Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-05-01 / 5. szám

2006. május 1976-2006 7. oldal TURBINA- ÉS FORGÓGÉP-KARBANTARTÓ OSZTÁLY /FKO/ Ozsvárt D. Péter osztályvezető Salgótarjánban született, az ottani Gépipari Technikum­ban végzett, majd ipa­ri hátterű képzésben karbantartó gépész­­mérnöki diplomát szer­zett. 1990-től folyama­tosan dolgozik az atom­erőműben, ez az első és egyetlen munkahelye.- Hogyan és mikor kerültél az atomerőmű­be, milyen munkaterüle­ten kezdtél el dolgozni?- 1989-ben Lafferthon Imre támo­gatásával és Németh István segítsé­gével a reaktor-karbantartó osztály­ra kerültem reaktorszerelőként. 12 átrakást - közel 3 évet - szereltem végig, majd előkészítő mérnökként dogoztam. 1987-ben befejeződött az építkezés, a bővítés már nem lát­szott megvalósíthatónak, így a mű­szakiak elkezdtek „berendezkedni” az üzemeltetésre és karbantartásra. A kezdetleges technológiákat a gya­korlati tapasztalatokkal bővítettük, illetve a saját eszünk, tudásunk alap­ján kiegészítettük.- Milyen beosztásokban dolgoztál?- 1993-ban Varga Zoltán bízott meg a reaktor-szerelésvezetői teen­dőkkel. 1996-tól osztályvezetője voltam az RKO-nak, amit 2001-ig vezettem. 2001-2002-ben a MIG-en mint berendezésmémök dolgoztam (külön köszönet Cserháti András­nak, aki nem hagyott „elveszni”), majd 2003-ban pályázat útján nyer­tem el az armatúra- és csővezeték­karbantartó osztály vezetését.- Hány fős szervezetet irányítasz, milyen munkacsoportokra oszlik, mi­lyen feladataitok vannak?- Osztályunk viszony­lag nagy, jelenleg 96 fő. 77 PA Zrt.-s és 19 Atomi­xes munkálkodik azon, hogy az AKO teljesítse a rászabott feladatokat. Há­rom üzemünk van. Kezde­ném a legnagyobb üzem­mel, az armatúrásokkal. Nekik viszonylag „egy­szerű” a feladatuk: az erő­műben található vala­mennyi szerelvény karbantartását kell elvégezniük. Az armatúrák vo­natkozásában igen széles a kör, mind típus, mind felépítés, mind méret vo­natkozásában. Másik nagy üzemünk a csőveze­ték-karbantartási üzem. Ide tartozik az erőmű valamennyi csővezeték­ének és csőtartójának karbantartása, valamint szerkezeti vizsgálata és ny omáspróbáj a. A harmadik üzemünk a működte­tési üzem. Az armatúrák hajtásainak (pneumatikus, villamos stb.) karban­tartását, beállítását, idegen feszült­ségről való próbáját végzik el.- Mit jelent számodra az atomerő­mű dolgozójának lenni?- Elsősorban szakmailag nagy ki­hívást, sok feladatot, elhivatottságot, valamint minőséget. Ezt ma sokan nem veszik figyelembe, pedig na­gyon fontos a munkánk minden terü­letén. Szeretem a munkámat, jó a kollektíva az osztályon, sokat segí­tünk egymásnak és jó az arány a fia­talok és idősebbek között.-Mivelfoglalkozol szabadidődben?- Szeretem a természetet, az erdőt, a gombászást, a horgászatot. Csalá­dommal sokat kirándulunk főleg itt­hon. Édesapám erdészetnél dolgo­zott, talán innen a természet szerete­­te. Természetesen az olvasás, az internet sem maradhat el, és az utób­bi időben a nyelvtanulás. 2001-ben családi házba költöztünk, és ez örök feladatot ad.- Családod?- Feleségem, Edina, tanítónő, aki nagyon szereti a szakmáját és a köny­veket. Gyermekeim: Vivien 15, Dorina 14 és Róza 3 évesek. Mind okos, értel­mes gyerekek, akik tanulmányi ered­ményeikben kitűnőek. A legkisebb lányunk most a család szemefénye. O tart állandó mozgásban bennünket.- Mire vagy igazán büszke?