályozások döntő többségét meghatározzák. Az egyik legrangosabb ilyen sugárvédelmi szervezet az IRPA (International Radiation Protection Association), amely elsősorban kutatással, az orvosi és mérnöki tapasztalatok gyakorlati hasznosításával és jogalkotással foglalkozik a sugárvédelemi tevékenységek biztonságosabbá tétele érdekében. A szervezet rendszerint négyévenként rendez nemzetközi konferenciát (ilyen lesz 2008- ban Buenos Airesben), két évvel elcsúsztatva négyévenként kontinensenként szervezik meg az IRPA- konferenciát, a köztes években pedig regionális konferenciákat tartanak. Idén az európai IRPA-konferenciát Párizsban tartották 2006. május 15- 19. között, amelyre több mint 700 résztvevő érkezett. A rendezvény jellegéből adódóan a tudomány és technika igen sok eredményét ismertették elsősorban poszteres bemutatók formájában a nagyszámú résztvevő miatt, de számos szóbeli előadás is elhangzott. Magyarországról több intézmény is képviselte magát, a többség csak résztvevőként, de négy hazai előadás poszterként történő bemutatását is elfogadták a szervezők. A paksi atomerőműből Bujtás Tibor és Nényei Árpád ismertette az erőmű egyik legösszetettebb sugárvédelmi problémáját jelentő 2. blokki 1. sz. aknában lévő sérült üzemanyag eltávolításának sugárvédelmi vonatkozásait. Egyrészt poszteren, másrészt írásos összefoglalóban bemutattuk az 1. sz. akna kiegészítő rendszereit és azok sugárvédelmi és biztonságnövelő szerepét. Részletesebben kifejtettük a sérült fűtőelemek eltávolításának technológiáját, az alkalmazott eszközök, berendezések és mérőrendszerek tervezését, továbbá a számos szervezési intézkedést. Az eltávolításhoz kapcsolódó műveletekhez több határértéket, munkavégzési szabályt és egyéb biztonsági kritériumot is meghatároztunk, amely a munkálatokat végzők biztonságán túl garantálja, hogy az erőmű személyzete és a környező lakosság sugaras kockázatára nem lesz hátrányos hatással az 1. sz. aknához kapcsolódó tevékenység. A konferencián kapott visszajelzésekből is az a tapasztalat vonható le, hogy a legújabb sugárvédelmi ismeretek szintjéhez mérten is igen biztonságos a sérült fűtőelemek eltávolításának technológiája, amiben nem a szigorú szabályok garantálják leginkább a biztonságot, hanem a rendszer gondos tervezése és kialakítása. A bemutatott előadásokból az erőművet leginkább a sugárvédelmi szabályozás rendszerének távolabbi céljai érintetik, illetve azok a legújabb irányelvek, amelyek jelenleg még ugyan csak tervezetként szerepelnek, de már célszerű lehet felkészülni az alkalmazásukra és a hosszabb távú terveinkben is helyet hagyni számukra, ugyanis az utóbbi évtizedekben a nemzeti, köztük a hazai sugárvédelmi szabályozások döntő többségét ezek a nemzetközi ajánlások határozzák meg. Az egyik legfontosabb ajánlásokat készítő nemzetközi szervezet a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság, (ICRP, International Commission on Radiation Protection), amely a legújabb tudományos eredményeket és tapasztalatokat összesítve ajánlásokat tesz közzé. Legutóbb 1990-ben készült egy, a sugárvédelmi rendszert jelentősen módosító ajánlás (ICRP No. 60), és jelenleg már a végső fázishoz közelít a következő ilyen nagy jelentőségű tervezet. Ezek gyakorlati bevezetéséhez szükséges (és már technikai megoldásokat is tartalmazó) javaslatok szintén nemzetközi együttműködésben készülnek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) vezetésével, és az Európai Unió is ezt követi. Ajelenlegi ütemtervek szerint az új ICRP-ajánlás 2007- ben jelenik meg, a nemzetközi szabályozási rendszerben legkésőbb 2010-ig bevezetik, és az egyes országoktól azt várják, hogy a nemzeti szabályozásokba 2014-ig épüljenek be a módosítások. Ez még