Atomerőmű, 2006 (29. évfolyam, 1-12. szám)

2006-04-01 / 4. szám

2006. április 1976-2006 9. oldal Harminc év tanúi Könyvek, írások, képek, gondolatok azokról, akik történelmet írtak, és akik leírták a történelmet A paksi atomerőmű alapításának 30. évfordulójára emlékezve ez év­ben egy sorozatot adunk közre, melyben bemutatjuk azokat a ki­adványokat, könyveket, jelentő­sebb tájékoztató anyagokat, me­lyek az atomerőmű történetéről, az építkezéstől napjainkig eltelt idő­szakról tanúskodnak. Ezzel egy­ben felidézzük a múlt eseményeit, és tiszteletünket fejezzük ki azok iránt, akik alkottak, dolgoztak, a mai nap is munkálkodnak az atomerőműért, és akik mindezt megörökítették. Ez alkalommal Kováts Balázs Atom­lecke című könyve nyer bemutatást, mely az atomerőmű műszaki könyvtá­rában bárki számára hozzáfélhető. Az Atomlecke írója maga is cse­lekvő részese volt az első magyar atomerőmű építésének, az energiát termelő blokkok indításának. Nem külső megfigyelőként, tudósítóként tapasztalta meg a történéseket, ha­nem a Paksi Atomerőmű Vállalat munkavállalójaként. Felelős mér­nökként, az erőmű első blokkügye­leteseként, majd tudományos indí­­tásvezető-helyettesként vette ki ré­szét a nagy feladatból, az ország előtt álló kihívásból, a Pakson dol­gozó szakemberek megmérettetésé­ből, amit „atomleckének” nevezett. KOVÁTS BALÁZS: Atomlecke (Paksi eseménynapló) A Kondor-tó parti gyermek- és ifjú­kori élményekkel kezdődő könyv el­ső oldalai röpke időutazásra viszik az olvasót, súlyt adva ezzel az atom­energia magyarországi alkalmazásá­nak. Elsőként Enrico Fermi első atommáglyáját említi, ami 1942-ben Chicagóban kelt életre. A másik je­lentős évszám 1966-hoz kapcsoló­dik, amikor a magyar atomerőmű építéséről megszületett az egyez­mény. 1969-ben jóváhagyták az atomerőmű-beruházás tervét. 1974 az előkészítés éve, 1975. október 3- án megtörténik az alapkőletétel, 1976-ban megalakul a Paksi Atom­erőmű Vállalat. Ettől kezdve felgyor­sul az idő, amit a könyv 1987-ig, a 4. blokk üzembe lépésének idejéig do­kumentál. „ Október 6-án a IV. blokk is eléri a 100%-os teljesítményt. Ok­tóber 30-án sor kerül az utolsó nagy ünnepélyes eseményre. Ez nemcsak a IV. blokk avatását jelenti. Mind a négy blokk teljes terheléssel üzemel, a személyzet műszakos, de az egyik nagy szerelőcsarnokban ezrek gyűl­nek össze, hogy együtt ünnepeljék a közös munkasikert. ” 2 \ l1> * ŰZZ ISI HE 7 E 'S CHAOS , dAZZ, CHA.OS Az atomleckéről - Kováts Balázzsal Az Atomlecke (Paksi esemény­napló) általános lektora dr. Balogh György, szaklektora Szabó József és Varga Tibor voltak. A fotókat Hor­váth Béla és Polgár András, a borí­tót Vincze Bálint készítette. A PAV nyomdájából (felelős vezető: Slon­­czki István) kikerülő, 2000 példány­­számú kiadványt belső használatra szánták, de jelentős része az erőmű­vön kívülre került, könyvtárakban is fellelhető. Felelős kiadója Pónya Jó­zsef, az akkori vezérigazgató volt. És a szerzőről: van ember az atom­erőműben, aki Balázst személyesen ne ismémé, vagy nevéről ne hallott volna? Kováts Balázs 1977-től dolgozik az atomerőműben. Műszaki területen kez­dett és munkálkodott évekig, majd 1986-ban egy különleges, új feladattal bízták meg. Szakközépiskolát és faisko­lát alapított. Miután megbizonyosodott arról, hogy az Energetikai Szakképzési Intézet stabilan helytáll az oktatásban és szakember-utánpótlásban, ismét új kihí­vásnak nézett elébe. 