- Amire még büszke vagyok az a 2003-as évben az „Év mérnöke” díj. Ez nem járt semmiféle anyagi jutta­tással de szakmailag ez jelentette számomra a legtöbbet. Illetve azt is, hogy a nukleáris szakmát elismerték ilyen módon. Abban az évben 1. he­lyet kaptunk a műszaki alkotói pá­lyázaton. Örülök, hogy olyan projek­tekben és teamekben dolgozhattam ahol nagyon sokat tanultam más szakmáktól. Amit még fontosnak tartok meg­említeni az az, hogy végre van egy olyan vezetése a cégnek, amely a kö­zös céllal, az üzemidő-hosszabbítás­sal tud és akar is foglalkozni és nem pedig egymással.- Köszönöm a bemutatkozást!-Wollner Pál-Németh Sándor üzemvezető- Hogyan és mikor kerültél az erő­műbe?- Pakson születtem, középiskolát Szekszárdon, technikus minősítőt Pé­csen végeztem. Többszöri jelentkezés után, 1984 márciusában kerültem az erőműbe.- Milyen beosztások­ban dolgoztál?- Az armatúra-kar­bantartó osztályon mint hajtómű karbantartó la­katos kezdtem dolgoz­ni. A nyolcvanas évek végén az ESZI-ben ta­nuló lakatosok gyakor­lati oktatásában vettem részt. 1990-től mint mű­szaki előkészítő dolgoztam. Ezekben az időkben még előfordult, hogy kézzel írtuk a munkautasítást. 1994-től a szekunder körben, ar­matúra-karbantartó művezetői fel­adatok ellátásával bíztak meg, ami számomra nagy megtiszteltetés volt. 2003 novemberében Ozsvárt D. Péter, a szerelvény-karbantartó üzem vezetésével bízott meg. Ez a feladat folyamatos szakmai kihívást jelent számomra.- Hogyan tevődik össze a szerve­zeted, milyen feladataitok vannak?- Az üzem öt művezetői egység­ből, PA Zrt.-s, Atomixes dolgozók­ból, valamint külsős munkavállalók­ból tevődik össze. Primer, szekunder, külső techno­lógia területen kb. 40 000 szerelvényt kell karban­tartani. Főjavításonként 800-1200 között, évente 4000-5000 munkautasítást teljesítünk. Kollégáim, munkatársaim jól felké­szült szakemberek, akik érzik a feladatok súlyát, a kihívások mindig bizonyí­tásra ösztönöznek. Szá­momra siker a jól megol­dott feladat, a főjavítások problémáinak megoldása. Folyama­tos feladat a szerelvények jó üzem­biztos állapotának a fenntartása. Igaz az elmúlt időszakban történt javítások, csiszolások, gépi meg­munkálások, valamint az üzemidő már maradandó nyomokat hagyott. Cserék, tartalékok, kiválasztása so­rán, egy kicsit előre gondolva, az üzemidő-hosszabbítást is figyelem­be vesszük.- Mit jelent számodra az atomerő­mű dolgozójának lenni?- Előzőekben már említettem, hogy többszöri jelentkezés után sike­rült a felvételem. Egy biztos munka­helyet kerestem, és az elmúlt idő­szak bizonyítja, hogy találtam. Szeretem a munkámat, ezt a jó munkahelyi kollektíva is segíti. A munkaidő végével, a napi gondok azért nem tűnnek el, a megcsörrenő telefonok a felszínen tartják.- Családod?- Feleségem a Paks és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályán elő­adóként dolgozik. Lányom, Katalin, Keszthelyen doktorált, jelenleg a Ka­posvári Egyetemen kutatói státuszban dolgozik. Fiam, Sándor, a Soproni Egyetemen végzett, vadgazdamémök­­ként Bőszénfán (Zselicben) dolgozik.- Mivel foglalkozol szabadidődben?- 1980 ban épített családi házunk napi gondjai, a kis kert, a szülői ház folyamatos feladatokat ad. Paksi vagyok, szeretem a Dunát, szeretek horgászni. Ha van időm, szívesen teszem ezt.- Köszönöm a bemutatkozást!-Wollner Pál-Vranyák Péter művezető- Mikor kerültél az erőműbe?- Pakson születtem. Az atomerőművel 1989-ben kerültem először kapcso­latba az Energetikai Szakképzési Intézet kap­csán. Itt 1991-ben végez­tem, gépszerelő és kar­bantartó géplakatos szak­mát szereztem. Még az év szeptemberében a tanul­mányi eredményeim mi­att felvételt nyertem az erőműbe. Az armatúra-karbantartó osztályra a hajtómű karbantartó mű­vezetői egységhez kerültem. Eleinte Pipa Károly, később pedig Nepp György volt a főnököm.