igen távoli időpontnak tűnik, viszont az ilyen jellegű változások követése és a szükséges ismeretek megszerzése alapvető fontosságú azért, hogy szükség szerint az érintettek is beavatkozhassanak a szabályozásalkotási folyamatba, és ne az alkalmazók nélkül szülessenek a rájuk vonatkozó előírások, ami szintén az egyik célja volt a konferencia szervezésének. -dr. Nényei ÁrpádHáromoldalú konzultáció a munkavédelemről, munkabiztonságról A Paksi Atomerőmű Zrt. Munkavédelmi Bizottságának (MvB) meghívására az erőműbe látogatott az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) Déldunántúli Munkabiztonsági Felügyelőségének két képviselője, Horváth Zoltán igazgatóhelyettes és Stiener Lajos területi felügyelő 2006. május 17-én. Az országban kevés az olyan munkáltató, mely szívesen látja bármely hatóság képviselőjét üzeme területén. A paksi atomerőmű ezen kevesek közé tartozik. Az OMMF meghívásával az MvB célja egy olyan háromoldalú konzultáció megvalósítása volt, amelynek során a munkavállalói érdekképviselet, a munkáltató és a hatóság feladatai teljesítésének tapasztalatait kölcsönösen megoszthatják egymással, ezzel is növelve a megelőzés jövőbeni eredményességét. A találkozón az MvB elnöke, Szabó Béla tájékoztatást adott a munkavédelmi képviselők feladatairól és a bizottság tevékenységeiről. A tájékoztatóban megerősítést kapott az a tény, hogy a munkáltató szakembereivel felvállalt közös célok elérésében a jó kapcsolat az egyik legfontosabb eszköz, amely a paksi atomerőműben kiegyensúlyozottan működik. A Paritásos Munkavédelmi Testület részéről Fenes László elmondta, hogy a testület létrejötte és érdekegyeztető tevékenysége nagy változtatást nem jelentett a munkavédelem szakmai megvalósításában, hiszen a napi szinten történő kapcsolattartásban ez érvényesül. A munkáltató képviselői - Volent Gábor ipari biztonsági főosztályvezető és Csordás Jenő munka- és tűzvédelmi osztályvezető - tájékoztatójukban ismertették a holdingosítás és a szabályozórendszer változásának céljait, az ebből adódó feladatokat, illetve a munka- és tűzvédelmi osztály személyi és gyakorlati kapcsolódását a munkavédelemhez. Ezután Horváth Zoltán adott tájékoztatást az OMMF szervezeti modernizációjáról, amelynek eredményeképp a területi felügyelőségek 2006. január 1-től regionális illetékességgel rendelkeznek. A szakmai színvonal emelése érdekében a munkaügy és a munkabiztonság kettévált, a felügyelők széleskörűen alkalmazzák a szakmai és az új szervezési módszereket. Kijelölték azon szakmai feladatokat, amelyek a súlyos jogsértések elleni gyors és hatékony fellépést lehetővé teszik. Az OMMF által a munkabiztonság területén meghatározott súlyos jogsértések:- súlyos veszélyeztetés- kollektív műszaki védelem hiánya vagy nem megfelelő kialakítása- egyéni védelem hiánya- kockázatértékelés hiánya vagy nem megfelelő volta- veszélyes munkaeszközök üzembe helyezésének elmulasztása. Ehhez kapcsolódóan említették meg a 2006. I. negyedév munkabiztonsági ellenőrzéseinek adatait, amelyek szerint a felügyelők 6659 munkáltató ellenőrzését végezték el, és 93,2%-nál állapítottak meg valamilyen jogsértést. 4896 munkabaleset következett be, ebből 28 volt halálos kimenetelű. A fenti adatok is bizonyítják, hogy sok a közös tennivaló. A munkavállalói munkavédelmi képviselet tevékenységről szólva általános tapasztalat, hogy sok munkahelyen hosszú idő után is csak formálisan vagy egyáltalán nem működik a rendszer. - Jó találkozni olyan gazdálkodószervezettel, ahol ennek hagyománya van - hangzott el az OMMF képviselői részéről. Az OMMF által képviselt legfontosabb érdek és érték a törvényesség betartatása a foglalkoztatás biztonságának előmozdítása céljából. Ez a munka akkor eredményes, ha