1992-ben állt az atomerőmű Tájékoztató és Látogató­központjának élére, ahol új kommuni­kációs stratégiát és új létesítményt ala­kított ki. Jelenleg a PA Rt. „utazó kö­veteként”, mintegy száz településsel és kistérséggel való kapcsolat ápolásá­ban fejt kijelentős tevékenységet.- Kedves Balázs! A „Csikócsapat’’ tagjaként vetted ki részed az atomerő­mű építéséből, üzembe helyezéséből. Azóta sok idő eltelt, és az idei év az atomerőműben a harmincéves évfordu­ló jegyében telik. Hosszú ideje annak is, hogy az erőműépítésről, a négy blokk indításának hőskoráról szóló könyved, az Atomlecke megjelent. Hogyan írtad ezt a könyvet, mi a története?- Nem szokványos módon született meg a könyv. Ami a megírására kész­tetett, az egyrészt a sok-sok haszonta­lannak tűnő utazási idő értelmes célra történő fordítása volt. Másrészt úgy éreztem, hogy a rendelkezésemre álló háttéranyagot - ami szintén nem te­kinthető általánosnak -, saját naptára­im, határidőnaplóim bejegyzéseit és az akkori újságcikkeket össze kell rendeznem. A történet tehát akkor kezdődött, amikor 1986-ban, az ESZI építése, szervezése idején rengeteget jártam az országot. Volt kiváló gép­kocsivezetőm, az utazási időt szeret­tem volna kihasználni. Akkor jött a gondolat, hogy ez kellő alkalom a könyv anyagának összeállításához. A gépkocsi hátsó ülésén egy irodát ren­deztem be. Az irattartó szekrény egy jegyzetekkel teli kartondoboz, az író­asztal pedig egy klasszikus rajztábla volt. Gondolataimat többnyire az uta­kon rögzítettem, Paks és Nagykanizsa vagy éppen Paks és Debrecen kö­zött. Mindehhez jól jött, hogy mániákus archiváló vagyok, és valamennyi nap­táramat, határidőnaplómat megőriz­tem, melyek a forrásanyag legjelentő­sebb részét képezték. A korabeli új­ságcikkek is rendelkezésemre álltak, és a saját élmények is számottevőek voltak. Viszonylag gyorsan megszü­letett a könyv, amely egy kronologi­kus eseménynapló, személyes emlé­kekkel megfűszerezve. Büszke va­gyok, hogy ezzel én is beállhattam az atomerőmű történetét írók sorába. Nagy elismerést jelentett számomra, amikor Szabó Béni bácsi (az atom­erőmű egykori kormánybiztosa, első vezetője) két évtized múlva az Atom­korkép c. könyvéhez forrásmunka­ként használta az Atomleckét, és fel­kért, hogy működjek közre a könyvé­nek elkészítésében.- Az Atomlecke az első négy blokk elindulásáig vezeti végig az atomerő­mű történetét. Az ideig, amikor az ESZI alapításával, szervezésével bíz­tak meg. Ekkor egy új fejezet kezdő­dött az életedben, lezárult az erőmű­ves műszaki élet, és kezdődött egy újabb pálya. Ez a váltás is szerepet játszott a könyv megírásában?- A negyedik blokk indulásával egy nagy beruházási munka fejező­dött be. Ezzel sokak életében lezárult egy korszak, és sokan álltak át másik pályára ebben az időben. Akkor a könyv megírása szinte kínálta magát, hisz az alapanyagok megvoltak, csak az elhatározás és az idő kellett hozzá.- A könyv megjelenésétől számított húsz év tükrében, hogyan gondolsz vissza az akkori időkre? Mit jelentett számodra ak­kor az atomerő­mű? — Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne tűnjön túl pateti­­kusnak. A családi élet­től eltekintve, ez majd­nem mindent jelentett. Egy életforma volt, ami a nap 24 órájában való rendel­kezésre állással járt. Kihívást éreztünk benne, ami az ugar föl­­töréséből, az első magyar atom­erőmű építéséből állt. A lelkesedés hajtott bennünket. Olyat is megtet­tünk, amit ma nem valószínű, hogy bárki könynyen vállalna. Akkor nem tudtunk úgy lépni sem a városban, sem a környékén, hogy az ne érintet­te volna az atomerőművet. A barátsá­gok, a szabadidő eltöltése, a szakmai mozgalmak, a különböző egyesületi munkák, de a sportszerveződés (ASE létrejötte is annak idején történt), mind-mind szorosan egybeforrt az atomerőműves léttel. Rengeteg isme­retterjesztő előadást tartottunk az egész országban. Úgy néztek ránk, mint valami csodabogárra.