- Milyen beosztások­ban dolgoztál? — Először karbantartó lakatos munkakörben kezdtem dolgozni. A munka mellett folyama­tosan iskolába, tanfo­lyamokra jártam. Le­érettségiztem, majd Pé­csen megszereztem a gé­pésztechnikus szakképe­sítést, ezt követően az erőműben elvégeztem a minőség-el­lenőri tanfolyamot is. Ekkor kezdett először problémát jelenteni a nyugdíjazások, illetve egyéb lemorzsolódások miatti mun­kaerőhiány, így osztályunkon is megjelent a vállalkozói munkavég­zés. Az egyik műszaki ellenőr én let­tem, eleinte megbízással, később a beosztásom is ez lett. 2005-től pedig én látom el a hajtómű-karbantartó művezetői egység vezetését.- Hány fős a szervezet, milyen fel­adataitok vannak a munkában? (Folytatás a következő oldalon.) * Eberling István üzemvezető- Hogyan és mikor kerültél az erőműbe?- 1984. július 18-án kezdtem dol­gozni a PAV-nál, az armatúra-kar­bantartó osztály bizton­­ságiszelep-karbantartó csoportjában. Az erőmű nem volt új dolog az éle­temben, mivel már 1976-ban itt dolgoztam az építkezésen a 22 AÉV-nál. Onnan kis ki­térővel jöttem a PAV- hoz, mivel volt egy egyezség, hogy építő vállalattól nem vesznek át dolgozót, ezért a kité­rő egy paksi tsz volt.- Milyen beosztásokban dolgoztál?- Kezdetben biztonságiszelep-kar­­bantartóként dolgoztam, majd a technikusi oklevél megszerzése után 1989-ben előkészítő lettem az arma­túra-karbantartó osztályon. 1990-ben időszerűvé váltak a csővezetékek műszaki felülvizsgálatai, ezért meg­alakult a csővezeték-karbantartó csoport. Kezdetben volt egy csőtar­­tó-karbantartó művezetői egység, és három fiatal technikust - köztük en­gem is - megbíztak a csővezetékek műszaki felülvizsgálatával. 1993- ban egy átszervezés folyamán átke­rültünk az akkori HETO-ra. A hegesztéstechnológiai osztályon már mint csővezeték-karbantartó üzem szerepeltünk, csővezeték-karbantar­tó és csőtartó-karbantartó művezetői egységgel. A csővezeték-karbantartó egység művezetője lettem. 1996-ban az addigi üzemvezetőnket kinevez­ték az ELKO vezetőjének, és engem bíztak meg a csővezeték-karbantartó üzemvezetésével. 1997. április 1-től kinevezett üzemvezető vagyok.- Hány fős a szervezet, milyen mun­kacsoportokra oszlik, milyen felada­taitok vannak a munkában?- Az üzemünkben két művezetői egység működik, jelenlegi létszáma 11 fő PA Zrt-és és 4 fő Atomixes. Az 1993-as létszámhoz képest, ami 57 fo volt, már nagyon kevés, és ebből a 11 főből is többen a nyugdíj kapujában vannak. A munkák nagy részét külső vállalkozóval végeztetjük a mi műsza­ki ellenőrzésünk mellett. Feladataink a csővezetékek műszaki felülvizsgálata, a csővezetékek végleges javítása, a csőtartók javítása és karbantartása. A műszaki felülvizsgálatok a csö­vek szerkezeti vizsgálatából - fal­vastagságmérések, varratok vizsgá­lata, csövek nyomvonalának ellen­őrzése és a vezetéken lé­vő szerelvények azonosí­tása, műszaki állapota, csőtartók állapota - és nyomáspróbából állnak.- Mit jelent számodra az atomerőmű dolgozó­jának lenni?- Az atomerőmű dol­gozójának lenni számom­ra egy bizonyos szakmai kihívást jelent. Az ország egyetlen atomerőművé­ben dolgozni, megfelelni az itteni magas követelményeknek. Minden munkánkat egy másik szervezet mi­nősíti, ezért mindig úgy kell teljesí­tenünk, hogy az a legszigorúbb elő­írásoknak is megfeleljen. Természe­tesen az anyagi oldala sem mellékes.-Mivelfoglalkozol szabadidődben?