a munkáltatók minél szélesebb köre tanúsít jogkövető magatartást, a munkavállalók jogai érvényesülnek és kiszolgáltatottságuk mérséklődik. Urán-visszaszállítás Az elmúlt négy hónapban közel 63 kilogramm, magasan dúsított elhasznált uránt szállítottak vissza Oroszországba az üzbegisztáni WWR-SM-10 reaktorból. A visszaszállítás a „Kezdeményezés a globális fenyegetés csökkentéséért” (angol rövidítése: GTRI) program keretében történt. A küldeményt korábban egy 10 MW hőteljesítményű, tartály típusú reaktorban használták; jellemzően 90% körüli volt a dúsítása. A reaktor kutatási célokat szolgált, illetve orvosi izotópokat állítottak elő benne. Pablo Adelfang, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) koordinátora az alábbiakat nyilatkozta: „Különös figyelemmel jártak el az üzbég szállítmány kezelése során, mivel jelentős mennyiségről volt szó, és az már nem rendelkezett saját védelemmel. Mivel az üzemanyag már elvesztette radioaktivitásának jelentős részét, így nem jelenthetett veszélyt a vele kapcsolatba kerülőkre, és emiatt nem riaszthatta el a lehetséges tolvajokat sem.” Oroszország, Kazahsztán, az USA, Üzbegisztán és a NAÜ hat éven át tartó titkos együttműködése előzte meg azt a négy szállítmányt, amelyeket a Taskent melletti Üzbég Atomfizikai Kutatóintézetből küldtek Oroszországba (a cseljabinszki reprocesszáló létesítménybe). A téli hónapokban összesen 252 db üzemanyagköteg hagyta el a létesítményt, ez 62,5 kg uránt tett ki. A szállítmányokat Oroszországban TK-19 tipusú konténerekbe csomagolták, szállításuk magas biztonsági feltételek betartásával zajlott. A GTRI-program során összesen 168 kg magasan dúsított uránt kell összegyűjteni, mely mennyiséget a szovjet éra alatt Bulgáriába, Csehországba, Litvániába, Líbiába, Romániába, Szerbiába és Üzbegisztánba küldtek. A mostani az első szállítmány, amelyet a tavaly Bush és Putyin elnökök által kötött megegyezésben rangsoroltak. Minden olyan - kutatóreaktorban használt - üzemanyagot, amelyet jelenleg reaktoron kívül tárolnak, 2006-ig (esetleg prioritás szerint 2010-ig) vissza kell szállítani a kibocsátóhoz.-Varga József-Vészhelyzeti humor A nukleáris energetika valahogy humortalan világ. A nukleáris létesítmények biztonságán viccelődni pedig kifejezetten tabunak számít. A dolgozók úgy gondolhatják, esetleg nem tekintik őket a biztonságot komolyan vevőknek. Ha dolgozók közül néhányan művelik is a fekete humort, az ritkán kerül az erőművet körülvevő kerítésen túlra. Alekszej Kovinyev munkássága azonban kivételnek számít. Korábban a Zaporozsje Atomerőmű operátora és blokkügyeletese volt, jelenleg az ukrán Éneitek mérnökiroda vezetője. Három, a nukleáris energia humoros oldalát bemutató könyv szerzője, valamint készített egy kétszáz rajzból álló kiállítást is. A sorozatot bemutatták Rovnóban és Csemobilban, majd a PLIM+PLEX konferencián, Párizsban, végül a Szlovák Nukleáris Társaság nagy-Szemorvosnál gyűlésén. A fenti szervezet javaslatára tervbe vették a képek bemutatását a Mochovcei Atomerőműben is. Kovinyev alapította az erőmű „A blokk” című újságját, amely öt év alatt 62 alkalommal jelent meg. Ennek szatirikus anekdotáiból született „Az egész blokk” című alkotás. Az anekdoták második felét a „Végtelen műszak” című könyvben publikálta. Végül az egész anyag rajzok formájában rögzült. A rajzok bemutatják a blokkvezénylők néha unalmas hangulatát, de a kínos helyzeteket is megörökítik, és utalnak a személyzet érzékenységére is. Összességében a rajzok azt sugallják, hogy úgy is lehet vidám egy ipari létesítmény, hogy a biztonság soha nem válik nevetség tárgyává.-Varga József- Forrás: Nuclear Engineering International, 2006. május (rövidített változat) Üzemzavari gondolatok