- És most, hogy ismét szoros kap­csolatban állsz a kistérségekkel, tele­pülésekkel, milyennek látod a lakos­sági hozzáállást?- A válaszom talán megdöbbentő. Azt tapasztaltam, hogy e tekintetben az emberek szemlélete jelentősen nem változott meg. A kistelepülések túlnyomó többségében ma is azokat a kérdéseket teszik fel, mint harminc évvel ezelőtt. Ugyanazokat a vélemé­nyeket hangsúlyozzák, azokat az ag­gályokat sorolják fel. Néha úgy ér­zem, hogy megállt az idő. Az atom­energia egy nehezen megtanulható világ, és az állampolgárok nem egy­könnyen tudnak közel kerülni hozzá. A ma embere gyorshírekből, villám­információkból meríti ismereteit, és az is igaz, hogy amit nem tanulunk meg, azzal fenntartásaink vannak. Ez a világ így működik, de nem tehetjük meg, hogy hallgatunk. Nem véletlen, hogy az éves közvélemény-kutatások szerint - melyek már 16 éve folynak - az erőmű elfogadottsági mutatója hosszú ideje a 65-75% közötti sáv­ban mozog. Bármi történjék, nem le­het onnan kimozdítani. Az EU leg­frissebb kutatásait tekintve Európán belül Svédországban és Magyaror­szágon a legmagasabb az atomerő­művek elfogadottsági szintje. Báta­­apáti 91%-os népszavazással állt ki a paksi erőmű mellett. Annak ellenére, hogy az emberekben a nukleáris ismeretek nagyon nehezen ülepednek le, a legfontosabb informáci­ókra mégis fogékonyak, mert racionáli­san gondolkodnak. Nem ismerik ugyan az atomerőmű működését, de egyet tudnak, mégpedig azt, hogy ezzel vi­szonylag olcsó a villamos energia, mert sokat és olcsón termel. Azt a környezet­védelemmel összefüggő pozitív hatást, hogy mi nem bocsátunk ki széndioxi­dot, és nem járulunk hozzá az üvegház­hatáshoz, az embereknek már a fele sem tudja. Meg kell barátkoznunk ezzel a világgal, de az ismeretterjesztéssel nem szabad megállnunk. Ha abbahagy­juk, az üres információs teret azonnal mások foglalnák el.- Köszönöm a beszélgetést!-Lovásziné Anna-A jóléti juttatások tervezett változásáról Szabó Zsolt, a szociálpolitikai osz­tály vezetője az elmúlt hetekben egy konzultáció sorozat keretében ismertette a választható béren kí­vüli juttatások (vbkj) rendszeré­nek tervezett bevezetésével kap­csolatos információkat. Szabó Zsoltot arra kértem, válaszoljon néhány, a szerkesztőség által meg­fogalmazott kérdésre. — Zsolt, melyek azok a béren kívü­li juttatások?- A béren kívüli juttatások három csoportra oszthatóak. Az első az, ame­lyet a külső jogszabályok írnak elő a munkáltató számára. Ilyen például az áramdíjkedvezmény, a foglalkozás­egészségügyi ellátás, a védőruha vagy például meleg védőital biztosítása a téli időszakban a külső munkahelye­ken és a félárú vasúti kedvezmény. A kollektív szerződésben a PA Rt. számos, nem kötelező - ú.n. adható - juttatást garantál a munkavállalói szá­mára. Ide tartozik például az étkezési támogatás, a munkába járás támoga­tása, a munkaruha-ellátás, a külső üdülés támogatása, továbbá a lakás­célú vissza nem térítendő támogatás és kamatmentes kölcsön nyújtása. Végül vannak a kollektív szerző­désen felüli juttatások, amelyeket a munkáltató a mindenkori anyagi le­hetőségei szerint biztosít. Itt szeret­ném megemliteni például a saját üdülők fenntartását, az ásványvízel­látást, a mozgásszervi rehabilitációt és a szakorvosi ellátásokat. — Mi indokolja a jelenlegi rend­szer megváltoztatását? — A változtatás oka kettős. Egy­részt a villamos energia­­piaci versenytársaknál a hagyományos, ú.n. mun­kásellátó rendszereket fo­kozatosan korszerű, haté­kony ösztönzési rendsze­rek váltják fel. Másrészt a változtatásnak közvetle­nül is indoka a külső gaz­dasági környezethez való alkalmazkodás. Az elmúlt évben egy váratlan járu­lékszámítási szabálymó­dosítás következtében kö­zel 13%-kal emelkedtek az adóköteles természet­beni juttatások ráfordítá­sai. 2006. január 1-től pedig az szja­­törvény a legnépszerűbb juttatásra vonatkozóan az addig korlátlanul, il­letve bizonyos értékhatárig adómen­tesen adható juttatásokra összessé­gében egy 400 000 Ft/fő éves adó­­mentességi korlátot vezetett be. Rá­adásul ez az új korlát a munkaválla­lóknak a családtagjaikra való tekin­tettel nyújtott béren kívüli juttatások együttes összegére vonatkozik. A fenti, munkavállalónként 400.000 Ft/év összegű adómentes korlátba bele kell számítani a külső üdülé­sek, illetve a saját üdülőben nyújtott üdülés támogatását, az iskolarend­szerű képzés, az internethasználat támogatását, továbbá az önkéntes egészségpénztári (Vitamin) és az önkéntes önsegélyező pénztári tá­mogatások, valamint az iskolakez­dési támogatás összegét. Az ellátórendszer megváltoztatá­sa mellett szól a munkavállalók igé­nyeinek folyamatos differenciálódá­sa is. A központilag szervezett üdü­lés mellett például megjelent az egyénileg szervezett üdülések támo­gatása iránti igény, melynek a ma­gyarországi tapasztalatok szerint egyre népszerűbb eszköze az üdülé­si csekk. Ez olyan, a családtagok ne­vére is igényelhető készpénz-he­lyettesítő eszköz, amely több mint 3000 helyen és az utazási irodákon keresztül is beváltható. A munkavállalók igé­nyei eltérő élethelyzetük miatt is nagyon külön­bözőek lehetnek. Egy ápolásra szoruló család­tag pl. akadálya lehet egy központilag szerve­zett üdülés igénybevé­telének, de a munkáltató által a munkavállalók ösztönzésére szánt keret felhasználása az adott esetben pl. Vitamin Egészségpénztári támo­gatás formájában lehet a legelőnyösebb. Elmondhatom, hogy a konzultáci­ók tapasztalatai szerint a munkatár­sak egy része a PA Rt. által nyújtott, országosan is egyedülálló értékű juttatási rendszer elemeit részben nem ismeri, részben nem értékeli, ezért ezek ösztönzőleg sem hatnak rájuk. Ez a tény a munkáltató szem­pontjából pazarlásnak tekinthető. Ugyanakkor a jelenlegi rendszer a munkavállaló szempontjából is pa­zarló lehet, mivel a munkáltató által biztosított juttatásokat a jelenlegi rendszerben jelentős adó- és járu­lékfizetési kötelezettség terheli. Ezek a közterhek a választható bé­ren kívüli juttatások rendszerének bevezetésével a munkavállalók szá­mára hasznosulhatnak az általuk vá­lasztott többletjuttatás formájában. A rugalmasan választható juttatási rendszerekben érvényesülő adópre­ferenciák az egészséges életmódra és a hosszabb távú gondolkodásra egyaránt ösztönöznek. — Mikor lép hatályba az új rend­szer? — A 2006. évi Bérmegállapodás­ban rögzítésre került, hogy az alá­írók a bevezetés időpontjáról 2006. június 30-ig megállapodnak. A rendszer éles indítását megelőzően a PA Rt. valamennyi munkavállaló­jának személyesen kell nyilatkoznia arról, hogy a felkínált palettából - egy személyes, ideális esetben éves keretösszeg erejéig - milyen juttatá­sokra tart igényt. A munkavállalók egyéni döntését prezentációk, ta­nácsadók, kézikönyv és egy, az adó- és járulék-optimalizálást támogató szoftver fogja segíteni. — Köszönöm a tájékoztatást!

Next

/
Thumbnails
Contents