- Nagyon szeretem Erdélyt, sze­retünk kirándulni. Minden évben ki­látogatunk Kézdivásárhelyre, beba­rangoljuk az ottani környéket. Van egy család, akivel jó barátságban va­gyunk, őket szoktuk meglátogatni. Itthon is sokat utazunk, ha van egy hosszú hétvége, akkor felkeressük az ország legszebb tájait. Szeretek hor­gászni, tagja vagyok az Atomerőmű Horgászegyesületnek. Ha rossz az idő, és sem kirándulni, sem horgász­ni nem lehet, akkor olvasni szoktam.- Családod? — Feleségemmel harminc éve va­gyunk házasok. Mindketten Pakson születtünk, itt is laktunk mindig. Két lányunk van, Anett és Petra, és van egy kislányunokánk, Kyra. A felesé­gem a F.I.-A.X. Kft.-nél dolgozik ad­minisztrátor-pénztáros munkakörben. Anett már férjnél van, a félje is a PA Zrt.-nél dolgozik. Anett az Atomixnél dolgozott, onnan ment szülni, de a GYES lejárta után már nem tudott visszajönni, mert nem volt már hely. Petra lányunk a Budapesti Kommuni­kációs Főiskolán tanul, nemzetközi kommunikáció szakon. — Köszönöm a beszélgetést!-Wollner Pál-Lacza Gábor műszaki ellenőr- Mikor kerültél az erőműbe, és milyen beosztásokban dolgoztál?- Paksi származású va­gyok. Itt végeztem általá­nos iskolai tanulmányai­mat. 1998-ban érettségiz­tem Szekszárdon, az Ady Endre Szakközépiskolá­ban, ezután 2000-ben vé­geztem ugyanebben az intézményben mechatro­nikai technikusként. 2001 februárjában kerültem az erőműbe; a gépész szer­viz osztályon kezdtem dolgozni, majd két hónap után átke­rültem az armatúra-karbantartó osz­tályra a hajtómű művezetői egységhez karbantartó lakatosként. Ekkor a Ne­utron Kft. alkalmazásában voltam, majd 2002-ben átvett az Atomix Kft. Ugyanebben az évben a PA Zrt. dol­gozója lettem. Nepp György volt ak­kor a művezető, hozzá tartoztam.- Hány jős a szervezet, milyen munkacsoportokra oszlik, milyen feladataitok vannak a munkában?- Egy 25 fős brigádban dolgozom. Feladatunk a több ezer villamos haj­tás karbantartása, javítása mind a primer körben, mind pedig a szekun­der körben, valamint a vegyészet és a vízkivételi mű hajtóműi is hozzánk tartoznak. 2003-ban elvégeztem a minőségellenőri szaktanfolyamot. 2004 őszétől műszaki ellenőrként te­vékenykedem. A hajtómű-karbantar­tás területén három vállalkozó cég dolgozik. Az általuk végzett munkák műszaki ellenőrzése, átvétele lett a feladatom. Szeretem a munkámat, ami kihívást jelent számomra.- Mit jelent számodra az atomerő­mű dolgozójának lenni?- Szerencsésnek tartom magam, hogy az iskola elvégzése után viszony­lag hamar lehetőségem nyílt rá, hogy elhelyez­kedjek. Az erőmű az első munkahelyem. Mindig is az erőműben szerettem volna dolgozni, mert sok lehetőséget láttam benne. Jó érzés az AKO-n dol­gozni, mert édesapám, Lacza István is itt dolgo­zott, aki sajnos fiatalon elhunyt. Kezdettől fogva nagyon sok szak­mai támogatást kaptam kollégáim­tól. Fontosnak tartom, hogy egy na­gyon jó közösségben dolgozhatom, ahol az emberek támogatják, segítik egymást; véleményem szerint ez el­engedhetetlen egy jó csapatmunká­hoz. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy az erőműben dolgozom.-Mivelfoglalkozol szabadidődben?- Gyerekkorom óta sok időt töltök a Dunán. Szeretek csónakázni, hor­gászni, zenét hallgatni, keresztrejt­vényt fejteni. Heti két alkalommal, barátaimmal összejövünk focizni.- Családod?- Menyasszonyommal élek együtt, aki júniusban fog diplomázni a Pécsi Tudományegyetemen, és jelenleg mun­kaügyi előadóként dolgozik Pakson.- Köszönöm a bemutatkozást!-Wollner Pál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents